2011. január 30., vasárnap

Túrótorta

"Békülj meg azzal, hogy ott vagy, ahol vagy, és azzá lettél, amivé lettél. Az emberek sokszor tudják, mit kell tenniük. Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik az utat - ez a bölcsesség."

Christopher Paolini

Ezt a receptet a Magyar Konyha magazin 2006. 04-i számában találtam. Elhatároztam hogy mindegyik receptfüzetemből kipróbálok valamit. Ez a torta habkönnyű, és amilyen gyorsan készül olyan villámsebesen tűnik el.

Hozzávalók: 
50 dkg tehéntúró
10 dkg vaj
2 egész tojás
10 dkg kristálycukor (általában 8 is elég)
1 zacskó vaníliás cukor
5 dkg rétesliszt
10 dkg aszalt sárgabarack
(az eredeti recept még ír bele reszelt narancshéjat is, és 1 evőkanál tejszínt, de ezek elhagyhatók)


A túrót villával összetöröm és simára dolgozom. A tojásokat a vajjal habosra keverem, hozzáadom a kristály -és vaníliás cukrot, folyamatosan keverve a lisztet beleszitálom és a túrót beleforgatom.
Kivajazok és belisztezek egy 20 cm átmérőjű tortaformát. A túrós masszát beleöntöm és egyenletesen eligazgatom. Az aszalt barackokat felszeletelem, és belenyomom a tésztába, amíg teljesen el nem tűnnek. A masszát elsimítom és kb. 50 percig sütöm.

2011. január 29., szombat

1. lépés: Ébredj fel!

Egy dallal kezdődött az egész. Legyen egy célod. (hallgasd meg az 1. bejegyzést)
Aztán írtam Neked a szeretet összetartó erejéről, egy ember életbölcsességeiről, a karácsony igazi titkáról, írtam a test elmúlásáról, vigaszt nyújtó igaz szavakat. Bevezetőnek szántam ezt, talán magam sem tudtam milyen útra lépve ezzel. Ha már itt vagyok az úton lépjünk egyet: bele a közepébe.

Íme az Ember. Megszületik, él, gondolkodik, s egy nap azt mondja, csak úgy magának: Mi végre vagyok én? Miért születtem? Van valami oka, célja, van valami feladatom, része vagyok valaminek?
Az jó ha eljut valaki idáig. Az jó. Vannak emberek, akik nem. Sötétben tapogatóznak. S nem látják a lényeget, talán nem találják a válaszokat, talán nem is keresik már őket. Olyan mintha a sötétben topognának, s mivel nem látnak igazán, ezért kell nekik valamilyen eszköz, amivel tájékozódnak a sötétben. Ezért szurkálnak. Hiszen ha egy másik embert megszúr, akkor az a másiknak fáj, s felsikolt. Így élnek. Sötétben sikolyok között. Kétségbeesve keresnek valamit, ami fontos lehet, ami számít. S találnak is, s azt mondják, igen, most boldog vagyok, de aztán az a valami kicsúszik a kezükből, s újra sötétben tapogatóznak. S bökdösnek, szurkálnak még veszettebbül, míg újra megtalálják, de hiába minden ha nem látják az igazán fontos dolgokat. Talán az első lépés ez lehet, láss. Úgy igazán.



2011. január 28., péntek

Étel, ami éltet

"Magyarországon éves szinten 40 millió kilogramm csokoládét, 5 millió kilogramm mézet, 1 600 millió liter tejterméket, 330 millió liter bort, 14 millió kilogramm sonkát 6,5 millió liter pálinkát fogyasztunk. Ha mindezt magyar termelőktől vásárolnánk, több százmilliárd forintot hagynánk a magyar gazdaságban. Egy év alatt 549,8 milliárd forintról döntünk, amikor belépünk a boltba."

Február 11-13 között a Millenáris parkban Magyar Kézműves Ízek Vására lesz.
www.kezmuvesmagyarizek.hu

2011. január 24., hétfő

Nevesincs kence

" Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből: S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
...
...és másképpen látták az életet, mint a többi emberek. Ezekről akarok szólani.
Talán tanulhatsz tőlük valamit. Talán ők látták meg jól az életet, s nem rest különcködésből vetették meg a hajszát, mely vagyonszerzésre prédálja az emberi erőt. Talán bölcsesség volt ez, s tudása egy titoknak."

Wass Albert: A funtineli boszorkány


Szeretem a pirítóst. Az egyszerűségét. Rágcsálni natúrban, mint valami ropogtatni valót, vagy kis vajjal, fokhagymával, vagy tonhalkrémmel és paradicsomkarikával.

Ezt a receptet anyum kapta egy ismerősétől, és persze úgy kellett megkóstolnom először, hogy nem árulta el az összetevőket. Azonnal beleszerettem.
Pofonegyszerű az egész, készítek egy tartár alapot. (na jó recept a receptben, ezt is leírom Tejföl, majonéz, mustár, cukor,só, őrölt bors, a leírás sorrendje szerint csökken a mennyisége, legalábbis én így készítem, meg persze kóstolom amíg el nem éri a megfelelő ízhatást.)
Reszelek bele nyers sárgarépát, és füstölt sajtot. Ennyi.
Gondoltad volna?

2011. január 18., kedd

Szabadság

"Csak az öreg hallgatott  magába esve, legörbedt fejjel. Néha sóhajtott. Nehéz, szomorú sóhajtások voltak ezek. A leány figyelte egy ideig, aztán megkérdezte: 
-Valami baja van, bácsika?
...
-Elvesztettem a háborút, gyermek-mondta. 
-Hol? Én megkeresem-ajánlkozott őszintén a leány.
A szakállas, öreg arc szomorúan elmosolyodott:
Régen volt az, még negyvenkilencben. Ma már a nyomát sem leled meg. 
A leány tűnődött a szavakon. Később megkérdezte: 
-Mi az, amit elvesztett volt?
-A háború. 
-Az mi volt?
-Amikor a szabadságért verekedtünk, tudod.
...
-Mi az: szabadság? 
Az öreg elnézett a völgyön át messze. 
-Szabadság az, amikor azt teheted mindig, ami szép.
-S ezért verekedni kell?
-Ameddig él az ember, folyton."


Vass Albert: A funtineli boszorkány


A levendulának rengeteg jó tulajdonsága van. Többek között megnyugtatja az idegeket és fenntartja a lelki egyensúlyt. Vass Albert könyvei pontosan ugyanilyen tulajdonsággal rendelkeznek.






2011. január 16., vasárnap

Alig-rakott (k)Rumpli szomszédasszony módra

Én igazából nem szerettem a rakott krumplit, aztán egy kiadós estébe forduló beszélgetés a szomszédnál, és megéheztem, ők pedig marasztaltak vacsorára. Akkor kóstoltam ezt a fajta ételt, ami igazán ízletes volt.
Azóta többször is elkészítettem, tegnap este így:

14 db közepes sárga burgonya, megpucolva, vékony karikára vágva
kevés vaj, tegnap tyúkzsírt használtam
6 db főtt tojás, keményre főzve, felszeletelve
3/4 - 1 rúd csabai kolbász, felkarikázva
1 nagy doboz tejföl, 
1 kolbászos tepsis krumpli, vagy tejfölös csirke Knorr por
20 dkg reszelt sajt

A karikára vágott burgonyát kevés vajon megpárolom, nem kell megsütni, csak éppen hogy érezzék a törődést. Sok volt a krumpli és kisebb a teflon, így két részletben készült. Egy hőálló lapos hosszúkás tálban elrendezem a félig-kész krumplit. Miközben a második adag párolódik, elkeverem a port a tejföllel, és felét a krumplira halmozom. Elegyengetem, majd rászórom a kolbász-karikákat, és a tojás-karikákat. A második adag krumplit abba a tálkába öntöm, amiben a maradék tejfölös knorr-alappor van.
Összekeverés után ez lesz a felső réteg. Azaz krumpli-kolbász-tojás-krumpli. Sütöm fél órát, majd megszórom reszelt sajttal és sütöm még ugyanennyit.

Tulajdonképpen az alap-por fűszereitől lesz ízletesebb, mint az átlag rakott-krumpli, de ha valaki egészségesebben szeretné elkészíteni, használjon natúr fűszerkeveréket, sót, mert a vega-mixben nincsen, és a többi hozzávaló elé tegye a bio szócskát, eképpen: bio-burgonya, bio-tojás, bio-mangalica kolbász, és kész is a Reform-Rakott-(k)Rumpli :-) (csak hogy az alliteráció teljes legyen)

Végül is a burgonyát anyukám termesztette, a tojást nem a ketreces tartásút vesszük, csabai nem gyors érlelésű, várjunk csak, akkor mit is főztem én?

2011. január 13., csütörtök

Köményes oldalas krumpligombóccal

Mindig is csodáltam anyumat, amiért olyan finom, puha oldalast tud készíteni. Nekem sehogyan sem jött össze, annak ellenére, hogy többször elmondattam, leírtam hogyan is készüljön. Aztán egy régebbi Magyar Konyha magazinban találtam egy oldalas receptet, Pálffy István műsorvezető zöldbabos oldalasa.
Hát én a zöldbabot kihagytam belőle, és még pár apró változtatást eszközöltem, csak hogy a saját ízvilágom érvényesüljön.
Az eredmény, ízletes, szaftos, finom omlós husi, igazi kedvenc lett.

Hozzávalók:
1,2-1,5 kg oldalas, csontok mentén kisebb darabokra vágva
1 nagy fej vöröshagyma
10 dkg szalonna, nem kell húsos, elég a csemege szalonna is
só ízlés szerint
2-3 babérlevél
egész köménymag, nekem bejön és bátran lehet alkalmazni, már aki szereti (mint nemrég megtudtam, a köménymag vég a szemmel veréstől)

A szalonnát apróra vágom, a zsírját kiengedem egy nagyobb lábosban. A megtisztított, finomra vágott hagymát a szalonna zsírján üvegesre pirítom. A köménymagot a szalonnás-hagymás zsíron kipattogtatom, erre teszem az oldalasokat, majd felengedem vízzel, sózom és a babérlevelet is hozzáadom. Fedő alatt puhára párolom. Lehet hogy az elfőtt vizet pótolni kell közben, sőt biztos, hogy ne legyen rágós a husink. Ínyencek víz helyett fehérborral is készíthetik.

A krumpligombóc receptjén is módosítottam, sajnos az arányokat nem fogom pontosan tudni.

9 kisebb burgonya: meghámozva, sós vízben megfőzve, villával szétnyomva, lehet krumplinyomóval is, már akinek van ilyenje :-)
5 dkg vaj v. margarin
1 tojás
sajt reszelve
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva, v. összenyomva
só, fehér bors
liszt, amennyit felvesz -tudom hogy ez a legrosszabb, amit írhatok, de ahogy kevertem össze a fenti hozzávalókat, és kezdett össze-ill. nem összeállni az "anyag", úgy adtam hozzá egyre több és több lisztet, amíg úgy éreztem hogy jó lesz. Egy kicsit a szilvás gombóc tésztájára fog hasonlítani, persze, nem édesen, hanem fűszeresen.

Nagyjából ping pong nagyságú gombócokat gyártok és szezámmagos zsemlemorzsába forgatom, majd bő, jó forró olajban kisütöm őket.

Ezek után nincs mese, meg kell enni.




2011. január 12., szerda

Fehér orosz

Ha már Tolsztoj és az oroszok, akkor egy szám, aminek hangulata ragadt meg igazán, melankolikus, gótikus metal-zene.


2011. január 8., szombat

Emlék

"Andrej herceg nemcsak tudta, hogy meghal, de érezte is, hogy haldoklik, sőt hogy félig már meg is halt. Tisztában volt vele, hogy egyre távolodik a földi élettől s egy másik, örömmel teljes és rendkívül könnyű életbe megy át. Nyugodtan és izgalom nélkül várta az eljövendőket. Azt a rettenetes, örökkévaló, ismeretlen és távoli valamit, aminek a jelenlétét egész életén keresztül érezte, s amely most egészen közel volt hozzá, - mert már az új, rendkívül könnyű élet lebegett körülötte - majdnem megértette, sőt szinte érzékelte is.
...
Csakugyan hamarosan ezután Andrej herceg becsukta szemét, s elaludt. De nem sokáig aludt, mert hideg verejtékkel borítva, nemsokára ijedten fölriadt. Amikor szenderedni kezdett, arra gondolt, amiről betegsége alatt folyton elmélkedett - vagyis az életre és a halálra. De többet a halálra. Közelebb érezte magát a halálhoz, mint az élethez.
"Szeretet? Mi a szeretet?" gondolta magában.
"A szeretet útjában áll a halálnak. A szeretet élet. Mindent, de mindent, amit csak érzek, azért érzek, mert szeretek. Minden csak azért van s csak azért él, mert szeretek. Mindent a szeretet tart össze. A szeretet az Isten, s meghalni nekem, a szeretet egy kis részecskéjének, annyit tesz, mint a közös és örökkévaló forráshoz visszatérni." Ezek a gondolatok vigasztalóknak látszottak előtte. De csak gondolatok voltak. Valami hiányzott belőlük. Ezek kieszelt egyoldalú és egyéni gondolatok voltak, hiányzott belőlük a meggyőző erő. És megint elkövetkezett a régi nyugtalanság és homályosság. Elaludt.
...
Ettől a naptól kezdve Andrej hercegre nézve az álmából való ébredéssel egyidejűleg kezdetét vette az életből való ébredése. És az élet tartalmához képest ez az ébredés semmivel se volt lassúbb, mint az álom tartalmához képest a másik ébredés.
Ebben az aránylag lassú ébredésben nem volt semmi borzasztó és feltűnő.
Élete utolsó napjai és végórái a szokott módon és egyszerűen teltek el. Mind Márja hercegkisasszony, mind Natasa, akik egy pillanatra se mozdultak el mellőle, tisztán látták a vég közeledését. Nem sírtak, nem borzongtak s maguk is érezték, hogy az utolsó időben már nem Andrej herceget, (aki már nem volt ott és elhagyta őket) hanem csak a hozzá legközelebb álló emlékét - a testét ápolták. Mindkettőjüknek olyan erősek voltak az érzelmei, hogy a halál külső borzalmas oldala már nem is hatott rájuk s nem tartották szükségesnek hogy még ezzel is fokozzák fájdalmukat. Nem sírtak sem mellette, sem a háta mögött és sohase beszéltek róla egymással. Érezték, hogy szavakkal nem tudtak volna kifejezést adni érzelmeiknek.
Mind a ketten látták, hogy lassan és nyugodtan, de mindig messzebbre és messzebbre távolodik tőlük s jól tudták, hogy ennek így kell lennie s hogy ez jól is van így.
...
Amikor elszállt a beteg lelke s végsőt vonaglott a teste, Márja hercegkisasszony és Natasa mellette voltak.
...
"Hová ment? Hol van most?"
...
Márja hercegkisasszony és Natasa is sírtak, de nem egyéni fájdalmukban, hanem attól az áhítatos megilletődéstől, amelyet a halál egyszerű és fenséges misztériuma ébresztett bennük, amikor előttük lejátszódott."

Tolsztoj: Háború és Béke


2011. január 6., csütörtök

2010 lekvár

Múltkor azt mondták a tv-ben, hogy leltárt készítenek a 2010-es évből, és én ezt úgy hallottam, hogy lekvárt készítenek a 2010-es évből....
Hát nézzük, mi is kerülne az én lekváromba:

-piros pöttyös lenne a lekvár, mint én januárban,
-hűs lenne, mint a Normafa-i kirándulás februárban, 
-erős, mert hát a Tigris-éve,
-különleges, mikor májusban a Sabaton, egy hajón adott koncertet,
-villámgyors, ahogy olvasok augusztus óta :-)
- és a család szeretetével megtámogatott, mint az unokahúgom a balesete után.



2011. január 1., szombat

Ismét egy új kezdet

Betegség miatt alig használt konfetti és anyósnyelv féláron eladó.
Jelige: 2011.01.01.  :-)

Ülj nyugodtan, mint a teknősbéka, légy jókedvű, mint egy kismadár, és aludj nagyokat, mint egy kutya.
(egy tao-könyvben olvastam)