2013. október 16., szerda

A sárgarigó és a vihar

"Egyszer régen, volt egy kis sárgarigó. Csak éldegélt a napsütésben. Órákig sütkérezett a fényben, de amikor eső jött, panaszkodott a mamájának. Tudni akarta, hogy Isten miért adott a viharnak erőt, hogy elvegye a napot. A mamája csak rámosolygott, és azt mondta: -Egy nap majd megtudod, ha sétálsz egyet a felhőkön. Újra és újra esők jöttek, és a kis sárgarigó újra és újra panaszkodott a mamájának. Míg egy nap hatalmas vihar jött, és a mamája másképp válaszolt neki. Azt mondta: -Az ott rád vár. De saját magadnak kell látnod. A sárgarigó meg volt rémülve. Még nem sokszor használta a szárnyait. Mégis felszállt a nagy ismeretlenbe. De válaszok helyett villámlással, mennydörgéssel és üvöltő széllel találkozott. Attól félt, hogy darabokra szakad. Már azon volt, hogy visszafordul, amikor valami történt. Áthatolt a felhőkön, és amit ott látott, szebb volt mindennél. És abban a pillanatban minden világossá vált számára. Semmilyen vihar nem vette el a napot. A nap mindig ragyogott. Olyan volt, mint anyja állandó szeretete. Neki csak arra volt szüksége, hogy a felhők fölé repüljön."

Részlet a feltétel nélküli szeretet című filmből.
http://player.vimeo.com/video/68848446

2 megjegyzés:

  1. Milyen jó,hogy kiírtad a filmből!!!!! Csodás volt!

    VálaszTörlés
  2. Megérintette a lelkemet. Köszi az ajánlást!

    VálaszTörlés