Nagyon szeretem Fredrik Backman írásait. Most egy kis idézet tőle:
"Akkortájt, mikor összeköltöztünk, anyukád bevezette az "előevés" fogalmát. Olyan esetekre, amikor "felnőtt emberek" társaságába indultunk. Felnőtt embereknek azokat nevezi, akik szerint a leves étel. Azokat, akik képesek két és fél órán át egy pohár borral a kezükben a munkájukról társalogni, nem fogyasztva mást, mint apró kekszet, rajta véletlenszerűen elhelyezett halnyomokkal....
Ki is fejlesztettem néhány igazán hatékony étket az előevés céljára. Például az előevős kolbászt....L'oreál kolbásznak hívom. Mert megérdemlem.
Először is vegyél egy bagettet, és kapard ki a belsejét egy hosszú kanállal. (A kenyérbelet mindenképp őrizd meg, én golyókat szoktam gyúrni belőle, majd kisütöm őket vajban és sörben, és ebből falatozom, míg a kolbász elkészül, amolyan elő-előevés gyanánt.) Aztán süsd ki a chorizót. Döntsd el magad, hogy olajban vagy vajban akarod. Én mindkettőben szoktam. Aztán teszek hozzá még egy kis vajat. Aztán elég sok sört. Az anyukád nem örül annyira, hogy sörben sütök, ezért néha átmegyek a nagyszüleidhez sütögetni. Ha odamész, nem árt tudni, hogy legalább két doboz sör kell ehhez a recepthez. Az egyiket ugyanis oda kell adni a nagyapádnak.
Kicsit füstölhet a serpenyő, mikor beleöntöd a sört, de ne aggódj. ... Addig szoktam sütni a kolbászokat, míg úgy nem néznek ki, mintha a
Kemény motorosokból valaki meggyepálta volna őket. De ha nem nézel annyi tévésorozatot, akár hamarabb is kiveheted őket.
Aztán tedd be a helyükre a bacont. Szintén rajtad áll, milyen hőfokon sütöd. Én azt szeretem, mikor olyan meleg a serpenyő, hogy a bacon összehúzza magát magzatpózba, és eltakarja a szemét, de van, aki mást szeret.
Amíg a bacon a serpenyőben sistereg, el lehet kezdeni megtölteni a bagettet minden földi jóval. A saját lelkiismeretedtől függ, hogy mit pakolsz bele, de én majonézzel és mustárral szoktam kezdnei. Lehetőleg fehér kenyérrel dolgozom. Olyan fehérrel, hogy főzés közben fel kelljen tennem a napszemüvegemet. A majonézzel és a mustárral kapcsolatban fel szokott merülni a kérdés, hogy mennyit is kell használni. Röviden és tömören azt szoktam válaszolni, hogy kár szerénykedni....
Meg szokták kérdezni, vajon miért van szükség ennyi majonézre és mustárra. Hát azért, mert különben a sült hagymának nincs mibe belekapaszkodnia. Fontos lecke ez az életre neked is.
Aztán jöhet az olvasztott sajt. Lehet a mikróba is olvasztani, de én jobb szeretem a sajtszeletelőt lapátként használni a serpenyőben, és mikor eléggé átmelegszik, azzal szelem a sajtot. Részben, mert így hatékonyabb, részben pedig, mert az az érzésem tőle, hogy Rambo is pont így csinálta volna. Aztán sajtot tekerek a chorizóra, majd bacont a sajtra. Mint egy sajtos- baconos hálózsák. Ezt a kombót végül belenyomom a kenyérbe. Ha nem csúszik elég jól, akkor az azért lehet, mert nem használtál elég majonézt. Nyugodtan töltsd után. Ebben az életben két dolog van, ami sose késő: bocsánatot kérni, és még több majonézt használni.
A kolbász köré aztán benyomkodhatsz minden mást. Amihez kedved van. Én krumplisalátát, csemegeuborkát és sült hagymát szoktam. Az uborka a krumplidarabokkal ölelkezve csúszon be a kenyérbe. Olyanok legyenek, mint két fagyoskodó katona bevetési gyakorlaton Lappföldön, akik megígérik egymásnak, hogy sose fogják senkinek sem említeni a történteket. Nekem ez a kedvencem. De senkit sem ítélek el.
Ha még egy kicsit szeretnéd kényeztetni magad, lehet valami színeset tenni a tetejére. Elvégre a szemünkkel is eszünk. Például petrezselymet. Szerintem a béarni mártás némi sült hagymával jól néz ki. De ízlések és pofonok.
Egyél annyi előevős kolbászt indulás előtt amennyi jól esik. Én olyan hármat-négyet szoktam."
:D:D:D
