Babaszáj rovatom még unokaöcsémmel kezdődött, s majd a lányommal folytatódik. Arra azonban nem gondoltam, hogy mielőtt beszélni kezd, már alakulnak a kedves, mókás helyzetek.
Az én kis örömgombócomnak delfines pörgő-forgója volt eleinte a kiságya felett. Nagyon szerette őket.
Aztán ahogy nyílt ki szépen az értelme, nappal már többet fenn volt, így inkább áthoztam hozzánk, ne legyen egyedül. Egyik ilyen alkalommal, amikor a mami éppen nálunk volt, és észrevette, hogy dörzsöli a kis szemét (szóval álmos, nyűgös) így szólt:
-Tedd be a gyereket a delfinek közé!
Párommal összenéztünk és hatalmasat nevettünk. Estére már akkorára dagadt a történet, hogy örültünk, hogy nem cápás a játéka és nem vízágyban alszik. :)))
Kis boldogságom felfedezte a kezét. Felemeli a bal kis kacsóját, és nagy figyelemmel nézegeti. Párom pedig szinkronizálja a Kicsi gondolatait:
-hmmm, nem értem, -tovább forgatja a kezét, nézi elmerülten- és ezt fogják pár év múlva megkérni!
:))))
Keresztfiunk, mikor nálunk vendégeskedett, így okította az öccsét:
-Látod - mutat kedvesemre - ő ott aaa másik apukánk, a keresztapukánk. :)))
Előző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése