A sors különös játéka

Előfordult már veletek, hogy szokatlanul, vagy furcsán viselkedtetek, nem az adott helyzetnek megfelelően? Talán egy fél pillanat erejéig fel is merült: mit keresek én itt? Vagy miért csinálom éppen most ezt? Aztán valahogy mégis tettétek amit kell, s később fény derült a miértekre is.

Néha ha figyelünk, megtalálhatjuk életünkben az angyali útmutatás jeleit, és kikristályosodhat a válasz, az eleinte furának tűnő cselekedetekre.

A napokban a mi angyalkáink (aki nem hisz benne, nyugodtan cserélje le sorsra, véletlenre, manócskákra, ördögfiókára, ami jólesik) elég szorgosak voltak. -vagy mi (én és a kedves) voltunk értetlenek. :)

Hát, ha az ember ország másik csücskében landol, igyekszik a kevéske időbe mindent belezsúfolni.
Strandkészültségben indultunk a fürdőbe. A főutcán megláttunk egy könyvesboltot. Nálunk egy ilyen intézmény meglátogatása garantált vásárlást jelent. Ezért aztán amikor kedvesem invitált, azonnal visszakézből válaszoltam: -Minek menjünk be? - gondolván a strandra nem cipelem a könyvet-ill. könyveket. Hát az angyalkák nem így gondolták. Hamarosan teljesen logikátlanul végül a kirakat belső oldalán kötöttünk ki, bármit is jelentsen ez. :)
No és most jön az előzmény. Kicsit visszamegyünk az időben pár hónappal korábban.
Barátnőm egy leárazáson talált egy történelmi regényt, amiről elolvasás után kiderült, hogy folytatásos. Összesen 4 kötet. Nagy lelkesen megvette a fellelhető 2. és 4. részt. Aztán miután elolvasta a másodikat is, lázas keresgélésbe kezdett, amit ránk is kiterjesztett. Az egyik romantikusnak indult sétánk így antikváriumi hajszába váltott át, mivel mindenhol a 3. kötetet kutattuk. :)
Jó hát persze, már tudjátok is a végét! Ott volt abban a könyvesboltban a talán utolsó példány, és ránk várt. Azonnal megvettük és boldogan éltünk / élünk még sokáig. :)

Nehogy azt képzeljük, hogy ezek után aludni tértek a szárnyas segítőink.
Távoli kedves rokonokat terveztünk meglátogatni, csakhogy az időközben történt telefoncserék és egyéb okosságok következtében nem volt kézzelfogható infónk, és csak úgy ukk-mukk-fukk beállítani nem akartunk. Egyik este párom éppen azon az úton ment át, ahol a meglátogatni kívánt unokahúg tekert éppen edzésre. Észre is vette kedvesemet, de mivel másik városban élünk, úgy gondolta nem lehet ő. Aztán másnap a fürdőben is összefuthattunk volna, de nem. Így aztán az angyalkák kicsit erélyesebben közbeléptek. El kellett tévednünk, és vagy fél órát tekeregni a városba, hogy éppen a megfelelő időben a megfelelő helyen legyünk, ahol végülis "véletlenül" összefutottunk és azonnal telefonszámcsere, és időpont egyeztetés kezdődött. Másnap sor került a rég várt rokon látogatásra is. :)

Köszi, most már megérdemeltek egy kis pihit, a jól végzett munka után.