Fura szerzet az ember

 György László: Fura szerzet az ember

Értsétek meg végre már

törékeny az igazság

mint az üvegpohár

ember ember felett

ember dolgok felett

igaz szívvel ítéletet nem tehet

emberségünk naponta megalázzuk

a történelmet csak magyarázzuk 

a látókra igazat-akarókra

költőkre s egyéb írástudókra

ezredévek óta már

Cassandra sorsa jár

Hiába feszítette keresztre magát a múlt

jelenünk ebből mit sem tanult

értsétek meg végre már

törékeny az igazság

mint az üvegpohár

fura szerzet az ember csodákra termett

de parancsra sárba fekszik

megöregszik

és nem mer hinni a csodákban

fél a sötét szobában

Istenhez menekszik

hogy űzné el a sötétet

és nem is sejti

hogy Istenről már rég lekésett

fura szerzet az ember

rombol és teremt

égig ér a vágyban

de saját magában

a legszebb csodában

hinni nem mer

szánnivaló s védtelen

miként a meztelen csiga

hagyja hogy álmait

hétköznapokká tapossák

szivárványszemét szürkére mossák

s lenyessék szárnyait

fura szerzet az ember

teremthetne egy új világot

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb...