Egy igaz történet

Volt egyszer hol nem volt, a hegyek között a völgyben egy szomorú város. Szürke egy hely volt, én mondom nektek, az irónia a gúny, a megvetés uralkodott benne. Az emberek megfáradtak, kiégtek. Hiányzott az öröm, a szépség, a lelki béke.  A benne lakók már elfelejtettek mosolyogni, nem tudták mit jelent az együttérzés, a hála. Hamis tükör előtt látták magukat és kényszert éreztek, hogy megfeleljenek ennek a látszatnak. A Világformálók már elfordították tekintetüket erről a helyről. Mégis a Kicsik kíváncsiak voltak, hiszen amióta a világ, világ, a Kicsik kíváncsiak. Az egyik közülük gyakran felmászott a hegyre és lenézett a városra, hátha talál egy szikráját a harmóniának, valahol talán megcsillan egy mosoly, a szeretet lángja fellobban valamikor. Szerette figyelni a várost, hiszen itt sem volt azért veszve minden és ujjongva kacagott, ha meglátta a szivárványhidat, ami két ember között keletkezett, az empátia nyomán.

Élt ebben a városban két leány. Barátnők voltak, figyelték egymás szavát.

Az egyik ilyen este, amikor felmászott a hegyre, egy ideig semmit sem látott. Aztán kirajzolódott a völgy, amit sűrű köd borított. Kicsi lejjebb ereszkedett, hogy lásson valamit. Amikor a köd alá ért, meglátta a feldíszített várost. Minden utca díszkivilágításban, minden ház kapuja mellett egy-egy fenyő állt, lámpa-fűzérrel cicomázva. Minden terecskén kis fa bódék voltak, ahol forró italokat, és édes finomságokat árultak. Az emberek mégis mérgezett egerek módjára szaladgáltak fel-alá, meg sem állva, hogy egy pillantást vessenek a csillogó-villogó városukra. Hiszen hiába volt minden pazar, és fényűző, belül a szívek sötétek maradtak.

Egyszer csak egy fénycsóva lövellt ki az egyik házból: vastag volt, erőteljes, és mindenféle színben pompázott. Senki sem vette észre, csak Kicsi, de ő boldogságtól kipirult arccal futott a ház felé. Amikor odaért bekukkantott az ablakon.

Látott egy lányt, aki éppen az ajándékát bontotta ki. Végigsimított a lágy szalagon, amivel átkötötték a csomagot, elbabrált a csomóval, oda se nézve matatott ki mindent. Aztán látta a másik lányt, ahogy visszagondol az elmúlt hónapokra. Hogy csüngött barátnője minden szaván, megjegyezve mindent ami érdekelheti. Aztán amikor a fejében összeállt a kép, leült a számítógépe elé, és kiválogatott minden írást, cikket, ami fontos és érdekes lehet barátnője számára. Volt ott ismeret-terjesztés, érdekesség, mókás történet, egy kis divat, egy csipetnyi sztárpletyka. Az egészből szépen lassan összeállt egy újság. Ezt elküldte egy speciális nyomdának, ahol azt egyetlen példányban kinyomtatták, és visszaküldték a leánynak. Ő lazán becsomagolta és átnyújtotta barátnőjének. Amikor kinyitotta a csomagot, és ujjaival végigtapogatta a braille- írással nyomtatott címlapot, nyomban a barátnője nyakába ugrott és végigkacagták a karácsonyt.