"A Pokol Meghódítása címen ismert titkos könyv szerint a máj a savas táplálékot kedveli, a tüdő a csípőset, a szív a keserűt, a lép az édeset, a vese pedig a sósat. ... Így hát az öt szerv mindegyikének megvan a saját ízbeli kedvence. Ha közülük valamelyiket túlzott előnyben részesítjük, a megfelelő szerv túlságosan megerősödik, elnyomja a többit, s így betegség okozója lesz. Manapság savanyút, csípőset, édeset és sósat nagy mennyiségben eszünk, de keserű ételt nem. Csakhogy, ha a szív megbetegszik, azt minden szerv és érzék megsínyli. Mármost (keserűt) enni lehet, de hányingerünk támad, s abba kell hagyni az evést. Ha azonban teát iszunk, a szív meg fog erôsödni, és mentes lesz a betegségektôl. Jó tudni, hogy ha a szívnek valami baja van, a bőr színe megfakul, ami annak a jele, hogy az élet fogyóban van. "
(Miklós Pál: A Zen és a mûvészet, Magvetô Kiadó, Budapest, 1978)
Nagyon szeretem a teát. Amit pedig pénteken ittam, az valóban nemes volt. Dolgoztam egy rendezvényen este, és beragadt a náthám a fejembe. Éreztem ahogyan nehezedik el az üstököm és hiába fújtam az orrom semmi sem történt. Elmentem a cateringbe egy kis szünetre, és a következő teát kaptam:
3 dl forró víz,
3 gerezd gyömbér
1 karika citrom
1 csapott evőkanál méz
1 narancsos-gyömbéres teafilter
Forró volt, édes, csípős, és sűrű, mint egy leves. Jókedvem lett tőle, felszabadultam, és eltűnt a beragadt nátha, mintha itt sem lett volna.
Öngyógyítás! Próbáljátok ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése