2012. május 27., vasárnap

Kényeztető reggeli avagy Mit rejt a zsemle, ha töltve van?

"De a fa nem parazita. Nem öli a földet, hanem alkalmat ad neki arra, hogy magát elajándékozza. A kötés kölcsönös, a gyökér befúródik a földbe, hogy kaphasson, a föld magába húzza a gyökeret, hogy adhasson. Az, hogy valami van, még nem jelent semmit, minden, ami van, csak az adásban, az elajándékozásban nyer jelentőséget. Ez minden viszony alapja, s ebben a viszonyban az, aki ad, mélyebbről van kötve, mint az, aki kap, mert nem a szükséglet köti, hanem a bőség. Az igazi kényszer sohasem a hiányok betöltése, hanem a fölösleg elajándékozása. Aki ad, az elfogadóra jobban rá van szorulva, mint aki elfogad, az adakozóra. Hálája is mélyebb, büszkesége is, diadala is."

Hamvas Béla: Fák

Pofon egyszerű, nem is tudom miért vártam vele eddig.
Korpás zsemlét vettem a piacon, a felénél kissé feljebb elvágtam, a puha bélzetét kivájtam, majd elrágcsáltam egy kis vajjal, (legyen ez a szakács kényeztetése) kibéleltem füstölt, főtt tarja szeletekkel, szórtam rá újhagyma zöldjét, rátütöttem zsemlénként egy-egy tojást, sóztam és egy kis vega-mix-el megszórtam a tetejét. Sütőben addig sütöttem míg a tojás fehérjéje megsült. Ropogós, belül lágy sós csemege. Igazi kényeztető, ráérős reggeli.

2 megjegyzés: