Sültpaprikakrémleves

Amióta lehet nálunk a piacon kapni kápia-paprikát azóta kedvencem. Édes, húsos, karakteres ízvilágú. Eddig csak a reggeli szendvics mellé ettem, épp ideje volt valahogy más ruhába bújtatni.
Hozzávalók: 
-5 db kápia paprika (pritamin paprika is lehet)
-2 db tv paprika
-1 db krumpli
-1 nagy vöröshagyma
-1 gerezd fokhagyma
-1 erőleves kocka (zöldség alaplé is lehet)
-3 evőkanál tejföl
-só, bors, díszítéshez rozmaring ágacska
-kevés olívaolaj
Alufóliával kibélelek egy tepsit és a paprikákat egészben beleteszem. 200 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütöm, úgy hogy kb. 10 percenként forgatom, hogy a paprikák egyenletesen feketedjenek. :-)
Sütés után egy zacskóba száműzöm őket és kb. 20 percre meg is feledkezem róluk.
Ezután könnyen le tudom húzni a paprika héját, megszabadulok a magoktól, már amennyire lehet, végül apróra vágom a paprika vastag húsát. Ekkorra a konyhában az illatok már magukért beszélnek. Persze nagyjából nyakig paprikás lesz minden. Érdemes papírtörlővel körberakni a pultot.
Ezután gázon folytatom tovább a leves készítését. Innentől már gyerekjáték.
Olajon megpárolom a kockára vágott hagymákat, a krumplit megpucolom, szintén kockára vágom és a paprikával együtt a hagymák társaságába kerülnek. Vízzel felöntöm, és lubickolhatnak, míg meg nem főnek. Az aromaterápiás fürdőhöz sót, borsot, leveskockát teszek. A végén botmixerrel egyneműsítem, és tejföllel krémesítem, ha túl sűrű, még vízzel segíthetünk rajta. Ekkor már nincs más hátra, meg kell enni!

Őszi hangulatban

Zöld dolgok amik nem "zöldségek"

"Néprajzos körökben ismert legenda szerint egyszer bukaresti kutatók elmentek Gyimesben fölmérni az "ökológiai katasztrófát". A statisztikák ugyanis az mutatták, hogy a térségben, nincs szemétszállítás-kezdi Agócs Gergely néprajzos....
A legenda szerint megérkeznek, és látják, sehol sincs szemét. Megállítanak egy öregembert, s kérdik, hova teszi a szemetét? Miféle szemetet? - kérdez az vissza. Amit az ember nem eszik meg, azt megeszi az állat. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, az valószínűleg jó a földbe. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és a földnek sem jó, az jó a tűzre! Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és nem jó sem a földnek, sem a tűzre...Na, azt meg elteszem, jó lesz még valamire!"

National Geographic 2009. márciusi száma (amit mellesleg úgy nyertem a Fagy birodalma kiállításon)

"Őszre fordult az idő. A levelek borvörös árnyalatban pompáztak, s hangosan zörögtek a lovak patái alatt. Carta belovagolt Dynas Dwr kapuján, gyors, kritikus pillantással felmérte a védősáncokat, a tetejükön emelkedő falakat, a nagy, tölgyfából készült városkapukat és az őrtornyokat. Azt nézte, hogy valamennyi jó állapotban van-e, hogy karbantartják-e rendesen. Nagy darab erdőt kiirtottak az utóbbi időben az erődítmény környékén: most mezők és legelők terültek el a néhai fák helyén. Minden mező közepén meghagytak egy tölgyfát, menedékül a kiirtott erdő istenei számára. Soha senki nem emelhetett kezet ezekre a fákra. Amikor majd letelik az idejük, s több száz éves életüket leélve a porba hullanak, új fát telepítenek a helyükre."

Barbara Erskine: A tűz leányai (még egy félig meddig történelmi regényben is megtalálom a környezetvédelmet)

Savós Süti

"Lassan fellobog a tűz, mi bennem él
Nincs szó, mi leírhatná, úgy izzik rég
Bíztál, de becsaptak ismét
Hittél, de nagy úr lett a pénz

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, nem álom a világ

Szép jövő, várod jöjjön el
Új remény, ébresszük fel ma még
Életünk gyorsan múlik el
De a jövőnkért áldozni kell, áldozni kell!

Lemondtál mindenről, hogy szinten légy
Hamis ígéretek közt, becsülettel még
Lassan, tétován, napról-napra élsz
A szád íze réges rég csupa keserűség

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, kemény a világ
...
Szép jövő, tudod nincs oly'közel
De a türelmünk rózsát terem, ne félj
Néma csend az ember vár szüntelen
Van kiút, érezned kell
Legalábbis azt hiszem..."

Morpheus: Van kiút  

Már többször készítettem házi mascarponét, és a lecsöpögött savót a mélyhűtőben gyűjtögettem. Most jött el az ideje a felhasználásának. Tejfölös bablevest főztem, és mellé valami süti illett.

Wise Ladynél találtam egy kevert sütit, aminek a receptje volt az alap, de mivel nekem több savóm lett, mint 1,5 dl ezért változtattam az arányokon.

Hozzávalók: 
40 dkg finomliszt
1 sütőpor
2-2,5 dl tejföl savó
20 dkg cukor
2 tojás
citromlé
csipet só
10 dkg vaj  

A sütőt 200 fokra melegítem. A száraz hozzávalókat elkeverem egy tálban (liszt, sütőpor, só). A cukrot a tojással habosra keverem, majd hozzáteszem a felpuhított vajat, citromlevet, savót, a végén pedig a lisztes keveréket. Addig keverem, míg egynemű nem lesz. Nekem a vaj nem olvadt fel rendesen, és még kb. 4-5 percig elektromos habverővel kevertem. Nekem 23 cm-es tortaformám van, abba simítottam. Előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöttem úgy, hogy negyed óra után eggyel lejjebb vettem a gázt, hogy ne égjen meg a teteje, de a belseje átsüljön alaposan. Porcukorral szórtam meg a tetejét, és házi bodza-lekvárral öntöttem nyakon. A tészta tömör, de belső szerkezete puha, és omlós, könnyű, sokkal jobb, mint egy piskóta.

Csirke chips kukoricasalátával

"Szülei azt akarták, hogy pap legyen belőle, a juhokhoz hasonlóan csak az ételért meg az innivalóért dolgozó egyszerű falusi család büszkesége. Ezért aztán latint, spanyolt meg hittudományt tanult. Csakhogy kiskorától fogva arra vágyott, hogy megismerje a világot, amit sokkal fontosabbnak érzett, mint hogy az Istent vagy az emberi bűnöket ismerje meg. Egy szép napon aztán hazament a szüleihez, összeszedte a bátorságát, és megmondta az apjának, hogy nem akar pap lenni. Világot akar látni.

– Ebben a faluban már az egész világból megfordultak emberek, fiam – mondta neki az apja. – Valami újat keresnek, de ők maguk mindig ugyanazok maradnak utána is. Fölmennek a hegyre, hogy megnézzék a várat, és úgy látják, hogy azelőtt jobb volt, mint most. Akár világos a hajuk, akár sötét a bőrük, ugyanolyanok, mint itt a falubeliek.

– De én nem ismerem az ő váraikat otthon – ellenkezett a fiú.

– Amikor ezek az emberek meglátják a mi földjeinket és a mi asszonyainkat, azt mondják, hogy szívesen élnének itt örökké – folytatta az apa.

– Én viszont meg akarom ismerni az ő asszonyaikat és az ő tájaikat – mondta a fiú. – Hiszen ők sohasem maradnak itt.

– Azoknak az embereknek tele van a zsebük pénzzel – tette még hozzá az apa. – Mifelénk csak a pásztorok járják a világot.

– Akkor pásztor leszek.

Az apja már nem szólt semmit. Másnap adott neki egy erszényt, benne három spanyol aranypénzzel.

– Egyszer a mezőn találtam őket. Az egyháznak akartam adni hozományod gyanánt. Vegyél rajta nyájat, és vándorolj a világban, amíg csak rá nem jössz, hogy a mi várunk a legerősebb és a mi asszonyaink a legszebbek."

Paulo Coelho: Az Alkímista

Hozzávalók:

1 kg csirkemell - liszt - só - bors - fokhagymapor - majoranna - pirospaprika

A csirke receptjét itt találtam. A mellet kis kockákra vágtam, a liszttel elkevertem a fűszereket és belehempergettem a csirkéket, majd bő olajban kisütöttem. 

A kukoricasalátához elkészítettem az ecetes öntetet (pici ecet, víz, só, fehér bors, cukor) és ebbe tettem a kukoricát, a vörös babot, és egy nagy fej vöröshagymát cikkekre vágva.

Egyszerű, gyors, finom. 

Gomba

" Van mi arany, bár nem fénylik díszesen,
Van ki vándor, és majd hazatér,
Régi erő nem múlik nyomtalan,
Fagyot kibír a mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
És koronás lesz újra a király."

Cross Borns: Kalandozások középföldén

Ez a sütemény volt gyermekként a kedvenc lakodalmas sütim. Nekünk nem volt meg a receptje, így mindig csak ilyen különleges alkalmakkor ehettem. Vacsora után mikor kihozták a sütiket, én mindig megettem a gombát, majd végigmentem az asztalok között, és sorban elkértem a többit :-). Ha elfogyott, folytattam a kosárkákkal (majd az is felkerül egyszer). Aztán valamikor diák-koromban eszembe jutott, hogy azóta sincs meg a recept. Elkezdtem keresni, akkor még nem volt ennyire elterjedt a net, (húúú, ilyen is volt), és szájról-szájra módszerrel kutattam, de aki keres, talál.
Íme: 
40 dkg darált háztartási keksz
30 dkg vaj
3 evőkanál barack lekvár (ez nem volt az eredeti receptben, de nekem nem állt össze a tészta) 
Ebből gyúrtam össze a gomba fejeket.
Gőz felett csokoládét olvasztottam és bevontam a kalapokat.
A szára lett fél babapiskóta. 
(az eredeti receptben még 15 dkg vajat, 10 dkg cukorral ki kellett volna keverni és ezzel összeragasztani két fél babapiskótát, de nekem úgy túl vaskos lett volna a szára.)
Karácsonyra eltudom képzelni a kalapokat fehér csillagokkal díszítve.

Szüret

"Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval."

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő


Az idei szüret képekben:

A Thomas-os vödört unokaöcsém hozta, de 1 darab szőlő sem került bele, ő inkább a sárgarépákat húzogatta ki a földből. :-)

Hagymatáska leves

"Az ember akkor él a világ rendjének megfelelően, ha ráhangolódik a világra, és úgy él benne, hogy minél jobban illeszkedhessen hozzá. 

Ha az emberek erre nem képesek, akkor legalább az erkölcs szabályozza, mint éljünk, mit szabad és mit nem. 

Ha az emberek erkölcstelenné válnak, akkor legalább kövessék az állam törvényeit. 

Ha az emberek már a törvényt sem tisztelik, akkor az ország tönkremegy."

ismeretlen helyről

Van egy régi kemény fedeles szakácskönyvem, 1981-ben adták ki a 3. kiadását, és a Nők Lapjában anno megjelent recepteket fűzték csokorba benne. 

Ebben találtam meg a hagymatáska levest, amit most medvehagymával készítettem, az eredetiben újhagymával készült. Kicsit változtattam a levesen, mert az alaplé lényegében egy rántott leves, és az elég meghatározó íz, meg a medvehagyma is erőteljes aromájú, így módosítottam.

A táskákhoz: 

1 tojás, 

annyi liszt amit felvesz, 

olívaolaj, 

medvehagyma

só

Az olajon megfuttatom az apróra vágott medvehagymát, sózom és félreteszem. A tojásból egy csipet sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrt tésztát készítek, és hajszálvékonyra nyújtom. A hagymatöltelékből a kinyújtott tészta egyik felére - mintha barátfülét készítenék - halmokat rakok, ráhajtom a másik felét, és derelyemetszővel kis kockákra, vagy jelen esetben háromszögekre vágom úgy, hogy mindegyik tészta közepén hagymatöltelék legyen. 

A leveshez: 

víz

húsleveskocka

A levest felforralom és kifőzöm benne a táskákat.  

+Lepi Mell

"Papírra írni mégis más...
Kezemben a szó, te vezesd, amit írnom kell:
Szavakat szül a toll, ami él,
enged el, ha a félelem benned a tét,
vagy olvasd, olvasd még.
Magunkról ír, amit bennünk lát,
Ezüst porral, ez is benne áll.
Magunkról szól, amit bennünk lát,
Ezüst szavakból, ez mi benne áll, benne áll."

Black Out: Ezüstkötet

Vendégvárónak ideális ez az étel. Különleges, pompás színvilágú, és nagyon ízletes.
Kolléganőm hozott egyik nap és amikor megmelegítette, az illata belengte a konyhát, és mindenki meg akarta kóstolni.

Hozzávalók: 


1 kg csirkemell
30 dkg szeletelt bacon
kevés mustár, só, bors
1/2 l főzőtejszín
10 dkg márványsajt
1db pritamin / kápia paprika
50 dkg szélesmetélt




A csirkemelleket hosszúkásabb, nagyobb darabokra vágom, besózom és borsozom, majd mustárral bekenem, mielőtt betekerem baconbe.
Tepsibe pakolom, apró kockákra vágom a paprikát, behintem vele a melleket, és leöntöm a tejszínnel elkevert márványsajttal. Megsütöm és a kifőzött szélesmetélttel tálalom.

86%-os pohárkrém

Kaptam a kedvesemtől Cote D'or étcsokoládét, gyönyörű csomagolásban, amely arany betűkkel hirdeti, hogy 86%-os a kakaótartalma. Sajnos az én ízlésemnek ehetetlennek bizonyult, és egy kocka elfogyasztása után hónapokig állt a kamrának kinevezett szekrényben. Kezdenem kellett vele valamit. Aztán megláttam itt egy pohárkrém receptet, amit kissé módosítottam:

Hozzávalók 6 pohárhoz: 
- 10 dkg étcsokoládé
- 20 dkg mascarpone / magyar mascarpone
-kb. 5 dkg porcukor, ízlés szerint
-2 dl felvert tejszín, 
-1 csomag vaníliás cukor
-1 csomag habfixáló
-1/2 dl kávé 
-poharanként 6 piskótatallér
-1/2 dl sütőrum
A csokoládét apró darabokra törtem és vízgőz felett felolvasztottam. Kicsit kevergettem, hogy hűljön mielőtt összekevertem a mascarponéval. Csodás színe van a 86%-os csokinak, és hozzákeverve a krémsajthoz, valami gyönyörűséges. Egy napot hagytam állni a hűtiben, de csak azért, mert a vendégeim másnap jöttek, és igyekeztem amit lehet előre elkészíteni. Így másnap már csak a tejszínt vertem fel a cukorral, vaníliás cukorral és a habfixálóval, az így elkészített habot a krémhez kevertem, amíg egynemű nem lett.
A poharak aljába tettem 3 db piskótatallért melyeket előzőleg kávés rumba mártottam, aztán megpakoltam a poharakat krémmel, majd a tetejére is 3 db piskóta, az irodalomban ezt keretes szerkezetnek hívják :-)

Maci a falon 2.

"A külső mögött egy szív dobog. S az érzelmek, melyeket a szív kifejez, nem változnak, bármilyen ruha kerül a szívünk fölé, és bármilyen az arckifejezés, amelyet felveszünk."

Mireille Calmel: A farkasok bálja

Az augusztusi bejegyzések között található a párja:

Virslis tarhonya avagy a vér kötelez...

Vannak ételek, amiket soha nem tanulunk meg elkészíteni, mégis tudjuk. Talán az egyszerűsége miatt, talán emlékeinkben él az ízkombináció, talán a vérünkbe van kódolva. Visszagondolva ezt az étket sem a nagymamám, sem anyum nem adta nekem, menzás sem nagyon voltam, szóval csak a vér-kódra tudok gondolni, mindenesetre, pár hete eszembe jutott, és azóta már többször ettük két-pofára, ha szabad így fogalmazni.

Kissé pironkodva ugyan, (hiszen ez nem is recept, annyira egyszerű) de leírom, ahogy én készítem:
-egy nagyobb vöröshagymát olajon üvegesre pirítok
-hozzáadom a tarhonyát (én ezt a sörétest szeretem nagyon, annak ellenére hogy a nagymamám készített házit, és az esetek többségében a házi dolgok sokkal finomabbak a gépinél), sajnos még mennyiségeket sem tudok, annyira érzésből megy az egész.
- a tarhonyát is kicsit pirítom mielőtt dupla mennyiségű vízzel felöntöm. 
- alacsonyabb lángra veszem a tüzet, sózom, borsozom, egy kis csemege piros aranyat is nyomok bele, és hagyom, hogy a tarhonya magába szívja a vizet, és megpuhuljon.
- amikor már majdnem kész, 2 pár virslit felkarikázok és hozzáadom a tarhonyához. 
- csalamádéval, gyöngyhagymával, vagy bármilyen savanyúsággal az igazi

Rövid életemet megtoldom

Csukás István a nagy mesemondó 75 éves. Vetekszik nálam Andersen-nel. Neki köszönhetjük, az egyfejű sárkányt, Süsüt, aki megtanít arra, hogy legyőzzük félelmeinket, és ne a külső alapján ítéljünk. Pom-pom meséiben a képzelet kel szárnyra, úgy hogy gátat nem szab neki senki emberfia. A radírpók, Gombóc Artúr, festék-tüsszentő Hapci-Benő örök klasszikusok maradnak, és akkor még nem említettem a nagy Ho-ho-ho horgászt, vagy Mirr Murrt a kandúrt. Kevesen tudják, hogy Csukás István verseket is ír. Nekem ez az egyik kedvencem:

Rövid életemet megtoldom hosszú nyári délutánnal,
ami szárnyalni akar még belőlem, az itt is szárnyal,
hiszen kiderült, mint egy majdnem megfejtett keresztrejtvény,
hogy mindenhol megszületik a vers eleve elrendelvén,
a többi meg, nos, a többi itt marad lent a földön,
ami kimaradt a költeményből, azzal is illik törődnöm,
mert mohó és buta, szertelen, s nincs benne semmi szellem,
de hát bármily esendő, szeretem, s muszáj egy-két cselt kieszelnem,
hogy ne fájjon kicsiségem, s a kurta időn kétségbe ne essem,
vagyunk egy páran így e zölden habzó magányos égitesten,
amely a koporsónk lesz, de most lustán a nyárba fordul,
vele fordul a kert, fényt szürcsöl a klorofill, majd megbolondul
a boldogságtól, dagadt erekkel lüktet a fa, s mintha
vándorútra kelne, a szomszédból átkúszik a szederinda,
a kutya szőrös, bogáncsos pofájából sárga drágakő világít,
elnyel a mámor, s mélyül velem a határtalan öntudatlanságig,
bennünk a világ, s mi benne csücsülünk nyakig a világban,
mint a rég elfelejtett udvaron a napra kitett gyerekkori kádban,
a mostani udvar, mint derűs ripacs, a régire visszajátszik,
bár látom a csalást, de vele játszom, most már semmi se hiányzik,
ha mozdulok, velem mozdul fuldokló sóvársággal minden énem,
aki voltam s akit elhagytam, ahogy az szokás, úton és útfélen,
s visszanézhetek megnyugodva, vissza is látok apámig, anyámig,
e kifogyhatatlan nyári délutánból küldhetek nekik is egy sugárnyit,
s a többinek is a föld alá, a halottak elporladt szemhéja megremeg,
száj nélkül súg a rög: veled vagyunk, ne félj, mi örökké veled,
fordíts hátat bátran, mert szeretnek, s szívemben ne legyen kétely,
nyakamban pányva, s ne csak azt merjem, amit más is merészel,
súlytalanabb már nem is lehetne, ami végül leránt a földbe,
futólag pillantok erre-arra, ez volt az egész, kevéske nyári zöldre,
és mégis és mégis, legalább próbáltam az öröm ujjhegyén megállni,
nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni!

Nesquick keksz

" Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély dolgokat szereti."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

A receptet itt találtam. Annyit változtattam rajta, hogy én vékonyabbra nyújtottam és kiszúróval formáztam.

Hozzávalók: 
30 dkg finomliszt
2 púpos evőkanál nesquick kakaópor
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
15 dkg hideg vaj
1 tojás

A lisztet kimértem egy tálba, és összekeverem a kakóval, cukorral, sütőporral, sóval. Majd a vajat tettem hozzá kis kockákra vágva, végül a tojást és az egészet összegyúrtam. Lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszúróformával a megfelelő alakúra szaggattam. Majd olajjal kikent tepsiben megsütöttem. Majdnem 70 darab kijött belőle.

Medvehagymás pesto

És te, legkisebb lányom, hogy szeretsz engem?
Én apám, úgy szeretlek téged, ahogy az emberek a sót.

Én nem vagyok nagy só felhasználó, szeretem az ételek természetes ízét, és sohasem értettem mások miért sóznak állandóan. Múlt héten egyik este elhatároztam, hogy kipróbálom a medvehagymás pestót. Mivel anyum szedett az erdőben tavasszal, és tettem el vákuum csomagolva a fagyóba, így az év bármely szakában ehetem ezt a páratlan zöldséget.

Hozzávalók: 
2-3 marék medvehagyma
2 gerezd fokhagyma (elhagyható)
1,5 kupica olivaolaj
1,5 kupica tökmagolaj
1 kupica víz
50 g előzőleg megpucolt tökmag
só

Késes darálón aprítottam a hozzávalókat, először a tökmagot majd a medvehagymát, a fokhagymát csak késsel vágtam apróra, hozzáöntöttem az olajokat és a vizet, majd kíváncsiságból megkóstoltam. Elég nyers volt, igazából semmilyen íz nem jött ki. Már éppen kezdtem volna bosszankodni, amikor eszembe jutott a só. Megsóztam, összekevertem, hagytam állni egy kicsit, majd ismét megkóstoltam. Akkor úgy éreztem magam, mint Lecsóban a kispatkány, amikor becsukja a szemét, és az ételek aromája szétrobban a szájában. A só hatására kinyíltak az ízek és valami egyedi, mégis felséges kombinációt hoztak létre. Most már értem a só jelentőségét. Persze az is fontos, hogy lehetőleg tengeri vagy himalája sót használjuk, hiszen ezekben rengeteg, a szervezet számára hasznos nyomelem és ásványi anyag van. Tortellinivel kevertem el a pestót és amikor ettük, szinte zsibbadt a szám, annyira intenzív volt. Legközelebb, nem teszek bele külön fokhagymát. Párom lestoppolta a maradékot másnapi ebédnek, így már csak a dobozban tudtam lefotózni.

Zsákbamacska 2.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy mosómedve, akit Banditának hívtak a arcán található fekete maszk miatt. Bandi nagyon szégyelte az álarcát, ezért mindennel megpróbálkozott, hogy eltüntesse. Próbálta a csermely vizével lecsutakolni, aztán egy kis homokkal dörzsölte, de hiába, semmi sem segített. Egyik barátjától hallott India csodálatos világáról, ezért elhatározta, hogy odautazik és szerencsét próbál. Ott aztán találkozott egy majommal aki bemutatta neki a mosódiót. Ez a növény a mosódiófán terem, melynek termesztése talajvédő hatású. A fa segít termékennyé tenni a talajt, és életciklusa alatt oxigént termel. Bandi rájött, hogy a mosódióval tisztítani lehet természetes úton. Kereskedni kezdett a dióval, mosómedve boltja messze-földön híressé tette. Sokat utazott Amerika és India között, és a hajón, egy farsangi bálon megismerkedett egy mosómedve lánnyal akinek úgy tetszett ahogy volt, ezért többet meg sem próbálta eltüntetni a maszkját. Viszont használta a diót textilek mosásához, úgy, hogy közben védte az erdőt, a közvetlen környezetét. Bandi mindenkinek részletesen elmagyarázta a működési elvét: A terméshéjban saponin képződik, amit a növény védekezésül termel a rovarok és növénytetvek ellen. (Ezért növényvédő szerként is használhatjuk) A saponin felület aktív anyagként hat. Megtöri a víz felületi feszültségét, és segít a szennyeződések és az olajos foltok eltávolításában. A mosódió 100%-ban antiallergén. Használatával az ekcémás tünetek pár hónap alatt eltűnnek. Baktériumölő tulajdonságának köszönhetően még a
szennyvizet is tisztítja.
Használata: a kicsi textilzsákba tegyünk 3-5 db diót, ez 3-4 mosásra elég. Öblítőre nem, vagy csak kevés mennyiségre van szükség. Az elhasznált diók komposztba kerülhetnek.
Eleinte mind az erdők lakói, majd később a városi népek is elkezdték használni a mosódiót.

Így jutott el hozzánk is:

Maci a falon 1.

Ajándék macinak nézheted a színét, tartja a mondás, ugye?

Gyerekszoba falát fogja díszíteni ez a jóllakott édes jószág:

hetek

Amit ma tanultam:

Légy
Hétfőn Hamvas
Kedden Kedves
Szerdán Szíves
Csütörtökön Csendes
Pénteken Puritán
Szombaton Szelíd
Vasárnap Vágyakozó

Step by step...

" Beppo szerette a napkelte előtti órákat, a város olyankor még aludt. Szerette a munkáját, és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés - lélegzetvétel - söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább - lépés - lélegzetvétel - söprés.
Ahogy így megfontoltan haladt, előtte a piszkos utca, háta mögött a tiszta, gyakran nagy gondolatai támadtak. De szóba alig foglalható gondolatok voltak, nehezen meghatározhatók, akárcsak bizonyos illatok, amikre még épphogy emlékszünk, vagy színek, amiktől szép volt az álmunk. Munka után, ha ott üldögélt Momónál, elmagyarázta a kislánynak a nagy gondolatait. S mivel Momo a maga módján hallgatta, az utcaseprőnek megoldódott a nyelve, s megtalálta a megfelelő szavakat.
- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú, ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
- Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. -Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."

Michael Ende: Momo

Recept nélkül egy kép (csak az egyszerűsége miatt éppen ide illik):

Házi Sajtkrém

"Ehhez azonban meg kell tisztítania a lelkét, ezért mindig ahhoz a 4 erőhöz folyamodik, amely vezeti őt az útján: a szeretethez, a halálhoz, a hatalomhoz és az időhöz. Szeretni kell, mert minket is szeret az Úr. Tudomásul kell venni a halált, hogy jobban megérthessük az életet. Harcolni kell a gyarapodásért - de anélkül, hogy beleesnénk az ezáltal elérhető hatalom csapdájába, amiről tudjuk, hogy nem ér semmit. Végül, pedig el kell fogadnunk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

Az édes verziót már leírtam a magyar-mascarpone posztnál. Ez a sós változata. Eredetileg pácolt sajtgolyókat szerettem volna készíteni, de hiába csöpögtettem 3 napig a tejfölt, nem lett annyira formázható, mint szerettem volna.

Hozzávalók: 
1 nagy doboz 20%-os tejföl
géz, vagy egy darabka organza anyag
szűrő, tál, 
2-3 napnyi idő

A poharas tejfölt megpróbálom egyben kicsapni egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, hogy a savónak legyen hova kicsöpögni, és a tetejét lefedtem egy tányérral, hogy a hűtőben töltött napok alatt ne vegyen magához idegen illatokat. 2-3 nap elteltével a tálban felgyűlik az un. savó, amit lefagyasztottam későbbi felhasználásra (kelt tésztába ideális). Felül, a szűrőben maradt egy natúr, semleges ízű krémsajt.

Házi krémsajt fűszeresen

Kettévettem az elkészült natúr krémsajtot (ha biztosan tudjuk, hogy nem édesen akarjuk felhasználni, a csöpögtetés előtt megsózhatjuk a tejfölt). Az egyiket apróra vágott fokhagymával és bazsalikommal, a másikat medvehagymával ízesítettem.