Húúú, hát amikor van egy csepp időm, és kell egy kis passzív időtöltés, akkor nézegetem az olasz dolciagogo oldalt, amin csodás színek, pazar porcelánok, és olyan ételek szerepelnek, amik szinte megszólalnak a kamera előtt. :) Szerencsémre tavaly egy olasz kisfiú is járt a nagylányommal oviba, anyukája seperc alatt lefordította nekem a kiszemelt receptet. Ezúton is köszi!
Szaranya effektus volt. Sajnálatos módon éppen abban a hónapban kaptunk az élettől egy három hetes masszív kihívást, amikor nálunk a legkisebbnek és a legnagyobbnak is szülinapja van.
Fáradság a köbön, daráljuk a napokat, és megmondom őszintén, nem az a guru, aki felmegy a hegyre, bevonul egy barlangba tök egyedül és elmélkedik a türelemről, kitartásról, erős idegzetről, love and peace, neeeem. Adjon neki az élet egykét "huncut-kölyköt" :), és megtudja, mi az egy nap megmenteni 9 féle balesettől, elmondani 45 féleképpen a NEM-et, válaszolni 123 kérdésre, elviselni, amikor a tömött villamoson üvölteni kell teli torokból, mert a lánchídnál az oroszlán nem teszi a dolgát. A metróaluljárót Tihanynak nézni, és sikongatni aprókat, ámde éleseket. :) Lelkesíteni, védeni, kitartani, tenni, lenni, ölelni, puszilni, inteni, nevelni, szeretni, aggódni, sírni.
Hát így történt, hogy hiába az adott recept, kimaradt egy két dolog, vagy éppen nem akkor és nem úgy került bele, tehát lett egy teljesen más torta. Na és a hab a tortán, hogy hétvégén, amikor végre összeterelődött a család, elkészült az ünnepi fogás, elfújtuk a tortán a gyertyát, felvágtuk, és megettük. A kicsit elmentek aludni. Másnap reggel eszméltem fel, hogy ja, az ajándékot meg nem adtuk oda a gyereknek...mondom, szaranya effektus volt. Élet:anya 2:0.
Legalább a nagypapától csodaszép rózsacsokrot kapott a picilány. :)
200 g csokis keksz (oreo, hogy jó sötét színe legyen)
100 g vaj
Töltelék:
500 g mascarpone
3 ek nutella
200 ml friss tejszín (na ez kimaradt a krémből, rákerült a tetejére cserébe)
80 g kristálycukor
2 csésze kávé (csak 1, mert gyerekek is eszik)
1 kk instant kávé (totál kifelejtve)
8 g zselatinlap (zselatinporral pótolva 3 kiskanál lapos, nem púpos)
Dekorációhoz:
az eredetin csokimáz volt és mogyoró
nálam olvasztott csokicsíkok, ferrero golyók és roletti
20 cm-es tortaformát kibéleltem alul sütőpapírral. Aprítóval összetörtem a kekszet, olvasztott vajjal nyakon öntöttem és amikor vizes homok állagú, belenyomkodtam a forma aljába.
Hidegre tettem amíg elkészül a krém.
A habtejszínt felvertem.
A mascarponét eldolgoztam a cukorral és a nutellával. Itt kellett volna hozzákeverni a felvert tejszínt.
Sebaj. Közben 30ml forró vízben feloldottam a zselatinport és ahogy hűlt, a lefőzött kávét belelöttyintettem. Amikor langyosra hűlt a krémhez kevertem és a kekszes alapra halmoztam, majd elegyengettem. Ekkor villant be, hogy a tejszín kimaradt. Nem baj, így lesznek szépek a színek. Étcsokis sötét a kekszes alap, világosbarna a krém, és fehér a tetején a hab. Mivel a tejszínhabot nem mertem bevonni csokival, így csak csíkokat csorgattam rá, majd a nagypapi által adott édességekkel díszítettem. Min. 6 óra hideg helyen, mielőtt nekiesik a család.
Klassz vagy! Szerintem élet:anya 0-2 :)) szuper a torta is. és igen. egyetértek, a barlang baromi egyszerű. :)
VálaszTörlésKöszi, a torta tènyleg szuper lett. Ugye, ugye, kispiskóta a barlang. :)
VálaszTörlésHa elfogadsz egy kis segítséget, a mascarponét és a tejszínt együtt verd fel. Nem fogod megbánni :-)
VálaszTörlésEgyébként klassz lett, érzem az ízét a számban :-)
VálaszTörlés