Amióta Isten-tudatosabban élek, hittel telve, megbizonyosodva, valahogy egyenletesebb minden.
Hogy is tudnám ezt elmagyarázni?
Mint mikor haladsz az élet-utadon, és jönnek a nehézségek, "Terheim hegyekké nőttek, áttörni rajtuk nem tudok..."
falakként tornyosulnak eléd, és meg kell másznod őket alap esetben, hogy elérd a kívánt célt. Ha a minden-napjaimban kérem a Jóisten segítségét, akkor ezek a gyűrődések kisimulnak előttem mielőtt odaérek. Mintha selyem-úton haladnék, és egy gondos kéz előttem simítaná egyenessé az utam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése