Ubu Titka 7.

Talán a legérdekesebb és legizgalmasabb fejezet! Jó szórakozást hozzá!

7.

Leszállásnál Letti nagyon fáradtnak érezte magát, talán az út viselt meg ennyire? –kérdezte magától. A reptér mosdójának tükre nyúzott, megviselt arcot mutatott. 

-Mint egy öreglány- somolygott magában.

Ahogy a csomagjaira várt, nézegette a vele együtt leszálló utasokat. Zavart kifejezéssel az arcukon bukdácsoltak tova, mintha nem értenék hova is kerültek. Long-ot sehol sem látta.

Ő bizonyára nem ilyen fancsali képpel jár-kel. – mosolygott, majd arra gondolt lesz, mit mesélnie a csajoknak. Egy úr közeledett feléje, és közölte, hogy nem kell várnia, a csomagjait már hazaszállították az otthonába! Letti nyelt egy nagyot, visszafojtva a Tessék?!- kérdést vagy inkább felkiáltást.

- Az otthonom?!? De hát én még…és milyen nevet is mondott?!?... nem is… ooh…

Aztán elszédült, le kellett ülnie.

- Mi történt velem? – kérdezte gondolatban. Egy kisebb fajta csoport sereglett köréje, mindannyian segítségüket ajánlva fel a megszeppent idős asszonynak. Csak egy pohár italt kért. Ott üldögélt zárásig, mikor is a takarító robot műanyag hangján kitessékelte a váróból.

A képek a fejében lassan összeálltak. Hazaérve sírdogált egy keveset. Az emlékek nem tűntek el. Egész éjjel írt. Nemcsak az ott töltött hónapot, hanem a gondolatait, az érzelmeit, a sejtéseit. Úgy döntött pontot tesz a befejezetlen feladat végére.

Másnap kimentette magát mindenféle találkozóból. Lánya többször aggódva hívta, mígnem megnyugtatta, nincsen semmi baj, csak a hazatérés felerősítette benne apja hiányát, ezért szüksége van még egy napnyi pihenésre. Hiány, egy kicsit füllentett neki. Már nem érezte hiányát. Tudta, vele van. Hiszen megígérte, együtt maradnak, míg az út végére ér. Sietnie kell, nincsen vesztegetni való ideje. Aznap elkészítette a kutatási-tervet. Teszt alanyokra lesz szüksége, pár mély-elmelátó berendezésre, persze erre az állam engedélyére lesz szükség, ami nem egyszerű feladat, de most már nem ismert lehetetlent. Kikereste a megfelelő hivatalok elérhetőségeit, kérvényeket, beadványokat írt. Este jutott eszébe, hogy aznap még nem is evett. Rendelt valamit. Régen a Földön pizzának hívták ezt az étket és rengeteg változata volt.

Miközben a nyúlós vacakot ette, elgondolkozott: a felfedezéséből mennyit áruljon el környezetének. Végül úgy döntött, semmit.

Másnap letudta a kötelező formai találkozókat, igyekezett mindegyikhez jó képet vágni, annyit mondott csak, hogy a memoárjait írja, ami félig igaz is volt. Ezzel talált magának célt, lelkes és újra örül az életnek. Sikeresen megnyugtatta féltő barátait, lánya éles szeme azonban kiszúrta a változást, de nem szólt semmit. Egy régi kollégájától sikerült megszereznie azokat a titkos jegyzeteket, melyek az Ubu-ra utazók névsorát tartalmazta. Szúrópróbaszerűen lépett kapcsolatba velük, és egyértelműen megállapíthatta, hogy egyikük sem tudja, hogy járt már azon a bolygón. Vizsgálni kezdte az okokat, persze elég nehéz kérdéseket feltenni valakinek, előzményeket, miérteket keresni, úgy hogy az alanyok nem voltak tisztában azzal a számára már nyilvánvaló ténnyel, hogy jártak az Ubu-n. Érdekes, hogy csak az utóbbi 20 évben hívják így a helyet. A szomszédos Tarun bolygó fő nyelvében ez a szó megfoghatatlant, elérhetetlent jelent. S mivel akkoriban ütötte fel a fejét a bolygóval kapcsolatos jóslat is, kellett valami egyszerűbb név, mint a 82376425 számú kisbolygó. A külső robot-olvasók nem találtak a bolygón életet. Csak egy hideg kődarab. Persze ezt nem hitték el. Milyen érdekes a nyilvánvalót elutasítani 3427-ben?!? Hát persze, hogy nincsen rajta élet. Az is igaz, hogy a bolygón még nem járt senki. A bolygó felületén nem is, de a légkörében, abban a ködben, ami nem eltakar, hanem bevonz. A köd az, amit vizsgálni kell!!! IGEN!

vigyázat, folytatom...

koleszos energiabomba

Újra vendégposzt: unokahúgom lakik kollégiumban és ő küldte ezt a "mindent bele, adj neki" ételt. Nagyon laktató lehet, fiúknak kötelező!!!

Reggeli kolesz verzió (2 személyre?)

Hozzávalók: (minden,ami nem mozog a hűtőben)
csak felsorolásszinten: 4 tojás, tej, olaj, hasábburgonya, kukorica, uborka, szalámi, felvágott, szardínia, paradicsom, hagyma, fokhagyma, paprika, só, piros paprika, oregano, piros arany, sajt, (minden ízlés szerinti mennyiségben)

Recept: Előkészítő műveletként mindent nagyjából egyforma nagyságúra szeletelünk, a hagymákat feltesszük "üvegesedni" az olajon. Ha mélyhűtött hasábburit használunk, akkor ezt adjuk hozzá. Mikor puha lesz, hozzáadjuk a hús- és halneműeket, bármi legyen is az. :) Miután ezek megsültek, jöhetnek a zöldségek. A tojásokat felverjük, fűszerezzük (só, piros paprika, oregano, piros arany) és a többihez adjuk, ha kész tetejére sajtot szórunk. Zsemlével, és teával kínáljuk.

Jó étvágyat mindenkinek, diáknak és nem diáknak egyaránt!

Ubu Titka 6.

lássuk, hogy folytatódik tovább a történet...

6.

Long. Így mutatkozott be neki. Amikor meglátta a mozgólépcsőn a felé tartó szépséget, hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Valami bugyuta kérdéssel szólította meg őt a lány, majd mikor tudálékosan visszakérdezett, már nem is tudta megmondani ő sem a választ. Valami vibrálás kezdődött el náluk. 28 éves érett férfi volt, magas és vékony, esetlenül kezelte mindenen túlnyúló végtagjait. A lány soha nem tette szóvá. Ez tetszett neki. Ezzel szemben Letti a tökéletes szépség volt a szemében. Nem a mostani űrideál, nagy szemek, keskeny száj és újra csak az a fiús se melle, se feneke típus. Letti talán egy termékenységi istennő lehetett korábban. Magas volt ő is, dús hajzuhatagja ráomlott még dúsabb dekoltázsára. Minden porcikájában benne volt a gondoskodás, a féltő, őrző szeretet, ezzel együtt pedig a szeme állandóan huncutul csillogott, mindig készre egy kis mókára. Munkájáról nagy odaadással beszélt. Ezek a - földi viszonylatban talán a pumákra emlékeztető - nagymacskák, különleges intuíciós és empatikus képességekkel rendelkeztek, ráadásul rugalmasak, erősek és gyorsak voltak. Kiképzésük különböző fázisaiban vett részt a lány, attól függően, hogy a macskák védelmi pozíciót, vagy éppen egy elesett, esetleg idősebb ember szolgálatát választották. Nagy haszonnal alkalmazták őket az egészségügyben is. Sokat utazott Chi-re, ahonnét ezek a lények származtak. Önkéntesek voltak ők, boldogan vállalták hogy az idősek úgynevezett szeme, keze és lába legyenek, segítve őket, és a végsőkig kitartottak mellettük. Fontosabb nagyhatalmú személyek saját testőrségében mindig volt legalább egy macska is. Többek voltak ők, mint állatok, mégsem vágytak soha sem rendszerezett életmódra, se hatalomra. Mondhatni másokért éltek. Letti kipirult arccal lelkesen mesélt az élményeiről.

Mr. Long pedig azon kapta magát, hogy csüng a lány minden szaván, egyre több közös programba vonta be, egyre többször akart vele még több időt tölteni és ennek ellenére egyre többször hiányzott neki a lány. A szokásos reggeli kávéját együtt költötték el, majd a nap egy részét külön töltötték. Eleinte csak egy-egy esti vacsora-meghívás, mozi csúszott be, később tengerparti sétákkal tarkították az együttléteket. Soha nem fogytak ki a beszélgetések témáiból. Long már több bolygón járt, így volt mit mesélnie, Letti pedig az örök kérdező szerepét töltötte be. Kíváncsisága nem ismert határt. Egyfajta belső összhang alakult ki köztük, és a barátság csírája is utat tört magának. Letti csintalan szemével egyfajta görbe tükörrel szemlélte a világot, így nevetésben sosem volt hiány náluk. Nyugodt harmóniában telt el az egy hónap. A visszafelé úton megbeszélték, hogy később is keresik egymás társaságát.

folytatom...

Ubu Titka 5.

A legrövidebb fejezet. :)

5.

Felérve a mozgólépcsőn sehol sem találta barátnőit. Felmerült a gyanú, hogy megviccelték, és már fenn is vannak a gépen, vagy, ami nagyon is nyilvánvaló volt: csak neki vettek jegyet, és nem akarták a búcsúzás terhével nehezíteni, ezért eltűntek a szeme elől.  Körbenézve meglátott egy szimpatikus fiatalembert, és merészen megszólította.

-Elnézést kérek, tudna nekem segíteni, a barátaimat keresem, de elkeveredtek ebben a nagy tömegben.

-Ebben a tömegben? – kérdezte a férfi felvont szemöldökkel, hiszen körbenézve alig állt pár ember az induló járat közelében.

-Mit is mondott kit keres? – kérdezte még udvariasan.

-Nem emlékszem, -  válaszolta Letti rejtélyesen, és valóban nem tudta volna megmondani miért is van itt és kikkel jött. Filmszakadás, ez szó ugrott be neki hirtelen, de hogy miért??? Hiszen most lendületben érezte magát, mintha újra fiatal lány lenne. Mosolygott, hátradobta vöröses-szőke haját, és a fiatal férfire kacsintott.

-Kalandra fel!

Így hát együtt szálltak fel a gépre és egymás mellé is ültek le. Egész úton beszélgettek. Letti nagymacskákkal foglalkozott, és kíváncsiságból utazott a bolygóra, hátha talál keresztezni való példányokat. A fiatalember pedig írt, de hogy mit azt még nem volt hajlandó elárulni. Titkok szőtték át, teljes valójából egyfajta játékos intelligencia sugárzott. Letti kíváncsian merült bele a világoskék, tiszta szemekbe, egyre inkább ki akarta deríteni mivel foglalkozik a férfi. Ravaszul tette fel a kérdéseket, beszéltette, míg utazótársa fel nem ajánlotta, tartson vele ezen a bolygón. Fedezzék fel, fejtsék meg együtt a rejtélyt.

- Miféle rejtélyt? – tudakolta mosolyogva Aletta.

- Minden bolygónak van valami különlegessége, hiszen te is tudod, pl: Chinek a macskák, az ikerbolygóknak a sivatagjai. Ezt a kisbolygót csak pár éve fedezték fel, biztos, hogy tartogat valamit a tarsolyában.

Mivel a 82376425 számú planétán nem fejlődtek ki nagymacskák, és a következő hazajárat csak 1 hónap múlva indult, így szívesen csatlakozott az új fiúhoz, és együtt ismerkedtek meg a hely sajátosságaival. 

folytatás következik...

Ubu Titka 4.

A 4. fejezetben eljutunk az elsőig.

4.

Nehéz hónapok jöttek: amikor valaki már szinte a véreddé válik, a nélküle töltött időnek semmi értelme. Minduntalan eszébe jutott Chris, utána közvetlenül jött a szívébe maró fájdalom, az a leírhatatlan gyötrelem, ami a hiányából fakadt. Minden egyes tárgy, minden szó, minden esemény rá emlékeztette. Kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében, a lelkében. Egyek voltak. Hányszor előfordult, hogy befordult a nappaliba, hogy kérdezzen valamit férjétől. A lépés abbamaradt, a kérdést lenyelte, mikor ura kedvenc foteljét üresen találta. A félbehagyott mozdulatba merevedett pár pillanatig, míg összeszedte magát. Szellemként élte mindennapjait, talán csak unokája kedves gagyogására csillant fel a szeme néhanapján. Gyógyítóhoz fordult, hiszen látta egyedül nem küzdhet meg ekkora teherrel. Már a légzés is nehezére esett, a szíve össze-vissza kalimpált, életkedve megcsappant, körbefonta lelkét a halál. Szépen lassan építette fel újra Lettit a szakember, sokat beszélgettek, meditáltak, nevettek, nyugtató zenét hallgattak. A konyhapulton gyógyteák garmada állt, mégis mikor a kezelésnek vége lett, a gyógyító szerint még nem teljesen dolgozta fel párja elvesztését, de ő ezen a ponton már nem tud mit tenni.

Munkába feledkezett. Tett-vett, pakolt, rendszerezett, élt, de csak úgy félig. Aztán pár hete a kezébe akadt férje képgyűjteménye, amit akkor kezdett nézegetni, mikor legyengült a szervezete. Hányszor hallgatta meg az esküvői részt, hányszor nézte meg a vidám, és számára kedves pillanatokat. A bolygó körutak beszámolóit, közös nyaralásokat, gyermekük felcseperedésének jelentősebb állomásait. Férjének kiváló érzéke volt ahhoz, hogy éppen egy érdekes beszélgetés, egy poén, vagy egy különleges esemény előtt kapcsolja be a masinát. Ahogy forgatta kezében a régi kézi-tükröt formáló digitális szerkezetet, egyszer csak egy még senki által nem nézett videót talált. Ez meg hogyan lehetséges?!?

Hiszen minden egyes kép és hanganyagot, - ha lehet így fogalmazni - rongyosra nézett és hallgatott kedvese a betegsége idején. Nagyot sóhajtott, majd lejátszásra állította. Arra számított egyfajta búcsút talál, talán éppen neki szánva.

A halála előtti napok egyikét vette fel Chris, azt, amelyiken Letti megígéri az ubu-i utazást. Már el is feledkezett róla! Azok a napok homályba vesztek, még emlékszik a sétákra, a görcsösen kapaszkodó ujjakra, a cinkos, közös titkokat rejtő szemekre, de hogy ténylegesen mi történt az utolsó napokban, arra már nem.

Ubu. Még 2 hónap van az évből, újra felkapott téma lett a hírekben, hiszen még mindig nem fejtették meg a titkát. Legyen hát!- Gondolta. Egyből hívta kedvenc barátnőit, hogy segítsenek neki az előkészületekben. Ők nagyon megértően, és végtelen türelemmel viseltettek irányába az utóbbi időben, és tapintatosan magukban tartották a kérdést. Miért utazik el Letti az Ubu-ra?

Hamarosan folytatom...

Citromos-mézes krémes

"Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, akkor a pokolra küldlek. Ugyan miféle szabad akarat volna ez?"

Beszélgetések Istennel

Még karácsonyra vettem egy adag mézes lapot készen, hogy csak be kelljen tölteni, de aztán nem úgy alakult az élet, ahogy az ember eltervezte. Mivel nem akartam, hogy megromoljon, és már így is a zárt zacskóban kezdett keményedni, ideje volt kezdeni vele valamit.
A  citromos krémet anyukám variálta át (egy filléres receptes füzetből származik az eredeti) eredetileg 4 tojást írt a recept, anyum is lecsippentett egyet belőle, meg én is. :)))

Citromos krém hozzávalói:
4 tojás -lakáshiteleseknek (későbbiekben LH) 2 
2 csapott ek liszt -LH  1
30 dkg cukor -LH 15
4 evőkanál víz -LH 2
1 egész citrom -LH 1/2
20 dkg vaj -LH 10
esetleg 2 dl tejszín -LH tejszínhabpótló por +tej 


A tojásokat a vízzel a cukorral és a liszttel felfőzöm. Rövid ideig kell csak a gázon maradnia, ha már rántotta illatot érzek, majdhogynem elrontottam...
Ha kihűlt a citrom  levével és lereszelt héjával ízesítem. Anyum még egy tejszínhabpótló port is felvert a zacskón feltüntetett mennyiségű tejjel, és azzal meg a vajjal kikeverte a krémet. Lehet felvert tejszínnel is, nagyon habos lesz tőle a krém és nagyon-nagyon finom. Ezek után betöltöm a mézes lapokat a citromos-habos krémmel, és örülök ha az elején van esélyem egy fotóra.

Ubu Titka 3.

Az 1. fejezetben belecsöppentünk a felszállás előtti pillanatokba.

A 2. fejezetben megismerhettük az egyik főszereplőt.

Itt a 3. fejezet, ahol kiderülnek az előzmények.

3.

Amikor elindultak az első felderítő járatok a világűrbe, még csak olyan helyeket találtak, ahol érdekes ásványokat bányászhattak, amiket később felhasználtak az űrutazásban. Ide telepítettek mérnököket, kémikusokat, asztro-fizikusokat, robotokat és rengeteg vállalkozó szellemű embert, akik a kitermelésben segédkezhettek. Ezzel aztán megnyíltak a bányász-bolygók. A következő újdonságot egy űr-baleset okozta. Egy általunk ismert jármű ütközött egy ismeretlennel. Az új jövevények barátságosak voltak, megjavították a hajót, és készek voltak kereskedni az általuk használt gyógy-készítményekkel, és a szerszámokkal, melyekkel gyorsan és hatékonyan megszerelték az űrmasinát. Így az űrlények által lakott bolygók lettek a kereskedelmi-bázisok. Végül közös erővel találták meg azokat az eldugott kis helyeket a világban, amik nem büszkélkedhettek sem értékes ásványokkal vagy készletekkel, sem intelligens lakosokkal, viszont természetrajzuk páratlan szépséggel bírt. Ezeket a világokat fedezte fel Christian időt és energiát nem kímélve, hogy aztán írásban mutassa be a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak az adott bolygó érdekességeit. Tulajdonképpen egy utazási rovatot vezetett, de talán ez több is volt annál. Az összesen 8 bolygón átélt kalandjait, több kötetben adták ki és elég magas rendszeres olvasói körrel rendelkezett.

Szerette a munkáját, az érintetlen természet rajongója volt. Ő szabadalmaztatta azt a talajszint felett 4-5 méterre lebegő járművet, mellyel a mályva, lila és vörös sivatagi túrákat lehetett megjárni. Persze ez a sivatag messze nem olyan volt, mint földi elődjei. A színek például nem az ottani növényzet, sem a talaj színére utaltak, hanem az eső, az ottani égi csapadék színére. Nem is sivatagi klíma uralkodott, inkább egy szavannai vidékre emlékeztetett, gazdag állat és növényvilággal. Mindegyik bolygó kétharmada védetté volt nyilvánítva, a nyaralni vágyók a maradék egyharmadot használhatták. Itt pedig maximálisan gépesítve, minden kényelmi és komfortszintnek megfelelő hoteleket alakítottak ki, figyelve az egyén szükségleteire. Méltán volt büszke magára, és végignézve életén elégedetten hunyta le a szemét.

Mikor ismét kinyitotta Letti ült az ágya mellett, és halkan olvasott valamit. Mikor észrevette hogy felébredt, rámosolygott.

-Hozzá se nyúltál az újsághoz. Nem érdekel már? – kérdezte félénken.

-Csak felbosszantanak az örökös ígérgetésekkel, Ubu így, Ubu úgy, áttörést emlegetnek, de a vak is látja, hogy semmi kézzelfoghatót nem tudnak felmutatni. – válaszolta Chris ingerülten, miközben felküzdötte magát ülő helyzetbe az ágyban.

-Tégy meg nekem valamit! - mondta hirtelen felindulásból – Ha már én nem leszek… ne kérlek, ne nézz így… szóval, ha már én nem leszek, akkor menj el az Ubu-ra. Felesége kétkedő arcát látva aztán megismételte. -Te, igen és egyedül. Én Veled leszek, hiszen mondtam. Megvárom, míg utad végére érsz. Letti maga elé bámulva ismételgette hitetlenül a szavakat: Én és egyedül és Ubu.

-Kérlek! – szólt még Chris, és nagy lendülettel kiszállt az ágyból. –Most pedig sétálok egyet így utoljára, elkísérsz? – kacsintott kedvesére.

-Igen, természetesen. – mi mást is mondhatott volna. A legyengült lábakhoz még párja teljes erejére is szüksége volt, hogy megtartsa testét. Talán kívülről úgy nézett ki, mintha a férfi vezetné őt, de ez korántsem volt így. A következő három napban újra visszatért az ereje, sokat nevettek, beszélgettek és minden délután sétáltak a kertben egy keveset. Minden alkalommal meginvitálta párját az utolsó sétára, és vissza-visszakanyarodott beszélgetéseikben az Ubura.

Végül felesége ígéretet tett, melyben megfogadta: a gyászidőszak lejárta után felkeresi az Ubu-t. Mintegy utolsó ajándékként ajánlotta fel férjének ezt az utat, és ő boldogan elfogadta.

folytatás következik...

Makaróni újratöltve

Már több blogon olvastam erről a húsgombócos tésztáról, így hát nekem is ki kellett próbálnom.

Hozzávalók: 
50 dkg sertés darált hús                                          0,7 dl paradicsomlé (házi)
2 fej vöröshagyma                                                  1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma                                               5 dkg füstölt cs. szalonna
kevés aprított petrezselyem                                     oregano, bazsalikom
só                                                                           só
fehérbors                                                                fehérbors


1/2 kg makaróni tészta kifőzve

A hagymákat és a petrezselymet késes aprítóban ledaráltam. Hozzáadtam a húshoz, fűszereztem és vizes kézzel gombócokat gyúrtam belőle. Nem voltam benne biztos, hogy a szószban nem esik szét, ezért a még mindig maradt paprikás lisztbe forgattam őket (lsd. sárgaborsó főzeléknél) (szám szerint 34 golyóbis lett), és kicsit sütöttem olajban (2-3 percet). (asszem megdöntöttem a zárójeles mondat rekordját) :)))
A szalonnát kisütöttem, zsírjában üvegesre pirult a hagyma, felöntöttem a paradicsomlével, beleültettem a gombócokat és fűszereztem. Kicsit összerottyantottam az egészet, majd a makarónival keverve tálaltam.

Ubu Titka 2.

Itt a második fejezet, olvassátok figyelmesen, mert minden szónak jelentősége van.

2.

Félhomály derengett a szobában, és nehéz, jellegzetes szag uralkodott odabenn. Christian félig ült félig feküdt a hatalmas ágyban és elmerengett, miközben egy kézitükörhöz hasonló szerkezetet nézegetett. A tükörben képek váltogatták egymást, melyeken ő és szeretett felesége életének pillanatai villantak fel, néha filmszerűen, néha meg-megállva egy-egy jelenetnél. Talán a földi digitális képkerethez tudnám hasonlítani, de persze annál sokkal többet tudott. Minél jobban közeledett élete vége felé, annál többször játszotta vissza az esküt, melyet akkor tett, mikor feleségül vette Alettát. Akkor mindig csalfa mosoly játszott az arcán, hiszen lepergette magában, mennyit unszolta Letti, míg rászánta magát a döntésre. Mindennél jobban szerette őt, de a nyilvános szereplést ki nem állhatta. Miért mondjam el egy rakás idegennek, azt ami csak kettőnkre tartozik? Minek mondjam el, amit már amúgy is tudsz?  Miért? Erre Letti egy könnyű csókot dobott a homlokára, rákacsintott, és csak annyit válaszolt: Csak bízz bennem. S ő azt tette. Az esküvő után valahogy megváltozott minden. Súlya lett az egésznek, kiteljesedett, büszke lett, és felnőtt. Talán ez a legjobb szó. Nem abban a komoly, és felelősségteljes értelemben, hanem mintha a szeretet egy mélyebb megnyilvánulási fokára lépett volna. Soha nem bánta meg. 34 évet töltött el férjként, időközben apaként, és 1 éve már nagypapaként is. Hosszú, erős szálú fekete hajába fehér szálak keveredtek. Csontos, vékony ujjaival, behozta a bolygórendszer térképét. Sorra vette azokat a helyeket, ahol együtt voltak. Imádott új és újabb bolygókat felfedezni, s Letti boldog alázattal tartott vele. Neki csak az volt a fontos, hogy együtt legyenek. A tükörben bolygó szerinti csoportosításban szerepeltek a képek. Tökéletes rend uralkodott.

Még az a bizonyos leves felfedezése előtt is sokat repült. Akkoriban minden egyes út előtt aláírattak vele egy nyilatkozatot, melyben elismeri, hogy tisztában van azzal a kockázattal, mit jelent életidejére nézve az utazás. Ezért is volt az eledel nagy áttörés. Már nem befolyásolta negatívan az emberi szervezetet, a különleges étel visszaadta azt az időt, melyet amúgy kitörölt volna az űrutazás. Ő most nyeli le a méregpohár tartalmát. Tudta, tisztában volt vele. Akkoriban fiatal volt és úgy gondolta nem az élet hossza a lényeg, hanem a tartalma. Ő vállalta a kockázatot. Nem bánta meg. Vagy mégis? Valahogy olyan fura érzése lett. Azonnal elemezni kezdte magát. Igen, ha csak önmagát nézte valóban nem bánta, hogy elveszítette azt a maradék pár évet, amit a korai veszélyes utak vettek el tőle. Inkább csak Letti miatt aggódott, vajon ő hogy fogja ezt az egészet túlélni. Már kisiskolásként megtanulták, hogyan kell felkészülni a halál eljövetelére. A tisztulási gyakorlatokat már nap mint nap végezte. A megbékélést, elfogadást együtt vették végig. Már akkor látta kedvese szemében, hogy nem fogja fel a szavak értelmét, és már kezd a gyász eluralkodni rajta. Először dühös volt rá. Hiszen még él, hogy teheti ezt?! Aztán az ő fejével gondolkodva megértette őt. Nem erőltette tovább a közös gyakorlatokat, kicsit magába fordult a következő pár napra, míg újra megtalálta lelki békéjét. A félelem még így is megtalálta néha napján, azzal sokat küzdött.

Meg egy befejezetlen feladattal. Az Ubu bolygó képtára üresen tátongott. Az egyetlen ismert, (és mégis ismeretlen) bolygó az univerzumban, ahol ő még nem járt. Hogy lehet ez?

Az ajtó hangtalanul kinyílt és Letti jött be bocsánatkérő kifejezéssel az arcán, magával hozva a reggeli kávéját és a napi sajtót. Épp a napokban nevettek egy érdekes felfedezésen egy nagyot. Letti imádja az ókori Egyiptomot. Gyűjti a vele kapcsolatos mindennemű információt, képet, tudományos fejtegetést, bulvár cikket, akármit. Az akkori időkben agyagtáblákra vezették a fontosabb információkat. A mostani tablenews, amit behozott és elektronikusan tartalmazta a főbb bolygók kereskedelmi, utazási, politikai és szórakoztatási híreit, pontosan akkora méretre, mint az ókori agyagtáblák.

-és pontosan annyi hasznos információt tartalmazhatott, mint ez a szennylap itt.- Mondta nevetve Chris.

-szóval semmit nem változott a világ. - válaszolt Letti lebiggyesztett ajakkal, mely sajnálkozását vélte kifejezni, bár nem mindig sikerült neki, ilyenkor megint önfeledt nevetésben törtek ki.

Christian rápillantott a villogó címlapra, majd megjegyezte magának, ma még az újság is engem bosszant.

Idén leleplezzük Ubu titkát

Hirdette a főcím. Gyakorlatból tudta, minden hírmorzsát a marketingesek kész tényként adnak el, ezért a –hat, -het kis ragot utána kell mindig gondolni a fejlécben szereplő igének.

Talán emiatt is jó lett volna még egy kicsit élni. Ő maga is olvasta már a jóslatokat, miszerint az emberiség mostanra érett meg arra, hogy annak az elvileg jelentéktelen, ködbe veszett kisbolygónak a titka kiderüljön. Már 40 éve tudnak róla a csillagászok, űrhajóval minden gond nélkül megközelíthető. Egy gond van csak. Senki nem emlékszik az ott töltött időre. Tudományos vizsgálatok szerint a bolygót körbevevő köd egyfajta védőgyűrűként működik, ami kitörli a bolygón töltött időt az emberek emlékezetéből. De vajon miért? Mi van ott? Mi történik ott?

Hamarosan folytatom...

Kreatív Konyha lakáshiteleseknek 2.

A múlt héten főztem cukorborsó-főzeléket fasírt golyókkal, túrós mácsikot, és hétvégére kifogytam az ötletekből. Feltettem kedvesemnek a nagy kérdést, mit főzzek hétvégén? Nagy meglepetésemre azonnal rávágta: Sárgaborsó főzeléket.

Hát íme:

500 g sárgaborsó áztatva 1,5 órát
kevés olaj
1 evőkanál liszt
1 kiskanál pirospaprika
3 gerezd fokhagyma

3 vöröshagyma karikára vágva
liszt (vagy pirospaprikás liszt, vagy zsemlemorzsa, vagy burgonyapehely, vagy semmi) amibe belehempergetem a karikákat
olaj a kisütéshez

A borsót áztatás után hideg vízben tettem fel főzni. Megsóztam, majd kb. 1 óra múlva mikor már kezdett szétfőni, berántottam pirospaprikás rántással. Apróra vágott fokhagymával ízesítettem. Eredetileg a rántásba kellett volna  a hagyma, de az események túl gyorsan történtek és hogy ne égjen le a rántás, inkább belekerült a borsóba, és utánaugrott a fokhagyma is.
A hagymakarikákat feltétként kisütöttem forró olajban. Még a busa-quiche készítésekor, a nagyobb busa-darabokat paprikás lisztben forgattam meg és úgy sütöttem ki. Csakhogy maradt paprikás-liszt, amit nem dobtam el, hanem a hagymakarikákat ebbe hempergettem bele és így sütöttem édes-ropogósra.

Ubu Titka 1.

Egy novella-kezdeményt szeretnék bemutatni nektek, a következőkben fejezetenként fogom küldeni, remélem rákaptok az izére. Maga az ötlet nagyon jó, bár az íráson még bizonyára lehetne javítani. Szóval óvatosan a kritikával, mert még kezdő vagyok :)))   Mira Long: Ubu Titka

1.

-         Lányok, itt egy szabad asztal, gyertek! Kiáltotta Fanni, és lelkesen integetett az étterem közepe felé, ahol egy 4 személyes asztal állt üresen. Ő már le is tette a tálcáját, és heves karlengetésekkel hívta fel magára a figyelmet, ahogy invitálta barátnőit a sikeresen megszerzett asztalhoz. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, boldog párok, csoportok gyülekeztek itt, és a kötelezően előírt sűrű levest kanalazták. Az asztal nem volt elég kis társaságuknak, hiszen 6-an voltak, de jelen állapotban ez is több volt a semminél. Ketten álldogáltak és trécseltek, a többiek pedig helyet foglaltak. Aletta mélabúsan kosztolta be a forró sűrítményt. Eszébe jutott az első alkalom, mikor ilyet evett. Még a feltaláló neve is megmaradt kissé már lyukacsos emlékezetében. Rosella S. díjat kapott ezért az ételért. Mindenféle zöldség, hús, és gyümölcs vegyítése, természetesen titkos összetevőkkel, és titkos arányokkal. Minden űrsikló felszálló helyen ezt adták, az idők folyamán talán 6-8 különböző ízvilággal rukkolt elő Rosella, de mindegyik hatása ugyanaz volt. Felszállás előtt egy nagy tányér levest kellett enni az utasoknak, hogy az űrutazást az emberi szervezet ne viselje meg. Hiszen amint kiszállnak a nyaralásra kipécézett bolygón, már nem akarnak vesződni holmi aklimatizálással. Aletta a háta közepére se kívánta ezt az utat, de látva barátnői izgalomtól kipirult arcát, lelkesedésüket, no meg az ígéret, amit tett, nem hagyták, hogy otthon maradjon. Éppen befejezte az ebédjét, amikor a kijelzőn az ő járatuk beszállási adatai kezdtek villogni.

-         Nyomás csajok, idő van! Kiáltotta a mindig tettre kész Fanni, egy apró mosolyt csalva ezzel Aletta arcára, majd úgy döntött még pár kortyot iszik az italából is, de mire letette a poharát, barátait elnyelte a tömeg. Sietve furakodott keresztül az emberáradaton, fel-fel villanva észre is vette, hol az egyik, hol a másik lány egy-egy jellegzetes hajkoronáját, fejtartását, amiből aztán kikövetkeztette merre haladjon tovább. Csak félig volt jelen, nem érdekelte az egész, de mégsem akart elveszni.

-         Hiszen megígértem neki- gondolta magában, mikor fellépett a több mozgólépcső egyikére, és felsejlett neki az ígéret körülménye.

Folytatás következik...

Kinek kell ez a rakás ...?

Duende másik blogján találtam ezt az idézetet, muszáj volt bemásolnom, kell egy kis jókedv, és nevetés, elég nehéz, fárasztó napokon vagyok túl...

"Ácsán Cshá megjövendölte, hogy egyszer a világ kifogy a bankjegyekhez szükséges papírból, és az érmékhez elengedhetetlen fémekből, így az emberiségnek más eszközt kell találnia a mindennapi ügyletek lebonyolításához. Jóslata szerint, apró tyúkszar galacsinokat használnak majd pénz helyett. Az emberek tyúkszarral teletömött zsebekkel járnának. A bankok csordultig lennének bélsárral, a rablók pedig megpróbálnák ellopni. A gazdagok büszkén gondolnának temérdek fekáliájukra, a szegények pedig csak álmodozhatnának arról, hogy egyszer talán megütik a lottón a fosnyereményt. A gazdasági válság során begyűrűzne a fécesszió, és ezt megsínyli majd a társad alom.
Mi az alapvető különbség bankjegyek, érmék és a csirkebogyók között? Semmi." :)

Busásan töltött Quiche

Wikipédia szerint: Quiche (ejtsd:Kis) a franciák pizzája, egy klasszikus francia étel, melynek alapgondolata a következő: egy omlós tésztaágyon pihenő, gazdag feltéttel megpakolt, tejszínes tojással összesütött lepény.

Ma délelőtt a piacon hirtelen felindulásból elsétáltam a halas pulthoz. Gyakran gyönyörködöm, de ritkán vásárolok a több ezer forintos készletekből. Most aztán elkerekedett a szemem: hal kevesebb, mint 1000 Ft-os áron? Hamar gyorsan gyere csak a kosaramba. Itthon aztán utánaolvastam, és megtudtam, hogy nagy valószínűséggel az "egye ki a busát a Balatonból" kezdeményezés részeként tudtam ilyen áron hozzájutni a filézett halhoz.

"A busa egy Kínából származó, betelepített halfaj, mely a tápláléklánc alján elhelyezkedő planktonokat fogyasztja, ezzel pedig táplálék konkurense az őshonos halfajok ivadékainak. A Balaton jelenlegi vízminősége mellett -melyet az alacsony produkció jellemez- nem tekinthető egyértelműen hasznosnak. Ha a busaállomány nem csökkenthető, esetleg növekedne, ez a folyamat az őshonos balatoni halak állományának vészes csökkenéséhez vezethet. A kampány során a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által kifogott busát a partmenti településeken fogjuk árulni, elsősorban a lakosság, a turisták és a halsütödék, vendéglők számára, kedvező, önköltségi áron. Ha mindenki együttműködik velünk, és csak néhány kiló busát megeszik ezzel jelentős mértékben segíti a Balatont, segíti az őshonos halállomány felfutását.

A busa fogyasztásának Magyarországon annak ellenére nincsenek hagyományai, hogy húsa bizonyítottan egészséges sőt, egészségmegőrző hatású, telítetlen zsírsavakban gazdag, a szív és érrendszeri betegségekhez tartozó diéta, valamint a koleszterin szint csökkentő diéta egyik fontos alkotórésze."

www.balatonihalgazdalkodas.hu

Nem búsultam, inkább megkerestem busa barátait, hogy együtt lehessenek, úgymint: fokhagyma, kapor, újhagyma, és kukorica.

A linzertésztához 20 dkg lisztet, 10 dkg hideg vajjal, 1 tojássárgájával, kevés sóval és 1 evőkanál hideg vízzel gyorsan összegyúrtam, majd száműztem egy félórára a hűtibe. Mondhatjuk úgy is, hogy hidegre tettem. :) 

Addig a halat kockára vágtam és kevés olajon egy pár percet sütöttem, hogy ne teljesen nyersen kerüljön a sütőbe. Kb. 2 maroknyi legyen. 4 kisebb újhagymát lekarikáztam. A krémhez 2 tojást felvertem, hozzátettem a linzerből maradt fehérjét is, majd maradék tejföllel és tejjel (kb. 2,5-3 dl összesen) elkevertem. (főzőtejszín és pénztárca kímélő megoldás a tej-tejföl kombó) Fűszereztem sóval, fehér borssal, sok kaporral, és 4 gerezd préselt fokhagymával. 

A tésztát kinyújtottam és tortaformába nyomkodtam, majd 10-15 perc elősütés után beterítettem újhagymával, következő rétegként jött a kukorica végül a halkockák. Felöntöttem a kapros krémmel, és kb. 180 fokon 30-35 perc alatt készre sütöttem. 

Íjász pecsenye

"Már korán reggel a kezébe vette azt a hat vödröt, amelyben a vizet tartották és lement a föld alatti víztározókhoz, ami az ő lakásukhoz és a szomszédos négyhez tartozott. A vízhordás mindig is az ő feladata volt, és Cunomar legtöbbször végtelenül utálta - mint minden mást is, aminek köze volt Rómához. Az ő világában, abban a világban, amelyet az istenek teremtettek, a víz Nemain ajándékának számított, patakokban és folyókban ömlött tova, vagy pedig Manannan birodalmából érkezett hozzájuk, aki a végtelen tengereket uralta. Az ember minden alkalommal hálát adott az isteneknek, amikor vízhez ment, és úgy bánt vele, mintha kincs volna, és a források sosem száradtak ki. Rómában ezzel szemben hatalmas vezetékeken vagy csöveken érkezett a víz, és egyenesen a gazdagok házába vagy a nyilvános fürdőkbe jutott. A szűkölködőknek, mint amilyen Cunomar és családja is volt, vagy akik nem laktak egyetlen fürdő közelében sem, maradtak a víztározók és a kutak, amelyek mind magántulajdonban voltak, és ha az ember nem fizetett a használatukért, magának kellett vinnie a vizet. Mindenesetre a kisfiú szemében ez is csak egy újabb bizonyítéka lett annak, mennyire fösvények a rómaiak, és mennyire eltávolodtak az istenektől."

Manda Scott: Boudica, a Bika látomása

Kaptam szomszédasszonyomtól nyársakat, így megvolt az ötlet mi legyen a múlt hétvégi ebéd.
Én ezzel a névvel ismertem meg, de hallottam már úgy, hogy csirke íjászmester módra.

Ezután egyfajta sörtésztát keverek ki a következő alapanyagokból:
15 dkg liszt
2 tojás ( kettéválasztva és a fehérje habbá verve)
só
2 evőkanál olaj
2,5 dl sör
A lisztet az olajjal a tojássárgájával és a sörrel jól kiverem, majd a tojás fehérje habot lassanként hozzáadom. Jó sűrű tésztát kapok, amibe belemártom a nyársakat és bő, forró olajban kisütöm.
Sok lesz a tészta, így én a maradék csirkemellet csíkokra vágtam és azt is kisütöttem, majd miután még mindig  maradt sörtészta, csak simán magában öntöttem az olajba, kisebb nagyobb kör alakban, így is lett még 3 pogácsa.

Idő már nem volt tálalás fotóra, mivel az éhes szakács bekosztolta az egészet, de az utolsó falat előtt még egy kattintás sikerült:

Ja igen, ma Rómában nem kell fizetni az vízért, nincs olyan, hogy vízdíj. Érdekes.

A nagyhal megeszi a kishalat

Ez egy közgazdasági kifejezés, nem is nagyon illik ide. (azért mégis, csak ki kell várni a végét) Végig gondoltátok már, mikor a nagy bankvezér beleharap a kis lakáshiteles alaposan lefogyott hátsó fertályába? Persze ez nem fog megtörténni, hiszen mindenki idő előtt visszafizeti a hitelét, tanul belőle (hiszen megfizette jó alaposan a tanulópénzt), soha többet nem vesz fel hitelt, és a nagy bankvezér bezárhatja a "bótot" mindörökre. Ámen.
Kell, hogy érezzem néha: nem én vagyok a kishal. Ezért aztán elküldtem kedvenc főnökömet apróhalért. (micsoda csavar) Amit meg is hozott nekem. Metroban kapható, fagyasztott, kilós kiszerelésben. Így aztán a kishal megeszi az apróhalat.
A recept innét származik, én zöldsalátával ettem.

Hozzávalók:
apróhal (csak magamnak készült, kb. 1,5-2 maroknyi)
liszt (kb. fél maroknyi)
só
olaj a sütéshez
citrom


A halak fejét levágtam, nem szükséges, de ne nézzem már vissza az étel a tányérból. Ez a rész eléggé megviselt, megköszöntem nekik, hogy feláldozták magukat egy jótét lélek élelmezésére. Aztán egy zacskóba tettem egy kevés lisztet és abba pedig a halakat, a zacskó száját jól befogtam majd az egészet megráztam, hogy az aprókákat mindenhol érje a liszt. Majd a zacskóból kiszedve forró olajban jó ropogósra sütöttem. Fedő kell rá, mert köpköd az olaj és jó erős halszag lesz a konyhában. Utólag sóztam, meglocsoltam egy negyed citrom levével és salátával ettem, amit előzőleg (ahogy kolléganőm mondaná) megérdekeseztem egy kevés kockára vágott vajretekkel.

Zsákbamacska 3.

Ez a rovat apró, hasznos, vagy éppen számomra valamiért kedves tárgyakat mutat be, amit bátran ajánlok másoknak is. Ennek a színösszeállítás miatt a következő címet adnám:
Rózsaszín álom, lila köd 


Nyugalom!
Ez egy kitűzött cél az idei évre. Nyugodtnak maradni! Nagyon sok negatív, lehúzó erő és energia munkálkodik, ami kibillenthet az egyensúlyomból. Létbizonytalanság, gazdasági válság, politika, hitelek, áremelkedés mind-mind idegeskedésre okot adó tényezők, de tegyük félre ezeket. Nekem a tavalyi év 5 hónapja betegséggel telt. Majdnem az év fele, nagyon rossz arány. Ráadásul az egyik, az orvostudomány által ismeretlen nyavalya volt, szerencsére már csak egy kis fehér heg emlékeztet rá. Változásra volt szükségem, tanulnom kell a saját példámból, ha már másokéból nem sikerült. Az idegrendszeremet és az immunrendszeremet erősítem meg több lépcsőben. Nem biztos hogy ez a módszer mindent visz, mindenki a saját szerencséjének a pogácsa :), mégis nagy szeretettel ajánlom mindenkinek.
Az immunrendszer erősítéshez c vitamint szedek nagy mennyiségben. (min.2000mg/nap) Tudományosan bebizonyították, hogy ha rendszeresen nagyobb adag c-t viszünk be a szervezetbe, az fokozatosan nagyobb mennyiséget tárol el belőle. Én megadom neki a lehetőséget, ha  nem él vele, a felesleg úgyis kiürül. ;)
Az idegrendszer már nehezebb dió. Nem vagyok híve a gyógyszereknek, nyugtató tablettáknak. Nekem saját magamnak kell megtalálnom a belső lelki békét, a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot. Erre több, apró ötletem van, mindig az éppen kéznél lévő, vagy könnyen és gyorsan megvalósíthatót dobom be gyakorlati megvalósulásra.


- illat terápia
Nemrég fedeztem fel a parfüm erejét. A nők tudják a rejtett üzenetet, és most nem a csábítás művészetére gondolok. Egy friss gyümölcsös illat emlékeztet a tavaszra, a megújulásra, a természetre. Ha narancsos masszázsolajjal kenem be a testem, kész újjászületés. Nemrég kaptam egy eu de toillette-et: licsi virágja fantázianévvel, páromnak is tetszik, nekem ha fújok magamra egyből ellazulok és megnyugszom. Feszültség faktor kizárva.

-levendulás tusfürdő
Tudom: reggel céges megbeszélés, elő a titkos fegyverrel. A levendula teája idegnyugtató, görcsoldó hatású, de ismert fejfájás-csillapító, fertőtlenítő hatása is. Virágjait alkalmazzák nyugtalanság, alvászavar, idegi alapú gyomor-és bélbántalmak kezelésére. A levendulaolajat előszeretettel hasznosítja az illatszeripar. Én tusfürdő formában alkalmazom, hiszen bőrünk "az immunrendszer előretolt helyőrsége".


-citromfű tea
Mindig van egy-két filter a munkahelyemen.

"A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. A tudomány is elismeri a citromfű különös hatásosságát. Nyugtató, görcsoldó, epehajtó, étvágyjavító és szélhajtó hatása bizonyított. Ehhez jön még a citromfű illóolaja, ami baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. A hivatalos orvoslás a citromfű alkalmazását a következő területeken javallja: idegrendszeri alapú alvászavarok, gyomor- és bélpanaszok, valamint étvágytalanság. Külsőleg a Herpes simplex helyi kezelésére alkalmas. A citromfűből vírusölő tulajdonsága miatt krémet is készítenek, mely jól alkalmazható ajakherpesz esetén.
Egyéni adottság kérdése, hogy a stressz fizikai jelzései a test mely részéről érkeznek hozzánk. Mindenesetre meglehetősen gyakori, hogy a gyomor, az emésztőrendszer sínyli meg legelőszőr túlhajszolt életmódunkat. Ilyenkor a gyomortájéki szorító érzést, az esetenkénti görcsös fájdalmakat jól oldja a citromfűből készített tea, mely egyben az étvágyat is serkenti. Levelei jól kombinálhatók más növényekkel, és az sem mellékes, hogy kellemes illatot és ízt kölcsönöz a belőle készített italoknak.
Ideggyengeségi, idegi eredetű alvászavarok estében végezzünk citromfűkúrát, esténként, de akár reggel is, fogyasszuk langyos állapotban, mézzel édesítve. Hatására kipihenten ébredünk, az egész napunk nyugodt és kiegyensúlyozott lesz, ilyenkor még a reggeli feketekávét is elhagyhatjuk. A növény leveleiből készült tea a diákoknak is segítője lehet, hiszen hatásosan oldja a vizsgadrukkot. Különböző teakeverékek alkotórészeként kitűnő szer frontérzékenység és fejfájás esetében is.
Szapora szívverés, a feszült idegállapot és a félelemérzés jellegzetes tünetei a stresszel teli életmódnak. Ebben az esetben a citromfű illóolajából készíthetünk masszázsolajat mellkasunkra, vagy egész testünkre. A teához hasonlóan lelkiállapotunkra hat pozitívan, ha aromalámpában 4-5 cseppjét párologtatjuk. Külső alkalmazásainak felsorolásából semmiképpen nem hagyhatjuk ki a fürdő hatásosságának hangsúlyozását. Az anyukák egészen biztosan ismerik a kisgyermekek fáradtságának azt a fázisát, amikor a pici szinte mozgáskényszerben szenved; nos, a citromfűfürdő ebben az esetben is meghozza a kívánt hatást.
Hogyan használjuk?
Tea: 1 csésze forró vízbe helyezzünk 3 teáskanálnyi citromfű-levelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 3 csészével (többször 1-1 csészével) fogyasszunk 4-6 héten át. Ideges állapotban, depresszió esetén igyuk.

Fürdő: 1 l vízben forraljunk fel 10 evőkanál citromfüvet, majd 10 perc múlva szűrjük le. A főzetet öntsük a fürdővízhez, és vegyünk benne 10-20 perces fürdőt.

Tinktúra: Öntsünk 100 ml vodkát 4 teáskanálnyi citromfűre, és hagyjuk állni két hétig meleg helyen, majd szűrjük le. Sötét, légmentesen záródó üvegben tároljuk. Fejfájás esetén dörzsöljük be a halántékot a tinktúrával, de herpesz esetén, illetve depresszió oldására is alkalmazható.

Illóolaj: Övsömört is gyógyíthatunk vele; egy teáskanálnyi olívaolajhoz adjunk 5 csepp illóolajat, és masszírozzuk be a kívánt bőrfelületet. Feszültségoldásra is kiváló.

Fűszerként: Halak, szárnyasok, saláták, desszertek ízesítésére kiváló."

Az idézet a nepgyogyaszat.hu oldalról származik.

Vigyázz, mert megdöglik...3.

3 gyöngyszem a tegnapi együtt töltött délutánból:

Anya / Mama "háború"

4 éves unokaöcsém a nagymamánál töltötte a szombat délutánt; a nappali szőnyegpadlóján játszunk a kocsikkal:
-Vedd je a papucsodat, játod én is jevettem az enyémet!-mondja, miközben húzza is le a lábamról a papucsot (az l és r betű csak akkor megy, ha odafigyel)
-Nem fázik a lábad, meleg a zoknid?-kérdezem azonnal aggódva
-Igen, ez megvéd a hidegtől anya szejint ...(hatásszünet) mami szejint nem.
(szerk.megj.: ez: a zoknira vonatkozik)

Korrektül, őszintén és nyíltan elmondja ítélet, vagy bírálat nélkül a két ellenvéleményt. Lehet tanulni tőle!


Gyerekkel csak őszintén, avagy a nevelés visszavág


Annyira szeret anya mellett a konyhában sertepertélni, hogy karácsonyra gyerek lábos-készletet, valamint gyerek sodrófa és gyúrótábla szettet kapott, megvédendő a felnőtt konyhai eszközöket. Persze továbbra is anya mellett segédkezik sütni, kotyvasztani, kavarni, tésztát formázni.
Mami süt.
-Mami, segíthetek?
-Nem kicsim, menjél csak be a szobába játszani.
-Kéjlek mami, hadd segítsek...
-Jól van, majd kicsit később szólok, addig is játsz valamit.
Mami belemerül a sütésbe elfelejtkezve az ígéretről, gyermek belemerül  a játékba, de a 4 éves nem felejt.
-Mami, most máj segíthetek?
-Jaj kicsim, már befejeztem.
-Mami te hazudtál nekem!


Megjegyzés a többletről


Öltöztetem fel: kabát, sapka, sál, valami hiányzik.
-Hát a kesztyűd hol van? Elvesztetted?
-Nem, a másik kabátomban majadt. - válaszolja
-Miért hány télikabátod van?
-Hát annyi, hogy nem is bírok vele.
:) :) :)
Megjegyzem a negyedórás hazaút alatt, úgy sütött a kicsi keze, hogy az én kesztyűbe bújtatott jégcsap ujjaimat átmelegítette-hiába, a 4 éves vérkeringés az igazi!

Holstein szelet, ahogy én szeretem

Ti milyen lakásban / házban laktok? Van valami különös ismertetőjele? Én laktam olyan helyen, ahol rosszindulatú kilincsek voltak, ennek eredményeképpen állandóan útban voltak: nekimentem, belegabalyodtam és tele lettem kék-zöld-lila foltokkal. Itt suicid hajlamú zoknik laknak. Pár használat után lyukat enged / ereszt / növeszt, de én még életmentő műtétként befoltozom a lyukat, meghosszabítva ezzel földi pályafutásukat.
Tehát ma zokni stoppolás project volt soron, és a "semmit nem dobunk el" elvén, a múlt hétvégén soknak tartott karajszelet, landolt a mélyhűtiben egy hetes hibernálásra, hogy most újult erővel váljon holstein szeletté.
Először gyermekként egy étteremben ettem ilyet,  akkor párolt borsót is adtak mellé, így nekem már anélkül nem is jöhet szóba. Kedvesem nincs oda a sült krumpliért, ezért krumplipürével készült. Nagyon laktató, ízletes, mégis végtelenül egyszerű étek.

Hozzávalók:
4 szelet sertéskaraj vékonyra szelve
kevés liszt
4 tojás


A karajt kiklopfolom és lisztbe forgatom, majd olajon hirtelen sütöm, úgy hogy kérge legyen, majd fedő alatt kevés vízzel puhára párolom. A tojásokat külön kellene elkészíteni, de én nem vagyok az a mosogató-bajnok, ezért a hús mellett ők is szépen elfértek. A köretekkel tálra rendezem, majd jóízűen befalatozom.

"Paradiso, paradiso" - Fülöp atya miután megtapasztalta milyen nem lyukas harisnyát viselni (Legyetek jók, ha tudtok)

őrült csokitorta

Őrült, aki nekiáll ennek-gondoltam, mikor a hozzávalók vásárlásánál kezdtem összeszámolni a tételeket. Végül is kb. 1000 Ft-os torta lett, ami még talán barátinak is nevezhető a mai világban. Ez egy liszt nélküli sütemény, a receptet itt találtam, annyit változtattam rajta csak, hogy 6 tojás helyett 5-öt használtam, mivel itt a piacon akkorákat adnak, hogy a tetejét nem tudom rácsukni a tojástartónak. Illetve rá lehet, csak akkor összetörik a tartalma :)

Hozzávalók:
100 g vaj
140 g étcsokoládé darabokra törve
140 őrült mandula (persze csak egészben kaptam sósan, így lemostam róla a sót, megszárítgattam konyharuha között és ledaráltam)
5 nagyobb tojás szétválasztva
85g cukor
késhegynyi sütőpor (nem írt a recept, de gondoltam nem árt)


A vajat felolvasztottam a csokival és szobahőmérséklet(ű)re hűtöttem, hogy a belekerült tojássárgája ne csapódjon ki, és ne változzon csokis-rántottává :). Közben kézi habverővel kevergettem.
A cukorba kevertem a sütőport, majd az egészet apránként a felvert tojásfehérjéhez adtam. Ez utóbbihoz gépi habverőt használtam. A mandulát a csokihoz adtam miközben folyamatosan kevertem a kézi habverővel, végül hozzáadtam lassanként a felvert habot is. Az egészet egy kivajazott tortaformába öntöttem és 25-30 perc alatt készre sütöttem. (6-os fokozaton) Langyosan tejszínhabbal a legfincsibb.

Sajtos Lapos

Hívhatjuk ostyának, tallérnak is, de én így neveztem el zsenge gyermekkoromban ezért így terjedt el a családban.
Nagyon sajtos, nagyon ropogós, nagyon lapos és nagggyon-nagggyon bejön :)
A nagymamámtól örököltem az ostyasütőt, ami nagy, nehéz, vasból készült, és úgy néz ki, mint egy középkori kínzóeszköz, ráadásul amikor sütöm ki a kis gombócokat, minden egyes darab sikít, amikor átlényegül sajtos lapossá. Mellette füstöl, és folyik ki belőle a vaj, ezért egy jól felszerelt boszorkánykonyhának néz ki az egész helyiség. :)

Hozzávalók:
60 dkg liszt, 
25 dkg vaj / margarin
20 dkg reszelt trapista sajt
2 dl tejföl
só
2 dkg élesztő egy kis tejben felfutattva
1 egész tojás
A tésztát jól kidolgozom és 2 órát pihentetem, közben nagyjából a duplájára dagad. Majd gombócokat gyúrok a kezemmel, és formában sütöm. Most 124 db jött ki belőle.

B.Ú.É.K.

B.Ú.É.K. azaz Bízd Újra Életed Krisztusra!

Krumplimennyország

Állítom a legfinomabb elkészítési módja a burgonyának, na jó, a dödölle után közvetlenül.
Rengeteg alkalommal készítem, ha vendég jön, tuti befutó. Ma fasírt mellé került az asztalra, de ettük már bundázott cukkinivel, rántott hússal, orly módra elkészített hallal, el tudom képzelni sült hússal, vagy oldalassal is. Általában összedobok mellé egy majonézes kukoricasalátát is, így a hús és a két fajta saláta igazi mesterhármas.

hozzávalók a tökmagolajos krumplisalátához: 
2 kg krumpli héjában megfőzve ( neki se álljatok kisebb mennyiségnek, több napig is lehet enni csak jobban összeérnek az ízek)
1 evőkanál ételecet (soknak tűnik, de a burgonya felszívja)
3-4 evőkanál víz
só
cukor
bors
1 nagyobb vöröshagyma apróra vágva
2-3 evőkanál tökmagolaj
Az ecet-víz és fűszerek keverékéből készül a salátaöntet, mintha uborkasaláta lenne, csak erősebben lehet bánni az ecettel és a cukorral, a fentebb leírt okokból. Ezt keverjük el a hagymával és az előzőleg megpucolt, kockára vágott burgonyával. A végén nyakon öntöm a tökmagolajjal. A tökmagolajat sem kell sajnálni: nagyon jó élettani hatásai vannak, pl.: férfiak egy egy kiskanállal reggelente lehörpintve megelőzhetik a prosztata problémákat. Nem is értem miért "sztároljuk" ennyire az olasz olívaolajat, mikor itthon lehet válogatni a jobbnál jobb, finomabbnál finomabb olajakból pl. Tökmagolaj, mogyoróolaj, szezámmagolaj, dióolaj lsd.: itt

Csokis gesztenyekrém

"Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat."

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Ez a recept a Kifőztük magazin novemberi számában jelent meg. Nálunk a karácsonyi desszert lett.

Hozzávalók 4 személyre: 

10 dkg jó minőségű étcsokoládé

25 dkg gesztenyepüré

2 dl tejszín

3 evőkanál rum

Díszítéshez: tejszínhab nálunk, vagy roletti, gesztenyeszív

A tejszínbe tördelem a csokoládét, állandóan kevergetve addig melegítem, amíg meg nem olvad, majd langyosra hűtöm. Ezután belekeverem a gesztenyemassza felét meg a rumot és poharakba adagolom. A maradék gesztenyét sajtreszelőn lereszelve elosztottam a poharakba. Díszítem.

Jó voltál?

Mi igen, nagyjából, azt hiszem... :)

Karácsonyra Jézuska meglepett minket a párommal egy vízszűrős kancsóval. Tudja, hogy itt Budapesten nagyon klór-szagú a víz, és - számomra legalábbis - ihatatlan. DE!!!
Ez a kancsó kivonja a nehézfémeket és a "Nem Belevalókat" :), ráadásul megkímél az ásványvizes palack cipelésétől, és a műanyag szemét gyarapításától: szóval, mi már csapvizet iszunk: tisztítva, megszeretgetve. Bővebben a tisztítási folyamatról és egyéb előnyeiről itt.
Tudjátok spirituálisan mi a víz?
Két rész Hála és egy rész Szeretet, azaz H2O :)
Igyátok épüljetek szépüljetek általa.

Karácsony

Mit is adhatnék Nektek Nyájas Olvasóim, mint azt a határtalan szeretetet ami bennem van és a dalt, ami újra előcsalogatta a karácsonyi meghitt hangulatomat:



Minden perc egy Ünnep nekem, amit Veletek élek át!

Brownie - a legjobb

"A véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete."
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Hozzávalók: 
1 bögre víz (2 dl), 22 dkg vaj / sütőmargarin, 4 evőkanál keserű kakaópor, 2 bögre liszt (4 dl, kb. 25 dkg), 1,5 bögre kristálycukor (2-t ír az eredeti recept, de szerintem ennyi is bőven elég), 1 evőkanál szódabikarbóna, 1/2 bögre natúr joghurt (1 dl), 2 tojás, 1 csomag vaníliás cukor 
A tepsi kikenéséhez 2-3 dkg vaj
A tetejére: 
12 dkg vaj / sütőmargarin, 4 evőkanál keserű kakaópor, 6 evőkanál natúr joghurt (szerintem elég annyi, amennyi megmarad a kis dobozos natúr joghurtból), 3/4 bögre porcukor (egészet ír, de ennyi elég), 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 bögre kókuszreszelék, vagy durvára vágott dió, de ez el is hagyható.
1. lépés
Egy kislábosban felforralom a vízben a vajat és a kakaót, majd a tűzről lehúzom. A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összeforgatom egy nagyobb tálban, és ehhez öntöm még melegen az előzőeket.  Ezután kerül bele a 2 tojás, a joghurt és a vaníliás cukor. Az egészet fakanállal összekeverem, addig, amíg egynemű nem lesz, úgy néz ki, mint egy puding.
2. lépés
Kivajazott tepsibe simítom, és előmelegített sütőben a közepesnél nagyobb lángon (200 fokon, légkeveréses sütőben 180 fokon) kb. 20 percig sütöm. (Nekem 40 perc, 6-os fokozaton)
3. lépés
A tészta tetejére valókat, a kókuszreszelék kivételével megmelegítem - én abban a kis lábosban, amit az 1. lépésnél használtam, nem kell elmosni sem, hiszen kb. ugyanaz kerül bele. Amikor a cukor felolvadt benne, akkor keverem bele a kókuszreszeléket. Ezt a masszát egyenletesen a még forró kisült tészta tetejére kenem, s csak akkor szeletelem fel a süteményt, amikor a bevonat megszilárdul rajta. Érdemes előző este elkészíteni.

Karácsony fánk

Ez most nem egy fánk recept :)))
Inkább extrém hobbi.
Az úgy volt, hogy kölcsönkértem egy ragasztópisztolyt...még soha nem használtam ilyet
Az úgy volt, hogy egyszer csak sötét lett a lakásban...
Az úgy volt, hogy az adventi gyertyák: az ideiek, a tavalyi félig leégettek, és az összes illatgyertya egyszerre égett a lakásban...
Az úgy volt, hogy némi olvadó biztosíték csere után, elkészült a nagy mű:

A színek élőben sokkal szebbek, például a szalvéta piros, amin áll a fa. Igazi zöld a fenyő, és a gyöngyök se ilyen fakóak, sajna csak este tudtam fotózni, így teljesen más.

Hozzávalók:

1db  hungarocell kúp 20cm
1 csomag zöld zsenília drót (és még 2-3 szál)
színes fagyöngyök
1 db ragasztópisztoly (ne a trükkösebb fajtából...)

Nekem nem volt elég a zöld drót, ezért még gyorsan barna és fekete színnel barkácsoltam törzset is neki. :)
Természetesen vettem egy másik ragasztópisztolyt és azt adtam vissza.

Legényfogó leves

"Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket."
Carlos Ruiz Zafón

Egy igen tartalmas leves következik, nagy kedvencem:

Az elkészítéséhez szükséges:
egy kis darabka sertéscomb kockára vágva
6-8 db csirkeszív
6-8 db csirke zúza darabolva
6-8 db csirke máj
2-3 db krumpli meghámozva kockára vágva
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
1 kis doboz tejföl, kevés tej, és liszt a habaráshoz
1 paradicsom
1 paprika
őrölt pirospaprika
só, bors
A combot és a belsőségeket (kivéve a májat) felteszem, mintha pörköltnek állnék neki: a vöröshagymát megdinsztelem kevés olajon-vagy tyúkzsíron, ráteszem a húst, fehéredésig pirítom, majd sózom és fedő alatt hagyom, hogy egy kis levet engedjen. Hozzáteszem a felszeletelt paprikát és paradicsomot, borssal pirospaprikával fűszerezem. Bő levet engedek neki, ha kell, még egy kis vízzel is felöntöm, hiszen a zúzának és a szívnek sok idő kell, hogy megpuhuljon. Amikor már félig megfőtt, felöntöm még vízzel, hozzáadom a burgonyát és a májat. Ekkor adom a leveshez a fokhagymát és a babérlevelet is. Amikor a krumpli is megfőtt behabarom a levest. Isteni, érdemes kipróbálni!

Másképp csíkos sütemény

"Anyámat egy kolerajárvány vitte el nem sokkal a polgárháború után. A Montjuichon temettük el a negyedik születésnapomon. Nem emlékszem többre, mint hogy egész nap és egész éjszaka szakadt az eső, s amikor megkérdeztem az apámat, miért sír az ég, ő hiába keresgélte a szavakat, nem tudott válaszolni. Hat évvel később anyám hiánya még mindig kísértett, a bennem üvöltő csendet akkor még nem tudtam szavakkal csillapítani. Apámmal egy Santa Ana utcai kis lakásban éldegéltünk a templomtér közelében.
...Gyerekkoromban, ha nem jött álom a szememre, úgy altattam el magam, hogy a szobám sötétjében elsoroltam anyámnak a nap eseményeit, az iskolai kalandjaimat, s mindazt, amit aznap tanultam. Nem hallhattam a hangját, nem érezhettem az érintését, de a ház összes sarkából az ő fénye, az ő melege sugárzott, s a kisgyerek hitével, aki még az ujjain meg tudja számolni, hány éves, bizton éreztem, hogy akárhol van is, hallja, mit mondok. Előfordult, hogy apám titokban az ebédlőből fülelt, és némán zokogott.
Azon a júniusi hajnalon, emlékszem arra ébredtem, hogy kiáltozom. A szívem úgy kalapált, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból, és el akarna szökni tőlem. Apám rémülten rohant a szobámba, átölelt, és hosszasan nyugtatgatott.
-Nem emlékszem az arcára! Nem emlékszem a mama arcára! -lihegtem levegő után kapkodva.
Apám erősen magához szorított.
-Nem baj Daniel! Én majd helyetted is emlékszem rá."

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Eredetileg 3 különböző ízű tésztából készül, mivel én a mákot nem szeretem, ezért két kakaós lap közé került egy diós, e miatt másképp csíkos ez a süti.
Majdnem az eredeti recept: 
1. tésztalap: 
1,5 dl tejföl, 1 tojás, 1 kiskanál szódabikarbóna, 5 evőkanál liszt, 5 evőkanál cukor, 5 evőkanál mák
2. tésztalap:
ugyanazok, csak a mák helyett 5 evőkanál darált dió
3. tésztalap:
ugyanazok, csak a dió helyett 5 evőkanál kakaópor és 2-3 evőkanál tej ( ha holland kakaóport használunk, akkor 2 evőkanál elég, így is láthatóan elég sötét színű lesz)
A folyós tészta-alapot, egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyengetem és külön-külön megsütöm.
Krém:
1/2 l tej, 3 evőkanál búzadara (eredetileg 1 l tej és 8 evőkanál búzadara, de akkor a  tetején is van krém, én azt soknak találtam) 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 2 csg vaníliás cukor, tetejére reszelt csokoládé.
A tejet egy lábosban felforralom, a darát habverővel kevergetve beleszórom, és csomómentesen elkeverem. 3-4 percig kis lángon főzöm. Leveszem a tűzről és még 5 percig duzzasztom, sűrű gríz lesz belőle.
Amíg hűl, addig a margarint a cukorral habosra keverjük, a kihűlt tejbegrízhez adjuk. A három lapot a következő sorrendben megkenjük krémmel: Alul a mákos, rá a krém, utána a kakaós, újra krém, végül a diós, tetejére krém és csokireszelék.
Ehhez képest a képen látható másképp csíkos süti: kakaós lap+krém+diós lap+krém+kakaós lap+csokimáz+csokidarabkák

Császármorzsa - képekben

"Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem."
Paulo Coelho

Hiszen tudjátok: ugyanannyi liszt, mint dara, pár tojás, tej, mazsola, citromhéj...ééés a többi már jön magától:

Miku szalvéta

Még nem késő, lehet kedveskedni az ünnepi asztalra ezzel a Kis Mikulás szalvétával. Papír, olló, filc, és egy kis kreativitás, ennyi az egész...

Víz és Fény

"Míg a jómódúak körében divat a környezetbarát termék fogyasztása, a szegénysorban élők kényszerből takarékoskodnak. A zöld alternatíva legtöbbször nem csak környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb, de pénztárcakímélőbb, elérhetőbb is. És micsoda zöld megoldás! A kenyai bádogviskók életébe pont egy hulladék visz fényt.

A “találmány” Brazíliából ered, Alfredo Moser szerelő jóvoltából ott kezdték tömegével használni a PET-palackokat világításra még 2002-ben. A villany nélküli fényt a nagyméretű, kétliteres palackok adják, amik mint egy felülvilágító, be vannak “építve” a bádogtetőbe. Éppen csak akkora lyukat kell vágni a fémen, amibe beerőltethető a vízzel teli és fehérített műanyag flakon. Mattítani akár éles tárgy dörzsölésével is lehet, vagy festéssel. A lényeg, hogy a benne lévő víz jól szórja a fényt. Egy ilyen “izzó” teljesítménye derült ég, napsütés esetén felér egy 50-60 wattos áramzabáló körtéével. Az életminőség ha kismértékben is, de javul azzal, hogy a családnak több magánélete van, többet tartozkodhatnak a viskókban úgy, hogy fényigényes tevékenységet végezhetnek.

Az eredetileg dél-amerikai megoldás, ami “bottle as light bulb” vált ismertté, most a kenyai főváros, Nairobi egyik legnagyobb nyomornegyedében, Korogocho-ban terjedt el. Paolo Jumbi, 28 éves mozgalmár, a Koch Hope nevű kenyai szervezet tagja abban bízik, hogy ezen a telepen hamarosan kétezer lemezbodegában fogják használni a pénzbe nem kerülő világítást és a főváros környéki többi nyomornegyedben is népszerű lesz."

Greenfo

Adventi koszorúm

" S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat."

Wass Albert

Szilvás-gyömbéres pitekusz

"Használj mindig egy kicsit több fahéjat, mint ami szükséges. Jó illata van, az íze is jó, fertőtlenít és segíti az emésztést. Na meg bárhol olcsón hozzájuthatsz."

"Jobb, ha egy üres buksza párosul egy bőségesen feltöltött agyvelővel, mint megfordítva. Lehet, hogy az ember nem alszik csipkés ágyban, de sokkal szebbeket álmodik"
Mirelle Calmel: A farkasok bálja

Ez a pitekusz a hajtogatottak családjába tartozik, sokféle fajtája létezik, ami a közös bennük, hogy szemmel csábít és szájra támad. :-)

Hozzávalók: 
500g mélyhűtött leveles tészta
kevesebb, mint 1 kg szilva (attól függ minőség ellenőrzés címén mennyit csipegetünk el közben)
15 dkg barna- vagy gyümölcs cukor
1 evőkanál kukorica keményítő
fahéj
gyömbér
citromlé vagy héj

A leveles tésztát előző este kiveszem a hűtőből, hogy másnap könnyebben kinyújthassam.
A szilvát megmosom, kimagozom, négy felé vágom. Meg lehet locsolni egy kis citromlével, vagy elkeverni a héjával.
A cukrot a fűszerekkel és a keményítővel elkeverem.
Gyümölcstorta formába egyengetem a tésztát, villával megszurkálom az alját, majd rásorakoztatom a szilvákat, végül a cukros keverékkel meghintem.
Ahogy sül, a cukor elolvad és  a szilva levével egyfajta szirupot képez, s a keményítő nem hagyja hogy ez a szirup túl folyós legyen. Sütés közben a fahéj jellegzetes illata lengi be a konyhát, valami varázslatos hangulatot teremtve.

Kreatív konyha lakáshiteleseknek 1.

A dödölle amellett, hogy zalai tájétel, a szegények eledele is, a krumplis-tésztával, és a stercgánicával egyetemben. Gyerekkorom kedvence, akkoriban háborús éteknek hívtam.
Manapság, mikor a 8+ órában megkeresett fizetés 70-80%-ának csak integethetünk, mert a bank ilyen-olyan, valós vagy valótlan jogcímen eltulajdonítja (nem tudok jobb szót rá), igencsak cselesnek kell lennünk, hogy a maradékból kiadós és egyben ízletes ebédet varázsoljunk.
A dödöllét ehetjük magában: édesre sült vöröshagymával, forró zsírban kiszaggatva, hideg tejföllel meglocsolva.
Lehet köretként is fogyasztani vadak mellé (ált. szarvaspörkölttel). Múlt hétvégén vettünk a piacon egy füstölt makrélát, ezzel párosítva a dödi olyanná válik, mint Hamupipőke azon a híres éjszakán. Leveti szakadt, rongyos gönceit, s egy éjszakára hercegkisasszonnyá válik, így lesz a nélkülözők eledeléből királyi étek.

Legjobb sárga krumpliból készíteni, a jó lisztes fajtából. A burgonyát meghámozom, sós vízben megfőzöm, a főzőlevéből félreteszek egy keveset későbbi felhasználásra. Krumplinyomóval áttöröm, miközben folyamatosan adok hozzá a főzőlevéből, és a lisztből. Sózom, kóstolom. Nagy, levegős, körkörös mozdulatokkal keverem bele a lisztet, nem kell sajnálni. Nehéz eltalálni a megfelelő állagot, hogy ne ragadjon és ne is legyen túl lisztes. A vöröshagymát zsíron, vagy olajon megdinsztelem, s kanállal kiszaggatom a dödöllét.

Régi világvége

Egy nagyon jó cikket olvastam minap a csillagok állásáról és ennek hatásáról bolygónk életére. Változások vannak kialakulóban, lezárul egy korszak, és e Világ Írója új lapot nyit, hogy egy új fejezetet írhasson. A változásokra fel tudunk készülni:
"Az elkövetkező években tehát minden, ami értéktelen, ami hamis, ami nem tiszta az radikálisan összeomlik. Azért, hogy a helyén egy új, egy magasabb szintű életminőség szülessen meg.
A lényeg: magas szintű átminősülési folyamat radikális tisztító és megújító erővel az Örök Emberi Értékek jegyében.
Az uránuszi tisztulás és a radikalizmus az élet minden területére igaz: emberi kapcsolatok, gazdasági élet, étkezési szokások, szellemi élet. És a Föld Anyára is.
Lényeges, hogy folyamatról van szó! Nem köthető egy konkrét eseményhez. A bolygó mozgások fényében: esemény-lánc. A több évig tartó átalakulási folyamat kulcsszavakban:
-rugalmas lélek
-Isten Hit
-értéktelen dolgok radikális elengedése
-visszatérés az Örök Emberi Értékekhez (ahogy Erdélyben mondják: "templom, otthon, iskola")
-intuíció ereje (sugallatokra hivatkozni)
-tisztulás (testi szinten is)
-rendezés és helyretétel
-megújulási képesség
De mind közül a legfontosabb:
-a Szeretetre alapozni!"
bővebben: itt

Mini zarándoklat Budapesten - Mária útvonal

Különös módját találtuk a mindenszenteki megemlékezésnek, de hiszem, hogy a legjobbat.
November elsején, kései reggeli után kedvesem egy Normafai sétára invitált. Az időjárás novemberhez képest enyhének ígérkezett, napsütéses, szép, őszi napnak néztünk elébe.
Ahogy zötyögtünk busszal felfele, párom megjegyezte, hogy teltház lesz. Szerencsére még minket is elbírt a hegy. :-) Valóban sokan voltak, családok gyermekekkel, párok kutyával, ki biciklivel, ki termosszal felpakolva.
A merre induljunk kérdésre beugrott, hogy innét indul (vagy ez a vége - csak nézőpont kérdése) a Mária-út, amit korábban már a barátom megjárt, és elbeszélése nagy hatással volt rám.
Sokan talán nem is tudják, hogy Szűz Mária a magyarok védelmezője." Szent István halála előtt végrendeletében Nagyboldogasszonyra hagyta az országát. Ez a végső felajánlás nem imádságos kérés csupán. Bár Szent István már életében több ízben kérte a Szűzanya pártfogását maga és nemzete számára, de végakarata sokkal több volt ennél: nem csak könyörgés volt ez a Világ Királynője felé, hanem tényleges végrendelet, amellyel az ő kezébe, hatalmába adta országát, hogy valódi örökösként óvja, védje és kormányozza mindörökké." Forrás: itt
Szent Anna réten egy engesztelő kápolnának kellene állnia. Ezt Jézus kérte Natália nővéren keresztül, mely üzenetet Mindszenty József hercegprímás esztergomi bíboros érsek vizsgáltatott ki, és hitelesnek ismert el. (bár nem értem, ha Jézus kér valamit, akkor miért kell egy földi halandónak azt vizsgálgatni és elemezni...) Ha 1942-ben megépül a kápolna, Jézus ígérete szerint a második világháború borzalma elkerüli Magyarországot.
A Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolna alapköve már megvan.(zárójelben jegyzem meg: van még mit pótolni...) Mi ugyan nem találtuk meg (mármint az alapkövet), de azért nagy lelkesen elindultunk követve a jeleket. Fehér alapon lila M betűt kellett követni, melynek középső szára át van húzva, ami jelenthet keresztet, és azt is, hogy a Mária útnak két ága van. Lefele a hegyről, be a sűrű erdőbe. Meredek út, de izgalmas, örültem, hogy elhagytuk a tömeget, hiszen egy zarándoklat, legyen bármilyen rövid is, mégiscsak a belső béke megtalálásáról szól. Keveset beszélgettünk, hiszen csend is kell ahhoz, hogy a lélekről leszakadt darabok újra egybeforrjanak. A városba érve is mindig felbukkantak a jelek, hol egy villanyoszlopon, hol egy kerítésen, biztosítva, hogy az igaz úton járjunk. A véletlen (persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) az utunkba sodort egy emlékhelyet. Ahogy haladtunk lefele, egy néni kijött egy kis házból -legalábbis elsőre annak nézett ki, és egy vödör vizet öntött ki az utcára. Kedvesem próbálta megkerülni a tócsát, én pedig megálltam, hogy megvárjam míg lefolyik. Akkor láttam meg a márványképet, és szóltam is páromnak, hogy várjon. Megtaláltuk Mária-kútját: a legenda szerint a második világháború alatt egy kisfiú a kútba esett, és csodával határos módon életben maradt. Rendezett, növényekkel teli kiskertben található a kút, felette kicsi harang, körülötte félkörben egy kőkerítés, melybe márványból faragott képekben Jézus keresztre feszítésének egyes jelenetei, mindegyik felett kereszttel. A márványkép, amit elsőnek észrevettem a falba van faragva, és Szűz Máriát ábrázolja a kisdeddel. Akkor vettem elő a már induláskor spontán eltett mécsest és gyufát, majd egy erre hasznosított falfülkében gyújtottuk meg a gyertyát. A fal másik oldala tele hála-táblácskákkal, de azért gondolatban még akárki felteheti a magáét. Aztán továbbhaladva vettük észre, hogy amit kis háznak véltünk felülről, az lefelé haladva egy egész nagy kápolna. Itt egy kicsit megpihentünk, majd folytattuk utunkat rendületlenül. A végén a városmajori parkban kötünk ki, szintén egy templommal és mécsesgyújtással zárva a zarándoklatot.
Nagyjából 3 km-es a túra, sétálva, meg-megállva, nézelődve, merengve kb. 3 órát tesz ki. Eltévedni közben lehet, de nem kötelező.