2011. július 26., kedd

ABC vonat

A hobbym nemcsak megnyugtat, nemcsak alkotok, és ajándékozom, sajnos maradék is képződik. A fonalakat nincs szívem kidobni, de tárolni se lehet sokáig, ezért aztán arra gondoltam újrahasznosítom. Maradék anyagból és maradék fonalból készült ez a minta, és a "vigyázz, mert megdöglik" rovatom főszereplőé lesz. Majd egy pólót fog díszíteni.

Baconbe csavart pangasius kapros öntettel rizságyon

A pangasius, avagy cápaharcsa ízletes, szálkamentes hal. Rácsodálkoztam, hogy a blogon még nincsen hal bejegyzés, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a halat, és gyakran készítem is. Hát legyen ez az első.

Hozzávalók:
1 kg Pangasius filé
halak fűszerkeverék
annyi szelet bacon, ahány halszeletünk lesz (jelen esetben 8 db, ennyi volt 10 dkg-os csomagban)
egy csokor kapor
fokhagyma
tej
kukoricakeményítő
rizs

Fagyasztott formában vásároltam, így előző este kinn hagytam a konyha asztalon, hogy felolvadjon. Másnap kettévágtam a halakat, mert elég nagy szeletek voltak, halak fűszerkeverékkel bekentem, majd egy-egy szelet baconnel feltekertem. Könnyen kezelhető hal, nem volt szükség fogpiszkálóra, vagy hústűre a feltekeréshez. Még egy gerezd fokhagymát 4 részre vágtam és a 4 sarkába dobtam. Fóliával lefedtem és megsütöttem.
Elég sok levet eresztett, ami egyrészt a hallé volt, aztán a szalonna sós zsírja és benne a puhára főtt fokhagyma, ezt használtam fel aztán a kapros szószhoz.
Átöntöttem a levét egy nyeles serpenyőbe, a fokhagymát villával szétnyomtam, hozzáadtam az apróra vágott kaprot, majd mikor forrt a tejet, melyből egy kicsit egy tálkában elkevertem 3 kiskanál kukoricakeményítővel, hogy besűrítse a szószt. Lehet főzőtejszínt is használni. Párolt rizst készítettem hozzá. Nem voltam biztos benne hogy a hal lágy íze és a szalonna karakteres vonása illik egymáshoz, de nem kellett csalódnom. Isteni volt.

2011. július 25., hétfő

Magyar mascarpone

" Először nagyon gyenge volt: nem is annyira testileg, noha teljesen elerőtlenedve levesen, a beáztatott kenyéren és hébe-hóba tejen vagy boron kívül mást nem tudott lenyelni. Valódi törékenysége azonban másban rejlett...Lehetett szél, amely elfújja a tüzedet, de ha elég türelmes vagy, és ügyesen táplálod és fújod, akkor még vissza tudod hozni a lángokat. De lehetett eső is amely után vagy új tüzet raksz valami száraz helyen, vagy kénytelen leszel meglenni nélküle. Azt hiszem, az öregember azokon a napokon azt szerette volna kideríteni, vajon szél vagy eső uralkodik-e a szívében, vagy a lelkében, ha úgy tetszik. Azt hiszem ez volt az oka."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

Annyit olvastam róla hogy nekem is ki kellett próbálnom. Fogtam hát magam, vettem egy doboz 20%-os tejfölt, otthon kicsaptam (fontos hogy egyben maradjon a homogenizálás miatt) egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, és hagytam pár napig hűtőben kicsepegni. (utólag rájöttem, hogy le kellett volna takarni egy lapos tányérral, hogy a hűti egyéb tartalmának illatát ne vegye magához, na majd legközelebb) Alul maradt a savó, amit a mélyhűtőbe száműztem további felhasználásra, felül pedig egy natúr, semleges ízű krémsajt. Talán a créme bonjour-ra emlékeztetett volna, ha használnék ilyet. (megsúgom mások hasonlítják hozzá, és megelőlegeztem nekik a bizalmat, ám legyen)

Sütöttem egy 3 tojásos piskótát, aminek a tetejére szántam a magyarosított mascarpone-mat. Felvertem 2 dl tejszínt fél zacskó zselatinfix-el, hozzákevertem 10 dkg porcukrot és még a krémsajtot. Minden fázisban kóstoltam és egyre finomabb, krémesebb és lágyabb lett, és kevésbé lehetett felismerni az eredeti tejföl ízét, viszont egyre inkább a mascarponét. Még ribizlivel díszítettem. Nagyon könnyű, igazi nyári ínyencség kerekedik ki belőle. 


Az eljárásról bővebben itt olvashattok. 

2011. július 14., csütörtök

honnan tudhatjuk?

Ezt a történetet már sokszor elmeséltem, és úgy érzem itt a helye. Elsőként a szellemafazekban oldalon találtam.


Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)

2011. július 11., hétfő

Isten éltessen Napfény!

"Az aranykor elérkezik bennünk, ha gondolataink, szándékaink, szavaink és tetteink "Aranykoriak", azaz egyetlen vezérelvünk a korlátlan, feltételeket nem ismerő, önátadó, minden élő és élettelen dologra kiterjedő Szeretet. Mivel a mitikus tanok szerint az Aranykor a Szellem, az Ezüstkor az érzelmi én, a Rézkor a logikai én, a Vaskor pedig a test uralkodásának korszaka, az Aranykor az egyén világában az emberi szellem diadalát jelenti."

részlet az Aranykor visszatér c. könyvből.

Variációk cukkinire

"Régi szó, varázslószó. Körülbelül azt jelenti: "távozás útja". Ha varázsló vagy, a világon semmi nem olyan fontos, mint az, hogyan halsz meg. Tudod, miért van ez így?...
-Egy varázslónak muszáj békében meghalnia. Nem a világi békéről beszélek, a szomszédokkal, vagy a helyi uralkodóval, sem az úgynevezett szellemi békéről, amely annyit tesz, hogy az ember betartotta az általa szolgált istenek minden előírását. Amiről én beszélek az a lélek valódi békéje: egyfajta befordulás, különleges mozdulatlanság, amely nagy előkészületeket igényel, és amelyet a varázslók csak hosszú egy helyben utazással érhetnek el. Ez a lamiszeta. Mint mondtam, nem könnyű lefordítani."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

1. Rántott cukkini (alap, nem is kell rá több szót fecsérelni)
2. Cukkini saláta
Friss, ízletes, ropogós
A cukkinit felkarikázom, besózom, és vega-mix-el megszórom (ez egyfajta egészségesebb vegeta, natúr, vegán ételízesítő. Tartalmaz: sárgarépát, petrezselyem gyökeret és levelet, zellergumót és levelet, paszternákgyökeret, vöröshagymát, póréhagymát és pritaminpaprikát mindezt szárított, aprított formában.) Majd egy fél citrom levével és egy kis olíva-olajjal meglocsolom.

3. Cukkinifasírt
Talán a cukkini valódi íze ebben a variációban érvényesül leginkább.
3 kisebb hosszúkás darabból 11 db pogácsa jön ki.
Meghámozom a cukkiniket, majd nagylyukú reszelőn lereszelem, ha nagyobbak a magos részt ki lehet kanállal vájni belőle. Ennél a pontnál kellett volna megsóznom, ami jelen esetben elmaradt, de így is elég sok levet eresztett, amit kinyomkodtam belőle. Egy fél vöröshagymát apróra vágtam a cukkinihez adtam, és mivel nem találtam otthon fokhagymát (na most kapom majd az igét, milyen háziasszony vagyok, hogy nincs készleten ilyen alap dolog, de nem tudok eleget venni belőle, párom nagy mennyiségben eszi...) kis kocka foghagyma-pótlót morzsoltam hozzá, és két tojás kellett még bele, hogy összeálljon meg még annyi zsemlemorzsa amennyit felvesz. Elég sok. Pogácsákat formáztam belőle és bő, forró olajban kisütöttem.

2011. július 10., vasárnap

Lélekországban

Erdélyben jártam a hétvégén, és a kezembe akadt Szente B. Levente Tollkalitka című verseskötete, amit azon frissiben el is olvastam. Nem vagyok egy versolvasó-típus, de ezt úgy szívtam magamba, mint egy szivacs. Hoztam is egyet, fogadjátok szeretettel:

Lélekországban

Nem múlik el idő
Varázslat nélkül
Sem fájdalom nem születik
Könnycsepp nélkül

Bár ahogy lüktet a csend
Mi egyre magasabbra szállunk
Szembe bátran a széllel
Puhán éjsötéten
Mindig arrafelé
Hol bensőnk mélyén
Lakozik még egy szent

Aztán találkoznak
Virág virág mellé fészkel
Színek keverednek pillanatra
Tán megfeszülnek
-nem szólnak még
nem beszélnek
átölelik egymást
nesztelen és büszkén
törvényre várnak-

2011. július 4., hétfő

Selyemút

Amióta Isten-tudatosabban élek, hittel telve, megbizonyosodva, valahogy egyenletesebb minden.
Hogy is tudnám ezt elmagyarázni?
Mint mikor haladsz az élet-utadon, és jönnek a nehézségek, "Terheim hegyekké nőttek, áttörni rajtuk nem tudok..."
falakként tornyosulnak eléd, és meg kell másznod őket alap esetben, hogy elérd a kívánt célt. Ha a minden-napjaimban kérem a Jóisten segítségét, akkor ezek a gyűrődések kisimulnak előttem mielőtt odaérek. Mintha selyem-úton haladnék, és egy gondos kéz előttem simítaná egyenessé az utam.




vigyázz, mert megdöglik...2.

Unokaöcsém ismét megörvendeztetett bennünket gyermeki világlátásával, és egyedi logikájával.

Játszottam vele, miközben dicsekedni akart:
-Képzeld a nővérem hozott nekem Pestről kaktuszlevet!
-Tényleg? -csodálkozom én - Fincsi?
-Igen.
-És hol veszi a kaktuszlevet?
A legnagyobb felháborodással a hangjában (hogy-hogy én ezt nem tudom):
-Hát a kaktuszlé-boltban.
...

Labdázás közben rászóltunk, mert az udvaron parkoló autójuknak dobálta a labdát:
-Ne csináld, mert tönkremegy az autó.
-Majd veszünk másikat.
-Miből?-kérdezzük
-Hát pénzből!-mondja rosszalóan

Ilyen egyértelmű nekik minden, nincsen bonyodalom, ismerik a válaszokat :-)