"Tudod anya, amikor angyal voltam fentről néztelek.
Már akkor nagyon szép voltál és én nagyon szerettelek.
Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom, hogy téged választva bizony nehéz lesz az élet, a tiéd.
Nem tudtam megigérni, hogy mindig jó leszek, csak azt, hogy mindig szeretlek.
Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de téged a legszebbnek látlak majd.
Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz az út, de azt igen, hogy a legszebb.
Tudod anya, amikor angyal voltam, és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek.
A te hajad illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké lettem, mert úgy akartuk.
Te és én. A szíved a szívem lett, és minden dobbanása érted él.
Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak. Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok,
ha vágyaim vannak, teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam.
Életet. Veled. Melletted. Köszönöm. "
(Theodorovits Andrea)
Már akkor nagyon szép voltál és én nagyon szerettelek.
Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom, hogy téged választva bizony nehéz lesz az élet, a tiéd.
Nem tudtam megigérni, hogy mindig jó leszek, csak azt, hogy mindig szeretlek.
Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de téged a legszebbnek látlak majd.
Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz az út, de azt igen, hogy a legszebb.
Tudod anya, amikor angyal voltam, és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek.
A te hajad illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké lettem, mert úgy akartuk.
Te és én. A szíved a szívem lett, és minden dobbanása érted él.
Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak. Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok,
ha vágyaim vannak, teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam.
Életet. Veled. Melletted. Köszönöm. "
(Theodorovits Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése