2011. március 30., szerda

rizs és kacsa

"Japánban körülbelül 10 éve olyan rizstermesztési eljárást vezettek be, amely azóta rohamosan terjed. Gazdálkodók tízezrei követik Japánban, és Ázsia más országaiban is. Miután kiültették a rizsdugványokat az elárasztott rizsföldekre, kacsákat eresztenek rá. Sohasem bántják a kacsák a rizst, viszont megeszik a kártevő rovarokat, csigákat, gyommagvakat, és kiszedik a gyomokat is. Közben kotorva a talajt levegősebbé, lazábbá teszik. Továbbá a rizsföldön a kacsán kívül még egy hal is megél, amely a kacsák ürülékével és algákkal táplálkozik. A kacsák és halak ürüléke trágyázza a talajt. Önmagát fenntartó természeti rendszert alkot a rizsföld, amelynek rizs, gyomok, rovarok, hal és kacsa egyaránt része. Ilyen rizsföldön a termésátlagok legalább 20-50%-kal magasabbak, mint a hagyományos módszerrel művelteknél. Továbbá nagy nyereség a kacsa is, amelynek alig kell máshonnan táplálékot vásárolni. Emellett a gazdáknak jóval kevesebbet kell dolgozniuk, nem kell gyomlálniuk, vegyszerezniük sem.
Kínában csaknem hatvanezer hektáron, parasztok tízezrei bevonásával végeztek kísérletet, ami megmutatta, hogy a fajtabeli változatosság segítségével elkerülhetjük a vegyszerek alkalmazását, és egyben jelentősen növelhetjük a hozamokat. Ugyanazokba a táblákba kétféle rizst vetettek. Egyik, az értékesebb fajta, nehezebben termeszthető, mert egy gombabetegség komolyan veszélyezteti a termést, a másik egy közönségesebb rizsfajta, amelyet a fenti gombabetegség nem támad meg. Úgy vetnek, hogy a értékesebb rizs sorai közé több sor közönséges rizs kerül. Ezzel a értékesebb rizst támadó gombafertőzés mértéke a huszadrészére csökkent. Ennek oka az, hogy a magasabbra növő értékesebb rizs több napfényt kap, és a gombaspórák nagyobb távolságokra nehezebben terjednek. Mivel a kis parcellákon a parasztok úgyis sarlóval aratnak, kétféle rizs szétválogatása nem okoz különösebb gondot. Ezzel az egyszerű eljárással egy adott területen vegyszerek alkalmazása nélkül 14%-kal nőtt a parasztok jövedelme.
Az Egyesült Államokban különböző fajtájú búzákat vetettek ugyanabba a táblába. Keverten takarították be a termést, és kevesebb vegyszer felhasználásával magasabb termésátlagot kaptak. Ez a kiskertekben gazdálkodók számára is jól ismert. Ha megfelelően választott növényeket termesztünk egymás mellett, a kártevők és a betegségek jóval kevesebb gondot  okoznak. Ehhez viszont még sok kutatásra van szükség, és közkinccsé kell tenni az erre vonatkozó ismereteket."

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

2011. március 29., kedd

Sörfőzés - kicsit másképp

"Egy, már jó ideje működő rendszer a következő. Létrehozója, Günther Pauli, eredendően üzletember, akinek a sörfőzdékre kidolgozott módszerét ismertetjük. A sörfőzdék a szilárd nyersanyagoknak, nagyrészt a sörárpának csak 4%-át használják, a többi hulladék. Hulladéka a szén-dioxid, a lúgos szennyvíz és a hulladékhő. Ám a szilárd hulladék 70%-a rövid szálú rostanyag, amelyet a papíripar nem tud feldolgozni, és takarmánynak sem jó. Viszont a gombák lebonthatják. Így hát a piacon keresett gombákat termesztenek rajta. Utána már jó takarmánynak (45%-a szénhidrát), azt tehenek eszik meg. A sörfőzdék szilárd hulladékának 26%-a fehérje. Ebben gilisztát tenyésztenek (egy évi százezer hektoliter teljesítményű sörfőzde naponta 1,3 tonna gilisztát termel). Maga a giliszta a baromfi természetes tápláléka, sokkal jobb, mint amin általában a gyári csirkéket nevelik. Majd a marhák és a csirkék trágyája az emésztőbe kerül, az itt termelődő metán erőforrás. Természetes úton kezelik az itt visszamaradó szennyvizet, megfelelő növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne, amelyek szintén eladhatóak. A lúgos szennyvízbe bevezetik a szén-dioxidot, és ebben értékesíthető algákat termesztenek. Egy ilyen rendszer energetikailag teljesen önellátó, hétszeres termelékenységet, és négyszeres foglalkoztatottságot teremt az eredeti sörfőzdékhez képest. Nincs az egységek között szállítási költség és szennyezés, és rengeteg élelmet termel az éhező országokban. "

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

2011. március 28., hétfő

brokkolikrémleves levesgyönggyel

"Vannak olyan hegyek, amelyeken át kell kelni, különben véget ér az út."

A brokkoli számos tápanyagot hordoz, ráadásul a többi káposztafélénél könnyeben emészthető formában. 100 g főtt brokkoli 20-30 kcal, illetve 90-120 kj energiát hordoz. Zsírtartalma mindössze 0,2 g, emészthető szénhidrátja 2 g, fehérjéje 2- 3 g. Ásványi anyagai között a legfontosabb a kálium, a kalcium, a magnézium, nátrium, a vas, a cink és a foszfor.
Kutatások bizonyítják, hogy a brokkolinak  a többi káposztafélével együtt jelentős szerepe van a rákos megbetegedések kialakulását megakadályozó étrendben. A benne lévő anyagok képesek megelőzni, megállítani, illetve akár visszafordítani a daganatok kialakulását.

Egészségünk érdekében, meg persze mert finom, én így készítem belőle a levest:

1 brokkoli rózsáira szedve, és alaposan megmosva.
1 kisebb mogyoróhagyma (enyhébb, mint a vöröshagyma)
1 marhahúsleves kocka (helyettesíthető vega-mix-el és sóval)
olaj
tej

A hagymát kevés olajon megpárolom, beleszórom a brokkoli rózsákat és felengedem annyi vízzel, ami ellepi, beledobom a leveskockát, és megfőzöm.
Botmixerrel simává, tejjel pedig krémes állagúvá varázsolom :-)
Levesbetétnek: pirítós, levesgyöngy, reszelt sajt, megsütött szalonna-kockák, pirított mandula vagy bármi, amit szeretünk...nyammm





2011. március 27., vasárnap

Az edo korszak

"1603-1867-ig tartó időszak Japánban az Edo-korszak, ez a Tokugava sógunátus kora. Edo a mai Tokió korábbi neve, akkor került ide a kormányzási központ. Manapság az Edo korszaknak egy olyan jellegzetességére figyeltek fel,amilyen igen fontos lehet az emberiség egészének jövőjére nézve is. Ekkor ugyanis egy hatalmas és népes birodalom hosszú időn át képes volt fenntartható életrendet követni. Nem belülről bukott meg ez a rendszer, külső fenyegetés terelte Japánt más pályára.
1600-ra Japán népessége elérte az eltarthatósági határt, amit növekvő feszültségek, lázadások sora is jelzett. Ráadásul erősödött a külső, különösen az európai befolyás, ami hozzájárult a belső ellentétek kiéleződéséhez. Emiatt a hatalomra kerülő katonai kormányzat igyekezett visszaszorítani a kívülről érkező hatásokat. Erősen központosították a hatalmat. Elzárták a szigetországot a világtól. 1639-ben rendeletet hoztak, amelyben megtiltották, hogy a japánok elhagyják hazájukat. Annyira féltek az idegen eszméktől, hogy egyúttal az éppen külföldön tartózkodóknak megtiltották a hazatérést, még a kereskedők, halászok, hajósok sem térhettek haza. Külföldi sem léphetett Japán földjére, csak egy maroknyi holland és kínai kereskedőnek engedték meg, hogy Nagaszaki közelében egy szigeten tartózkodhasson. Állomásuk forgalma a 18. századra évi két hajórakományra apadt.
Szinte államvallássá emelték a buddhizmust. Egy család egy adott területhez, szentélyhez volt kötve, itt tartották nyilván a családot. Ezt a nyilvántartást felhasználva röghöz kötötték a lakosságot. Még a legkisebb falut is csak engedéllyel lehetett elhagyni, út menti ellenőrző állomások ügyelték a rendet. Megszabták, miként lehet közlekedni, ki hogyan, mivel utazhat, hány kísérője lehet. Ezzel azt is elérték, hogy mindenkinek helyben vállalnia kellett cselekedeteinek következményeit. Nem lehetett azt megtenni, hogy valaki a lakóhelyén becsap, megrövidít, megkárosít másokat, majd megszedve magát lelép, és ezt másutt újrakezdi, vagy csak elköltözve zavartalanul élvezi csalárdul szerzett gazdagságát.
Évszázadokra visszamenőleg pontos népességi adatokkal rendelkezik az ország, ennek számítógépes feldolgozása kb. 20 éve kezdődött meg. 1720-ban tartották meg az első nemzeti népszámlálást, amelyet azután rendszeresen megismételtek. Innen tudjuk, hogy végig az Edo-korszakban Japán lakossága nagyjából állandó volt, csaknem 30 millió.
...
Előírták a sógunok a ranghoz illő öltözéket, udvartartást, kíséretet. Kötelezővé tették, hogy a sógunnak rendszeres ajándékot adjanak. Jelentős összegekkel hozzá kellett járulniuk az építkezésekhez és egyéb költségekhez. Így erősen korlátozták a jövedelmek felhalmozódását és az emberek mozgásterét. Megakadályozták, hogy a gazdag tovább növelhesse gazdagságát és nagyobb hatalomra tehessen szert.
Egy ennyire erősen megkötött népnek meg kellett adni valahol a kibontakozás lehetőségét. Igen nagy gondot fordított a sógunátus az oktatásra. Kinyilvánították, a művelt, tanult ember megérti, mi a jog, az igazság, és a kötelesség. Egy felsőbb osztálybeli embernek még szorgalmasabban kell tanulnia. Bevezették az alapfokú oktatást is. Ezek a rendházak, szentélyek mellett működő intézmények ugyan nem adtak magasabb fokú képzést, de megtanították az alapfokú írásjeleket, és oktatták a fegyelmezett, engedelmes életet megkövetelő erkölcstant. Virágoztak a művészetek, a színház, a zene, a szertartások, a kertépítés és mások. Gazdagok és szegények egyaránt szerettek olvasni. Csaknem 7000 könyvesbolt és kb. nyolcszáz kölcsönkönyvtár működött az országban. Számos kiadvány elérte a nyolcszázas példányszámot.
Összefoglalva elmondható, hogy az Edo-korszakban Japánt nem támadták meg kívülről. Békés időszakot élt meg, szinte egyáltalán nem voltak belső háborúskodások. Csak az együttélési szabályokat és az állam kemény törvényeit kellett betartani. Szellemileg és gazdaságilag is hatalmas eredményeket ért el. Igaz, a gazdaság fejlődése nem a nyugati értelemben vett növekedésnek felelt meg.
Japánban kevés a művelhető földterület és a nyersanyag. Bár az ország területe csaknem háromszorosa hazánkénak, a lakható, művelhető területe csak akkora, mint Magyarországé. Nagyrészt lakhatatlan hegységek borítják, kétharmad része erdővel fedett. Forrásként természetesen be kell számítanunk a tengeri halászatot. Ahogy említettük, ezen a gyakorlatilag hazánknyi területen az Edo-korszakban 30 millió ember élt úgy, hogy semmit sem vittek be külföldről. Nem voltak éhínségek. Japán gazdaságának alapja az újrahasznosítás volt. Annyira kevés volt a forrás, hogy mindennel nagyon gondosan és takarékosan kellett bánni. Nagyon költséges volt új dolgokat vásárolni, ezek a közönséges ember számára megfizethetetlenek voltak. Mindent, amit csak lehetett, felhasználtak, újrahasználtak, megjavítottak. Lehet mondani, szemét szinte nem létezett. Számos újrahasznosító mesterség létezett. Az edényeket, és más fémeszközöket, ha kilyukadtak, megfoltozták. Nálunk is ismert volt ez a múlt század közepéig, az öregebbek még emlékezhetnek, a falvakat, városi házakat felkereső drótos tótokra. Törött cseréptárgyakat rizsből készült ragaccsal erősítettek össze, majd hőkezeltek. Fából készültek a folyadékokat tároló hordók, ezeket bambuszból készült abroncsokkal fogták össze. Ha az abroncsok öregedtek, töredeztek, kicserélték őket. Javították a lábbeliket, papírlámpákat, és minden mást, amíg csak lehetett.
Összegyűjtötték a használt dolgokat és újra feldolgozták. Így felvásárolták a használt papírt is. Ami papír már annyira értéktelen volt, hogy nem kellett a felvásárlónak, azt más gyűjtötte össze és adta el a megfelelő gyűjtőhelyen. Akkoriban valamennyi ruha kézi szövéssel készült, így nagy érték volt. Edoban kb. 4000 használtruha-kereskedő élt a felvásárlásból. Bambuszból készítettek esernyővázat és zsírpapírt húztak rá. Felvásárolták a régi esernyőket, és lecserélve róluk a papírt, új esernyőt készítettek. Csomagolópapírnak adták el a használt zsírpapírt. Hasonlóan a használt hordóknak is voltak felvásárlói, akik a felújítással foglalkozó vállalkozóknak adták el őket. Voltak begyűjtők, akik apró játékokat, édességeket vittek magukkal. Olyasmit kiáltoztak, hogy "cserebere". Ha gyerekek játék közben régi szeget, vagy más fémtárgyat találtak, becserélhették játékra, édességre. Felvásárolták a gyertyák lecsöpögött viaszát. Megvették a tüzelés után maradt hamut is, és a parasztoknak, mint talajtápot eladták, ugyanis magas a káliumtartalma. Házaknál hamugyűjtő ládát, nagyobb intézményekben hamugyűjtő bódét tartottak. Más társadalmak is használják erre a hamut, de egyedül Japánban vásárolták fel. Tanintézményekben a tankönyvek nem a tanuló, hanem az intézmények tulajdonában voltak. Feljegyzések szerint megesett, hogy egy matematikai-tankönyvet 109 éven át használtak.
Összegyűjtötték az emberi anyagcseretermékeket is, kb. 1955-ig ez volt a legfontosabb talajerő-utánpótlási nyersanyag Japánban. Mialatt Európában ez járványkeltő veszélyforrás volt, a japánok, mint értéket dolgozták fel. Mivel a széklettel a szervezetből kikerülő kórokozók csak az emberi szervezetben képesek szaporodni, a széklet megfelelő idejű érlelés után veszély nélkül használható a termőtalaj táplálására. Parasztok rendszeresen látogatták a velük szerződést kötőket, pénzzel vagy zöldséggel fizettek. Később nagybani felvásárlók és viszonteladók vették át az ágazatot. Sok lakót tartó háziurak jó pénzt kerestek ezzel. Fintoroghatunk ezen, de a japán városok jóval tisztábbak voltak a mieinknél, és ma is azok. Általában a japánoknak sokkal jobb az egészségi állapotuk, mint a miénk, ugyanakkor tisztaságuk miatt érzékenyebbek is a fertőzésekre, mint mi.
Ilyen takarékosság mellett nem vagy csak alig nőhet a gazdaság. Így a felvásárlók, javítók, gyártók nem sok haszonhoz, befektetni való tőkéhez jutottak. Mindenki csak megélt, de gazdagodni, nem gazdagodhatott. Nem a tömegtermelésen, hanem a források teljes kihasználásán alapult az Edo-korszak fenntartható társadalma.
Japán akkor csak napfényből származó erőforrást használt. Gallyá, ággá, törzzsé, termésekké alakítják a fák a naperőt. Ha a múlt évben képződött terméseket, ágakat, gallyakat használjuk, akkor a múlt évi naperőből élünk. Tekintve Japán erdeit, egy japánra az Edo-korban legalább 200 tonna fa jutott. Évente egy fa tömege átlagosan 5%-kal gyarapodik. Ezzel az évi növekmény egy Edo kori japánra legalább 100 mázsa fa volt. Ennek csak kis töredékét használta fel az Edo-kori fenntartható társadalom embere. Úgyszólván csak a gallyakat eltüzelve megélt. Ezért is lehetett a társadalom fenntartható. Ha nézzük az Edo-korszakot, az erőforrások 80%-a az elmúlt év, 95%-a az elmúlt 3 év napfényéből származik. Mindez azt jelenti, hogy az Edo-társadalom szinte mindenhez, amire szüksége volt, az elmúlt 2-3 év napfényét használta fel. Csaknem mindent növényekből állítottak elő, kívéve a fémből, cserépből és más ásványi anyagokból készült termékeket.
Amíg a villany meg nem jelent, papírlámpákkal és viaszgyertyákkal világítottak, az olajat és a viaszt maguk állították elő. Olajat növényi magvakból sajtoltak, vagy bálnaolajat, szardíniaolajat használtak. Fontos melléktermék a rizsszalma, minden kg rizsre durván 0,8 kg szalma jut. Rizsszalmából öltözetet, lakberendezési, használati tárgyakat is készítettek, és tüzeltek is vele. Hamuja azután visszajutott a földre, 100%-osan hasznosult. Öltözetként papucsot, kalapot, esőkabátot készítettek belőle. Az állattenyésztők és többféle módon használták a rizs szalmáját."

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

2011. március 26., szombat

Earth Hour 2011

Föld Órája 2011

2011. március 26-án este fél kilenckor ismét Föld Órája!



Vállalatok is csatlakozhatnak a Föld Órája akciójához, ami világszerte 1,3 milliárd embert mozgósít. Tavaly Magyarországon 140 település, és több mint 200 vállalat kapcsolta le nélkülözhető fényeit, és elektromos berendezéseit egy órára, jelezve ezzel, hogy fontosnak tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet. A cél nem az egy óra alatt elért aktuális fogyasztás csökkentése, hanem a figyelemfelkeltés. Annak a gondolatnak az erősítése, hogy mindenki egyénileg is tehet valamit a klímaváltozás ellen, és nem csak a Föld Órája akció 60 percében.

Arra ösztönözzük az embereket, hogy a mindennapjaikban tegyenek vállalható lépéseket a környezetünk védelméért.

http://www.foldoraja.hu/

2011. március 20., vasárnap

Holdtöltén

Minden telihold és újhold napja százszoros teremtő erővel bír. Ezeken a napokon érdemes pozitív gondolatokra figyelni, kerüljük a káromkodást, és legyünk szeretet-teljesek.
Kívánom, hogy minden ember szívében jelenjen meg a szeretet, az elfogadás, a megértés, és a megbocsátás, mind önmaga, mind a világ felé.

Ehhez már csak egy tökéletes nap illik:
június elsején koncert, jöttök?



2011. március 16., szerda

Néger kocka

Anyum szülinapjára közösen készítettük ezt a családi kedvencet:

Hozzávalók:
12 dkg disznózsír (semmivel sem helyettesíthető), 
4 tojás sárgája
20 dkg cukor (szerintem 15 dkg is elég)
3 dkg kakaópor
ezeket jól kikeverjük, majd hozzáadunk 2 dl tejet, és 20 dkg lisztben elkevert kávéskanál szódabikarbónát. 
Úgy sütjük, mint a piskótát. Nekünk maradt még egy kis tojásfehérje, még a fánk-ból, így azt is tettünk a tésztájába a legvégén felverve. Levegősebb lesz a tészta tőle.
Hab:
4 tojásfehérjét és 20 dkg porcukrot vízgőz felett felverünk és a sült tésztára kenjük, majd a sütőben pár percig szárítjuk.
Máz:
3 kanál tejjel 2 dkg kakaót és 15 dkg cukrot felfőzünk, ha kihűlt hozzáadunk 10 dkg vajat, majd a hab tetejére kenjük.

2011. március 10., csütörtök

Sweet home kitchen

Répa retek fakanál, 
sparhelten forr a tea már

Ima

"Tisztíts meg engem Istenem,
tisztíts meg engem: testem, lelkem, szellemem.
Növekedjenek bennem fénymagok,
hogy fáklyává lehessek.
Hadd legyek láng, hogy mindent énmagamban,
s magam körül is mindent fénnyé válthassak át."

Ómagyar ima

2011. március 8., kedd

Nagy dolgok Kicsiny világunkban

Ma reggel postán kezdtem a napom, és udvariasan boldog nőnapot kívántam a benn dolgozóknak.
A postás-kisasszony elmesélte, hogy aznap érdekes módon még senki sem köszöntötte őket (mármint ismerős), kivéve a sarki hajléktalant, aki a reggeli első keresetéből vett egy-egy szál virágot, és bevitte a postán dolgozó két hölgynek.
Azt hiszem lesz min elgondolkoznom este az úri-ember-ségről, nagyságról, az adni vágyás, és az ajándékozás öröméről.

Minden nőtársamnak kívánom élje meg teljes gyönyörűségében azt a csodát, amit nőiességünk jelent!

2011. március 6., vasárnap

Sors-fonat 1. A jövő előkészületei

Bobo hanyatt feküdt a mezőn, két kezét a feje alá tette párnaként, komfortosabbá téve a kemény földet és az eget kémlelte. Kiskamasz fiú volt, nyurga, éppen most kezdett pelyhedzeni a bajuszkája, ami huncuttá tette a mosolyát, még a szeme is hamiskásan csillogott. Gajjó szavain elmélkedett, miközben a tovarepülő felhőket nézte. Nehéz volt elfogadni a szavakat, Gajjó mondatainak értelmét, mégis megpróbálta. A réten, természetközelben könnyebb volt elképzelni, azonosulni vele.
"Ahogy utat tör a tenger, a sziklákon át,
ahogy elhordja a port a szél, éppúgy görgetjük a sorsunk, életeken át...."
-Bobo! Merre vagy? - hangzott fel a távoli falu határából.
Felemelte a lábát, ami kilógott a dús aljnövényzetből, hogy Csík megláthassa. Ő kacagva futott feléje. Nővére minden ilyen tréfán nevetett, mókásnak találta, hogy a rétből egyszer csak kinő egy láb, ráadásul fejjel felfelé. Csilingelő nevetése volt, és hamar elő lehetett csalogatni a cseresznye piros ajkak közül. Fürgén mozgott, ismerte az egész vidéket. Tanítványai voltak mindketten Gajjónak, a falu öreg bölcsének, ami különös kiváltság volt, már csak azért is, mert általában egy családból, csak egy gyermek kerülhetett Gajjó szárnyai alá. Az öreg messziről érkezett a faluba, állítása szerint azért, hogy tanítsa őket. Igazából nem is volt annyira vén, talán csak a szakáll, és a cserzett bőre tette azzá, meg az a távolba meredő szeme, ami mindig kicsit párás volt, mintha megkönnyezné a múltat, miközben fürkészi a jövőt. Pár éve jött, és azóta kellemesebb élet lett a faluban. Gajjó tanácsot adott mikor vadásszanak, mikor milyen bogyót, zöldet, fűveket egyenek, hogyan tartósítsák őket és még sokkal többet is. Azóta nem éheztek, sőt gyarapodtak mind testben, mind lélekben. Gajjó tanított a születés-halál körforgásáról, a lélekről, a csillagokról, távoli népekről. Tisztelet övezte, hallgattak rá mindenhol, ahol eddig járt.
Csík maga volt az elfogadás, minden szót úgy, ahogy volt kérdés nélkül elhitt Gajjónak, olyan igaznak, mint hogy a napkorong fenn van az égen.
Bobo, az öccse, tele volt kérdéssel, minden egyes alkalommal megizzasztva ezzel mesterét. Mégis, Gajjó, őt tartotta a legígéretesebb tanítványának.
-Gyere Bobo, Gajjó összehívott minket!- kiabálta Csík, miközben hátradobta hosszú fekete haját.
-Miért? -kérdezte Bobo.
-Nem tudom, nekem csak szólt, hogy keresselek meg téged. Én pedig sejtettem, hogy itt talállak.-lihegett, és meghajolt derékban, hogy kifújja magát.
-Gyere, siessünk vissza, nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett.

Gajjó a természetadta kis terecske szélén állt, egy fa árnyékában. Halkan beszélt, mintegy elővezetve mondandóját. Magyarázott, példákat mutatott, néha a kezével hadonászott, olykor a hangját is felemelve. Egyfajta hullámzássá alakult át ahogy a hangsúlyt megnyomta,vagy éppen suttogássá halkult kissé rekedtes hangja. A falu gyermekei körben álltak és érezték az öreg karizmáját, energiája körülölelte őket. Miközben gesztikulált, fél szemével figyelte az eget.
-Több éve vagyok itt veletek, hogy tudásomat, tapasztalataimat átadjam nektek. Ma éjjel eljön a megfelelő csillagállás, amikor elküldhetitek üzeneteiteket, ahogyan tanítottam. Küldhettek egyfajta kulcsot, kódot, megoldást, csak önmagatokat kell elfelejteni, ponttá zsugorodni és kiteljesedni. Ma még itt leszek veletek és segítek. Ha bármi kérdésetek van, még feltehetitek. Holnap hajnalban útra kelek, hiszen még sok faluban várnak engem. Most menjetek.


Folytatás következik...

Rácsos-húsos pite

"Sokkal jobban szeretném a reggeleket ha később kezdődnének"-Garfield

Ha hétvége van, kerek a világ. Így lett kerek a mai ebéd is.


Az omlós tészta alapja: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 6-8 evőkanál víz, csipetnyi só.
Miután összegyúrtam, hideg helyen pihentettem amíg elkészült a töltelék.
Kevés olajon üvegesre pirítottam 3 kisebb hagymát, egy fél csirkemellet felkockáztam és fehéredésig fedő alatt pároltam, ekkor egy kis vizet eresztett, addig főztem, míg a víz elpárolgott, hozzáöntöttem még egy kis vizet, fűszereztem sóval, borsikafűvel, pirospaprikával, majd fagyasztott mexikói zöldségkeverékkel és egy kis maradék zöldbabbal készre pároltam.
A tészta kétharmadát kinyújtottam, a tortaformát egy kevés olajjal kikentem és a tésztát belenyomogattam. Belekerült a töltelék, majd a maradék tésztát kinyújtva és csíkokra vágva, rácsokat képezve befedtem a tortát. Tojásfehérjével megkentem és kb.1 órát sütöttem. A maradék tésztából zöldséges batyukat képeztem, ez lett az előétel.



2011. március 5., szombat

Félórás wellness-hétvége

A kor embere rohan. Sürgeti a sok tennivaló. Hajszolja az élvezeteket, a mámor, a  pillanat jelenti neki az örömet. Türelmetlen és mindent akar egyszerre. Hányszor halljuk, hogy nincs időm magamra. Hát komolyan, akkor mire van? Jut idő a tv előtt sorozatokat nézni, vagy "shoppingolni", de egy jó szóra, egy kedves gondolatra, egy kellemes beszélgetésre nem, vagy csak ritkán. A hétköznapok taposómalmából kiszállni- és megpihenni, feltöltődni egy kis időre, mindenkinek szüksége van.
Találtam valamit, ami felér egy hétvégi kényeztetéssel és még csak a lakásból sem kell kimozdulni hozzá. A Stenders világa úgy hirdeti magát: gyönyör a testnek és a léleknek. Fürdőkozmetikumokat gyártanak, szappanokat: melyek akár otthon is elkészíthetőek, ők adják a bázisolajat, és a kiegészítőket, illóolajokat hozzá, már csak a kreativitás szabhat határt. Tartalmaz a termékpalettájuk fürdősót, fürdőtejet, tusoló habot, testápoláshoz testvajat vagy testjoghurtot ízlés szerint, szaunához, és masszázshoz különböző olajakat és egyéb kiegészítőket. Fontos számukra a természetesség, a környezet-tudatos csomagolás, webshopjukon több, mint 100 termék közül válogathatunk. Én a csokis csobbanást próbáltam ki eképpen:
A kádat nagyjából teleengedtem meleg vízzel, és beleültem. Vittem magammal egy magazint, hallgattam egy kis zenét, és lazultam, miközben a fürdőgolyó pezsgés közben feloldotta önmagát: jacuzzi pipa. 20 perc pihenés, lebegés a vízben finom illatokkal, mintha egy termálfürdőben lennék. Amikor kijöttem a kádból, nem törölköztem meg, hogy az illóolajat beszívja a bőröm és táplálja mindenféle jóval.
Mintha kicseréltek volna: bársonyos bőr, frissesség, nyugodt lélek.
A reggeli jóga-gyakorlat után érzem ennyire energetikusnak magam.
Srácok: a közelgő nőnapra ideális ajándék :-)
Próbáljátok ki, csak ajánlani tudom!



2011. március 3., csütörtök

2011. március 1., kedd

Gyömbéres-újjászületés tea

"A Pokol Meghódítása címen ismert titkos könyv szerint a máj a savas táplálékot kedveli, a tüdő a csípőset, a szív a keserűt, a lép az édeset, a vese pedig a sósat. ... Így hát az öt szerv mindegyikének megvan a saját ízbeli kedvence. Ha közülük valamelyiket túlzott előnyben részesítjük, a megfelelő szerv túlságosan megerősödik, elnyomja a többit, s így betegség okozója lesz. Manapság savanyút, csípőset, édeset és sósat nagy mennyiségben eszünk, de keserű ételt nem. Csakhogy, ha a szív megbetegszik, azt minden szerv és érzék megsínyli. Mármost (keserűt) enni lehet, de hányingerünk támad, s abba kell hagyni az evést. Ha azonban teát iszunk, a szív meg fog erôsödni, és mentes lesz a betegségektôl. Jó tudni, hogy ha a szívnek valami baja van, a bőr színe megfakul, ami annak a jele, hogy az élet fogyóban van. "
(Miklós Pál: A Zen és a mûvészet, Magvetô Kiadó, Budapest, 1978)


Nagyon szeretem a teát. Amit pedig pénteken ittam, az valóban nemes volt. Dolgoztam egy rendezvényen este, és beragadt a náthám a fejembe. Éreztem ahogyan nehezedik el az üstököm és hiába fújtam az orrom semmi sem történt. Elmentem a cateringbe egy kis szünetre, és a következő teát kaptam:
3 dl forró víz,
3 gerezd gyömbér
1 karika citrom
1 csapott evőkanál méz
1 narancsos-gyömbéres teafilter
Forró volt, édes, csípős, és sűrű, mint egy leves. Jókedvem lett tőle, felszabadultam, és eltűnt a beragadt nátha, mintha itt sem lett volna.

Öngyógyítás! Próbáljátok ki!