Tonhalas bulgursaláta

Minden konyhának megvan a maga szakácsa.

Januárban hallottam először erről a vírusról (korona-járvány), van egy fényképem, ahol elindulunk a lányokkal február közepén a városba, és rájuk adtam a maszkot, akkor még nagyon ferdén néztek ránk. Amikor kérdeztem a kollégáim véleményét februárban, azt mondták:
-Ó, Kína messze van, felesleges aggódni.
Akkor már a párom elkezdett minden bevásárlásnál eggyel több dolgot beletenni a kosarába.
Március elejére összeállt a készlet. Persze nem egy minden vihart kiálló, hiszen 50nm-en felhalmozni egy vicc. :)
Mindenki mást preferál, mindenki mást főz, de ha van otthon pár konzerv (már miért ne lenne, ugye), ezeket alapból is tartom itthon, akkor akár ki is lehet próbálni, érdemes, egészséges, húsmentes, és nem utolsósorban finom.

Mától 04.11-ig, csak a legszükségesebb feladatok miatt lehet elhagyni otthonunkat. Úgymint munka, bevásárlás, gyógyszerek beszerzése, esetleg belefér egy séta, kizárólag a szűk családdal.

Hozzávalók:
1 bögre bulgur
1,5 bögre víz
1 lilahagyma
2 tonhal konzerv
1 kukoricakonzerv
1 fél evőkanál lenmag
kis snidling
kis kapor (szárított)
3 főtt tojás
só, bors

Külön megfőztem a tojásokat,megpucoltam, és tojásvágóval felszeleteltem.
A lilahagymát kevés olajon megdinszteltem, erre jött a hal, a kukorica, a zöld fűszerek, só, bors, ráöntöttem a bulgurt, a vizet, és kb. 10 percig főztem, amikor kész lett, dobtam rá a lenmagot és a főtt tojásokat.
Kép most nincs, vigyázzatok magatokra!Kitartás!

Egy átlagos du. 2 gyerekkel március elején IGAZ történet

Hááát, jó 3 hétig nem voltak oviba kis tigrisek, mert februárban betegség ütötte fel a fejét nálunk. Amikor bementünk első nap, vittem jó sok dolgot, amit kért az óvónéni, nagy büszkén átadtam, én készültem kérem, hoztam mindent.
Óvónéni: - És a képek hol vannak?
Én ártatlan (vagy annak vélt) arccal: - Milyen képek?
Akkor világosodtam meg az óvónéni szúrós szeme által, hogy tablókép készül a nyugdíjba vonuló óvónéninek, ezért igazolványfotót kell prezentálni a lurkókról.
Vészesen közeledett a határidő, ezért aztán aznap du-ra terveztük eme feladat megvalósítását.
Kértem az én drága uram, kísérjen el erre a csöpp kis projectre, gyorsabban végzünk együtt.
Információm szerint a közeli ALLEE-ban van fotó automata, így oda indultunk.
Amint odaértünk az alagsorba, a kisebbik kétségbeesve, összeszorított combokkal teljes hangerővel bedobta magát:
-Pisilni kell!
Ok, irány fel a földszint, a bejárati ajtónál egy mp-re elbizonytalanodtam, melyik gyorsabb, kifutni a szabadba és meglocsolni egy bokrot, vagy átvágni a tömegen az épület közepéig, ahol a mosdók találhatók. Közben persze a kicsi mantrázta a magáét. Szerencsére éppen ott ment el valaki, aki kisegített:
-Itt a Cserpes tejivóban van mosdó!
Berontottunk, nekiestem a mellékhelyiség ajtajának, ami persze a nyugtán található kóddal nyílt.
Sebaj, lejmolni kezdem a kedves vendégeket, akik már az asztaloknál fogyasztottak, egy nyugtáért.
(tudjátok, egy anya mindenre képes, ha "csak" elugrunk valahova, ezért semmi váltócuccot nem vittem)
Mikor bementünk a nagyobb is elvégezte apró-cseprő dolgát, kis helység 2 gyerek sál sapka kabát, nem is sorolom tovább.
Újra nekifutottunk az automatának, ahol is megvizsgálva, hogy működik, újabb meglepetés ért.
1000 Ft, és kérjük a pontos összeget, a gép nem tud visszaadni.
Természetesen a fenti összeg 10-szerese volt nálunk.
Egy emelettel feljebb pénzváltásra vállalkoztunk. Az interspar melletti soron tiltva van a váltás.
Bementünk a boltba, vettünk valamit, és kiálltuk a borzasztó hosszú sort...
Visszakaptuk a következő címleteket: 5000,2000,1000 és apró
Az automatánál némi huza-vona után: alacsony a szék, tekerd fel, már feltekertem, ültesd az öledbe, nem jó, akkor ott leszek a képen, térdelj fel, ne mozogj, mosolyogj, na végre, ez jó lesz, 1 megvan.
Arra gondoltunk hátha sikerül 1000 ft-ból úgy képet csinálni, hogy 2 az egyik utódról, 2 a másikról.
Hát, nem.
Újra ott álltunk az automatánál 2000 Ft-tal a kezünkben, és ismét lejmoltam a parkoló autókhoz sietőket, hogy legyen 1000 Ft-unk. Mire megvoltunk sorban kellett állni az fotó készítő masinánál, ahol előtte egy lélek sem volt.
Amikor sorra kerültünk a gép felmondta a szolgálatot. Itt már kezdett cérnavékonnyá válni az amúgy acélossá edzett idegrendszerünk. Apa felhívta a műszaki  hiba esetén kiírt telefonszámot, ahol készségesen felajánlották, hogy van még egy ilyen gépük a földszinten a kávézó mellett.
Aki járt már az ALLEE-ban tudja, hogy az épületkomplexum két végén van két kávézó. Hát egyik mellett sem volt az a bizonyos másik automata. Sebaj, mi nem adjuk fel. Irány az első emelet, az információ.
- Elnézést, hol tudnék igazolvány fényképet készíteni?
- A másodikon van egy labor. (hm, az egy dolog, hogy egy szinttel feljebb, de totál a másik végében, mint ahol éppen állunk...grrr)
Elindultunk felfelé, mikor a kicsi ismét megszólalt, a tőle telhető legnagyobb természetességgel:
-Kakilni kell!
Irány a mosdó, már meg sem lepedők, amikor olvasom a kiírást: Jelenleg takarítás folyik, kérem keressék fel az éttermeknél található mosdókat.
Aki esetleg nem tudná, az éttermeknél lévő mosdó pont az ellentétes végén van a fotólabornak.
Itt adta fel apa a küzdelmeket, ő márpedig leül itt, megvacsorázik, vigyáz addig a nagyobbra, akinek már kész a fényképe, én meg menjek és intézzem a kicsivel a mosdó és egyéb ügyeket. Kaptam 1500 ft-ot. (annyira "csak" elfutottunk, hogy még pénztárcát sem vittem magammal...)
Végigsétáltunk a felső szinten, a fotólabor még nyitva is volt, most már abba a szakaszba értünk, ahol bármi megtörténhet, megkérdeztem mennyibe kerül egy igazolványkép:
-1790 Ft.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,
No de a szerencsecsillag nem hanyatlik le csak úgy, elfogadtak bankkártyát, ami nálam is volt.
Elkészült a kép, visszasétáltunk apához, aki azzal fogadott, miután kikérte a vacsorát, és leült a nagyobbik megszólalt:
-Kakilni kell!
Csak egy átlagos délután két gyerekkel....
:):):):):):):):):):):)):):):):):)