33 nap

33 nap. Nehéz róla beszélni, mégis muszáj. Talán így, ha írok róla könnyebb lesz. 33 nap. Jézust 33 éves korában feszítették keresztre. Azt mondják mindenkinek megvan a maga keresztje. Talán mindenkinek az életében van 33 nap. 33 nap kórház. A Jóisten annyi terhet tesz a vállunkra, amennyit el bírunk viselni. Volt, hogy térdre rogyva könyörögtem még egy ici-pici erőért, hogy bírjam. Kaptam. Volt végső kétségbeesés, és kimondhatatlan öröm. 33 nap. Január 10-én egy rutinvizsgálattal kezdődött, majd estére már a kórházban találtam magam. Nyugodtnak maradni, erősnek és optimistának, ez volt a terv. Persze Demoklész kardja (jelen esetben szikéje) ott lebegett a fejem felett. Ki kellett tartanom és én kitartottam. Imával, relaxációval, humorral vészeltem át a nehezebb napokat. Kedvesem volt a földi támaszom, Szűz Mária az égi. 33 nap. Lélekben erősen és védtelenül, bizonytalanul, félve, mégis remélve. Az anyai szív több praktikát ismer, mint az orvostudomány. Persze mindenem letettem a Jóisten tenyerébe. Ott jó helyen leszek. Legyen meg a Te üdvözítő akaratod. Ember tervez, Isten végez. 33 nap. Aztán ráébredtem, hogy ebből a történetből én csak nyertesen jöhetek ki. Hiszen 33 nap után itthon lehetek az én kicsi lánykámmal és apával, akik velem együtt sok mindent átéltek ez alatt a 33 nap alatt. A legnagyobb szenvedésből lesz a legnagyobb öröm. A mi legnagyobb kincsünk, egy új élet. Erős lélek, tudom. Anyának lenni lehet egyszerűen is, mi az élet girbe-gurba ösvényét választottuk. 33 nap. Ez a történet lezárult.
Induljon hát egy új fejezet.