"Csak az öreg hallgatott magába esve, legörbedt fejjel. Néha sóhajtott. Nehéz, szomorú sóhajtások voltak ezek. A leány figyelte egy ideig, aztán megkérdezte:
-Valami baja van, bácsika?
...
-Elvesztettem a háborút, gyermek-mondta.
-Hol? Én megkeresem-ajánlkozott őszintén a leány.
A szakállas, öreg arc szomorúan elmosolyodott:
Régen volt az, még negyvenkilencben. Ma már a nyomát sem leled meg.
A leány tűnődött a szavakon. Később megkérdezte:
-Mi az, amit elvesztett volt?
-A háború.
-Az mi volt?
-Amikor a szabadságért verekedtünk, tudod.
...
-Mi az: szabadság?
Az öreg elnézett a völgyön át messze.
-Szabadság az, amikor azt teheted mindig, ami szép.
-S ezért verekedni kell?
-Ameddig él az ember, folyton."
Vass Albert: A funtineli boszorkány
A levendulának rengeteg jó tulajdonsága van. Többek között megnyugtatja az idegeket és fenntartja a lelki egyensúlyt. Vass Albert könyvei pontosan ugyanilyen tulajdonsággal rendelkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése