2012. február 13., hétfő

Ubu Titka 1.

Egy novella-kezdeményt szeretnék bemutatni nektek, a következőkben fejezetenként fogom küldeni, remélem rákaptok az izére. Maga az ötlet nagyon jó, bár az íráson még bizonyára lehetne javítani. Szóval óvatosan a kritikával, mert még kezdő vagyok :)))   Mira Long: Ubu Titka

1.

-         Lányok, itt egy szabad asztal, gyertek! Kiáltotta Fanni, és lelkesen integetett az étterem közepe felé, ahol egy 4 személyes asztal állt üresen. Ő már le is tette a tálcáját, és heves karlengetésekkel hívta fel magára a figyelmet, ahogy invitálta barátnőit a sikeresen megszerzett asztalhoz. Nagy volt a tömeg és a hangzavar, boldog párok, csoportok gyülekeztek itt, és a kötelezően előírt sűrű levest kanalazták. Az asztal nem volt elég kis társaságuknak, hiszen 6-an voltak, de jelen állapotban ez is több volt a semminél. Ketten álldogáltak és trécseltek, a többiek pedig helyet foglaltak. Aletta mélabúsan kosztolta be a forró sűrítményt. Eszébe jutott az első alkalom, mikor ilyet evett. Még a feltaláló neve is megmaradt kissé már lyukacsos emlékezetében. Rosella S. díjat kapott ezért az ételért. Mindenféle zöldség, hús, és gyümölcs vegyítése, természetesen titkos összetevőkkel, és titkos arányokkal. Minden űrsikló felszálló helyen ezt adták, az idők folyamán talán 6-8 különböző ízvilággal rukkolt elő Rosella, de mindegyik hatása ugyanaz volt. Felszállás előtt egy nagy tányér levest kellett enni az utasoknak, hogy az űrutazást az emberi szervezet ne viselje meg. Hiszen amint kiszállnak a nyaralásra kipécézett bolygón, már nem akarnak vesződni holmi aklimatizálással. Aletta a háta közepére se kívánta ezt az utat, de látva barátnői izgalomtól kipirult arcát, lelkesedésüket, no meg az ígéret, amit tett, nem hagyták, hogy otthon maradjon. Éppen befejezte az ebédjét, amikor a kijelzőn az ő járatuk beszállási adatai kezdtek villogni.
-         Nyomás csajok, idő van! Kiáltotta a mindig tettre kész Fanni, egy apró mosolyt csalva ezzel Aletta arcára, majd úgy döntött még pár kortyot iszik az italából is, de mire letette a poharát, barátait elnyelte a tömeg. Sietve furakodott keresztül az emberáradaton, fel-fel villanva észre is vette, hol az egyik, hol a másik lány egy-egy jellegzetes hajkoronáját, fejtartását, amiből aztán kikövetkeztette merre haladjon tovább. Csak félig volt jelen, nem érdekelte az egész, de mégsem akart elveszni.
-         Hiszen megígértem neki- gondolta magában, mikor fellépett a több mozgólépcső egyikére, és felsejlett neki az ígéret körülménye.

Folytatás következik...

3 megjegyzés:

  1. Várom a folytatást. Imádom a sci-fit! :))

    VálaszTörlés
  2. Nekem tetszik!
    Egyből bele a közepébe!
    Viszont ha nem baj a kritika, használj írásjeleket!

    VálaszTörlés