Hááát, jó 3 hétig nem voltak oviba kis tigrisek, mert februárban betegség ütötte fel a fejét nálunk. Amikor bementünk első nap, vittem jó sok dolgot, amit kért az óvónéni, nagy büszkén átadtam, én készültem kérem, hoztam mindent.
Óvónéni: - És a képek hol vannak?
Én ártatlan (vagy annak vélt) arccal: - Milyen képek?
Akkor világosodtam meg az óvónéni szúrós szeme által, hogy tablókép készül a nyugdíjba vonuló óvónéninek, ezért igazolványfotót kell prezentálni a lurkókról.
Vészesen közeledett a határidő, ezért aztán aznap du-ra terveztük eme feladat megvalósítását.
Kértem az én drága uram, kísérjen el erre a csöpp kis projectre, gyorsabban végzünk együtt.
Információm szerint a közeli ALLEE-ban van fotó automata, így oda indultunk.
Amint odaértünk az alagsorba, a kisebbik kétségbeesve, összeszorított combokkal teljes hangerővel bedobta magát:
-Pisilni kell!
Ok, irány fel a földszint, a bejárati ajtónál egy mp-re elbizonytalanodtam, melyik gyorsabb, kifutni a szabadba és meglocsolni egy bokrot, vagy átvágni a tömegen az épület közepéig, ahol a mosdók találhatók. Közben persze a kicsi mantrázta a magáét. Szerencsére éppen ott ment el valaki, aki kisegített:
-Itt a Cserpes tejivóban van mosdó!
Berontottunk, nekiestem a mellékhelyiség ajtajának, ami persze a nyugtán található kóddal nyílt.
Sebaj, lejmolni kezdem a kedves vendégeket, akik már az asztaloknál fogyasztottak, egy nyugtáért.
(tudjátok, egy anya mindenre képes, ha "csak" elugrunk valahova, ezért semmi váltócuccot nem vittem)
Mikor bementünk a nagyobb is elvégezte apró-cseprő dolgát, kis helység 2 gyerek sál sapka kabát, nem is sorolom tovább.
Újra nekifutottunk az automatának, ahol is megvizsgálva, hogy működik, újabb meglepetés ért.
1000 Ft, és kérjük a pontos összeget, a gép nem tud visszaadni.
Természetesen a fenti összeg 10-szerese volt nálunk.
Egy emelettel feljebb pénzváltásra vállalkoztunk. Az interspar melletti soron tiltva van a váltás.
Bementünk a boltba, vettünk valamit, és kiálltuk a borzasztó hosszú sort...
Visszakaptuk a következő címleteket: 5000,2000,1000 és apró
Az automatánál némi huza-vona után: alacsony a szék, tekerd fel, már feltekertem, ültesd az öledbe, nem jó, akkor ott leszek a képen, térdelj fel, ne mozogj, mosolyogj, na végre, ez jó lesz, 1 megvan.
Arra gondoltunk hátha sikerül 1000 ft-ból úgy képet csinálni, hogy 2 az egyik utódról, 2 a másikról.
Hát, nem.
Újra ott álltunk az automatánál 2000 Ft-tal a kezünkben, és ismét lejmoltam a parkoló autókhoz sietőket, hogy legyen 1000 Ft-unk. Mire megvoltunk sorban kellett állni az fotó készítő masinánál, ahol előtte egy lélek sem volt.
Amikor sorra kerültünk a gép felmondta a szolgálatot. Itt már kezdett cérnavékonnyá válni az amúgy acélossá edzett idegrendszerünk. Apa felhívta a műszaki hiba esetén kiírt telefonszámot, ahol készségesen felajánlották, hogy van még egy ilyen gépük a földszinten a kávézó mellett.
Aki járt már az ALLEE-ban tudja, hogy az épületkomplexum két végén van két kávézó. Hát egyik mellett sem volt az a bizonyos másik automata. Sebaj, mi nem adjuk fel. Irány az első emelet, az információ.
- Elnézést, hol tudnék igazolvány fényképet készíteni?
- A másodikon van egy labor. (hm, az egy dolog, hogy egy szinttel feljebb, de totál a másik végében, mint ahol éppen állunk...grrr)
Elindultunk felfelé, mikor a kicsi ismét megszólalt, a tőle telhető legnagyobb természetességgel:
-Kakilni kell!
Irány a mosdó, már meg sem lepedők, amikor olvasom a kiírást: Jelenleg takarítás folyik, kérem keressék fel az éttermeknél található mosdókat.
Aki esetleg nem tudná, az éttermeknél lévő mosdó pont az ellentétes végén van a fotólabornak.
Itt adta fel apa a küzdelmeket, ő márpedig leül itt, megvacsorázik, vigyáz addig a nagyobbra, akinek már kész a fényképe, én meg menjek és intézzem a kicsivel a mosdó és egyéb ügyeket. Kaptam 1500 ft-ot. (annyira "csak" elfutottunk, hogy még pénztárcát sem vittem magammal...)
Végigsétáltunk a felső szinten, a fotólabor még nyitva is volt, most már abba a szakaszba értünk, ahol bármi megtörténhet, megkérdeztem mennyibe kerül egy igazolványkép:
-1790 Ft.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,
No de a szerencsecsillag nem hanyatlik le csak úgy, elfogadtak bankkártyát, ami nálam is volt.
Elkészült a kép, visszasétáltunk apához, aki azzal fogadott, miután kikérte a vacsorát, és leült a nagyobbik megszólalt:
-Kakilni kell!
Csak egy átlagos délután két gyerekkel....
:):):):):):):):):):):)):):):):):)
