2016. december 31., szombat

Jókívánság

Lelkiekben gazdag, egészségben teljes, humorral fűszerezett, fejlődő szellemiséggel megáldott Békés Boldog Új évet kívánok! 


Vigyázzon ránk az ég! 


2016. december 25., vasárnap

A karácsonyi likőr



4 hete nemcsak az adventi koszorún gyújtottuk meg az első lángot, hanem bekészítettem a karácsonyi likőr hozzávalóit, hogy 4 hét érlelés után ihatóvá váljék. A receptet itt találtam.

Hozzávalók: 
4 dl pálinka
2 rúd fahéj
1 teáskanál szegfűszeg
3-4 karika friss gyömbér
15-20 dkg méz

Elővettem egy befőttes üveget beleöntöttem a fenti hozzávalókat, a következő pár napban kevergettem, hogy a méz teljesen feloldódjon, majd hagytam, hogy az alkohol kioldja a fűszerek zamatát, és mostanra bronz színű erős itallá legyen.


Egészségünkre! 


2016. december 23., péntek

Kókusz csók


Maradék tojásfehérje felhasználás. Stahl Judit receptje alapján.

Hozzávalók: 
2 tojás fehérje
10 dkg porcukor
15 dkg kókuszreszelék
1 evőkanál liszt
citrom héja

A tojásfehérjét elkezdem gépi habverővel verni, fél perc után hozzászitálom a cukrot, és sűrű kemény masszává verem. A kókuszreszelékbe keverem a lisztet és a citrom héját, majd az egészet beleöntöm a cukros tojásfehérje masszába és jó alaposan elkeverem. Evőkanállal galuskákat szaggatok, és tepsibe rakosgatom. Most ünnepi ruhába öltöztettem, egy kis ezüst cukorgyönggyel. :)
6-os fokozaton 10-15 perc alatt készre sütöm.
Hedonistáknak lehet az alját olvasztott csokoládéba mártani . :)



2016. december 18., vasárnap

Az év legszebb mondata

Most mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, még 3 dolgot feljegyez a tennivaló-, ajándék-, vagy éppen bevásárló listára.:) Ez a szent ünnep Jézus születéséről szól, így hadd mondjak pár szót a születésről.
Ez az év az érzelmek hosszú skáláját felvonultatta nekem. Januárban a lányom 2. születésnapjára készültem, mit sem sejtve arról, mit rejteget még ez az év. Aztán amikor február elején kiderült, hogy újabb élettel ajándékoz meg minket a Jóisten, kétségbeestem. Még élénken élt az emlékeimben az a bizonyos 33 nap, amit nagylányom születése kapcsán a kórházban töltöttem. Nem akartam azt a megpróbáltatást újra átélni. Tévedés ne essék, boldog voltam és örültem, hiszen a legtöbb, amit adhatunk egy gyermeknek, az a testvér. Vártuk is őt. Mégis, annyira féltem. Két hétig tartott, míg legyőztem magamban ezeket az érzéseket, a kétségbeesést, a félelmet, az aggódást. Persze teljesen kiírtani nem tudtam, mégis bele tudtam kapaszkodni egy korábbi álmomban, ami azt jövendölte nekem, hogy minden rendben lesz. Aztán jöttek a fizikai próbatételek, az első három hónap fáradékonysága, amikor örültem, ha mindennel végeztem estére és aludhattam. Akkor még nem tudtam, hogy ez felkészít engem arra az időre, mikor már négyesben leszünk. Aztán jött a vashiány. Vasinfúziós kezelésekre kellett járnom a kórházba. Boldog voltam, hogy minden nap hazajöhettem, amíg nem tartanak benn, nincs gond. Aztán a derekam felmondta a szolgálatot. Két hónapig 1 óra fennlét után másfél-két óra ágyban fekvéssel bírtam csak létezni. Átvonszoltam magam azokon a napokon is. Bár lelkiismeretfurdalás gyötört, hiszen ilyenkor a nagylánnyal sem tudtam érdemben foglalkozni, ekkor szokott rá a mesenézésre. A fájdalmak mellett szépen gömbölyödtem, imádtam a várandóságot, az utcán is leszólítottak, milyen szép a pocakom. Ha lett volna nyáron pocakszépségverseny kisbabát váró nőknek, azt bizonyosan megnyerem. :))
Áldott állapot, mondják, ellentétes érzelmek dúltak bennem, záporoztak a könnyeim sokszor, de az volt. Amikor mozgolódott odabenn, végtelen gyönyörűséget éreztem, amikor mindezt éjjel rendezte, már nem annyira. :) Aktív éjszakai életet élt, ez is felkészülés volt a későbbiekre. :)
Aztán eljött az ősz, és immár kétgyerekes anyuka lettem. Minden rendben volt, 3 napot töltöttem a kórházban, Születés, csoda, áldás. Nincs nálam büszkébb nő, mikor négyen sétálunk a városban.
Nehéz, hosszúak a napok, fogalmam sem volt az elején, hogy lesz, mint lesz, de azért csak lett valahogy. El kellett engedni pár dolgot ( a mosogatást szívesen elengedtem...), őnzőnek kellett lenni néha, mert pihenni muszáj, hogy legyen cicitej, ahogy a lányom hívja, és erősnek is kellett maradni, de legfőképpen bízni kellett. Nyugodtnak maradni. Áldani azokat a perceket, néha órácskákat, amikor nyugodt lehetek. Hogy mikor vannak ezek? Amikor felhangzik az év legszebb mondata:
- A gyerekek alszanak. :)

2016. december 9., péntek

Soma autója

Somát a szomszédunkba hozta a gólya, bő egy hónappal idősebb a mi kisebbik lányunknál.
Nagyon örültünk mikor megtudtuk az érkezését, hát még annak, hogy kisfiú, hiszen a környezetünkben mostanában csak lánykák születtek. 



2016. december 7., szerda

Bori babakocsija

A hétvégén voltunk Bori keresztelőjén, neki készült ez a babaköszöntő.

"...És igen, a mércén, ami egytől a vakbizalomig terjed, 
eléggé naív vagyok.
De azt akarom, hogy a lányom tudja, hogy a világ cukorból van.
Annyira könnyen összemorzsolódhat, 
de ne félj kinyújtani a nyelved, hogy megkóstold:
"Kicsim" fogom mondogatni neki,
emlékezz, hogy a mamád félős, és a papád egy hős, 
és te vagy az a lány az apró kezekkel, és nagy szemekkel, aki sohasem alkuszik meg..."
Sarah Kay


2016. december 6., kedd

Mikulás a 2 hónaposnak

Nálunk még a legkisebb ugrifüles is kapott a nagy szakállútól valamit. Bár rendes babóci volt, mert az édességet felajánlotta a nővérének, de csak is idénre él az ajánlat! :)


Stílusosan felöltözve: