vigyázz, mert megdöglik...

Van egy unokaöcsém, akinek most nyílik meg a világ, és érdekes, néha mókás közbeszólásaival örvendeztet meg minket.

Nagymamánál vacsorázik az unoka. Tojássalátát kap, és sok neki az adagja, csak a felét eszi meg. Nagymama közben nekiáll mosogatni. Unoka: - Mami, tedd be a maradékot a hűtőbe, mert megdöglik. :-)

Van egy óvodás-társa Marci, akiért általában apukája megy el az oviba, történt egyszer, hogy az anyukája jött el érte.
Unokaöcsém hazaérve:
- Képzeld anya, a Marci anyukáját is ugyanúgy hívják, mint téged!
- Tényleg? Őt is Juditnak hívják?
- Neeem. Anyának.-mondja felháborodva.

Hamis a Baba

Kedves barátaimmal esett meg az alábbi kis történet:

Főszereplők:
anya
anya húga
apa
gyermek


Felnőtt főszereplőink elhatározták, hogy meglátogatják ismerősük újonnan nyílt kocsmáját.
Kocsival mentek azzal az elhatározással, hogy a lányok iszogatnak egy kicsit, majd apa hazavezet.
Mihelyt beléptek a kocsmába, anya így szól: - Adj valami igazán ütőset!
A kocsmáros, ismerve ezen a téren veterán versenyzőinket, elővett egy több éves 80% alkoholtartalmú rumot. 1-1 kupicával a csajok fel is hajtottak. Majd nagy lelkesen kérték a következő kört. Aztán belekapaszkodtak az asztalba, mert a világ önálló életre kelt és elindult. Mielőtt még észbe kaphattak volna a 3. rund is kiöntve várt rájuk a pulton. Anya némi pihenő után összeszedve minden erejét, szól kedvesének, hogy szégyen ide - szégyen oda, de ő már többet képtelen inni. Hát apa sem volt rest, azt mondja ezt a méregdrága nedűt itt nem hagyjuk, ha már kitöltötték. Azzal nekiesett a feladatnak. Elmondása szerint, mintha smirglipapírt nyomtak volna le a torkán, úgy marta végig szervezetét a szesz.
Mint ahogy ez lenni szokott: bátorságot is hozott magával az italozás, s némi pihenő után kitalálták, hogy hazatérnek otthonukba. A kocsiig egyenes út vezetett, be is indította apa a motort, majd egy gyors ajtónyitással kidobta a betolakodott rókát.
Mivel a bátorsággal más nem járt, a világítást nem sikerült felkapcsolni. Márpedig az autóval még megfordulni is kellett a parkolóban. Hát mire a sofőr észbe kapott, hogy többet láthat, ha megnyom egy bizonyos gombot a műszerfalon, addigra már a rózsaágyásban landoltak. Főhőseink busszal tértek haza.
Otthon aztán várta őket a meglepetés. Gyermekük nagy duzzogva kijelentette, hogy a másnapi! (akkor már igencsak kezdtek benne lenni a másnapban) házi feladat rongybabát készíteni, de ő ezt nem csinálja meg, akkor sem, ha egyest kap.
Mit volt mit tenni, hárman nekiálltak a rongybabának - még mindig erősen ittas állapotban. Mindenesetre jó hangulatban telt az éjjel: anya kiszabta az anyagot, húga körbeszegte, aztán amennyi vattát bele tudtak tuszkolni, annyit beletömtek. Apa vállalta az arc megrajzolását, végül nevet adtak neki: Misi.
Másnap a gyermek elvitte házi feladatát az iskolába, és azzal érkezett haza, hogy pár másik babával együtt kiállították az ő Misijét is, sőt délután a szülők is megnézhetik a remekműveket.
A "Misi-gyártók" megérkezvén a kiállításra, láttak remekbe szabott babákat porcelán-arccal, "Walt Disney tökéletességű" plüssöket, majd Misit, melynek teste, mint a rendőrségi helyszínelők által körberajzolt hulláé,a végtagok kifacsarodva, az egyik szeme, háromszor akkora, mint a másik. Anya és apa összenéztek, majd nagy hirtelen a kijárat felé vették az irányt.
Az utolsó pillanatban a tanár odalépett hozzájuk: -Ezen legalább látszik, hogy a gyermek készítette!

Citromfüves narancslekvár

Ez életem 1. lekvárja.

Az eredeti receptet dr. oetker oldalán találtam . Kettő is van: az egyik skót narancslekvár, ebből a narancshéjat hagytam ki, a másik receptből a fűszereket tettem bele, saját készlet, és ízvilág szerint.

Nagyjából 2 kg narancsot megpucoltam, és igyekeztem a fehér hártyás résztől is megszabadítani a gyümölcsöket. Darabokra vágtam, leturmixoltam, és egy lábosba öntöttem. Hozzátettem 6 dl 100%-os narancslevet, 40 dkg cukrot elkevertem a dr. Oetker dzsemfix extra 2:1-el és ezt is a hozzáadtam. Elkezdtem főzni, majd fahéjjal és citromfűvel ízesítettem, majd forrás után folyamatosan keverve 3 percig bugyborékolva főni hagytam. Aztán már csak az előkészített csavaros üvegekbe öntöttem és lezárva fejre állítottam 5-10 percre.

Az illata almás-pitére emlékeztet a fahéj miatt, az íze először édes narancs, majd egy kevés kesernyés útóíz marad. Először elszontyolodtam e miatt a keserű íz miatt, aztán nagy kedvenc lett mégis. Kétszersülttel és ízesítés nélküli teával az igazi. Nem igényel cukrot a tea, ha narancslekvárral fogyasztom, egyszerűen fogyasztó! Csak jutott egy szóvicc a végére :-)

Tetovált sorszám

Van amikor így érzek...
" Nekem ez a hely már nem mond semmit, nekem ez a hely egy rémálom,
Nekem ez börtön, ooh, ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz,
ahogy kaparom 10 ujjal ki a fényre, nincs nappalom se éjszakám.
Nekem ez a hely egy kényszerzubbony, nekem ez a hely egy zártosztály,
Nekem ez börtön, ooh, feszül a bőrömön egy tetovált sorszám."

Zellerkrémleves szajmókával

"Mert életünk picinyke kis madár, de kegyetlenül sebes szárnya van"


Kedvesem szereti a zellert én pedig őt, így elhatároztam, hogy zellerkrémlevest főzök neki. 

A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat. Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a cukoranyagcseréjét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő, szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer. Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét is növeli.


Hozzávalók:
1 kisebb zeller, 
1 kisebb burgonya, 
1 kisebb vöröshagyma
1 kis pohár tejföl, 
só, fehér bors


Aki szó szerint venné a recepteket, annak mondom: én jobban szeretem a fehér borsot, mint a feketét, így legtöbb esetben azt használom, nyugodtan lehet a fűszereket cserélni, módosítani, ízlés szerint. - A bor nem fűszer! :-)
Egy kevés tyúkzsíron üvegesre pirítom a darabokra vágott hagymát, beleöntöm a vékony csíkokra vágott zellert, és egy kicsit hagyom a gázon így. Majd felöntöm vízzel, beleteszem az előzőleg megpucolt és kockára vágott burgonyát (elhagyható) és sózom, borsozom. Hagyom megfőnni, majd összeturmixolom és hozzáadom a tejfölt is. Az egészet összerottyantom és kész is. 
Szajmókát a piacon vettem, ez egyfajta csípősebb paprikás szalámi, nagyon ízletes.

A zellernek csak a fele van a fotón :-)

Mókusok spagettije

Történt egyszer, hogy délben keveredtem haza hétköznap, az ebédem a munkahelyemen maradt, és éhes voltam. Gyorsan szerettem volna valami fincsit, amitől tele lesz a hasam. Lássuk csak, spagettitészta van itthon, sajt is, darált hús, húúú az nincsen, a napokban leengedtem a mélyhűtőt és akkor elhasználtam. Löncs hús? Nincsen. Most akkor mi legyen? A paradicsomos alap spagi kilőve. Eszembe jutott hogy van még csirkemell a hütiben. Elő vele. Mi illene hozzá? Tejszín. Megvan tejszínes-csirkés spagetti lesz, gondoltam én, aztán az élet másképp döntött.

Tésztavíz feltéve - olívaolaj - só
Lábosban tyúkzsír olvad - csirkemell darabokra vágva - repül a lábosba


Amikor elkezdett fehéredni, látom ám ez kevés lesz, majd elveszik a husi a tészta között és kereshetjük hol van...
Tanakodás közben betértem a nappaliba és megláttam az előző napi mozizásból maradt sós mogyorót.

-Kedvesem, felhasználhatom az ebédhez a mogyorót?
-Persze - jött a határozott válasz, majd
-De ugye csináltál már ilyent? 
-Nem még - válaszoltam és kifele jövet hallom ám
-Ajajajj...


Mogyoró a csirke mellé - kavar kavar - tejszín locs locs - zöldfűszserek: oregano, bazsalikom, petrezselyem - kavar kavar - kukoricakeményítővel besűrítve - összefőzve glugy glugy - kifőtt tésztával elkeverve


-Kéész az ebéééd!!!

Szerinted maradt egy árva adag fotózásra?.... mmm

A láda

" -Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól...Érted?"

Wass Albert: A funtineli boszorkány