Erdélyben jártam a hétvégén, és a kezembe akadt Szente B. Levente Tollkalitka című verseskötete, amit azon frissiben el is olvastam. Nem vagyok egy versolvasó-típus, de ezt úgy szívtam magamba, mint egy szivacs. Hoztam is egyet, fogadjátok szeretettel:
Lélekországban
Nem múlik el idő
Varázslat nélkül
Sem fájdalom nem születik
Könnycsepp nélkül
Bár ahogy lüktet a csend
Mi egyre magasabbra szállunk
Szembe bátran a széllel
Puhán éjsötéten
Mindig arrafelé
Hol bensőnk mélyén
Lakozik még egy szent
Aztán találkoznak
Virág virág mellé fészkel
Színek keverednek pillanatra
Tán megfeszülnek
-nem szólnak még
nem beszélnek
átölelik egymást
nesztelen és büszkén
törvényre várnak-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése