Nevesincs kence

" Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből: S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
...
...és másképpen látták az életet, mint a többi emberek. Ezekről akarok szólani.
Talán tanulhatsz tőlük valamit. Talán ők látták meg jól az életet, s nem rest különcködésből vetették meg a hajszát, mely vagyonszerzésre prédálja az emberi erőt. Talán bölcsesség volt ez, s tudása egy titoknak."

Wass Albert: A funtineli boszorkány


Szeretem a pirítóst. Az egyszerűségét. Rágcsálni natúrban, mint valami ropogtatni valót, vagy kis vajjal, fokhagymával, vagy tonhalkrémmel és paradicsomkarikával.

Ezt a receptet anyum kapta egy ismerősétől, és persze úgy kellett megkóstolnom először, hogy nem árulta el az összetevőket. Azonnal beleszerettem.
Pofonegyszerű az egész, készítek egy tartár alapot. (na jó recept a receptben, ezt is leírom Tejföl, majonéz, mustár, cukor,só, őrölt bors, a leírás sorrendje szerint csökken a mennyisége, legalábbis én így készítem, meg persze kóstolom amíg el nem éri a megfelelő ízhatást.)
Reszelek bele nyers sárgarépát, és füstölt sajtot. Ennyi.
Gondoltad volna?