Csirke chips kukoricasalátával

"Szülei azt akarták, hogy pap legyen belőle, a juhokhoz hasonlóan csak az ételért meg az innivalóért dolgozó egyszerű falusi család büszkesége. Ezért aztán latint, spanyolt meg hittudományt tanult. Csakhogy kiskorától fogva arra vágyott, hogy megismerje a világot, amit sokkal fontosabbnak érzett, mint hogy az Istent vagy az emberi bűnöket ismerje meg. Egy szép napon aztán hazament a szüleihez, összeszedte a bátorságát, és megmondta az apjának, hogy nem akar pap lenni. Világot akar látni.

– Ebben a faluban már az egész világból megfordultak emberek, fiam – mondta neki az apja. – Valami újat keresnek, de ők maguk mindig ugyanazok maradnak utána is. Fölmennek a hegyre, hogy megnézzék a várat, és úgy látják, hogy azelőtt jobb volt, mint most. Akár világos a hajuk, akár sötét a bőrük, ugyanolyanok, mint itt a falubeliek.

– De én nem ismerem az ő váraikat otthon – ellenkezett a fiú.

– Amikor ezek az emberek meglátják a mi földjeinket és a mi asszonyainkat, azt mondják, hogy szívesen élnének itt örökké – folytatta az apa.

– Én viszont meg akarom ismerni az ő asszonyaikat és az ő tájaikat – mondta a fiú. – Hiszen ők sohasem maradnak itt.

– Azoknak az embereknek tele van a zsebük pénzzel – tette még hozzá az apa. – Mifelénk csak a pásztorok járják a világot.

– Akkor pásztor leszek.

Az apja már nem szólt semmit. Másnap adott neki egy erszényt, benne három spanyol aranypénzzel.

– Egyszer a mezőn találtam őket. Az egyháznak akartam adni hozományod gyanánt. Vegyél rajta nyájat, és vándorolj a világban, amíg csak rá nem jössz, hogy a mi várunk a legerősebb és a mi asszonyaink a legszebbek."

Paulo Coelho: Az Alkímista

Hozzávalók:

1 kg csirkemell - liszt - só - bors - fokhagymapor - majoranna - pirospaprika

A csirke receptjét itt találtam. A mellet kis kockákra vágtam, a liszttel elkevertem a fűszereket és belehempergettem a csirkéket, majd bő olajban kisütöttem. 

A kukoricasalátához elkészítettem az ecetes öntetet (pici ecet, víz, só, fehér bors, cukor) és ebbe tettem a kukoricát, a vörös babot, és egy nagy fej vöröshagymát cikkekre vágva.

Egyszerű, gyors, finom. 

Gomba

" Van mi arany, bár nem fénylik díszesen,
Van ki vándor, és majd hazatér,
Régi erő nem múlik nyomtalan,
Fagyot kibír a mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
És koronás lesz újra a király."

Cross Borns: Kalandozások középföldén

Ez a sütemény volt gyermekként a kedvenc lakodalmas sütim. Nekünk nem volt meg a receptje, így mindig csak ilyen különleges alkalmakkor ehettem. Vacsora után mikor kihozták a sütiket, én mindig megettem a gombát, majd végigmentem az asztalok között, és sorban elkértem a többit :-). Ha elfogyott, folytattam a kosárkákkal (majd az is felkerül egyszer). Aztán valamikor diák-koromban eszembe jutott, hogy azóta sincs meg a recept. Elkezdtem keresni, akkor még nem volt ennyire elterjedt a net, (húúú, ilyen is volt), és szájról-szájra módszerrel kutattam, de aki keres, talál.
Íme: 
40 dkg darált háztartási keksz
30 dkg vaj
3 evőkanál barack lekvár (ez nem volt az eredeti receptben, de nekem nem állt össze a tészta) 
Ebből gyúrtam össze a gomba fejeket.
Gőz felett csokoládét olvasztottam és bevontam a kalapokat.
A szára lett fél babapiskóta. 
(az eredeti receptben még 15 dkg vajat, 10 dkg cukorral ki kellett volna keverni és ezzel összeragasztani két fél babapiskótát, de nekem úgy túl vaskos lett volna a szára.)
Karácsonyra eltudom képzelni a kalapokat fehér csillagokkal díszítve.

Szüret

"Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval."

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő


Az idei szüret képekben:

A Thomas-os vödört unokaöcsém hozta, de 1 darab szőlő sem került bele, ő inkább a sárgarépákat húzogatta ki a földből. :-)

Hagymatáska leves

"Az ember akkor él a világ rendjének megfelelően, ha ráhangolódik a világra, és úgy él benne, hogy minél jobban illeszkedhessen hozzá. 

Ha az emberek erre nem képesek, akkor legalább az erkölcs szabályozza, mint éljünk, mit szabad és mit nem. 

Ha az emberek erkölcstelenné válnak, akkor legalább kövessék az állam törvényeit. 

Ha az emberek már a törvényt sem tisztelik, akkor az ország tönkremegy."

ismeretlen helyről

Van egy régi kemény fedeles szakácskönyvem, 1981-ben adták ki a 3. kiadását, és a Nők Lapjában anno megjelent recepteket fűzték csokorba benne. 

Ebben találtam meg a hagymatáska levest, amit most medvehagymával készítettem, az eredetiben újhagymával készült. Kicsit változtattam a levesen, mert az alaplé lényegében egy rántott leves, és az elég meghatározó íz, meg a medvehagyma is erőteljes aromájú, így módosítottam.

A táskákhoz: 

1 tojás, 

annyi liszt amit felvesz, 

olívaolaj, 

medvehagyma

só

Az olajon megfuttatom az apróra vágott medvehagymát, sózom és félreteszem. A tojásból egy csipet sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrt tésztát készítek, és hajszálvékonyra nyújtom. A hagymatöltelékből a kinyújtott tészta egyik felére - mintha barátfülét készítenék - halmokat rakok, ráhajtom a másik felét, és derelyemetszővel kis kockákra, vagy jelen esetben háromszögekre vágom úgy, hogy mindegyik tészta közepén hagymatöltelék legyen. 

A leveshez: 

víz

húsleveskocka

A levest felforralom és kifőzöm benne a táskákat.  

+Lepi Mell

"Papírra írni mégis más...
Kezemben a szó, te vezesd, amit írnom kell:
Szavakat szül a toll, ami él,
enged el, ha a félelem benned a tét,
vagy olvasd, olvasd még.
Magunkról ír, amit bennünk lát,
Ezüst porral, ez is benne áll.
Magunkról szól, amit bennünk lát,
Ezüst szavakból, ez mi benne áll, benne áll."

Black Out: Ezüstkötet

Vendégvárónak ideális ez az étel. Különleges, pompás színvilágú, és nagyon ízletes.
Kolléganőm hozott egyik nap és amikor megmelegítette, az illata belengte a konyhát, és mindenki meg akarta kóstolni.

Hozzávalók: 


1 kg csirkemell
30 dkg szeletelt bacon
kevés mustár, só, bors
1/2 l főzőtejszín
10 dkg márványsajt
1db pritamin / kápia paprika
50 dkg szélesmetélt




A csirkemelleket hosszúkásabb, nagyobb darabokra vágom, besózom és borsozom, majd mustárral bekenem, mielőtt betekerem baconbe.
Tepsibe pakolom, apró kockákra vágom a paprikát, behintem vele a melleket, és leöntöm a tejszínnel elkevert márványsajttal. Megsütöm és a kifőzött szélesmetélttel tálalom.

86%-os pohárkrém

Kaptam a kedvesemtől Cote D'or étcsokoládét, gyönyörű csomagolásban, amely arany betűkkel hirdeti, hogy 86%-os a kakaótartalma. Sajnos az én ízlésemnek ehetetlennek bizonyult, és egy kocka elfogyasztása után hónapokig állt a kamrának kinevezett szekrényben. Kezdenem kellett vele valamit. Aztán megláttam itt egy pohárkrém receptet, amit kissé módosítottam:

Hozzávalók 6 pohárhoz: 
- 10 dkg étcsokoládé
- 20 dkg mascarpone / magyar mascarpone
-kb. 5 dkg porcukor, ízlés szerint
-2 dl felvert tejszín, 
-1 csomag vaníliás cukor
-1 csomag habfixáló
-1/2 dl kávé 
-poharanként 6 piskótatallér
-1/2 dl sütőrum
A csokoládét apró darabokra törtem és vízgőz felett felolvasztottam. Kicsit kevergettem, hogy hűljön mielőtt összekevertem a mascarponéval. Csodás színe van a 86%-os csokinak, és hozzákeverve a krémsajthoz, valami gyönyörűséges. Egy napot hagytam állni a hűtiben, de csak azért, mert a vendégeim másnap jöttek, és igyekeztem amit lehet előre elkészíteni. Így másnap már csak a tejszínt vertem fel a cukorral, vaníliás cukorral és a habfixálóval, az így elkészített habot a krémhez kevertem, amíg egynemű nem lett.
A poharak aljába tettem 3 db piskótatallért melyeket előzőleg kávés rumba mártottam, aztán megpakoltam a poharakat krémmel, majd a tetejére is 3 db piskóta, az irodalomban ezt keretes szerkezetnek hívják :-)

Maci a falon 2.

"A külső mögött egy szív dobog. S az érzelmek, melyeket a szív kifejez, nem változnak, bármilyen ruha kerül a szívünk fölé, és bármilyen az arckifejezés, amelyet felveszünk."

Mireille Calmel: A farkasok bálja

Az augusztusi bejegyzések között található a párja:

Virslis tarhonya avagy a vér kötelez...

Vannak ételek, amiket soha nem tanulunk meg elkészíteni, mégis tudjuk. Talán az egyszerűsége miatt, talán emlékeinkben él az ízkombináció, talán a vérünkbe van kódolva. Visszagondolva ezt az étket sem a nagymamám, sem anyum nem adta nekem, menzás sem nagyon voltam, szóval csak a vér-kódra tudok gondolni, mindenesetre, pár hete eszembe jutott, és azóta már többször ettük két-pofára, ha szabad így fogalmazni.

Kissé pironkodva ugyan, (hiszen ez nem is recept, annyira egyszerű) de leírom, ahogy én készítem:
-egy nagyobb vöröshagymát olajon üvegesre pirítok
-hozzáadom a tarhonyát (én ezt a sörétest szeretem nagyon, annak ellenére hogy a nagymamám készített házit, és az esetek többségében a házi dolgok sokkal finomabbak a gépinél), sajnos még mennyiségeket sem tudok, annyira érzésből megy az egész.
- a tarhonyát is kicsit pirítom mielőtt dupla mennyiségű vízzel felöntöm. 
- alacsonyabb lángra veszem a tüzet, sózom, borsozom, egy kis csemege piros aranyat is nyomok bele, és hagyom, hogy a tarhonya magába szívja a vizet, és megpuhuljon.
- amikor már majdnem kész, 2 pár virslit felkarikázok és hozzáadom a tarhonyához. 
- csalamádéval, gyöngyhagymával, vagy bármilyen savanyúsággal az igazi

Rövid életemet megtoldom

Csukás István a nagy mesemondó 75 éves. Vetekszik nálam Andersen-nel. Neki köszönhetjük, az egyfejű sárkányt, Süsüt, aki megtanít arra, hogy legyőzzük félelmeinket, és ne a külső alapján ítéljünk. Pom-pom meséiben a képzelet kel szárnyra, úgy hogy gátat nem szab neki senki emberfia. A radírpók, Gombóc Artúr, festék-tüsszentő Hapci-Benő örök klasszikusok maradnak, és akkor még nem említettem a nagy Ho-ho-ho horgászt, vagy Mirr Murrt a kandúrt. Kevesen tudják, hogy Csukás István verseket is ír. Nekem ez az egyik kedvencem:

Rövid életemet megtoldom hosszú nyári délutánnal,
ami szárnyalni akar még belőlem, az itt is szárnyal,
hiszen kiderült, mint egy majdnem megfejtett keresztrejtvény,
hogy mindenhol megszületik a vers eleve elrendelvén,
a többi meg, nos, a többi itt marad lent a földön,
ami kimaradt a költeményből, azzal is illik törődnöm,
mert mohó és buta, szertelen, s nincs benne semmi szellem,
de hát bármily esendő, szeretem, s muszáj egy-két cselt kieszelnem,
hogy ne fájjon kicsiségem, s a kurta időn kétségbe ne essem,
vagyunk egy páran így e zölden habzó magányos égitesten,
amely a koporsónk lesz, de most lustán a nyárba fordul,
vele fordul a kert, fényt szürcsöl a klorofill, majd megbolondul
a boldogságtól, dagadt erekkel lüktet a fa, s mintha
vándorútra kelne, a szomszédból átkúszik a szederinda,
a kutya szőrös, bogáncsos pofájából sárga drágakő világít,
elnyel a mámor, s mélyül velem a határtalan öntudatlanságig,
bennünk a világ, s mi benne csücsülünk nyakig a világban,
mint a rég elfelejtett udvaron a napra kitett gyerekkori kádban,
a mostani udvar, mint derűs ripacs, a régire visszajátszik,
bár látom a csalást, de vele játszom, most már semmi se hiányzik,
ha mozdulok, velem mozdul fuldokló sóvársággal minden énem,
aki voltam s akit elhagytam, ahogy az szokás, úton és útfélen,
s visszanézhetek megnyugodva, vissza is látok apámig, anyámig,
e kifogyhatatlan nyári délutánból küldhetek nekik is egy sugárnyit,
s a többinek is a föld alá, a halottak elporladt szemhéja megremeg,
száj nélkül súg a rög: veled vagyunk, ne félj, mi örökké veled,
fordíts hátat bátran, mert szeretnek, s szívemben ne legyen kétely,
nyakamban pányva, s ne csak azt merjem, amit más is merészel,
súlytalanabb már nem is lehetne, ami végül leránt a földbe,
futólag pillantok erre-arra, ez volt az egész, kevéske nyári zöldre,
és mégis és mégis, legalább próbáltam az öröm ujjhegyén megállni,
nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni!

Nesquick keksz

" Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély dolgokat szereti."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

A receptet itt találtam. Annyit változtattam rajta, hogy én vékonyabbra nyújtottam és kiszúróval formáztam.

Hozzávalók: 
30 dkg finomliszt
2 púpos evőkanál nesquick kakaópor
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
15 dkg hideg vaj
1 tojás

A lisztet kimértem egy tálba, és összekeverem a kakóval, cukorral, sütőporral, sóval. Majd a vajat tettem hozzá kis kockákra vágva, végül a tojást és az egészet összegyúrtam. Lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszúróformával a megfelelő alakúra szaggattam. Majd olajjal kikent tepsiben megsütöttem. Majdnem 70 darab kijött belőle.

Medvehagymás pesto

És te, legkisebb lányom, hogy szeretsz engem?
Én apám, úgy szeretlek téged, ahogy az emberek a sót.

Én nem vagyok nagy só felhasználó, szeretem az ételek természetes ízét, és sohasem értettem mások miért sóznak állandóan. Múlt héten egyik este elhatároztam, hogy kipróbálom a medvehagymás pestót. Mivel anyum szedett az erdőben tavasszal, és tettem el vákuum csomagolva a fagyóba, így az év bármely szakában ehetem ezt a páratlan zöldséget.

Hozzávalók: 
2-3 marék medvehagyma
2 gerezd fokhagyma (elhagyható)
1,5 kupica olivaolaj
1,5 kupica tökmagolaj
1 kupica víz
50 g előzőleg megpucolt tökmag
só

Késes darálón aprítottam a hozzávalókat, először a tökmagot majd a medvehagymát, a fokhagymát csak késsel vágtam apróra, hozzáöntöttem az olajokat és a vizet, majd kíváncsiságból megkóstoltam. Elég nyers volt, igazából semmilyen íz nem jött ki. Már éppen kezdtem volna bosszankodni, amikor eszembe jutott a só. Megsóztam, összekevertem, hagytam állni egy kicsit, majd ismét megkóstoltam. Akkor úgy éreztem magam, mint Lecsóban a kispatkány, amikor becsukja a szemét, és az ételek aromája szétrobban a szájában. A só hatására kinyíltak az ízek és valami egyedi, mégis felséges kombinációt hoztak létre. Most már értem a só jelentőségét. Persze az is fontos, hogy lehetőleg tengeri vagy himalája sót használjuk, hiszen ezekben rengeteg, a szervezet számára hasznos nyomelem és ásványi anyag van. Tortellinivel kevertem el a pestót és amikor ettük, szinte zsibbadt a szám, annyira intenzív volt. Legközelebb, nem teszek bele külön fokhagymát. Párom lestoppolta a maradékot másnapi ebédnek, így már csak a dobozban tudtam lefotózni.

Zsákbamacska 2.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy mosómedve, akit Banditának hívtak a arcán található fekete maszk miatt. Bandi nagyon szégyelte az álarcát, ezért mindennel megpróbálkozott, hogy eltüntesse. Próbálta a csermely vizével lecsutakolni, aztán egy kis homokkal dörzsölte, de hiába, semmi sem segített. Egyik barátjától hallott India csodálatos világáról, ezért elhatározta, hogy odautazik és szerencsét próbál. Ott aztán találkozott egy majommal aki bemutatta neki a mosódiót. Ez a növény a mosódiófán terem, melynek termesztése talajvédő hatású. A fa segít termékennyé tenni a talajt, és életciklusa alatt oxigént termel. Bandi rájött, hogy a mosódióval tisztítani lehet természetes úton. Kereskedni kezdett a dióval, mosómedve boltja messze-földön híressé tette. Sokat utazott Amerika és India között, és a hajón, egy farsangi bálon megismerkedett egy mosómedve lánnyal akinek úgy tetszett ahogy volt, ezért többet meg sem próbálta eltüntetni a maszkját. Viszont használta a diót textilek mosásához, úgy, hogy közben védte az erdőt, a közvetlen környezetét. Bandi mindenkinek részletesen elmagyarázta a működési elvét: A terméshéjban saponin képződik, amit a növény védekezésül termel a rovarok és növénytetvek ellen. (Ezért növényvédő szerként is használhatjuk) A saponin felület aktív anyagként hat. Megtöri a víz felületi feszültségét, és segít a szennyeződések és az olajos foltok eltávolításában. A mosódió 100%-ban antiallergén. Használatával az ekcémás tünetek pár hónap alatt eltűnnek. Baktériumölő tulajdonságának köszönhetően még a
szennyvizet is tisztítja.
Használata: a kicsi textilzsákba tegyünk 3-5 db diót, ez 3-4 mosásra elég. Öblítőre nem, vagy csak kevés mennyiségre van szükség. Az elhasznált diók komposztba kerülhetnek.
Eleinte mind az erdők lakói, majd később a városi népek is elkezdték használni a mosódiót.

Így jutott el hozzánk is:

Maci a falon 1.

Ajándék macinak nézheted a színét, tartja a mondás, ugye?

Gyerekszoba falát fogja díszíteni ez a jóllakott édes jószág:

hetek

Amit ma tanultam:

Légy
Hétfőn Hamvas
Kedden Kedves
Szerdán Szíves
Csütörtökön Csendes
Pénteken Puritán
Szombaton Szelíd
Vasárnap Vágyakozó

Step by step...

" Beppo szerette a napkelte előtti órákat, a város olyankor még aludt. Szerette a munkáját, és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés - lélegzetvétel - söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább - lépés - lélegzetvétel - söprés.
Ahogy így megfontoltan haladt, előtte a piszkos utca, háta mögött a tiszta, gyakran nagy gondolatai támadtak. De szóba alig foglalható gondolatok voltak, nehezen meghatározhatók, akárcsak bizonyos illatok, amikre még épphogy emlékszünk, vagy színek, amiktől szép volt az álmunk. Munka után, ha ott üldögélt Momónál, elmagyarázta a kislánynak a nagy gondolatait. S mivel Momo a maga módján hallgatta, az utcaseprőnek megoldódott a nyelve, s megtalálta a megfelelő szavakat.
- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú, ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
- Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. -Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."

Michael Ende: Momo

Recept nélkül egy kép (csak az egyszerűsége miatt éppen ide illik):

Házi Sajtkrém

"Ehhez azonban meg kell tisztítania a lelkét, ezért mindig ahhoz a 4 erőhöz folyamodik, amely vezeti őt az útján: a szeretethez, a halálhoz, a hatalomhoz és az időhöz. Szeretni kell, mert minket is szeret az Úr. Tudomásul kell venni a halált, hogy jobban megérthessük az életet. Harcolni kell a gyarapodásért - de anélkül, hogy beleesnénk az ezáltal elérhető hatalom csapdájába, amiről tudjuk, hogy nem ér semmit. Végül, pedig el kell fogadnunk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

Az édes verziót már leírtam a magyar-mascarpone posztnál. Ez a sós változata. Eredetileg pácolt sajtgolyókat szerettem volna készíteni, de hiába csöpögtettem 3 napig a tejfölt, nem lett annyira formázható, mint szerettem volna.

Hozzávalók: 
1 nagy doboz 20%-os tejföl
géz, vagy egy darabka organza anyag
szűrő, tál, 
2-3 napnyi idő

A poharas tejfölt megpróbálom egyben kicsapni egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, hogy a savónak legyen hova kicsöpögni, és a tetejét lefedtem egy tányérral, hogy a hűtőben töltött napok alatt ne vegyen magához idegen illatokat. 2-3 nap elteltével a tálban felgyűlik az un. savó, amit lefagyasztottam későbbi felhasználásra (kelt tésztába ideális). Felül, a szűrőben maradt egy natúr, semleges ízű krémsajt.

Házi krémsajt fűszeresen

Kettévettem az elkészült natúr krémsajtot (ha biztosan tudjuk, hogy nem édesen akarjuk felhasználni, a csöpögtetés előtt megsózhatjuk a tejfölt). Az egyiket apróra vágott fokhagymával és bazsalikommal, a másikat medvehagymával ízesítettem.

ABC vonat

A hobbym nemcsak megnyugtat, nemcsak alkotok, és ajándékozom, sajnos maradék is képződik. A fonalakat nincs szívem kidobni, de tárolni se lehet sokáig, ezért aztán arra gondoltam újrahasznosítom. Maradék anyagból és maradék fonalból készült ez a minta, és a "vigyázz, mert megdöglik" rovatom főszereplőé lesz. Majd egy pólót fog díszíteni.

Baconbe csavart pangasius kapros öntettel rizságyon

A pangasius, avagy cápaharcsa ízletes, szálkamentes hal. Rácsodálkoztam, hogy a blogon még nincsen hal bejegyzés, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a halat, és gyakran készítem is. Hát legyen ez az első.

Hozzávalók:
1 kg Pangasius filé
halak fűszerkeverék
annyi szelet bacon, ahány halszeletünk lesz (jelen esetben 8 db, ennyi volt 10 dkg-os csomagban)
egy csokor kapor
fokhagyma
tej
kukoricakeményítő
rizs

Fagyasztott formában vásároltam, így előző este kinn hagytam a konyha asztalon, hogy felolvadjon. Másnap kettévágtam a halakat, mert elég nagy szeletek voltak, halak fűszerkeverékkel bekentem, majd egy-egy szelet baconnel feltekertem. Könnyen kezelhető hal, nem volt szükség fogpiszkálóra, vagy hústűre a feltekeréshez. Még egy gerezd fokhagymát 4 részre vágtam és a 4 sarkába dobtam. Fóliával lefedtem és megsütöttem.
Elég sok levet eresztett, ami egyrészt a hallé volt, aztán a szalonna sós zsírja és benne a puhára főtt fokhagyma, ezt használtam fel aztán a kapros szószhoz.

Átöntöttem a levét egy nyeles serpenyőbe, a fokhagymát villával szétnyomtam, hozzáadtam az apróra vágott kaprot, majd mikor forrt a tejet, melyből egy kicsit egy tálkában elkevertem 3 kiskanál kukoricakeményítővel, hogy besűrítse a szószt. Lehet főzőtejszínt is használni. Párolt rizst készítettem hozzá. Nem voltam biztos benne hogy a hal lágy íze és a szalonna karakteres vonása illik egymáshoz, de nem kellett csalódnom. Isteni volt.

Magyar mascarpone

" Először nagyon gyenge volt: nem is annyira testileg, noha teljesen elerőtlenedve levesen, a beáztatott kenyéren és hébe-hóba tejen vagy boron kívül mást nem tudott lenyelni. Valódi törékenysége azonban másban rejlett...Lehetett szél, amely elfújja a tüzedet, de ha elég türelmes vagy, és ügyesen táplálod és fújod, akkor még vissza tudod hozni a lángokat. De lehetett eső is amely után vagy új tüzet raksz valami száraz helyen, vagy kénytelen leszel meglenni nélküle. Azt hiszem, az öregember azokon a napokon azt szerette volna kideríteni, vajon szél vagy eső uralkodik-e a szívében, vagy a lelkében, ha úgy tetszik. Azt hiszem ez volt az oka."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

Annyit olvastam róla hogy nekem is ki kellett próbálnom. Fogtam hát magam, vettem egy doboz 20%-os tejfölt, otthon kicsaptam (fontos hogy egyben maradjon a homogenizálás miatt) egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, és hagytam pár napig hűtőben kicsepegni. (utólag rájöttem, hogy le kellett volna takarni egy lapos tányérral, hogy a hűti egyéb tartalmának illatát ne vegye magához, na majd legközelebb) Alul maradt a savó, amit a mélyhűtőbe száműztem további felhasználásra, felül pedig egy natúr, semleges ízű krémsajt. Talán a créme bonjour-ra emlékeztetett volna, ha használnék ilyet. (megsúgom mások hasonlítják hozzá, és megelőlegeztem nekik a bizalmat, ám legyen)

Sütöttem egy 3 tojásos piskótát, aminek a tetejére szántam a magyarosított mascarpone-mat. Felvertem 2 dl tejszínt fél zacskó zselatinfix-el, hozzákevertem 10 dkg porcukrot és még a krémsajtot. Minden fázisban kóstoltam és egyre finomabb, krémesebb és lágyabb lett, és kevésbé lehetett felismerni az eredeti tejföl ízét, viszont egyre inkább a mascarponét. Még ribizlivel díszítettem. Nagyon könnyű, igazi nyári ínyencség kerekedik ki belőle. 

Az eljárásról bővebben itt olvashattok. 

honnan tudhatjuk?

Ezt a történetet már sokszor elmeséltem, és úgy érzem itt a helye. Elsőként a szellemafazekban oldalon találtam.

Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)