2011. április 29., péntek

Ilyen autóm lesz!

BONTINO

A fejlesztés 2008 óta gőzerővel zajlik; az autó energiaellátását egy magyar fejlesztésű, százötven kilogrammos akkumulátor egység biztosítja. A töltés 220V-os konnektorból mindössze negyven percig tart, és százharminc-százhatvan kilométernyi autózást biztosít. A prototípusokhoz képest jelentősen változott a hajtástechnika: az új 15 Kw-os DC Sepex motor 5+1 sebességes sebességváltót kapott, így az autó maximális sebessége immár 130 km/h. A cég tulajdonosától tudjuk, hogy a projekt már sorozatgyártás előtti állapotban van.Minden egyéb részlete azt kommunikálja, hogy egy valódi autós kialakítással lesz dolgunk. Kívülről haladva befelé látható, hogy komoly konkurenciája lesz a kisautó a meglévő elektromos palettának. Elől tárcsa, hátul dobfék lassítja a 14 collos kerekeket, továbbá vákuumos fékrásegítő, projektoros fényszórók, elektromágneses fékenergia-hasznosítás, bőrbelső, két légzsák, elektromos vezetőülés- és tükörállítás, klíma, valamint egy 7"-os, érintőképernyős GPS-rendszer is szerepel a felszereltségi listán.

A jó hír, hogy a vételár és a végsebesség nem fogja lelombozni az érdeklődését az olvasónak, ahogy azt más, ígéretes beszámolók kapcsán tapasztalhatták már. Az autó képes az autópálya-tempóval haladásra, és kb. 4 millió forintba fog kerülni. Csupán egyéni értékesítést még nem terveznek, ugyanis elsősorban bérlő vagy lízingelő flottavásárlók részére készülnek az első példányok. A távoli jövőkép viszont már majdhogynem meseszerű, hiszen napelemekkel működtetett töltőállomásokat és egy fejlett akkutechnikát ígér a gyár, így a hatótávolság meghaladhatja az 500 km-t.

Szomorú, hogy a magyar fejlesztő több évnyi itthoni próbálkozás után végül úgy döntött, hogy Németországban kezdi el gyártani ezt a kisautót. Lehetne büszkeségünk ez kocsi, olcsó és gazdaságos, munkaerőt biztosíthatna a gyártása, piacot teremthetne,nem szennyezi a környezetet, de ez egy szép álom marad, mert az itthoni "körülmények" nem alkalmasak, és akkor finoman fogalmaztam...

2011. április 28., csütörtök

Segíts magadon Isten is megsegít

ugye ismerős ez a közmondás?

Volt, illetve lett volna egy hétvégi munkám, amire számítottam húsvét előtt, de aztán mégsem jött össze. Éppen annyi pénzt kaptam volna érte amivel hazautaztunk volna a tágabb családi körhöz. Kicsit elszontyolodtam miatta, de nem estem kétségbe, hiszen 1. a pénz nem minden (sőt bármikor pótolható), 2. így legalább több pihenésre lesz lehetőség. Elkezdtem gőzerővel szervezkedni, kérdezgettem az ismerősöket ki-mikor indul. Már éppen belenyugodtam abba, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékaimhoz, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy ismerős utazik haza, és még éppen beférünk a kocsijába. Céges autó, így a benzin-hozzájárulással sem kellett terhelnem a pénztárcám. Aztán "véletlenül" (persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) éppen akkor lett dolga a sógoromnak Pesten, amikor mi is készültünk vissza. Ez azért meglepő, mert ritkán jár a fővárosban.
A Jóisten tudta, hogy nem lesz pénzem utazásra, hát megsegített két potyafuvarral. :-)
Köszönöm és hálás vagyok.

2011. április 27., szerda

NE ESS PÁNIKBA

"TörülközőA lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.
Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag ( strag: nem stoppos ) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni."


Részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvből


Komolyan venni az életet, csak 1 törölközővel felfegyverkezve és a "NE ESS PÁNIKBA" jelmondattal lehetséges, azaz sehogyan. :-)


Születésnapom van. Igen pont mára esik. :-) Megmutatom a tortám: 




 és most vágjunk egy szeletet: 




mmm, az élet szép! :-)

2011. április 25., hétfő

Névtábla a legkisebbeknek

Unokaöcsémnek hozta ezt a nyúl. Ennek a nyúlnak sok dolga akadt húsvét tájékán ezért megkért engem segítsek neki egy nyúlfarknyit, így kifestettem a névtáblát és különböző színeket kevertem ki a betűknek. Kétoldalú ragasztóval rögzítettem a vonatot, és a betűket a megfelelő sorrendben :-) és ez lett az eredmény: 



2011. április 18., hétfő

Ki ette meg az almát?

Láttátok a Madách színházban a Sors bolondjait? Érdemes megnézni. Kissé bohókás, könnyed darab, az egyik jelenetben szerepel egy feminista nő, aki fennen hangoztatja női előjogait, persze túlzásokkal fűszerezve, a férfi a monológ végén csak ennyit kérdez, kissé feldúltan: -Ki ette meg az almát?

No igen Ádám és Éva és az a bizonyos alma. Eddig sosem gondolkoztam el azon, hogy az ős bűnbe-esés történetét miképpen mesélik el mondjuk egy trópusi országban, ahol nincsen alma, csak banán. Hát erre is ráleltem:

A kő és a banán - maori mítosz

"Valaha, az elveszett kezdetek korában az első emberpár élete könnyű, fáradság nélküli és boldog volt, hiszen naponta kimentek a tengerpartra, ahol az Istenatya kosarat eresztett le számukra, tele minden ízletes és hasznos dologgal: elvették azokat a kosárból és gondoktól mentes szívvel tértek aludni. Egy alkalommal azonban, amikor hajnalban újra a tengerhez léptek, hogy lássák, aznap mivel kedveskedett nekik az Atya, íme, egy nagy alaktalan kő volt a kosár mélyén. Forgatták, ízlelgették, végül úgy látták, hogy semmire sem jó, semmihez sem tudnak kezdeni vele. Másnap panaszkodva, haraggal telve vitték vissza a követ a tengerpartra és kiáltozni kezdtek az Atyához, hogy jelenjen meg előttük. Az Istenség kérdésére, hogy mi bántja őket, méltatlankodva elmondták, hogy ezt a követ egyáltalán nem tudják használni, ezért másik ajándékot kérnek helyette. Az Atya elszomorodott, majd felment az égbe és kisvártatva leengedte a kosarat, amelyben ezúttal egy fürt banán lapult. Az első emberpár boldogan kivette a banánt és elégedetten eszegetni kezdte az immár hasznos ajándékot.
Ám ekkor mennydörgés közepette megjelent előttük az Atya. Haraggal szólt az emberekhez, hangja betöltötte az egész Univerzumot:
-Ti ostobák! Azt kívántam, hogy életetek olyan legyen, mint a kő, amelyet visszaküldtetek: erős, szilárd és maradandó, hogy halhatatlanok legyetek, mint az Istenek! Ti azonban a kő helyett a banánt választottátok. Legyen hát! Életetek ettől kezdve olyan lesz, mint a banán: könnyen múló, pusztulásra ítélt. Rajtatok és gyermekeiteken uralkodni fog az idő, és a gyümölcsökhöz hasonlóan, életetek delén fog a halál leszüretelni benneteket!
A döntést megváltoztatni többé nem lehetett. így vesztette el az eredeti halhatatlanságot és boldogságot az első emberpár, s mulandóságában azóta osztoznia kell minden nemzedéknek."

 Részlet: Az aranykor visszatér című könyvből.

2011. április 9., szombat

könnyek és békák

" A létezés fájdalmakkal jár. Fájdalmainkban, testi-lelki kínjainkban, bánatunkban, elszenvedett sérelmeinkben legtöbbször a "rosszat", a minket ért igazságtalan hátrányt érezzük és tudatosítjuk. Pedig amit "rossznak" érzékelünk, amit legszívesebben kitörölnénk életünk történetéből, az sokszor olyan kincseket termelhet ki számunkra, amelyekhez a kapott "pofonok" elviselése nélkül talán soha nem juthattunk volna hozzá. Ezek a könnyeinken váltott ajándékok gyakran életre szóló tanítások, melyek szellemi továbblépésünket segítik elő." 


Az élet semmi más, mint könnyeinkkel írott vallomás -énekli Vörös István. 


Vajon így kell ennek lennie? Vagy túl komolyan vesszük az életet? Lehet. 
Amíg megtanulunk járni, sokat esünk-kelünk, keressük azt az egyensúlyi pontot amivel biztosan állunk a lábunkon. Eséskor sírunk is. Miért ne lenne ez így a szellemi-lelki fejlődésünkkel. Sírunk, sírunk, majd elmúlik a fájdalom és továbblépünk, de vajon tanulunk-e ezekből az "esésekből"? Keressük a lelki békét- vagy a lelki békát :-)- azt az egyensúlyi pontot, ami "boldoggá tesz" és biztosan állunk a lábunkon. Mitől kerek ez az egész? 
Amikor számunkra kedves emberekkel vesszük körül magunkat? Vagy amikor  számunkra élvezetes dolgokat cselekszünk? Nem. Az egyensúlyi pont bennünk van, semmit sem kell tenni hozzá. Na, ez a nehéz. Nagyon nehéz. Még a békát sem kell lenyelni :-) Na jó meg lehet csókolni, de az eredményért nem vállalok felelősséget.. 
Szóval áldás-békesség-boldogság-ééés humorérzék :-)

Medvék eledele

Ismeritek azt a mondókát, hogy Ez elment vadászni...?
Nálunk egy így ment:
Anyum elment medvehagymát szedni,
A barátnője vákuum-csomagolta,
Unokahúgom elhozta,
Én megfőztem levesnek,
És a párom meg jól megette :-)

Megnéztem a neten pár receptet, kicsit nézelődtem ki-hogyan főzi, aztán mikor körvonalazódott bennem a kép, akkor nekiláttam.
Két gerezd fokhagymát aprítva olajon megpirítottam. A két maréknyi medvehagymát géppel aprítottam, és hozzáadtam a fokhagymához. Felöntöttem vízzel, megztam, tettem bele egy leveskockát, és a végén tejjel krémesítettem. Nagyon intenzív illatú és ízvilágú leves lesz, egyből bekerült a kedvencek közé.


Most van a szezonja ennek a növénynek, de nekem van a mélyhűtőmben még két zacskó, szóval lesznek még receptek. Hogy mit kell tudni róla?
Fokozza az étvágyat, és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása is ismert. Természetes c vitamintartalma segíti a szervezet ellenállóképességét. Ja, és ami talán a legfontosabb, finom. :-)
Natúrban, nyersen szendvicsbe, salátába téve is ajánlott, akár pesto-t is készíthetünk belőle. Reggel a rántottát dobtam fel vele.

2011. április 4., hétfő

A hely ahol élünk

"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek...a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."

Stephenie Meyer: A burok című könyvéből

Tavasz=Zöld

Nem tudom feltűnt-e Nektek, de elég sok zöld színű ételt készítek, vajon ennek mi lehet az oka?
Talán a tavasz zsong bennem? Vagy más rejtett okai vannak? :-)
Ha tudjátok a megfejtést, küldjétek el nekem is, ééés cserébe kaptok egy fincsi receptet. Na jó, rádumáltatok, tojásos-spenótos nokedli jön. Hogy mi? Ez is egy zöld kaja, csak nem?!? :-)

Nagyon egyszerű, és nagyszerű. Dióhéjban: elkészítem a nokit, és a tésztájába keverek spenótot. Gondoltátok volna?



Már másodjára került ez az étel az asztalunkra. Először sajtmártással, most pedig tojással, az eredeti leírásban (ahonnét az ötlet származik) paradicsomszósszal és durvára reszelt sajttal készült.