Magyar mascarpone

" Először nagyon gyenge volt: nem is annyira testileg, noha teljesen elerőtlenedve levesen, a beáztatott kenyéren és hébe-hóba tejen vagy boron kívül mást nem tudott lenyelni. Valódi törékenysége azonban másban rejlett...Lehetett szél, amely elfújja a tüzedet, de ha elég türelmes vagy, és ügyesen táplálod és fújod, akkor még vissza tudod hozni a lángokat. De lehetett eső is amely után vagy új tüzet raksz valami száraz helyen, vagy kénytelen leszel meglenni nélküle. Azt hiszem, az öregember azokon a napokon azt szerette volna kideríteni, vajon szél vagy eső uralkodik-e a szívében, vagy a lelkében, ha úgy tetszik. Azt hiszem ez volt az oka."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

Annyit olvastam róla hogy nekem is ki kellett próbálnom. Fogtam hát magam, vettem egy doboz 20%-os tejfölt, otthon kicsaptam (fontos hogy egyben maradjon a homogenizálás miatt) egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, és hagytam pár napig hűtőben kicsepegni. (utólag rájöttem, hogy le kellett volna takarni egy lapos tányérral, hogy a hűti egyéb tartalmának illatát ne vegye magához, na majd legközelebb) Alul maradt a savó, amit a mélyhűtőbe száműztem további felhasználásra, felül pedig egy natúr, semleges ízű krémsajt. Talán a créme bonjour-ra emlékeztetett volna, ha használnék ilyet. (megsúgom mások hasonlítják hozzá, és megelőlegeztem nekik a bizalmat, ám legyen)

Sütöttem egy 3 tojásos piskótát, aminek a tetejére szántam a magyarosított mascarpone-mat. Felvertem 2 dl tejszínt fél zacskó zselatinfix-el, hozzákevertem 10 dkg porcukrot és még a krémsajtot. Minden fázisban kóstoltam és egyre finomabb, krémesebb és lágyabb lett, és kevésbé lehetett felismerni az eredeti tejföl ízét, viszont egyre inkább a mascarponét. Még ribizlivel díszítettem. Nagyon könnyű, igazi nyári ínyencség kerekedik ki belőle. 

Az eljárásról bővebben itt olvashattok.