ugye ismerős ez a közmondás?
Volt, illetve lett volna egy hétvégi munkám, amire számítottam húsvét előtt, de aztán mégsem jött össze. Éppen annyi pénzt kaptam volna érte amivel hazautaztunk volna a tágabb családi körhöz. Kicsit elszontyolodtam miatta, de nem estem kétségbe, hiszen 1. a pénz nem minden (sőt bármikor pótolható), 2. így legalább több pihenésre lesz lehetőség. Elkezdtem gőzerővel szervezkedni, kérdezgettem az ismerősöket ki-mikor indul. Már éppen belenyugodtam abba, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékaimhoz, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy ismerős utazik haza, és még éppen beférünk a kocsijába. Céges autó, így a benzin-hozzájárulással sem kellett terhelnem a pénztárcám. Aztán "véletlenül" (persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) éppen akkor lett dolga a sógoromnak Pesten, amikor mi is készültünk vissza. Ez azért meglepő, mert ritkán jár a fővárosban.
A Jóisten tudta, hogy nem lesz pénzem utazásra, hát megsegített két potyafuvarral. :-)
Köszönöm és hálás vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése