A dödölle amellett, hogy zalai tájétel, a szegények eledele is, a krumplis-tésztával, és a stercgánicával egyetemben. Gyerekkorom kedvence, akkoriban háborús éteknek hívtam.
Manapság, mikor a 8+ órában megkeresett fizetés 70-80%-ának csak integethetünk, mert a bank ilyen-olyan, valós vagy valótlan jogcímen eltulajdonítja (nem tudok jobb szót rá), igencsak cselesnek kell lennünk, hogy a maradékból kiadós és egyben ízletes ebédet varázsoljunk.
A dödöllét ehetjük magában: édesre sült vöröshagymával, forró zsírban kiszaggatva, hideg tejföllel meglocsolva.
Lehet köretként is fogyasztani vadak mellé (ált. szarvaspörkölttel). Múlt hétvégén vettünk a piacon egy füstölt makrélát, ezzel párosítva a dödi olyanná válik, mint Hamupipőke azon a híres éjszakán. Leveti szakadt, rongyos gönceit, s egy éjszakára hercegkisasszonnyá válik, így lesz a nélkülözők eledeléből királyi étek.
Legjobb sárga krumpliból készíteni, a jó lisztes fajtából. A burgonyát meghámozom, sós vízben megfőzöm, a főzőlevéből félreteszek egy keveset későbbi felhasználásra. Krumplinyomóval áttöröm, miközben folyamatosan adok hozzá a főzőlevéből, és a lisztből. Sózom, kóstolom. Nagy, levegős, körkörös mozdulatokkal keverem bele a lisztet, nem kell sajnálni. Nehéz eltalálni a megfelelő állagot, hogy ne ragadjon és ne is legyen túl lisztes. A vöröshagymát zsíron, vagy olajon megdinsztelem, s kanállal kiszaggatom a dödöllét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése