2014. február 13., csütörtök

33 nap

33 nap. Nehéz róla beszélni, mégis muszáj. Talán így, ha írok róla könnyebb lesz. 33 nap. Jézust 33 éves korában feszítették keresztre. Azt mondják mindenkinek megvan a maga keresztje. Talán mindenkinek az életében van 33 nap. 33 nap kórház. A Jóisten annyi terhet tesz a vállunkra, amennyit el bírunk viselni. Volt, hogy térdre rogyva könyörögtem még egy ici-pici erőért, hogy bírjam. Kaptam. Volt végső kétségbeesés, és kimondhatatlan öröm. 33 nap. Január 10-én egy rutinvizsgálattal kezdődött, majd estére már a kórházban találtam magam. Nyugodtnak maradni, erősnek és optimistának, ez volt a terv. Persze Demoklész kardja (jelen esetben szikéje) ott lebegett a fejem felett. Ki kellett tartanom és én kitartottam. Imával, relaxációval, humorral vészeltem át a nehezebb napokat. Kedvesem volt a földi támaszom, Szűz Mária az égi. 33 nap. Lélekben erősen és védtelenül, bizonytalanul, félve, mégis remélve. Az anyai szív több praktikát ismer, mint az orvostudomány. Persze mindenem letettem a Jóisten tenyerébe. Ott jó helyen leszek. Legyen meg a Te üdvözítő akaratod. Ember tervez, Isten végez. 33 nap. Aztán ráébredtem, hogy ebből a történetből én csak nyertesen jöhetek ki. Hiszen 33 nap után itthon lehetek az én kicsi lánykámmal és apával, akik velem együtt sok mindent átéltek ez alatt a 33 nap alatt. A legnagyobb szenvedésből lesz a legnagyobb öröm. A mi legnagyobb kincsünk, egy új élet. Erős lélek, tudom. Anyának lenni lehet egyszerűen is, mi az élet girbe-gurba ösvényét választottuk. 33 nap. Ez a történet lezárult.
Induljon hát egy új fejezet.