Klasszikusok-Kapormártás

"Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem,
a csodák már rég megtörténtek,
mégis hiszem, hogy nem éltünk hiába,
szép szívünk rég kivájva,
csak a dal maradt, mint egyetlen szerelem!
Régi barátság,
a kezdet volt a szép,
Régi barátság,
Most minden újra él,
Bakancs, fekete kendő,
szomorúság és szeretet,
A bilincsnél is erősebben összetart!"
Edda: Régi barátság

Ha valami húsmenteset szeretnék enni, elsőnek mindig a kapormártás jut eszembe. Amikor a nagymamámat anno megkértem, hogy ilyet főzzön, mindig hozzátettem, de aztán krémes legyen, olyan, hogy szétolvadjon a számban. Pont úgy készítem én is. Inkább egy zöldség-pudingnak mondanám. Pofonegyszerű, hiszen csak kapor kell hozzá meg mártás. A kettőt összekeverem és már kész is.  :-)
Na jó, kicsit bővebben:
Egy kis tyúkzsírral kezdem (ha nincs, jó az olaj is), felforrósítom és lisztet szórok rá. Lényegében egy zsemleszínű rántást készítek. Erre jön az apróra vágott kapor. Legjobb a friss, de nekem anyum mindig tesz el a mélyhűtőbe, hogy alkalomadtán legyen. Ezt összekeverem és felengedem vízzel, sózom, majd kis főzés után behabarom. Nagyjából fél óra alatt kész is. Tojást mindig főzök mellé, van hogy krumplit is. Sokat kísérleteztem azzal, mennyi víz kell, mennyi tej - illetve tejföl a habarásba, míg összejött az a selymes állag, ami miatt a kedvencem. Az arányok a kezemben és a szívemben vannak, sosem mérem. Intuíció, vagy talán művészet?