2017. július 2., vasárnap

Üzenet

Üzenet

Mélyfekete éjbe burkolózik néma könyörgésem.
Gombóc a torkomban, odafagy a szó, 
de a hajnal szivárványhídján jut el hozzád a gondolat szikrája:
Gyere! Siess haza!
Kacagó tündérkék várnak és csillapítandó fájdalom. 
Légy a nyugodt erő, légy álmos ölelés, csodaváró pillanat.
Harmatcseppekben folyik arcomon a lelkiismeret...
Ismered te is, ahogy fáj, éget a csüggedés. 
Aranyló gyökér és zöld levelek leve: mágia vagy csak egyszerű kémia?
Mindegy is nekem. A varázslat benne van, hiszen Te benne vagy.
A lényeg a lényed csillámlása átjön a ködfalon. 
Morzsákból épül az új nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése