2011. szeptember 27., kedd

Csirke chips kukoricasalátával

"Szülei azt akarták, hogy pap legyen belőle, a juhokhoz hasonlóan csak az ételért meg az innivalóért dolgozó egyszerű falusi család büszkesége. Ezért aztán latint, spanyolt meg hittudományt tanult. Csakhogy kiskorától fogva arra vágyott, hogy megismerje a világot, amit sokkal fontosabbnak érzett, mint hogy az Istent vagy az emberi bűnöket ismerje meg. Egy szép napon aztán hazament a szüleihez, összeszedte a bátorságát, és megmondta az apjának, hogy nem akar pap lenni. Világot akar látni.

– Ebben a faluban már az egész világból megfordultak emberek, fiam – mondta neki az apja. – Valami újat keresnek, de ők maguk mindig ugyanazok maradnak utána is. Fölmennek a hegyre, hogy megnézzék a várat, és úgy látják, hogy azelőtt jobb volt, mint most. Akár világos a hajuk, akár sötét a bőrük, ugyanolyanok, mint itt a falubeliek.
– De én nem ismerem az ő váraikat otthon – ellenkezett a fiú.
– Amikor ezek az emberek meglátják a mi földjeinket és a mi asszonyainkat, azt mondják, hogy szívesen élnének itt örökké – folytatta az apa.
– Én viszont meg akarom ismerni az ő asszonyaikat és az ő tájaikat – mondta a fiú. – Hiszen ők sohasem maradnak itt.
– Azoknak az embereknek tele van a zsebük pénzzel – tette még hozzá az apa. – Mifelénk csak a pásztorok járják a világot.
– Akkor pásztor leszek.
Az apja már nem szólt semmit. Másnap adott neki egy erszényt, benne három spanyol aranypénzzel.
– Egyszer a mezőn találtam őket. Az egyháznak akartam adni hozományod gyanánt. Vegyél rajta nyájat, és vándorolj a világban, amíg csak rá nem jössz, hogy a mi várunk a legerősebb és a mi asszonyaink a legszebbek."

Paulo Coelho: Az Alkímista

Hozzávalók:
1 kg csirkemell - liszt - só - bors - fokhagymapor - majoranna - pirospaprika

A csirke receptjét itt találtam. A mellet kis kockákra vágtam, a liszttel elkevertem a fűszereket és belehempergettem a csirkéket, majd bő olajban kisütöttem. 
A kukoricasalátához elkészítettem az ecetes öntetet (pici ecet, víz, só, fehér bors, cukor) és ebbe tettem a kukoricát, a vörös babot, és egy nagy fej vöröshagymát cikkekre vágva.
Egyszerű, gyors, finom. 



2011. szeptember 20., kedd

Gomba



" Van mi arany, bár nem fénylik díszesen,
Van ki vándor, és majd hazatér,
Régi erő nem múlik nyomtalan,
Fagyot kibír a mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
És koronás lesz újra a király."

Cross Borns: Kalandozások középföldén

Ez a sütemény volt gyermekként a kedvenc lakodalmas sütim. Nekünk nem volt meg a receptje, így mindig csak ilyen különleges alkalmakkor ehettem. Vacsora után mikor kihozták a sütiket, én mindig megettem a gombát, majd végigmentem az asztalok között, és sorban elkértem a többit :-). Ha elfogyott, folytattam a kosárkákkal (majd az is felkerül egyszer). Aztán valamikor diák-koromban eszembe jutott, hogy azóta sincs meg a recept. Elkezdtem keresni, akkor még nem volt ennyire elterjedt a net, (húúú, ilyen is volt), és szájról-szájra módszerrel kutattam, de aki keres, talál.
Íme: 
40 dkg darált háztartási keksz
30 dkg vaj
3 evőkanál barack lekvár (ez nem volt az eredeti receptben, de nekem nem állt össze a tészta) 
Ebből gyúrtam össze a gomba fejeket.
Gőz felett csokoládét olvasztottam és bevontam a kalapokat.
A szára lett fél babapiskóta. 
(az eredeti receptben még 15 dkg vajat, 10 dkg cukorral ki kellett volna keverni és ezzel összeragasztani két fél babapiskótát, de nekem úgy túl vaskos lett volna a szára.)
Karácsonyra eltudom képzelni a kalapokat fehér csillagokkal díszítve.

2011. szeptember 18., vasárnap

Szüret

"Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval."

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő


Az idei szüret képekben:


A Thomas-os vödört unokaöcsém hozta, de 1 darab szőlő sem került bele, ő inkább a sárgarépákat húzogatta ki a földből. :-)

2011. szeptember 13., kedd

Hagymatáska leves

"Az ember akkor él a világ rendjének megfelelően, ha ráhangolódik a világra, és úgy él benne, hogy minél jobban illeszkedhessen hozzá. 
Ha az emberek erre nem képesek, akkor legalább az erkölcs szabályozza, mint éljünk, mit szabad és mit nem. 
Ha az emberek erkölcstelenné válnak, akkor legalább kövessék az állam törvényeit. 
Ha az emberek már a törvényt sem tisztelik, akkor az ország tönkremegy."
ismeretlen helyről


Van egy régi kemény fedeles szakácskönyvem, 1981-ben adták ki a 3. kiadását, és a Nők Lapjában anno megjelent recepteket fűzték csokorba benne. 
Ebben találtam meg a hagymatáska levest, amit most medvehagymával készítettem, az eredetiben újhagymával készült. Kicsit változtattam a levesen, mert az alaplé lényegében egy rántott leves, és az elég meghatározó íz, meg a medvehagyma is erőteljes aromájú, így módosítottam.

A táskákhoz: 
1 tojás, 
annyi liszt amit felvesz, 
olívaolaj, 
medvehagyma
Az olajon megfuttatom az apróra vágott medvehagymát, sózom és félreteszem. A tojásból egy csipet sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrt tésztát készítek, és hajszálvékonyra nyújtom. A hagymatöltelékből a kinyújtott tészta egyik felére - mintha barátfülét készítenék - halmokat rakok, ráhajtom a másik felét, és derelyemetszővel kis kockákra, vagy jelen esetben háromszögekre vágom úgy, hogy mindegyik tészta közepén hagymatöltelék legyen. 

A leveshez: 
víz
húsleveskocka

A levest felforralom és kifőzöm benne a táskákat.  




2011. szeptember 6., kedd

+Lepi Mell

"Papírra írni mégis más...
Kezemben a szó, te vezesd, amit írnom kell:
Szavakat szül a toll, ami él,
enged el, ha a félelem benned a tét,
vagy olvasd, olvasd még.
Magunkról ír, amit bennünk lát,
Ezüst porral, ez is benne áll.
Magunkról szól, amit bennünk lát,
Ezüst szavakból, ez mi benne áll, benne áll."

Black Out: Ezüstkötet

Vendégvárónak ideális ez az étel. Különleges, pompás színvilágú, és nagyon ízletes.
Kolléganőm hozott egyik nap és amikor megmelegítette, az illata belengte a konyhát, és mindenki meg akarta kóstolni.

Hozzávalók: 


1 kg csirkemell
30 dkg szeletelt bacon
kevés mustár, só, bors
1/2 l főzőtejszín
10 dkg márványsajt
1db pritamin / kápia paprika
50 dkg szélesmetélt




A csirkemelleket hosszúkásabb, nagyobb darabokra vágom, besózom és borsozom, majd mustárral bekenem, mielőtt betekerem baconbe.
Tepsibe pakolom, apró kockákra vágom a paprikát, behintem vele a melleket, és leöntöm a tejszínnel elkevert márványsajttal. Megsütöm és a kifőzött szélesmetélttel tálalom.

2011. szeptember 5., hétfő

86%-os pohárkrém

Kaptam a kedvesemtől Cote D'or étcsokoládét, gyönyörű csomagolásban, amely arany betűkkel hirdeti, hogy 86%-os a kakaótartalma. Sajnos az én ízlésemnek ehetetlennek bizonyult, és egy kocka elfogyasztása után hónapokig állt a kamrának kinevezett szekrényben. Kezdenem kellett vele valamit. Aztán megláttam itt egy pohárkrém receptet, amit kissé módosítottam:

Hozzávalók 6 pohárhoz: 
- 10 dkg étcsokoládé
- 20 dkg mascarpone / magyar mascarpone
-kb. 5 dkg porcukor, ízlés szerint
-2 dl felvert tejszín, 
-1 csomag vaníliás cukor
-1 csomag habfixáló
-1/2 dl kávé 
-poharanként 6 piskótatallér
-1/2 dl sütőrum
A csokoládét apró darabokra törtem és vízgőz felett felolvasztottam. Kicsit kevergettem, hogy hűljön mielőtt összekevertem a mascarponéval. Csodás színe van a 86%-os csokinak, és hozzákeverve a krémsajthoz, valami gyönyörűséges. Egy napot hagytam állni a hűtiben, de csak azért, mert a vendégeim másnap jöttek, és igyekeztem amit lehet előre elkészíteni. Így másnap már csak a tejszínt vertem fel a cukorral, vaníliás cukorral és a habfixálóval, az így elkészített habot a krémhez kevertem, amíg egynemű nem lett.
A poharak aljába tettem 3 db piskótatallért melyeket előzőleg kávés rumba mártottam, aztán megpakoltam a poharakat krémmel, majd a tetejére is 3 db piskóta, az irodalomban ezt keretes szerkezetnek hívják :-)


2011. szeptember 3., szombat

Maci a falon 2.

"A külső mögött egy szív dobog. S az érzelmek, melyeket a szív kifejez, nem változnak, bármilyen ruha kerül a szívünk fölé, és bármilyen az arckifejezés, amelyet felveszünk."

Mireille Calmel: A farkasok bálja

Az augusztusi bejegyzések között található a párja:


Virslis tarhonya avagy a vér kötelez...

Vannak ételek, amiket soha nem tanulunk meg elkészíteni, mégis tudjuk. Talán az egyszerűsége miatt, talán emlékeinkben él az ízkombináció, talán a vérünkbe van kódolva. Visszagondolva ezt az étket sem a nagymamám, sem anyum nem adta nekem, menzás sem nagyon voltam, szóval csak a vér-kódra tudok gondolni, mindenesetre, pár hete eszembe jutott, és azóta már többször ettük két-pofára, ha szabad így fogalmazni.

Kissé pironkodva ugyan, (hiszen ez nem is recept, annyira egyszerű) de leírom, ahogy én készítem:
-egy nagyobb vöröshagymát olajon üvegesre pirítok
-hozzáadom a tarhonyát (én ezt a sörétest szeretem nagyon, annak ellenére hogy a nagymamám készített házit, és az esetek többségében a házi dolgok sokkal finomabbak a gépinél), sajnos még mennyiségeket sem tudok, annyira érzésből megy az egész.
- a tarhonyát is kicsit pirítom mielőtt dupla mennyiségű vízzel felöntöm. 
- alacsonyabb lángra veszem a tüzet, sózom, borsozom, egy kis csemege piros aranyat is nyomok bele, és hagyom, hogy a tarhonya magába szívja a vizet, és megpuhuljon.
- amikor már majdnem kész, 2 pár virslit felkarikázok és hozzáadom a tarhonyához. 
- csalamádéval, gyöngyhagymával, vagy bármilyen savanyúsággal az igazi





2011. szeptember 2., péntek

Rövid életemet megtoldom

Csukás István a nagy mesemondó 75 éves. Vetekszik nálam Andersen-nel. Neki köszönhetjük, az egyfejű sárkányt, Süsüt, aki megtanít arra, hogy legyőzzük félelmeinket, és ne a külső alapján ítéljünk. Pom-pom meséiben a képzelet kel szárnyra, úgy hogy gátat nem szab neki senki emberfia. A radírpók, Gombóc Artúr, festék-tüsszentő Hapci-Benő örök klasszikusok maradnak, és akkor még nem említettem a nagy Ho-ho-ho horgászt, vagy Mirr Murrt a kandúrt. Kevesen tudják, hogy Csukás István verseket is ír. Nekem ez az egyik kedvencem:

Rövid életemet megtoldom hosszú nyári délutánnal,
ami szárnyalni akar még belőlem, az itt is szárnyal,
hiszen kiderült, mint egy majdnem megfejtett keresztrejtvény,
hogy mindenhol megszületik a vers eleve elrendelvén,
a többi meg, nos, a többi itt marad lent a földön,
ami kimaradt a költeményből, azzal is illik törődnöm,
mert mohó és buta, szertelen, s nincs benne semmi szellem,
de hát bármily esendő, szeretem, s muszáj egy-két cselt kieszelnem,
hogy ne fájjon kicsiségem, s a kurta időn kétségbe ne essem,
vagyunk egy páran így e zölden habzó magányos égitesten,
amely a koporsónk lesz, de most lustán a nyárba fordul,
vele fordul a kert, fényt szürcsöl a klorofill, majd megbolondul
a boldogságtól, dagadt erekkel lüktet a fa, s mintha
vándorútra kelne, a szomszédból átkúszik a szederinda,
a kutya szőrös, bogáncsos pofájából sárga drágakő világít,
elnyel a mámor, s mélyül velem a határtalan öntudatlanságig,
bennünk a világ, s mi benne csücsülünk nyakig a világban,
mint a rég elfelejtett udvaron a napra kitett gyerekkori kádban,
a mostani udvar, mint derűs ripacs, a régire visszajátszik,
bár látom a csalást, de vele játszom, most már semmi se hiányzik,
ha mozdulok, velem mozdul fuldokló sóvársággal minden énem,
aki voltam s akit elhagytam, ahogy az szokás, úton és útfélen,
s visszanézhetek megnyugodva, vissza is látok apámig, anyámig,
e kifogyhatatlan nyári délutánból küldhetek nekik is egy sugárnyit,
s a többinek is a föld alá, a halottak elporladt szemhéja megremeg,
száj nélkül súg a rög: veled vagyunk, ne félj, mi örökké veled,
fordíts hátat bátran, mert szeretnek, s szívemben ne legyen kétely,
nyakamban pányva, s ne csak azt merjem, amit más is merészel,
súlytalanabb már nem is lehetne, ami végül leránt a földbe,
futólag pillantok erre-arra, ez volt az egész, kevéske nyári zöldre,
és mégis és mégis, legalább próbáltam az öröm ujjhegyén megállni,
nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni!