2012. február 28., kedd

Ubu Titka 7.

Talán a legérdekesebb és legizgalmasabb fejezet! Jó szórakozást hozzá!


7.

Leszállásnál Letti nagyon fáradtnak érezte magát, talán az út viselt meg ennyire? –kérdezte magától. A reptér mosdójának tükre nyúzott, megviselt arcot mutatott. 
-Mint egy öreglány- somolygott magában.
Ahogy a csomagjaira várt, nézegette a vele együtt leszálló utasokat. Zavart kifejezéssel az arcukon bukdácsoltak tova, mintha nem értenék hova is kerültek. Long-ot sehol sem látta.
Ő bizonyára nem ilyen fancsali képpel jár-kel. – mosolygott, majd arra gondolt lesz, mit mesélnie a csajoknak. Egy úr közeledett feléje, és közölte, hogy nem kell várnia, a csomagjait már hazaszállították az otthonába! Letti nyelt egy nagyot, visszafojtva a Tessék?!- kérdést vagy inkább felkiáltást.
- Az otthonom?!? De hát én még…és milyen nevet is mondott?!?... nem is… ooh…
Aztán elszédült, le kellett ülnie.
- Mi történt velem? – kérdezte gondolatban. Egy kisebb fajta csoport sereglett köréje, mindannyian segítségüket ajánlva fel a megszeppent idős asszonynak. Csak egy pohár italt kért. Ott üldögélt zárásig, mikor is a takarító robot műanyag hangján kitessékelte a váróból.
A képek a fejében lassan összeálltak. Hazaérve sírdogált egy keveset. Az emlékek nem tűntek el. Egész éjjel írt. Nemcsak az ott töltött hónapot, hanem a gondolatait, az érzelmeit, a sejtéseit. Úgy döntött pontot tesz a befejezetlen feladat végére.
Másnap kimentette magát mindenféle találkozóból. Lánya többször aggódva hívta, mígnem megnyugtatta, nincsen semmi baj, csak a hazatérés felerősítette benne apja hiányát, ezért szüksége van még egy napnyi pihenésre. Hiány, egy kicsit füllentett neki. Már nem érezte hiányát. Tudta, vele van. Hiszen megígérte, együtt maradnak, míg az út végére ér. Sietnie kell, nincsen vesztegetni való ideje. Aznap elkészítette a kutatási-tervet. Teszt alanyokra lesz szüksége, pár mély-elmelátó berendezésre, persze erre az állam engedélyére lesz szükség, ami nem egyszerű feladat, de most már nem ismert lehetetlent. Kikereste a megfelelő hivatalok elérhetőségeit, kérvényeket, beadványokat írt. Este jutott eszébe, hogy aznap még nem is evett. Rendelt valamit. Régen a Földön pizzának hívták ezt az étket és rengeteg változata volt.
Miközben a nyúlós vacakot ette, elgondolkozott: a felfedezéséből mennyit áruljon el környezetének. Végül úgy döntött, semmit.
Másnap letudta a kötelező formai találkozókat, igyekezett mindegyikhez jó képet vágni, annyit mondott csak, hogy a memoárjait írja, ami félig igaz is volt. Ezzel talált magának célt, lelkes és újra örül az életnek. Sikeresen megnyugtatta féltő barátait, lánya éles szeme azonban kiszúrta a változást, de nem szólt semmit. Egy régi kollégájától sikerült megszereznie azokat a titkos jegyzeteket, melyek az Ubu-ra utazók névsorát tartalmazta. Szúrópróbaszerűen lépett kapcsolatba velük, és egyértelműen megállapíthatta, hogy egyikük sem tudja, hogy járt már azon a bolygón. Vizsgálni kezdte az okokat, persze elég nehéz kérdéseket feltenni valakinek, előzményeket, miérteket keresni, úgy hogy az alanyok nem voltak tisztában azzal a számára már nyilvánvaló ténnyel, hogy jártak az Ubu-n. Érdekes, hogy csak az utóbbi 20 évben hívják így a helyet. A szomszédos Tarun bolygó fő nyelvében ez a szó megfoghatatlant, elérhetetlent jelent. S mivel akkoriban ütötte fel a fejét a bolygóval kapcsolatos jóslat is, kellett valami egyszerűbb név, mint a 82376425 számú kisbolygó. A külső robot-olvasók nem találtak a bolygón életet. Csak egy hideg kődarab. Persze ezt nem hitték el. Milyen érdekes a nyilvánvalót elutasítani 3427-ben?!? Hát persze, hogy nincsen rajta élet. Az is igaz, hogy a bolygón még nem járt senki. A bolygó felületén nem is, de a légkörében, abban a ködben, ami nem eltakar, hanem bevonz. A köd az, amit vizsgálni kell!!! IGEN!

vigyázat, folytatom...

2012. február 27., hétfő

koleszos energiabomba

Újra vendégposzt: unokahúgom lakik kollégiumban és ő küldte ezt a "mindent bele, adj neki" ételt. Nagyon laktató lehet, fiúknak kötelező!!!

Reggeli kolesz verzió (2 személyre?)

Hozzávalók: (minden,ami nem mozog a hűtőben)
csak felsorolásszinten: 4 tojás, tej, olaj, hasábburgonya, kukorica, uborka, szalámi, felvágott, szardínia, paradicsom, hagyma, fokhagyma, paprika, só, piros paprika, oregano, piros arany, sajt, (minden ízlés szerinti mennyiségben)

Recept: Előkészítő műveletként mindent nagyjából egyforma nagyságúra szeletelünk, a hagymákat feltesszük "üvegesedni" az olajon. Ha mélyhűtött hasábburit használunk, akkor ezt adjuk hozzá. Mikor puha lesz, hozzáadjuk a hús- és halneműeket, bármi legyen is az. :) Miután ezek megsültek, jöhetnek a zöldségek. A tojásokat felverjük, fűszerezzük (só, piros paprika, oregano, piros arany) és a többihez adjuk, ha kész tetejére sajtot szórunk. Zsemlével, és teával kínáljuk.

Jó étvágyat mindenkinek, diáknak és nem diáknak egyaránt!



2012. február 25., szombat

Ubu Titka 6.

lássuk, hogy folytatódik tovább a történet...


6.

Long. Így mutatkozott be neki. Amikor meglátta a mozgólépcsőn a felé tartó szépséget, hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Valami bugyuta kérdéssel szólította meg őt a lány, majd mikor tudálékosan visszakérdezett, már nem is tudta megmondani ő sem a választ. Valami vibrálás kezdődött el náluk. 28 éves érett férfi volt, magas és vékony, esetlenül kezelte mindenen túlnyúló végtagjait. A lány soha nem tette szóvá. Ez tetszett neki. Ezzel szemben Letti a tökéletes szépség volt a szemében. Nem a mostani űrideál, nagy szemek, keskeny száj és újra csak az a fiús se melle, se feneke típus. Letti talán egy termékenységi istennő lehetett korábban. Magas volt ő is, dús hajzuhatagja ráomlott még dúsabb dekoltázsára. Minden porcikájában benne volt a gondoskodás, a féltő, őrző szeretet, ezzel együtt pedig a szeme állandóan huncutul csillogott, mindig készre egy kis mókára. Munkájáról nagy odaadással beszélt. Ezek a - földi viszonylatban talán a pumákra emlékeztető - nagymacskák, különleges intuíciós és empatikus képességekkel rendelkeztek, ráadásul rugalmasak, erősek és gyorsak voltak. Kiképzésük különböző fázisaiban vett részt a lány, attól függően, hogy a macskák védelmi pozíciót, vagy éppen egy elesett, esetleg idősebb ember szolgálatát választották. Nagy haszonnal alkalmazták őket az egészségügyben is. Sokat utazott Chi-re, ahonnét ezek a lények származtak. Önkéntesek voltak ők, boldogan vállalták hogy az idősek úgynevezett szeme, keze és lába legyenek, segítve őket, és a végsőkig kitartottak mellettük. Fontosabb nagyhatalmú személyek saját testőrségében mindig volt legalább egy macska is. Többek voltak ők, mint állatok, mégsem vágytak soha sem rendszerezett életmódra, se hatalomra. Mondhatni másokért éltek. Letti kipirult arccal lelkesen mesélt az élményeiről.
Mr. Long pedig azon kapta magát, hogy csüng a lány minden szaván, egyre több közös programba vonta be, egyre többször akart vele még több időt tölteni és ennek ellenére egyre többször hiányzott neki a lány. A szokásos reggeli kávéját együtt költötték el, majd a nap egy részét külön töltötték. Eleinte csak egy-egy esti vacsora-meghívás, mozi csúszott be, később tengerparti sétákkal tarkították az együttléteket. Soha nem fogytak ki a beszélgetések témáiból. Long már több bolygón járt, így volt mit mesélnie, Letti pedig az örök kérdező szerepét töltötte be. Kíváncsisága nem ismert határt. Egyfajta belső összhang alakult ki köztük, és a barátság csírája is utat tört magának. Letti csintalan szemével egyfajta görbe tükörrel szemlélte a világot, így nevetésben sosem volt hiány náluk. Nyugodt harmóniában telt el az egy hónap. A visszafelé úton megbeszélték, hogy később is keresik egymás társaságát.

folytatom...

2012. február 21., kedd

Ubu Titka 5.

A legrövidebb fejezet. :)


5.

Felérve a mozgólépcsőn sehol sem találta barátnőit. Felmerült a gyanú, hogy megviccelték, és már fenn is vannak a gépen, vagy, ami nagyon is nyilvánvaló volt: csak neki vettek jegyet, és nem akarták a búcsúzás terhével nehezíteni, ezért eltűntek a szeme elől.  Körbenézve meglátott egy szimpatikus fiatalembert, és merészen megszólította.
-Elnézést kérek, tudna nekem segíteni, a barátaimat keresem, de elkeveredtek ebben a nagy tömegben.
-Ebben a tömegben? – kérdezte a férfi felvont szemöldökkel, hiszen körbenézve alig állt pár ember az induló járat közelében.
-Mit is mondott kit keres? – kérdezte még udvariasan.
-Nem emlékszem, -  válaszolta Letti rejtélyesen, és valóban nem tudta volna megmondani miért is van itt és kikkel jött. Filmszakadás, ez szó ugrott be neki hirtelen, de hogy miért??? Hiszen most lendületben érezte magát, mintha újra fiatal lány lenne. Mosolygott, hátradobta vöröses-szőke haját, és a fiatal férfire kacsintott.
-Kalandra fel!
Így hát együtt szálltak fel a gépre és egymás mellé is ültek le. Egész úton beszélgettek. Letti nagymacskákkal foglalkozott, és kíváncsiságból utazott a bolygóra, hátha talál keresztezni való példányokat. A fiatalember pedig írt, de hogy mit azt még nem volt hajlandó elárulni. Titkok szőtték át, teljes valójából egyfajta játékos intelligencia sugárzott. Letti kíváncsian merült bele a világoskék, tiszta szemekbe, egyre inkább ki akarta deríteni mivel foglalkozik a férfi. Ravaszul tette fel a kérdéseket, beszéltette, míg utazótársa fel nem ajánlotta, tartson vele ezen a bolygón. Fedezzék fel, fejtsék meg együtt a rejtélyt.
- Miféle rejtélyt? – tudakolta mosolyogva Aletta.
- Minden bolygónak van valami különlegessége, hiszen te is tudod, pl: Chinek a macskák, az ikerbolygóknak a sivatagjai. Ezt a kisbolygót csak pár éve fedezték fel, biztos, hogy tartogat valamit a tarsolyában.
Mivel a 82376425 számú planétán nem fejlődtek ki nagymacskák, és a következő hazajárat csak 1 hónap múlva indult, így szívesen csatlakozott az új fiúhoz, és együtt ismerkedtek meg a hely sajátosságaival. 

folytatás következik...

2012. február 19., vasárnap

Ubu Titka 4.

A 4. fejezetben eljutunk az elsőig.

4.

Nehéz hónapok jöttek: amikor valaki már szinte a véreddé válik, a nélküle töltött időnek semmi értelme. Minduntalan eszébe jutott Chris, utána közvetlenül jött a szívébe maró fájdalom, az a leírhatatlan gyötrelem, ami a hiányából fakadt. Minden egyes tárgy, minden szó, minden esemény rá emlékeztette. Kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében, a lelkében. Egyek voltak. Hányszor előfordult, hogy befordult a nappaliba, hogy kérdezzen valamit férjétől. A lépés abbamaradt, a kérdést lenyelte, mikor ura kedvenc foteljét üresen találta. A félbehagyott mozdulatba merevedett pár pillanatig, míg összeszedte magát. Szellemként élte mindennapjait, talán csak unokája kedves gagyogására csillant fel a szeme néhanapján. Gyógyítóhoz fordult, hiszen látta egyedül nem küzdhet meg ekkora teherrel. Már a légzés is nehezére esett, a szíve össze-vissza kalimpált, életkedve megcsappant, körbefonta lelkét a halál. Szépen lassan építette fel újra Lettit a szakember, sokat beszélgettek, meditáltak, nevettek, nyugtató zenét hallgattak. A konyhapulton gyógyteák garmada állt, mégis mikor a kezelésnek vége lett, a gyógyító szerint még nem teljesen dolgozta fel párja elvesztését, de ő ezen a ponton már nem tud mit tenni.
Munkába feledkezett. Tett-vett, pakolt, rendszerezett, élt, de csak úgy félig. Aztán pár hete a kezébe akadt férje képgyűjteménye, amit akkor kezdett nézegetni, mikor legyengült a szervezete. Hányszor hallgatta meg az esküvői részt, hányszor nézte meg a vidám, és számára kedves pillanatokat. A bolygó körutak beszámolóit, közös nyaralásokat, gyermekük felcseperedésének jelentősebb állomásait. Férjének kiváló érzéke volt ahhoz, hogy éppen egy érdekes beszélgetés, egy poén, vagy egy különleges esemény előtt kapcsolja be a masinát. Ahogy forgatta kezében a régi kézi-tükröt formáló digitális szerkezetet, egyszer csak egy még senki által nem nézett videót talált. Ez meg hogyan lehetséges?!?
Hiszen minden egyes kép és hanganyagot, - ha lehet így fogalmazni - rongyosra nézett és hallgatott kedvese a betegsége idején. Nagyot sóhajtott, majd lejátszásra állította. Arra számított egyfajta búcsút talál, talán éppen neki szánva.
A halála előtti napok egyikét vette fel Chris, azt, amelyiken Letti megígéri az ubu-i utazást. Már el is feledkezett róla! Azok a napok homályba vesztek, még emlékszik a sétákra, a görcsösen kapaszkodó ujjakra, a cinkos, közös titkokat rejtő szemekre, de hogy ténylegesen mi történt az utolsó napokban, arra már nem.
Ubu. Még 2 hónap van az évből, újra felkapott téma lett a hírekben, hiszen még mindig nem fejtették meg a titkát. Legyen hát!- Gondolta. Egyből hívta kedvenc barátnőit, hogy segítsenek neki az előkészületekben. Ők nagyon megértően, és végtelen türelemmel viseltettek irányába az utóbbi időben, és tapintatosan magukban tartották a kérdést. Miért utazik el Letti az Ubu-ra?


Hamarosan folytatom...

2012. február 17., péntek

Citromos-mézes krémes

"Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, akkor a pokolra küldlek. Ugyan miféle szabad akarat volna ez?"

Beszélgetések Istennel

Még karácsonyra vettem egy adag mézes lapot készen, hogy csak be kelljen tölteni, de aztán nem úgy alakult az élet, ahogy az ember eltervezte. Mivel nem akartam, hogy megromoljon, és már így is a zárt zacskóban kezdett keményedni, ideje volt kezdeni vele valamit.
A  citromos krémet anyukám variálta át (egy filléres receptes füzetből származik az eredeti) eredetileg 4 tojást írt a recept, anyum is lecsippentett egyet belőle, meg én is. :)))

Citromos krém hozzávalói:
4 tojás -lakáshiteleseknek (későbbiekben LH) 2 
2 csapott ek liszt -LH  1
30 dkg cukor -LH 15
4 evőkanál víz -LH 2
1 egész citrom -LH 1/2
20 dkg vaj -LH 10
esetleg 2 dl tejszín -LH tejszínhabpótló por +tej 


A tojásokat a vízzel a cukorral és a liszttel felfőzöm. Rövid ideig kell csak a gázon maradnia, ha már rántotta illatot érzek, majdhogynem elrontottam...
Ha kihűlt a citrom  levével és lereszelt héjával ízesítem. Anyum még egy tejszínhabpótló port is felvert a zacskón feltüntetett mennyiségű tejjel, és azzal meg a vajjal kikeverte a krémet. Lehet felvert tejszínnel is, nagyon habos lesz tőle a krém és nagyon-nagyon finom. Ezek után betöltöm a mézes lapokat a citromos-habos krémmel, és örülök ha az elején van esélyem egy fotóra.

2012. február 16., csütörtök

Ubu Titka 3.

Az 1. fejezetben belecsöppentünk a felszállás előtti pillanatokba.
A 2. fejezetben megismerhettük az egyik főszereplőt.
Itt a 3. fejezet, ahol kiderülnek az előzmények.
3.

Amikor elindultak az első felderítő járatok a világűrbe, még csak olyan helyeket találtak, ahol érdekes ásványokat bányászhattak, amiket később felhasználtak az űrutazásban. Ide telepítettek mérnököket, kémikusokat, asztro-fizikusokat, robotokat és rengeteg vállalkozó szellemű embert, akik a kitermelésben segédkezhettek. Ezzel aztán megnyíltak a bányász-bolygók. A következő újdonságot egy űr-baleset okozta. Egy általunk ismert jármű ütközött egy ismeretlennel. Az új jövevények barátságosak voltak, megjavították a hajót, és készek voltak kereskedni az általuk használt gyógy-készítményekkel, és a szerszámokkal, melyekkel gyorsan és hatékonyan megszerelték az űrmasinát. Így az űrlények által lakott bolygók lettek a kereskedelmi-bázisok. Végül közös erővel találták meg azokat az eldugott kis helyeket a világban, amik nem büszkélkedhettek sem értékes ásványokkal vagy készletekkel, sem intelligens lakosokkal, viszont természetrajzuk páratlan szépséggel bírt. Ezeket a világokat fedezte fel Christian időt és energiát nem kímélve, hogy aztán írásban mutassa be a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak az adott bolygó érdekességeit. Tulajdonképpen egy utazási rovatot vezetett, de talán ez több is volt annál. Az összesen 8 bolygón átélt kalandjait, több kötetben adták ki és elég magas rendszeres olvasói körrel rendelkezett.
Szerette a munkáját, az érintetlen természet rajongója volt. Ő szabadalmaztatta azt a talajszint felett 4-5 méterre lebegő járművet, mellyel a mályva, lila és vörös sivatagi túrákat lehetett megjárni. Persze ez a sivatag messze nem olyan volt, mint földi elődjei. A színek például nem az ottani növényzet, sem a talaj színére utaltak, hanem az eső, az ottani égi csapadék színére. Nem is sivatagi klíma uralkodott, inkább egy szavannai vidékre emlékeztetett, gazdag állat és növényvilággal. Mindegyik bolygó kétharmada védetté volt nyilvánítva, a nyaralni vágyók a maradék egyharmadot használhatták. Itt pedig maximálisan gépesítve, minden kényelmi és komfortszintnek megfelelő hoteleket alakítottak ki, figyelve az egyén szükségleteire. Méltán volt büszke magára, és végignézve életén elégedetten hunyta le a szemét.
Mikor ismét kinyitotta Letti ült az ágya mellett, és halkan olvasott valamit. Mikor észrevette hogy felébredt, rámosolygott.
-Hozzá se nyúltál az újsághoz. Nem érdekel már? – kérdezte félénken.
-Csak felbosszantanak az örökös ígérgetésekkel, Ubu így, Ubu úgy, áttörést emlegetnek, de a vak is látja, hogy semmi kézzelfoghatót nem tudnak felmutatni. – válaszolta Chris ingerülten, miközben felküzdötte magát ülő helyzetbe az ágyban.
-Tégy meg nekem valamit! - mondta hirtelen felindulásból – Ha már én nem leszek… ne kérlek, ne nézz így… szóval, ha már én nem leszek, akkor menj el az Ubu-ra. Felesége kétkedő arcát látva aztán megismételte. -Te, igen és egyedül. Én Veled leszek, hiszen mondtam. Megvárom, míg utad végére érsz. Letti maga elé bámulva ismételgette hitetlenül a szavakat: Én és egyedül és Ubu.
-Kérlek! – szólt még Chris, és nagy lendülettel kiszállt az ágyból. –Most pedig sétálok egyet így utoljára, elkísérsz? – kacsintott kedvesére.
-Igen, természetesen. – mi mást is mondhatott volna. A legyengült lábakhoz még párja teljes erejére is szüksége volt, hogy megtartsa testét. Talán kívülről úgy nézett ki, mintha a férfi vezetné őt, de ez korántsem volt így. A következő három napban újra visszatért az ereje, sokat nevettek, beszélgettek és minden délután sétáltak a kertben egy keveset. Minden alkalommal meginvitálta párját az utolsó sétára, és vissza-visszakanyarodott beszélgetéseikben az Ubura.
Végül felesége ígéretet tett, melyben megfogadta: a gyászidőszak lejárta után felkeresi az Ubu-t. Mintegy utolsó ajándékként ajánlotta fel férjének ezt az utat, és ő boldogan elfogadta.

folytatás következik...

Makaróni újratöltve

Már több blogon olvastam erről a húsgombócos tésztáról, így hát nekem is ki kellett próbálnom.


Hozzávalók: 
50 dkg sertés darált hús                                          0,7 dl paradicsomlé (házi)
2 fej vöröshagyma                                                  1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma                                               5 dkg füstölt cs. szalonna
kevés aprított petrezselyem                                     oregano, bazsalikom
só                                                                           só
fehérbors                                                                fehérbors


1/2 kg makaróni tészta kifőzve

A hagymákat és a petrezselymet késes aprítóban ledaráltam. Hozzáadtam a húshoz, fűszereztem és vizes kézzel gombócokat gyúrtam belőle. Nem voltam benne biztos, hogy a szószban nem esik szét, ezért a még mindig maradt paprikás lisztbe forgattam őket (lsd. sárgaborsó főzeléknél) (szám szerint 34 golyóbis lett), és kicsit sütöttem olajban (2-3 percet). (asszem megdöntöttem a zárójeles mondat rekordját) :)))
A szalonnát kisütöttem, zsírjában üvegesre pirult a hagyma, felöntöttem a paradicsomlével, beleültettem a gombócokat és fűszereztem. Kicsit összerottyantottam az egészet, majd a makarónival keverve tálaltam.

2012. február 15., szerda

Ubu Titka 2.

Itt a második fejezet, olvassátok figyelmesen, mert minden szónak jelentősége van.


2.

Félhomály derengett a szobában, és nehéz, jellegzetes szag uralkodott odabenn. Christian félig ült félig feküdt a hatalmas ágyban és elmerengett, miközben egy kézitükörhöz hasonló szerkezetet nézegetett. A tükörben képek váltogatták egymást, melyeken ő és szeretett felesége életének pillanatai villantak fel, néha filmszerűen, néha meg-megállva egy-egy jelenetnél. Talán a földi digitális képkerethez tudnám hasonlítani, de persze annál sokkal többet tudott. Minél jobban közeledett élete vége felé, annál többször játszotta vissza az esküt, melyet akkor tett, mikor feleségül vette Alettát. Akkor mindig csalfa mosoly játszott az arcán, hiszen lepergette magában, mennyit unszolta Letti, míg rászánta magát a döntésre. Mindennél jobban szerette őt, de a nyilvános szereplést ki nem állhatta. Miért mondjam el egy rakás idegennek, azt ami csak kettőnkre tartozik? Minek mondjam el, amit már amúgy is tudsz?  Miért? Erre Letti egy könnyű csókot dobott a homlokára, rákacsintott, és csak annyit válaszolt: Csak bízz bennem. S ő azt tette. Az esküvő után valahogy megváltozott minden. Súlya lett az egésznek, kiteljesedett, büszke lett, és felnőtt. Talán ez a legjobb szó. Nem abban a komoly, és felelősségteljes értelemben, hanem mintha a szeretet egy mélyebb megnyilvánulási fokára lépett volna. Soha nem bánta meg. 34 évet töltött el férjként, időközben apaként, és 1 éve már nagypapaként is. Hosszú, erős szálú fekete hajába fehér szálak keveredtek. Csontos, vékony ujjaival, behozta a bolygórendszer térképét. Sorra vette azokat a helyeket, ahol együtt voltak. Imádott új és újabb bolygókat felfedezni, s Letti boldog alázattal tartott vele. Neki csak az volt a fontos, hogy együtt legyenek. A tükörben bolygó szerinti csoportosításban szerepeltek a képek. Tökéletes rend uralkodott.
Még az a bizonyos leves felfedezése előtt is sokat repült. Akkoriban minden egyes út előtt aláírattak vele egy nyilatkozatot, melyben elismeri, hogy tisztában van azzal a kockázattal, mit jelent életidejére nézve az utazás. Ezért is volt az eledel nagy áttörés. Már nem befolyásolta negatívan az emberi szervezetet, a különleges étel visszaadta azt az időt, melyet amúgy kitörölt volna az űrutazás. Ő most nyeli le a méregpohár tartalmát. Tudta, tisztában volt vele. Akkoriban fiatal volt és úgy gondolta nem az élet hossza a lényeg, hanem a tartalma. Ő vállalta a kockázatot. Nem bánta meg. Vagy mégis? Valahogy olyan fura érzése lett. Azonnal elemezni kezdte magát. Igen, ha csak önmagát nézte valóban nem bánta, hogy elveszítette azt a maradék pár évet, amit a korai veszélyes utak vettek el tőle. Inkább csak Letti miatt aggódott, vajon ő hogy fogja ezt az egészet túlélni. Már kisiskolásként megtanulták, hogyan kell felkészülni a halál eljövetelére. A tisztulási gyakorlatokat már nap mint nap végezte. A megbékélést, elfogadást együtt vették végig. Már akkor látta kedvese szemében, hogy nem fogja fel a szavak értelmét, és már kezd a gyász eluralkodni rajta. Először dühös volt rá. Hiszen még él, hogy teheti ezt?! Aztán az ő fejével gondolkodva megértette őt. Nem erőltette tovább a közös gyakorlatokat, kicsit magába fordult a következő pár napra, míg újra megtalálta lelki békéjét. A félelem még így is megtalálta néha napján, azzal sokat küzdött.
Meg egy befejezetlen feladattal. Az Ubu bolygó képtára üresen tátongott. Az egyetlen ismert, (és mégis ismeretlen) bolygó az univerzumban, ahol ő még nem járt. Hogy lehet ez?
Az ajtó hangtalanul kinyílt és Letti jött be bocsánatkérő kifejezéssel az arcán, magával hozva a reggeli kávéját és a napi sajtót. Épp a napokban nevettek egy érdekes felfedezésen egy nagyot. Letti imádja az ókori Egyiptomot. Gyűjti a vele kapcsolatos mindennemű információt, képet, tudományos fejtegetést, bulvár cikket, akármit. Az akkori időkben agyagtáblákra vezették a fontosabb információkat. A mostani tablenews, amit behozott és elektronikusan tartalmazta a főbb bolygók kereskedelmi, utazási, politikai és szórakoztatási híreit, pontosan akkora méretre, mint az ókori agyagtáblák.
-és pontosan annyi hasznos információt tartalmazhatott, mint ez a szennylap itt.- Mondta nevetve Chris.
-szóval semmit nem változott a világ. - válaszolt Letti lebiggyesztett ajakkal, mely sajnálkozását vélte kifejezni, bár nem mindig sikerült neki, ilyenkor megint önfeledt nevetésben törtek ki.
Christian rápillantott a villogó címlapra, majd megjegyezte magának, ma még az újság is engem bosszant.
Idén leleplezzük Ubu titkát
Hirdette a főcím. Gyakorlatból tudta, minden hírmorzsát a marketingesek kész tényként adnak el, ezért a –hat, -het kis ragot utána kell mindig gondolni a fejlécben szereplő igének.
Talán emiatt is jó lett volna még egy kicsit élni. Ő maga is olvasta már a jóslatokat, miszerint az emberiség mostanra érett meg arra, hogy annak az elvileg jelentéktelen, ködbe veszett kisbolygónak a titka kiderüljön. Már 40 éve tudnak róla a csillagászok, űrhajóval minden gond nélkül megközelíthető. Egy gond van csak. Senki nem emlékszik az ott töltött időre. Tudományos vizsgálatok szerint a bolygót körbevevő köd egyfajta védőgyűrűként működik, ami kitörli a bolygón töltött időt az emberek emlékezetéből. De vajon miért? Mi van ott? Mi történik ott?

Hamarosan folytatom...

2012. február 14., kedd

Kreatív Konyha lakáshiteleseknek 2.

A múlt héten főztem cukorborsó-főzeléket fasírt golyókkal, túrós mácsikot, és hétvégére kifogytam az ötletekből. Feltettem kedvesemnek a nagy kérdést, mit főzzek hétvégén? Nagy meglepetésemre azonnal rávágta: Sárgaborsó főzeléket.

Hát íme:

500 g sárgaborsó áztatva 1,5 órát
kevés olaj
1 evőkanál liszt
1 kiskanál pirospaprika
3 gerezd fokhagyma

3 vöröshagyma karikára vágva
liszt (vagy pirospaprikás liszt, vagy zsemlemorzsa, vagy burgonyapehely, vagy semmi) amibe belehempergetem a karikákat
olaj a kisütéshez

A borsót áztatás után hideg vízben tettem fel főzni. Megsóztam, majd kb. 1 óra múlva mikor már kezdett szétfőni, berántottam pirospaprikás rántással. Apróra vágott fokhagymával ízesítettem. Eredetileg a rántásba kellett volna  a hagyma, de az események túl gyorsan történtek és hogy ne égjen le a rántás, inkább belekerült a borsóba, és utánaugrott a fokhagyma is.
A hagymakarikákat feltétként kisütöttem forró olajban. Még a busa-quiche készítésekor, a nagyobb busa-darabokat paprikás lisztben forgattam meg és úgy sütöttem ki. Csakhogy maradt paprikás-liszt, amit nem dobtam el, hanem a hagymakarikákat ebbe hempergettem bele és így sütöttem édes-ropogósra.

2012. február 13., hétfő

Ubu Titka 1.

Egy novella-kezdeményt szeretnék bemutatni nektek, a következőkben fejezetenként fogom küldeni, remélem rákaptok az izére. Maga az ötlet nagyon jó, bár az íráson még bizonyára lehetne javítani. Szóval óvatosan a kritikával, mert még kezdő vagyok :)))   Mira Long: Ubu Titka

1.

-         Lányok, itt egy szabad asztal, gyertek! Kiáltotta Fanni, és lelkesen integetett az étterem közepe felé, ahol egy 4 személyes asztal állt üresen. Ő már le is tette a tálcáját, és heves karlengetésekkel hívta fel magára a figyelmet, ahogy invitálta barátnőit a sikeresen megszerzett asztalhoz. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, boldog párok, csoportok gyülekeztek itt, és a kötelezően előírt sűrű levest kanalazták. Az asztal nem volt elég kis társaságuknak, hiszen 6-an voltak, de jelen állapotban ez is több volt a semminél. Ketten álldogáltak és trécseltek, a többiek pedig helyet foglaltak. Aletta mélabúsan kosztolta be a forró sűrítményt. Eszébe jutott az első alkalom, mikor ilyet evett. Még a feltaláló neve is megmaradt kissé már lyukacsos emlékezetében. Rosella S. díjat kapott ezért az ételért. Mindenféle zöldség, hús, és gyümölcs vegyítése, természetesen titkos összetevőkkel, és titkos arányokkal. Minden űrsikló felszálló helyen ezt adták, az idők folyamán talán 6-8 különböző ízvilággal rukkolt elő Rosella, de mindegyik hatása ugyanaz volt. Felszállás előtt egy nagy tányér levest kellett enni az utasoknak, hogy az űrutazást az emberi szervezet ne viselje meg. Hiszen amint kiszállnak a nyaralásra kipécézett bolygón, már nem akarnak vesződni holmi aklimatizálással. Aletta a háta közepére se kívánta ezt az utat, de látva barátnői izgalomtól kipirult arcát, lelkesedésüket, no meg az ígéret, amit tett, nem hagyták, hogy otthon maradjon. Éppen befejezte az ebédjét, amikor a kijelzőn az ő járatuk beszállási adatai kezdtek villogni.
-         Nyomás csajok, idő van! Kiáltotta a mindig tettre kész Fanni, egy apró mosolyt csalva ezzel Aletta arcára, majd úgy döntött még pár kortyot iszik az italából is, de mire letette a poharát, barátait elnyelte a tömeg. Sietve furakodott keresztül az emberáradaton, fel-fel villanva észre is vette, hol az egyik, hol a másik lány egy-egy jellegzetes hajkoronáját, fejtartását, amiből aztán kikövetkeztette merre haladjon tovább. Csak félig volt jelen, nem érdekelte az egész, de mégsem akart elveszni.
-         Hiszen megígértem neki- gondolta magában, mikor fellépett a több mozgólépcső egyikére, és felsejlett neki az ígéret körülménye.

Folytatás következik...

2012. február 9., csütörtök

Kinek kell ez a rakás ...?

Duende másik blogján találtam ezt az idézetet, muszáj volt bemásolnom, kell egy kis jókedv, és nevetés, elég nehéz, fárasztó napokon vagyok túl...

"Ácsán Cshá megjövendölte, hogy egyszer a világ kifogy a bankjegyekhez szükséges papírból, és az érmékhez elengedhetetlen fémekből, így az emberiségnek más eszközt kell találnia a mindennapi ügyletek lebonyolításához. Jóslata szerint, apró tyúkszar galacsinokat használnak majd pénz helyett. Az emberek tyúkszarral teletömött zsebekkel járnának. A bankok csordultig lennének bélsárral, a rablók pedig megpróbálnák ellopni. A gazdagok büszkén gondolnának temérdek fekáliájukra, a szegények pedig csak álmodozhatnának arról, hogy egyszer talán megütik a lottón a fosnyereményt. A gazdasági válság során begyűrűzne a fécesszió, és ezt megsínyli majd a társad alom.
Mi az alapvető különbség bankjegyek, érmék és a csirkebogyók között? Semmi." :)

2012. február 5., vasárnap

Busásan töltött Quiche

Wikipédia szerint: Quiche (ejtsd:Kis) a franciák pizzája, egy klasszikus francia étel, melynek alapgondolata a következő: egy omlós tésztaágyon pihenő, gazdag feltéttel megpakolt, tejszínes tojással összesütött lepény.

Ma délelőtt a piacon hirtelen felindulásból elsétáltam a halas pulthoz. Gyakran gyönyörködöm, de ritkán vásárolok a több ezer forintos készletekből. Most aztán elkerekedett a szemem: hal kevesebb, mint 1000 Ft-os áron? Hamar gyorsan gyere csak a kosaramba. Itthon aztán utánaolvastam, és megtudtam, hogy nagy valószínűséggel az "egye ki a busát a Balatonból" kezdeményezés részeként tudtam ilyen áron hozzájutni a filézett halhoz.
"A busa egy Kínából származó, betelepített halfaj, mely a tápláléklánc alján elhelyezkedő planktonokat fogyasztja, ezzel pedig táplálék konkurense az őshonos halfajok ivadékainak. A Balaton jelenlegi vízminősége mellett -melyet az alacsony produkció jellemez- nem tekinthető egyértelműen hasznosnak. Ha a busaállomány nem csökkenthető, esetleg növekedne, ez a folyamat az őshonos balatoni halak állományának vészes csökkenéséhez vezethet. A kampány során a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által kifogott busát a partmenti településeken fogjuk árulni, elsősorban a lakosság, a turisták és a halsütödék, vendéglők számára, kedvező, önköltségi áron. Ha mindenki együttműködik velünk, és csak néhány kiló busát megeszik ezzel jelentős mértékben segíti a Balatont, segíti az őshonos halállomány felfutását.
A busa fogyasztásának Magyarországon annak ellenére nincsenek hagyományai, hogy húsa bizonyítottan egészséges sőt, egészségmegőrző hatású, telítetlen zsírsavakban gazdag, a szív és érrendszeri betegségekhez tartozó diéta, valamint a koleszterin szint csökkentő diéta egyik fontos alkotórésze."

www.balatonihalgazdalkodas.hu

Nem búsultam, inkább megkerestem busa barátait, hogy együtt lehessenek, úgymint: fokhagyma, kapor, újhagyma, és kukorica.
A linzertésztához 20 dkg lisztet, 10 dkg hideg vajjal, 1 tojássárgájával, kevés sóval és 1 evőkanál hideg vízzel gyorsan összegyúrtam, majd száműztem egy félórára a hűtibe. Mondhatjuk úgy is, hogy hidegre tettem. :) 
Addig a halat kockára vágtam és kevés olajon egy pár percet sütöttem, hogy ne teljesen nyersen kerüljön a sütőbe. Kb. 2 maroknyi legyen. 4 kisebb újhagymát lekarikáztam. A krémhez 2 tojást felvertem, hozzátettem a linzerből maradt fehérjét is, majd maradék tejföllel és tejjel (kb. 2,5-3 dl összesen) elkevertem. (főzőtejszín és pénztárca kímélő megoldás a tej-tejföl kombó) Fűszereztem sóval, fehér borssal, sok kaporral, és 4 gerezd préselt fokhagymával. 
A tésztát kinyújtottam és tortaformába nyomkodtam, majd 10-15 perc elősütés után beterítettem újhagymával, következő rétegként jött a kukorica végül a halkockák. Felöntöttem a kapros krémmel, és kb. 180 fokon 30-35 perc alatt készre sütöttem. 

2012. február 1., szerda

Íjász pecsenye

"Már korán reggel a kezébe vette azt a hat vödröt, amelyben a vizet tartották és lement a föld alatti víztározókhoz, ami az ő lakásukhoz és a szomszédos négyhez tartozott. A vízhordás mindig is az ő feladata volt, és Cunomar legtöbbször végtelenül utálta - mint minden mást is, aminek köze volt Rómához. Az ő világában, abban a világban, amelyet az istenek teremtettek, a víz Nemain ajándékának számított, patakokban és folyókban ömlött tova, vagy pedig Manannan birodalmából érkezett hozzájuk, aki a végtelen tengereket uralta. Az ember minden alkalommal hálát adott az isteneknek, amikor vízhez ment, és úgy bánt vele, mintha kincs volna, és a források sosem száradtak ki. Rómában ezzel szemben hatalmas vezetékeken vagy csöveken érkezett a víz, és egyenesen a gazdagok házába vagy a nyilvános fürdőkbe jutott. A szűkölködőknek, mint amilyen Cunomar és családja is volt, vagy akik nem laktak egyetlen fürdő közelében sem, maradtak a víztározók és a kutak, amelyek mind magántulajdonban voltak, és ha az ember nem fizetett a használatukért, magának kellett vinnie a vizet. Mindenesetre a kisfiú szemében ez is csak egy újabb bizonyítéka lett annak, mennyire fösvények a rómaiak, és mennyire eltávolodtak az istenektől."

Manda Scott: Boudica, a Bika látomása

Kaptam szomszédasszonyomtól nyársakat, így megvolt az ötlet mi legyen a múlt hétvégi ebéd.
Én ezzel a névvel ismertem meg, de hallottam már úgy, hogy csirke íjászmester módra.
Ezután egyfajta sörtésztát keverek ki a következő alapanyagokból:
15 dkg liszt
2 tojás ( kettéválasztva és a fehérje habbá verve)

2 evőkanál olaj
2,5 dl sör
A lisztet az olajjal a tojássárgájával és a sörrel jól kiverem, majd a tojás fehérje habot lassanként hozzáadom. Jó sűrű tésztát kapok, amibe belemártom a nyársakat és bő, forró olajban kisütöm.
Sok lesz a tészta, így én a maradék csirkemellet csíkokra vágtam és azt is kisütöttem, majd miután még mindig  maradt sörtészta, csak simán magában öntöttem az olajba, kisebb nagyobb kör alakban, így is lett még 3 pogácsa.

Idő már nem volt tálalás fotóra, mivel az éhes szakács bekosztolta az egészet, de az utolsó falat előtt még egy kattintás sikerült:

Ja igen, ma Rómában nem kell fizetni az vízért, nincs olyan, hogy vízdíj. Érdekes.