Klasszikusok-Kapormártás

"Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem,
a csodák már rég megtörténtek,
mégis hiszem, hogy nem éltünk hiába,
szép szívünk rég kivájva,
csak a dal maradt, mint egyetlen szerelem!
Régi barátság,
a kezdet volt a szép,
Régi barátság,
Most minden újra él,
Bakancs, fekete kendő,
szomorúság és szeretet,
A bilincsnél is erősebben összetart!"
Edda: Régi barátság

Ha valami húsmenteset szeretnék enni, elsőnek mindig a kapormártás jut eszembe. Amikor a nagymamámat anno megkértem, hogy ilyet főzzön, mindig hozzátettem, de aztán krémes legyen, olyan, hogy szétolvadjon a számban. Pont úgy készítem én is. Inkább egy zöldség-pudingnak mondanám. Pofonegyszerű, hiszen csak kapor kell hozzá meg mártás. A kettőt összekeverem és már kész is.  :-)
Na jó, kicsit bővebben:
Egy kis tyúkzsírral kezdem (ha nincs, jó az olaj is), felforrósítom és lisztet szórok rá. Lényegében egy zsemleszínű rántást készítek. Erre jön az apróra vágott kapor. Legjobb a friss, de nekem anyum mindig tesz el a mélyhűtőbe, hogy alkalomadtán legyen. Ezt összekeverem és felengedem vízzel, sózom, majd kis főzés után behabarom. Nagyjából fél óra alatt kész is. Tojást mindig főzök mellé, van hogy krumplit is. Sokat kísérleteztem azzal, mennyi víz kell, mennyi tej - illetve tejföl a habarásba, míg összejött az a selymes állag, ami miatt a kedvencem. Az arányok a kezemben és a szívemben vannak, sosem mérem. Intuíció, vagy talán művészet?

Rákóczi Túrótorta

Párom szülinapjára készült ez a meglepetés torta, kolléganőmtől származik a receptje, és kedvesen át is jött segíteni. Nagyon finom, könnyű, illatos, mennyei. Mmm...

Hozzávalók a tésztához: 
30 dkg liszt
csipet só
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás sárgája 
egy kevés sütőpor
egy löttyintés tej ha nem áll össze a tészta
Baracklekvár a tészta kenéséhez
Lényegében egy linzertésztát állítottunk össze, ezt nyomkodtuk bele a tortaformába. Majd alacsony hőfokon (180 fok) kb. 15-20 percet elősütöttem. Amíg sült kikevertük a túrókrémet és a habot.
Hozzávalók a túrókrémhez:
1/2 kg túró
10 dkg porcukor
kevés búzadara
1 citrom reszelt héja
Villával összetörtük a túrót és elkeverjük a többi hozzávalóval.
Hozzávalók a tojáshabhoz:
2 szobahőmérsékleten pihentetett tojásfehérje
8 dkg porcukor
kevés kukorica keményítő
A fehérjékhez fokozatosan adagoltam a cukrot, majd a keményítőt, és sokáig vertem robotgéppel, hogy fényes, sima habot kapjak.

A tésztát vékonyan megkentem baracklekvárral, majd rápúpoztam a túrót, azt elnyomkodtam egyenletesen, majd a hab került rá. Villával elgereblyéztük :-), végül egy kis porcukrot szitáltunk a tetejére, a ropogóság miatt. Még egy fél órát sütöttem alacsony fokozaton, inkább csak szárítottam. Sütőben hagytam kihűlni. Hát, a tökéletes csak egy gyenge kifejezés rá, de tényleg. :-)

Poirot - avagy mesterdetektív ebédre

" Ha teszem azt valaki beül egy Szajna-parti vendéglőbe, akkor azt tapasztalja, hogy a vendégek többsége (föltéve, hogy nem külföldi turisták szállták meg az éttermet) calvadost, azaz almapálinkát iszik, és poireau-t, azaz hagymalevest eszik. Így írta ezt meg Erich Marja Remarque: A diadalív árnyékában című világhírű regényében is. És talán a hagymaleves tiszteletére nevezte el Agathe Christie, minden idők legzseniálisabb krimiszerzője, belga nemzetiségű mesterdetektívjét Poirot-nak."


A francia hagymalevest is így készítem, kivéve, hogy póréhagyma helyett, az vöröshagymával készül. Nálam ez egy jól bevált recept, sokszor készítem, és mindenkinek ízlik. 

Hozzávalók:
1 vastag szál póréhagyma
2 kisebb / 1 nagyobb vöröshagyma
olaj, liszt, só
1 erőleves kocka
1 natúr tömlős sajt                   


Olajon megfuttatom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkarikázott pórét, és hagyom egy pár percet párolódni. 2 evőkanál lisztet dobok a tetejére és jól összekeverem (itt annyi kanál liszt kell, ahány hagymát használunk fel), majd felöntöm kb. 2 liter vízzel, (lehet zöldség- vagy hús alaplé is, ez esetben elhagyható a leveskocka) amibe bele dobom a leveskockát. Gyenge lángon hagyom kb. negyed óráig, amikor úgy érzem megfőtt a hagyma, botmixerrel krémesítem, végül belenyomom a tömlős sajtot, majd azzal együtt felforralom és 5 percig forrni hagyom, mielőtt elzárom a gázt. 

Grissinivel tálaltam. 

Grissini - az olaszok ropija

"Nessun maggior dolore
che ricordarsi dell tempo felice nella miseria"

Dante: Inferno

Nincs annál nagyobb fájdalom,
mint a boldog időkre emlékezni nyomorúságban.

Már sok helyen olvastam róla...
egekbe magasztalták...
most megsütöttem, megkóstoltam...
de hát kérem, ezt mi magyarok ropinak hívjuk. :-)

Receptjét itt találtam. Rém egyszerű, csak ismételni tudom:

16 dkg liszt
1/2 mokkáskanál só
1 mokkáskanál sütőpor
2 evőkanál olívaolaj
8 ml víz

A száraz hozzávalókat elkeverem, majd egyenletesen adagolva a vizet és az olajat sima tésztát gyúrok, kinyújtom és derelyevágóval hosszú csíkokra vágom, kicsit sodrom a csíkokat, majd olajjal kikent tepsiben 200 fokon sütöm. Lehet bolondítani szezámmaggal, sajttal, medvehagymával, a lehetőségek tárháza végtelen.

Sültpaprikakrémleves

Amióta lehet nálunk a piacon kapni kápia-paprikát azóta kedvencem. Édes, húsos, karakteres ízvilágú. Eddig csak a reggeli szendvics mellé ettem, épp ideje volt valahogy más ruhába bújtatni.
Hozzávalók: 
-5 db kápia paprika (pritamin paprika is lehet)
-2 db tv paprika
-1 db krumpli
-1 nagy vöröshagyma
-1 gerezd fokhagyma
-1 erőleves kocka (zöldség alaplé is lehet)
-3 evőkanál tejföl
-só, bors, díszítéshez rozmaring ágacska
-kevés olívaolaj
Alufóliával kibélelek egy tepsit és a paprikákat egészben beleteszem. 200 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütöm, úgy hogy kb. 10 percenként forgatom, hogy a paprikák egyenletesen feketedjenek. :-)
Sütés után egy zacskóba száműzöm őket és kb. 20 percre meg is feledkezem róluk.
Ezután könnyen le tudom húzni a paprika héját, megszabadulok a magoktól, már amennyire lehet, végül apróra vágom a paprika vastag húsát. Ekkorra a konyhában az illatok már magukért beszélnek. Persze nagyjából nyakig paprikás lesz minden. Érdemes papírtörlővel körberakni a pultot.
Ezután gázon folytatom tovább a leves készítését. Innentől már gyerekjáték.
Olajon megpárolom a kockára vágott hagymákat, a krumplit megpucolom, szintén kockára vágom és a paprikával együtt a hagymák társaságába kerülnek. Vízzel felöntöm, és lubickolhatnak, míg meg nem főnek. Az aromaterápiás fürdőhöz sót, borsot, leveskockát teszek. A végén botmixerrel egyneműsítem, és tejföllel krémesítem, ha túl sűrű, még vízzel segíthetünk rajta. Ekkor már nincs más hátra, meg kell enni!

Őszi hangulatban

Zöld dolgok amik nem "zöldségek"

"Néprajzos körökben ismert legenda szerint egyszer bukaresti kutatók elmentek Gyimesben fölmérni az "ökológiai katasztrófát". A statisztikák ugyanis az mutatták, hogy a térségben, nincs szemétszállítás-kezdi Agócs Gergely néprajzos....
A legenda szerint megérkeznek, és látják, sehol sincs szemét. Megállítanak egy öregembert, s kérdik, hova teszi a szemetét? Miféle szemetet? - kérdez az vissza. Amit az ember nem eszik meg, azt megeszi az állat. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, az valószínűleg jó a földbe. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és a földnek sem jó, az jó a tűzre! Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és nem jó sem a földnek, sem a tűzre...Na, azt meg elteszem, jó lesz még valamire!"

National Geographic 2009. márciusi száma (amit mellesleg úgy nyertem a Fagy birodalma kiállításon)

"Őszre fordult az idő. A levelek borvörös árnyalatban pompáztak, s hangosan zörögtek a lovak patái alatt. Carta belovagolt Dynas Dwr kapuján, gyors, kritikus pillantással felmérte a védősáncokat, a tetejükön emelkedő falakat, a nagy, tölgyfából készült városkapukat és az őrtornyokat. Azt nézte, hogy valamennyi jó állapotban van-e, hogy karbantartják-e rendesen. Nagy darab erdőt kiirtottak az utóbbi időben az erődítmény környékén: most mezők és legelők terültek el a néhai fák helyén. Minden mező közepén meghagytak egy tölgyfát, menedékül a kiirtott erdő istenei számára. Soha senki nem emelhetett kezet ezekre a fákra. Amikor majd letelik az idejük, s több száz éves életüket leélve a porba hullanak, új fát telepítenek a helyükre."

Barbara Erskine: A tűz leányai (még egy félig meddig történelmi regényben is megtalálom a környezetvédelmet)

Savós Süti

"Lassan fellobog a tűz, mi bennem él
Nincs szó, mi leírhatná, úgy izzik rég
Bíztál, de becsaptak ismét
Hittél, de nagy úr lett a pénz

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, nem álom a világ

Szép jövő, várod jöjjön el
Új remény, ébresszük fel ma még
Életünk gyorsan múlik el
De a jövőnkért áldozni kell, áldozni kell!

Lemondtál mindenről, hogy szinten légy
Hamis ígéretek közt, becsülettel még
Lassan, tétován, napról-napra élsz
A szád íze réges rég csupa keserűség

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, kemény a világ
...
Szép jövő, tudod nincs oly'közel
De a türelmünk rózsát terem, ne félj
Néma csend az ember vár szüntelen
Van kiút, érezned kell
Legalábbis azt hiszem..."

Morpheus: Van kiút  

Már többször készítettem házi mascarponét, és a lecsöpögött savót a mélyhűtőben gyűjtögettem. Most jött el az ideje a felhasználásának. Tejfölös bablevest főztem, és mellé valami süti illett.

Wise Ladynél találtam egy kevert sütit, aminek a receptje volt az alap, de mivel nekem több savóm lett, mint 1,5 dl ezért változtattam az arányokon.

Hozzávalók: 
40 dkg finomliszt
1 sütőpor
2-2,5 dl tejföl savó
20 dkg cukor
2 tojás
citromlé
csipet só
10 dkg vaj  

A sütőt 200 fokra melegítem. A száraz hozzávalókat elkeverem egy tálban (liszt, sütőpor, só). A cukrot a tojással habosra keverem, majd hozzáteszem a felpuhított vajat, citromlevet, savót, a végén pedig a lisztes keveréket. Addig keverem, míg egynemű nem lesz. Nekem a vaj nem olvadt fel rendesen, és még kb. 4-5 percig elektromos habverővel kevertem. Nekem 23 cm-es tortaformám van, abba simítottam. Előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöttem úgy, hogy negyed óra után eggyel lejjebb vettem a gázt, hogy ne égjen meg a teteje, de a belseje átsüljön alaposan. Porcukorral szórtam meg a tetejét, és házi bodza-lekvárral öntöttem nyakon. A tészta tömör, de belső szerkezete puha, és omlós, könnyű, sokkal jobb, mint egy piskóta.

Csirke chips kukoricasalátával

"Szülei azt akarták, hogy pap legyen belőle, a juhokhoz hasonlóan csak az ételért meg az innivalóért dolgozó egyszerű falusi család büszkesége. Ezért aztán latint, spanyolt meg hittudományt tanult. Csakhogy kiskorától fogva arra vágyott, hogy megismerje a világot, amit sokkal fontosabbnak érzett, mint hogy az Istent vagy az emberi bűnöket ismerje meg. Egy szép napon aztán hazament a szüleihez, összeszedte a bátorságát, és megmondta az apjának, hogy nem akar pap lenni. Világot akar látni.

– Ebben a faluban már az egész világból megfordultak emberek, fiam – mondta neki az apja. – Valami újat keresnek, de ők maguk mindig ugyanazok maradnak utána is. Fölmennek a hegyre, hogy megnézzék a várat, és úgy látják, hogy azelőtt jobb volt, mint most. Akár világos a hajuk, akár sötét a bőrük, ugyanolyanok, mint itt a falubeliek.

– De én nem ismerem az ő váraikat otthon – ellenkezett a fiú.

– Amikor ezek az emberek meglátják a mi földjeinket és a mi asszonyainkat, azt mondják, hogy szívesen élnének itt örökké – folytatta az apa.

– Én viszont meg akarom ismerni az ő asszonyaikat és az ő tájaikat – mondta a fiú. – Hiszen ők sohasem maradnak itt.

– Azoknak az embereknek tele van a zsebük pénzzel – tette még hozzá az apa. – Mifelénk csak a pásztorok járják a világot.

– Akkor pásztor leszek.

Az apja már nem szólt semmit. Másnap adott neki egy erszényt, benne három spanyol aranypénzzel.

– Egyszer a mezőn találtam őket. Az egyháznak akartam adni hozományod gyanánt. Vegyél rajta nyájat, és vándorolj a világban, amíg csak rá nem jössz, hogy a mi várunk a legerősebb és a mi asszonyaink a legszebbek."

Paulo Coelho: Az Alkímista

Hozzávalók:

1 kg csirkemell - liszt - só - bors - fokhagymapor - majoranna - pirospaprika

A csirke receptjét itt találtam. A mellet kis kockákra vágtam, a liszttel elkevertem a fűszereket és belehempergettem a csirkéket, majd bő olajban kisütöttem. 

A kukoricasalátához elkészítettem az ecetes öntetet (pici ecet, víz, só, fehér bors, cukor) és ebbe tettem a kukoricát, a vörös babot, és egy nagy fej vöröshagymát cikkekre vágva.

Egyszerű, gyors, finom. 

Gomba

" Van mi arany, bár nem fénylik díszesen,
Van ki vándor, és majd hazatér,
Régi erő nem múlik nyomtalan,
Fagyot kibír a mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
És koronás lesz újra a király."

Cross Borns: Kalandozások középföldén

Ez a sütemény volt gyermekként a kedvenc lakodalmas sütim. Nekünk nem volt meg a receptje, így mindig csak ilyen különleges alkalmakkor ehettem. Vacsora után mikor kihozták a sütiket, én mindig megettem a gombát, majd végigmentem az asztalok között, és sorban elkértem a többit :-). Ha elfogyott, folytattam a kosárkákkal (majd az is felkerül egyszer). Aztán valamikor diák-koromban eszembe jutott, hogy azóta sincs meg a recept. Elkezdtem keresni, akkor még nem volt ennyire elterjedt a net, (húúú, ilyen is volt), és szájról-szájra módszerrel kutattam, de aki keres, talál.
Íme: 
40 dkg darált háztartási keksz
30 dkg vaj
3 evőkanál barack lekvár (ez nem volt az eredeti receptben, de nekem nem állt össze a tészta) 
Ebből gyúrtam össze a gomba fejeket.
Gőz felett csokoládét olvasztottam és bevontam a kalapokat.
A szára lett fél babapiskóta. 
(az eredeti receptben még 15 dkg vajat, 10 dkg cukorral ki kellett volna keverni és ezzel összeragasztani két fél babapiskótát, de nekem úgy túl vaskos lett volna a szára.)
Karácsonyra eltudom képzelni a kalapokat fehér csillagokkal díszítve.

Szüret

"Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval."

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő


Az idei szüret képekben:

A Thomas-os vödört unokaöcsém hozta, de 1 darab szőlő sem került bele, ő inkább a sárgarépákat húzogatta ki a földből. :-)

Hagymatáska leves

"Az ember akkor él a világ rendjének megfelelően, ha ráhangolódik a világra, és úgy él benne, hogy minél jobban illeszkedhessen hozzá. 

Ha az emberek erre nem képesek, akkor legalább az erkölcs szabályozza, mint éljünk, mit szabad és mit nem. 

Ha az emberek erkölcstelenné válnak, akkor legalább kövessék az állam törvényeit. 

Ha az emberek már a törvényt sem tisztelik, akkor az ország tönkremegy."

ismeretlen helyről

Van egy régi kemény fedeles szakácskönyvem, 1981-ben adták ki a 3. kiadását, és a Nők Lapjában anno megjelent recepteket fűzték csokorba benne. 

Ebben találtam meg a hagymatáska levest, amit most medvehagymával készítettem, az eredetiben újhagymával készült. Kicsit változtattam a levesen, mert az alaplé lényegében egy rántott leves, és az elég meghatározó íz, meg a medvehagyma is erőteljes aromájú, így módosítottam.

A táskákhoz: 

1 tojás, 

annyi liszt amit felvesz, 

olívaolaj, 

medvehagyma

só

Az olajon megfuttatom az apróra vágott medvehagymát, sózom és félreteszem. A tojásból egy csipet sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, gyúrt tésztát készítek, és hajszálvékonyra nyújtom. A hagymatöltelékből a kinyújtott tészta egyik felére - mintha barátfülét készítenék - halmokat rakok, ráhajtom a másik felét, és derelyemetszővel kis kockákra, vagy jelen esetben háromszögekre vágom úgy, hogy mindegyik tészta közepén hagymatöltelék legyen. 

A leveshez: 

víz

húsleveskocka

A levest felforralom és kifőzöm benne a táskákat.  

+Lepi Mell

"Papírra írni mégis más...
Kezemben a szó, te vezesd, amit írnom kell:
Szavakat szül a toll, ami él,
enged el, ha a félelem benned a tét,
vagy olvasd, olvasd még.
Magunkról ír, amit bennünk lát,
Ezüst porral, ez is benne áll.
Magunkról szól, amit bennünk lát,
Ezüst szavakból, ez mi benne áll, benne áll."

Black Out: Ezüstkötet

Vendégvárónak ideális ez az étel. Különleges, pompás színvilágú, és nagyon ízletes.
Kolléganőm hozott egyik nap és amikor megmelegítette, az illata belengte a konyhát, és mindenki meg akarta kóstolni.

Hozzávalók: 


1 kg csirkemell
30 dkg szeletelt bacon
kevés mustár, só, bors
1/2 l főzőtejszín
10 dkg márványsajt
1db pritamin / kápia paprika
50 dkg szélesmetélt




A csirkemelleket hosszúkásabb, nagyobb darabokra vágom, besózom és borsozom, majd mustárral bekenem, mielőtt betekerem baconbe.
Tepsibe pakolom, apró kockákra vágom a paprikát, behintem vele a melleket, és leöntöm a tejszínnel elkevert márványsajttal. Megsütöm és a kifőzött szélesmetélttel tálalom.

86%-os pohárkrém

Kaptam a kedvesemtől Cote D'or étcsokoládét, gyönyörű csomagolásban, amely arany betűkkel hirdeti, hogy 86%-os a kakaótartalma. Sajnos az én ízlésemnek ehetetlennek bizonyult, és egy kocka elfogyasztása után hónapokig állt a kamrának kinevezett szekrényben. Kezdenem kellett vele valamit. Aztán megláttam itt egy pohárkrém receptet, amit kissé módosítottam:

Hozzávalók 6 pohárhoz: 
- 10 dkg étcsokoládé
- 20 dkg mascarpone / magyar mascarpone
-kb. 5 dkg porcukor, ízlés szerint
-2 dl felvert tejszín, 
-1 csomag vaníliás cukor
-1 csomag habfixáló
-1/2 dl kávé 
-poharanként 6 piskótatallér
-1/2 dl sütőrum
A csokoládét apró darabokra törtem és vízgőz felett felolvasztottam. Kicsit kevergettem, hogy hűljön mielőtt összekevertem a mascarponéval. Csodás színe van a 86%-os csokinak, és hozzákeverve a krémsajthoz, valami gyönyörűséges. Egy napot hagytam állni a hűtiben, de csak azért, mert a vendégeim másnap jöttek, és igyekeztem amit lehet előre elkészíteni. Így másnap már csak a tejszínt vertem fel a cukorral, vaníliás cukorral és a habfixálóval, az így elkészített habot a krémhez kevertem, amíg egynemű nem lett.
A poharak aljába tettem 3 db piskótatallért melyeket előzőleg kávés rumba mártottam, aztán megpakoltam a poharakat krémmel, majd a tetejére is 3 db piskóta, az irodalomban ezt keretes szerkezetnek hívják :-)

Maci a falon 2.

"A külső mögött egy szív dobog. S az érzelmek, melyeket a szív kifejez, nem változnak, bármilyen ruha kerül a szívünk fölé, és bármilyen az arckifejezés, amelyet felveszünk."

Mireille Calmel: A farkasok bálja

Az augusztusi bejegyzések között található a párja:

Virslis tarhonya avagy a vér kötelez...

Vannak ételek, amiket soha nem tanulunk meg elkészíteni, mégis tudjuk. Talán az egyszerűsége miatt, talán emlékeinkben él az ízkombináció, talán a vérünkbe van kódolva. Visszagondolva ezt az étket sem a nagymamám, sem anyum nem adta nekem, menzás sem nagyon voltam, szóval csak a vér-kódra tudok gondolni, mindenesetre, pár hete eszembe jutott, és azóta már többször ettük két-pofára, ha szabad így fogalmazni.

Kissé pironkodva ugyan, (hiszen ez nem is recept, annyira egyszerű) de leírom, ahogy én készítem:
-egy nagyobb vöröshagymát olajon üvegesre pirítok
-hozzáadom a tarhonyát (én ezt a sörétest szeretem nagyon, annak ellenére hogy a nagymamám készített házit, és az esetek többségében a házi dolgok sokkal finomabbak a gépinél), sajnos még mennyiségeket sem tudok, annyira érzésből megy az egész.
- a tarhonyát is kicsit pirítom mielőtt dupla mennyiségű vízzel felöntöm. 
- alacsonyabb lángra veszem a tüzet, sózom, borsozom, egy kis csemege piros aranyat is nyomok bele, és hagyom, hogy a tarhonya magába szívja a vizet, és megpuhuljon.
- amikor már majdnem kész, 2 pár virslit felkarikázok és hozzáadom a tarhonyához. 
- csalamádéval, gyöngyhagymával, vagy bármilyen savanyúsággal az igazi

Rövid életemet megtoldom

Csukás István a nagy mesemondó 75 éves. Vetekszik nálam Andersen-nel. Neki köszönhetjük, az egyfejű sárkányt, Süsüt, aki megtanít arra, hogy legyőzzük félelmeinket, és ne a külső alapján ítéljünk. Pom-pom meséiben a képzelet kel szárnyra, úgy hogy gátat nem szab neki senki emberfia. A radírpók, Gombóc Artúr, festék-tüsszentő Hapci-Benő örök klasszikusok maradnak, és akkor még nem említettem a nagy Ho-ho-ho horgászt, vagy Mirr Murrt a kandúrt. Kevesen tudják, hogy Csukás István verseket is ír. Nekem ez az egyik kedvencem:

Rövid életemet megtoldom hosszú nyári délutánnal,
ami szárnyalni akar még belőlem, az itt is szárnyal,
hiszen kiderült, mint egy majdnem megfejtett keresztrejtvény,
hogy mindenhol megszületik a vers eleve elrendelvén,
a többi meg, nos, a többi itt marad lent a földön,
ami kimaradt a költeményből, azzal is illik törődnöm,
mert mohó és buta, szertelen, s nincs benne semmi szellem,
de hát bármily esendő, szeretem, s muszáj egy-két cselt kieszelnem,
hogy ne fájjon kicsiségem, s a kurta időn kétségbe ne essem,
vagyunk egy páran így e zölden habzó magányos égitesten,
amely a koporsónk lesz, de most lustán a nyárba fordul,
vele fordul a kert, fényt szürcsöl a klorofill, majd megbolondul
a boldogságtól, dagadt erekkel lüktet a fa, s mintha
vándorútra kelne, a szomszédból átkúszik a szederinda,
a kutya szőrös, bogáncsos pofájából sárga drágakő világít,
elnyel a mámor, s mélyül velem a határtalan öntudatlanságig,
bennünk a világ, s mi benne csücsülünk nyakig a világban,
mint a rég elfelejtett udvaron a napra kitett gyerekkori kádban,
a mostani udvar, mint derűs ripacs, a régire visszajátszik,
bár látom a csalást, de vele játszom, most már semmi se hiányzik,
ha mozdulok, velem mozdul fuldokló sóvársággal minden énem,
aki voltam s akit elhagytam, ahogy az szokás, úton és útfélen,
s visszanézhetek megnyugodva, vissza is látok apámig, anyámig,
e kifogyhatatlan nyári délutánból küldhetek nekik is egy sugárnyit,
s a többinek is a föld alá, a halottak elporladt szemhéja megremeg,
száj nélkül súg a rög: veled vagyunk, ne félj, mi örökké veled,
fordíts hátat bátran, mert szeretnek, s szívemben ne legyen kétely,
nyakamban pányva, s ne csak azt merjem, amit más is merészel,
súlytalanabb már nem is lehetne, ami végül leránt a földbe,
futólag pillantok erre-arra, ez volt az egész, kevéske nyári zöldre,
és mégis és mégis, legalább próbáltam az öröm ujjhegyén megállni,
nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni!

Nesquick keksz

" Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély dolgokat szereti."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

A receptet itt találtam. Annyit változtattam rajta, hogy én vékonyabbra nyújtottam és kiszúróval formáztam.

Hozzávalók: 
30 dkg finomliszt
2 púpos evőkanál nesquick kakaópor
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
15 dkg hideg vaj
1 tojás

A lisztet kimértem egy tálba, és összekeverem a kakóval, cukorral, sütőporral, sóval. Majd a vajat tettem hozzá kis kockákra vágva, végül a tojást és az egészet összegyúrtam. Lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszúróformával a megfelelő alakúra szaggattam. Majd olajjal kikent tepsiben megsütöttem. Majdnem 70 darab kijött belőle.

Medvehagymás pesto

És te, legkisebb lányom, hogy szeretsz engem?
Én apám, úgy szeretlek téged, ahogy az emberek a sót.

Én nem vagyok nagy só felhasználó, szeretem az ételek természetes ízét, és sohasem értettem mások miért sóznak állandóan. Múlt héten egyik este elhatároztam, hogy kipróbálom a medvehagymás pestót. Mivel anyum szedett az erdőben tavasszal, és tettem el vákuum csomagolva a fagyóba, így az év bármely szakában ehetem ezt a páratlan zöldséget.

Hozzávalók: 
2-3 marék medvehagyma
2 gerezd fokhagyma (elhagyható)
1,5 kupica olivaolaj
1,5 kupica tökmagolaj
1 kupica víz
50 g előzőleg megpucolt tökmag
só

Késes darálón aprítottam a hozzávalókat, először a tökmagot majd a medvehagymát, a fokhagymát csak késsel vágtam apróra, hozzáöntöttem az olajokat és a vizet, majd kíváncsiságból megkóstoltam. Elég nyers volt, igazából semmilyen íz nem jött ki. Már éppen kezdtem volna bosszankodni, amikor eszembe jutott a só. Megsóztam, összekevertem, hagytam állni egy kicsit, majd ismét megkóstoltam. Akkor úgy éreztem magam, mint Lecsóban a kispatkány, amikor becsukja a szemét, és az ételek aromája szétrobban a szájában. A só hatására kinyíltak az ízek és valami egyedi, mégis felséges kombinációt hoztak létre. Most már értem a só jelentőségét. Persze az is fontos, hogy lehetőleg tengeri vagy himalája sót használjuk, hiszen ezekben rengeteg, a szervezet számára hasznos nyomelem és ásványi anyag van. Tortellinivel kevertem el a pestót és amikor ettük, szinte zsibbadt a szám, annyira intenzív volt. Legközelebb, nem teszek bele külön fokhagymát. Párom lestoppolta a maradékot másnapi ebédnek, így már csak a dobozban tudtam lefotózni.

Zsákbamacska 2.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy mosómedve, akit Banditának hívtak a arcán található fekete maszk miatt. Bandi nagyon szégyelte az álarcát, ezért mindennel megpróbálkozott, hogy eltüntesse. Próbálta a csermely vizével lecsutakolni, aztán egy kis homokkal dörzsölte, de hiába, semmi sem segített. Egyik barátjától hallott India csodálatos világáról, ezért elhatározta, hogy odautazik és szerencsét próbál. Ott aztán találkozott egy majommal aki bemutatta neki a mosódiót. Ez a növény a mosódiófán terem, melynek termesztése talajvédő hatású. A fa segít termékennyé tenni a talajt, és életciklusa alatt oxigént termel. Bandi rájött, hogy a mosódióval tisztítani lehet természetes úton. Kereskedni kezdett a dióval, mosómedve boltja messze-földön híressé tette. Sokat utazott Amerika és India között, és a hajón, egy farsangi bálon megismerkedett egy mosómedve lánnyal akinek úgy tetszett ahogy volt, ezért többet meg sem próbálta eltüntetni a maszkját. Viszont használta a diót textilek mosásához, úgy, hogy közben védte az erdőt, a közvetlen környezetét. Bandi mindenkinek részletesen elmagyarázta a működési elvét: A terméshéjban saponin képződik, amit a növény védekezésül termel a rovarok és növénytetvek ellen. (Ezért növényvédő szerként is használhatjuk) A saponin felület aktív anyagként hat. Megtöri a víz felületi feszültségét, és segít a szennyeződések és az olajos foltok eltávolításában. A mosódió 100%-ban antiallergén. Használatával az ekcémás tünetek pár hónap alatt eltűnnek. Baktériumölő tulajdonságának köszönhetően még a
szennyvizet is tisztítja.
Használata: a kicsi textilzsákba tegyünk 3-5 db diót, ez 3-4 mosásra elég. Öblítőre nem, vagy csak kevés mennyiségre van szükség. Az elhasznált diók komposztba kerülhetnek.
Eleinte mind az erdők lakói, majd később a városi népek is elkezdték használni a mosódiót.

Így jutott el hozzánk is:

Maci a falon 1.

Ajándék macinak nézheted a színét, tartja a mondás, ugye?

Gyerekszoba falát fogja díszíteni ez a jóllakott édes jószág:

hetek

Amit ma tanultam:

Légy
Hétfőn Hamvas
Kedden Kedves
Szerdán Szíves
Csütörtökön Csendes
Pénteken Puritán
Szombaton Szelíd
Vasárnap Vágyakozó

Step by step...

" Beppo szerette a napkelte előtti órákat, a város olyankor még aludt. Szerette a munkáját, és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül: Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés - lélegzetvétel - söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább - lépés - lélegzetvétel - söprés.
Ahogy így megfontoltan haladt, előtte a piszkos utca, háta mögött a tiszta, gyakran nagy gondolatai támadtak. De szóba alig foglalható gondolatok voltak, nehezen meghatározhatók, akárcsak bizonyos illatok, amikre még épphogy emlékszünk, vagy színek, amiktől szép volt az álmunk. Munka után, ha ott üldögélt Momónál, elmagyarázta a kislánynak a nagy gondolatait. S mivel Momo a maga módján hallgatta, az utcaseprőnek megoldódott a nyelve, s megtalálta a megfelelő szavakat.
- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú, ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:
- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő seprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
- Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. -Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."

Michael Ende: Momo

Recept nélkül egy kép (csak az egyszerűsége miatt éppen ide illik):

Házi Sajtkrém

"Ehhez azonban meg kell tisztítania a lelkét, ezért mindig ahhoz a 4 erőhöz folyamodik, amely vezeti őt az útján: a szeretethez, a halálhoz, a hatalomhoz és az időhöz. Szeretni kell, mert minket is szeret az Úr. Tudomásul kell venni a halált, hogy jobban megérthessük az életet. Harcolni kell a gyarapodásért - de anélkül, hogy beleesnénk az ezáltal elérhető hatalom csapdájába, amiről tudjuk, hogy nem ér semmit. Végül, pedig el kell fogadnunk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

Az édes verziót már leírtam a magyar-mascarpone posztnál. Ez a sós változata. Eredetileg pácolt sajtgolyókat szerettem volna készíteni, de hiába csöpögtettem 3 napig a tejfölt, nem lett annyira formázható, mint szerettem volna.

Hozzávalók: 
1 nagy doboz 20%-os tejföl
géz, vagy egy darabka organza anyag
szűrő, tál, 
2-3 napnyi idő

A poharas tejfölt megpróbálom egyben kicsapni egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, hogy a savónak legyen hova kicsöpögni, és a tetejét lefedtem egy tányérral, hogy a hűtőben töltött napok alatt ne vegyen magához idegen illatokat. 2-3 nap elteltével a tálban felgyűlik az un. savó, amit lefagyasztottam későbbi felhasználásra (kelt tésztába ideális). Felül, a szűrőben maradt egy natúr, semleges ízű krémsajt.

Házi krémsajt fűszeresen

Kettévettem az elkészült natúr krémsajtot (ha biztosan tudjuk, hogy nem édesen akarjuk felhasználni, a csöpögtetés előtt megsózhatjuk a tejfölt). Az egyiket apróra vágott fokhagymával és bazsalikommal, a másikat medvehagymával ízesítettem.

ABC vonat

A hobbym nemcsak megnyugtat, nemcsak alkotok, és ajándékozom, sajnos maradék is képződik. A fonalakat nincs szívem kidobni, de tárolni se lehet sokáig, ezért aztán arra gondoltam újrahasznosítom. Maradék anyagból és maradék fonalból készült ez a minta, és a "vigyázz, mert megdöglik" rovatom főszereplőé lesz. Majd egy pólót fog díszíteni.

Baconbe csavart pangasius kapros öntettel rizságyon

A pangasius, avagy cápaharcsa ízletes, szálkamentes hal. Rácsodálkoztam, hogy a blogon még nincsen hal bejegyzés, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a halat, és gyakran készítem is. Hát legyen ez az első.

Hozzávalók:
1 kg Pangasius filé
halak fűszerkeverék
annyi szelet bacon, ahány halszeletünk lesz (jelen esetben 8 db, ennyi volt 10 dkg-os csomagban)
egy csokor kapor
fokhagyma
tej
kukoricakeményítő
rizs

Fagyasztott formában vásároltam, így előző este kinn hagytam a konyha asztalon, hogy felolvadjon. Másnap kettévágtam a halakat, mert elég nagy szeletek voltak, halak fűszerkeverékkel bekentem, majd egy-egy szelet baconnel feltekertem. Könnyen kezelhető hal, nem volt szükség fogpiszkálóra, vagy hústűre a feltekeréshez. Még egy gerezd fokhagymát 4 részre vágtam és a 4 sarkába dobtam. Fóliával lefedtem és megsütöttem.
Elég sok levet eresztett, ami egyrészt a hallé volt, aztán a szalonna sós zsírja és benne a puhára főtt fokhagyma, ezt használtam fel aztán a kapros szószhoz.

Átöntöttem a levét egy nyeles serpenyőbe, a fokhagymát villával szétnyomtam, hozzáadtam az apróra vágott kaprot, majd mikor forrt a tejet, melyből egy kicsit egy tálkában elkevertem 3 kiskanál kukoricakeményítővel, hogy besűrítse a szószt. Lehet főzőtejszínt is használni. Párolt rizst készítettem hozzá. Nem voltam biztos benne hogy a hal lágy íze és a szalonna karakteres vonása illik egymáshoz, de nem kellett csalódnom. Isteni volt.

Magyar mascarpone

" Először nagyon gyenge volt: nem is annyira testileg, noha teljesen elerőtlenedve levesen, a beáztatott kenyéren és hébe-hóba tejen vagy boron kívül mást nem tudott lenyelni. Valódi törékenysége azonban másban rejlett...Lehetett szél, amely elfújja a tüzedet, de ha elég türelmes vagy, és ügyesen táplálod és fújod, akkor még vissza tudod hozni a lángokat. De lehetett eső is amely után vagy új tüzet raksz valami száraz helyen, vagy kénytelen leszel meglenni nélküle. Azt hiszem, az öregember azokon a napokon azt szerette volna kideríteni, vajon szél vagy eső uralkodik-e a szívében, vagy a lelkében, ha úgy tetszik. Azt hiszem ez volt az oka."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

Annyit olvastam róla hogy nekem is ki kellett próbálnom. Fogtam hát magam, vettem egy doboz 20%-os tejfölt, otthon kicsaptam (fontos hogy egyben maradjon a homogenizálás miatt) egy előzőleg gézzel kibélelt szűrőbe, ami alá tettem egy tálat, és hagytam pár napig hűtőben kicsepegni. (utólag rájöttem, hogy le kellett volna takarni egy lapos tányérral, hogy a hűti egyéb tartalmának illatát ne vegye magához, na majd legközelebb) Alul maradt a savó, amit a mélyhűtőbe száműztem további felhasználásra, felül pedig egy natúr, semleges ízű krémsajt. Talán a créme bonjour-ra emlékeztetett volna, ha használnék ilyet. (megsúgom mások hasonlítják hozzá, és megelőlegeztem nekik a bizalmat, ám legyen)

Sütöttem egy 3 tojásos piskótát, aminek a tetejére szántam a magyarosított mascarpone-mat. Felvertem 2 dl tejszínt fél zacskó zselatinfix-el, hozzákevertem 10 dkg porcukrot és még a krémsajtot. Minden fázisban kóstoltam és egyre finomabb, krémesebb és lágyabb lett, és kevésbé lehetett felismerni az eredeti tejföl ízét, viszont egyre inkább a mascarponét. Még ribizlivel díszítettem. Nagyon könnyű, igazi nyári ínyencség kerekedik ki belőle. 

Az eljárásról bővebben itt olvashattok. 

honnan tudhatjuk?

Ezt a történetet már sokszor elmeséltem, és úgy érzem itt a helye. Elsőként a szellemafazekban oldalon találtam.

Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)

Isten éltessen Napfény!

"Az aranykor elérkezik bennünk, ha gondolataink, szándékaink, szavaink és tetteink "Aranykoriak", azaz egyetlen vezérelvünk a korlátlan, feltételeket nem ismerő, önátadó, minden élő és élettelen dologra kiterjedő Szeretet. Mivel a mitikus tanok szerint az Aranykor a Szellem, az Ezüstkor az érzelmi én, a Rézkor a logikai én, a Vaskor pedig a test uralkodásának korszaka, az Aranykor az egyén világában az emberi szellem diadalát jelenti."

részlet az Aranykor visszatér c. könyvből.

Variációk cukkinire

"Régi szó, varázslószó. Körülbelül azt jelenti: "távozás útja". Ha varázsló vagy, a világon semmi nem olyan fontos, mint az, hogyan halsz meg. Tudod, miért van ez így?...
-Egy varázslónak muszáj békében meghalnia. Nem a világi békéről beszélek, a szomszédokkal, vagy a helyi uralkodóval, sem az úgynevezett szellemi békéről, amely annyit tesz, hogy az ember betartotta az általa szolgált istenek minden előírását. Amiről én beszélek az a lélek valódi békéje: egyfajta befordulás, különleges mozdulatlanság, amely nagy előkészületeket igényel, és amelyet a varázslók csak hosszú egy helyben utazással érhetnek el. Ez a lamiszeta. Mint mondtam, nem könnyű lefordítani."

Peter's Beagle: A fogadós éneke

1. Rántott cukkini (alap, nem is kell rá több szót fecsérelni)
2. Cukkini saláta
Friss, ízletes, ropogós
A cukkinit felkarikázom, besózom, és vega-mix-el megszórom (ez egyfajta egészségesebb vegeta, natúr, vegán ételízesítő. Tartalmaz: sárgarépát, petrezselyem gyökeret és levelet, zellergumót és levelet, paszternákgyökeret, vöröshagymát, póréhagymát és pritaminpaprikát mindezt szárított, aprított formában.) Majd egy fél citrom levével és egy kis olíva-olajjal meglocsolom.

3. Cukkinifasírt
Talán a cukkini valódi íze ebben a variációban érvényesül leginkább.
3 kisebb hosszúkás darabból 11 db pogácsa jön ki.
Meghámozom a cukkiniket, majd nagylyukú reszelőn lereszelem, ha nagyobbak a magos részt ki lehet kanállal vájni belőle. Ennél a pontnál kellett volna megsóznom, ami jelen esetben elmaradt, de így is elég sok levet eresztett, amit kinyomkodtam belőle. Egy fél vöröshagymát apróra vágtam a cukkinihez adtam, és mivel nem találtam otthon fokhagymát (na most kapom majd az igét, milyen háziasszony vagyok, hogy nincs készleten ilyen alap dolog, de nem tudok eleget venni belőle, párom nagy mennyiségben eszi...) kis kocka foghagyma-pótlót morzsoltam hozzá, és két tojás kellett még bele, hogy összeálljon meg még annyi zsemlemorzsa amennyit felvesz. Elég sok. Pogácsákat formáztam belőle és bő, forró olajban kisütöttem.

Lélekországban

Erdélyben jártam a hétvégén, és a kezembe akadt Szente B. Levente Tollkalitka című verseskötete, amit azon frissiben el is olvastam. Nem vagyok egy versolvasó-típus, de ezt úgy szívtam magamba, mint egy szivacs. Hoztam is egyet, fogadjátok szeretettel:

Lélekországban

Nem múlik el idő
Varázslat nélkül
Sem fájdalom nem születik
Könnycsepp nélkül

Bár ahogy lüktet a csend
Mi egyre magasabbra szállunk
Szembe bátran a széllel
Puhán éjsötéten
Mindig arrafelé
Hol bensőnk mélyén
Lakozik még egy szent

Aztán találkoznak
Virág virág mellé fészkel
Színek keverednek pillanatra
Tán megfeszülnek
-nem szólnak még
nem beszélnek
átölelik egymást
nesztelen és büszkén
törvényre várnak-

Selyemút

Amióta Isten-tudatosabban élek, hittel telve, megbizonyosodva, valahogy egyenletesebb minden.
Hogy is tudnám ezt elmagyarázni?
Mint mikor haladsz az élet-utadon, és jönnek a nehézségek, "Terheim hegyekké nőttek, áttörni rajtuk nem tudok..."
falakként tornyosulnak eléd, és meg kell másznod őket alap esetben, hogy elérd a kívánt célt. Ha a minden-napjaimban kérem a Jóisten segítségét, akkor ezek a gyűrődések kisimulnak előttem mielőtt odaérek. Mintha selyem-úton haladnék, és egy gondos kéz előttem simítaná egyenessé az utam.

vigyázz, mert megdöglik...2.

Unokaöcsém ismét megörvendeztetett bennünket gyermeki világlátásával, és egyedi logikájával.

Játszottam vele, miközben dicsekedni akart:
-Képzeld a nővérem hozott nekem Pestről kaktuszlevet!
-Tényleg? -csodálkozom én - Fincsi?
-Igen.
-És hol veszi a kaktuszlevet?
A legnagyobb felháborodással a hangjában (hogy-hogy én ezt nem tudom):
-Hát a kaktuszlé-boltban.
...

Labdázás közben rászóltunk, mert az udvaron parkoló autójuknak dobálta a labdát:
-Ne csináld, mert tönkremegy az autó.
-Majd veszünk másikat.
-Miből?-kérdezzük
-Hát pénzből!-mondja rosszalóan

Ilyen egyértelmű nekik minden, nincsen bonyodalom, ismerik a válaszokat :-)

Egy kopott ház

A szeretet örök. Ha egyszer megszeretünk valakit, annak a szeretetnek a csírája ott marad bennünk. Még ha eltelik sok-sok év, még ha az illető már nem is él, akkor is bennünk van egy darabka szeretet iránta. Nem tudjuk kitörölni, megpróbáljuk megváltoztatni, gyűlölni kezdjük, vagy haragszunk rá, esetleg tehetetlennek érezzük az egész helyzetet. Hiszen ha a kedves elhagyott, a házastárs már mást akar, a családtagunk eltávozott, kinek adhatjuk tovább a nekik szánt szeretetünket? Az idő múlásával tompulhatnak az érzések, de el sosem múlik. Én egy kis dobozba zártam, átkötöttem fényes szalaggal, megcímkéztem, és rátettem egy mécsest tartalmazó kishajóra, és leúsztattam képzeletem folyamán. Remélem megtalálja akinek szántam, nem kell tudnia hogy tőlem van, elég ha érzi jótékony hatását.

Nyár=Kék

Nagyon szerettem ezt a képet hímezni, csak egy színnel dolgoztam - ez a jó az árnyékképekben - és lehetett látványosan haladni vele. Sajnos keresem és kutatom továbbra is az árnyékkép-mintákat, de olyan, amire azt mondanám, igen ez-az, ez kell nekem, olyant még nem találtam.

Tekercselve

"Mázsás kősziklát, sok sok éven át
Hordtam a hegyre fel, és reggel újra kezdtem el...

Építs a nap alatt, jégből szobrokat
Megtudod mennyit ér a fájón múló pillanat."

Ossian: Bilincs vagy ékszer

 A tésztához szükségünk lesz: 
50 dkg lisztre, 20-25 dkg margarinra, 3 tojássárgájára, 1 dl tejre, melyben felfuttatunk 2 dkg élesztőt. 
A lisztet tálba szitálom, középre egy lyukat képzek, körberakom a szélén az elmorzsolt margarinnal középre jönnek a tojások sárgái és a tejben feljött élesztő.(langyos tejbe teszek egy kicsi cukrot, és belemorzsolom az élesztőt, pár perc alatt feljön a tej tetejére) Könnyen dolgozható tésztává gyúrom, majd 3 részre osztom. Nem szükséges a tésztát külön keleszteni, azonnal nyújtható.

 A töltelékhez szükségünk lesz: 
20 dkg porcukorra, 3 tojás fehérjére, és 10-15 dkg kókuszreszelékre. 
A tojásfehérjét a cukorral gőz felett kemény habbá verjük és hozzáadjuk a kókuszreszeléket, esetleg egy kis tejet, hogy könnyebben a rá tudjuk kenni a tésztára.
A tésztákat kinyújtom, mindháromra elosztom a tölteléket, és egyenletesen rákenem. Feltekerem jó szorosan és szeletelem. Lassú tűznél sütöm. Két nagy tepsivel kijön belőle.

Csípős mediterrán csirkecomb párolt cukkinival

"Jelzik az éber csillagok, húsvérből fénnyé változok"

Kalapács: Sohase vár

Már többször elkészítettem ezt az ételt, amit a Praktika magazin 2009. júniusi számában fedeztem fel.
Hozzávalók: 
8 db csirkecomb (nálam alsó-felső vegyesen),
3 gerezd fokhagyma apróra vágva, 
1 cseresznyepaprika vagy csípős hegyes zöldpaprika, 
2 dl paradicsomlé (most paradicsomkonzerv, de jobb a lé),
mustár (nálam 1 evőkanál kiskunfélegyházi, és 1 kiskanál francia dijon-i magos),
zöldfűszerkeverék (oregánó, bazsalikom, kakukkfű), 
3 evőkanál olívaolaj
2 cukkini, és 2 fej lilahagyma
A combokat megmosom és alaposan bedörzsölöm sóval. A következő pácot készítem el hozzá: A paradicsomlevet simára keverem az olívaolajjal, a mustárral, hozzáadom a fokhagymát, a karikára vágott csípős zöldpaprikát és a zöld-fűszereket. Ebben pácolom a húst egy éjjelen át. A bepácolt húst 200°C-os sütőben sütöm meg, közben öntözgetem a páclével. Ha már puha a hús, megemelem a hőfokot, és pirítom piros-barnára. A cukkinit felkarikázom, a lila-hagymát cikkekre vágom, sózom és vajon megpárolom.
Én még rizst pároltam mellé, mert csak 1 cukkinim volt.

"Megsárgult kép a címoldalon,
Voltam már jó és rossz lapon.
Ez mind csak múló árny.
Mennyi csók és vallomás,
Mennyi póz és árulás,
és hány önáltatás."

Kalapács: Sohase vár

Kapros sárgarépa-krémleves

" A tündérek mesélnek olyan lényekről, akik szabadon járnak a csillagok között, akik már akkor is ősöregek voltak, mikor ez a világ megszületett. A teremtés pora tapad a lábukhoz. Sokféle nevük van: az angyal ezek közül csak az egyik. Hatalmuk van élet és halál fölött, úgy mondják."

Pat Walsh: Crowfield átka

Hozzávalók: 
3-4 sárgarépa
1 erőleveskocka, 
5 dl főzőtejszín
2 késhegynyi curry por
só, cukor
egy kis kapor
fél citrom leve

A sárgarépa tartalmaz kalciumot, káliumot, nátriumot, foszfort, vasat, magnéziumot, krómot, sót, A, B komplex, C, E, és K vitaminokat. A legtöbb benne az A vitamin elõ vitaminja, amely vízben nem oldódik, tehát csak abban az esetben tudja szervezetünk hasznosítani maradéktalanul, ha zsírok, főleg esszenciális zsír társaságában, fogyasztjuk. 
Jól csillapítja az éhséget, fogyókúrázóknak ideális. Rágcsának kitűnő. Segít a máj tisztításában, serkenti a mellékvesék munkáját, s ezáltal a hasnyálmirigy működését is. Persze ne feledkezzünk meg látás-javító hatásáról sem, hiszen egy szelet sárgarépa úgy néz ki, mint egy emberi szem. A tudomány ma már tudja, a sárgarépa nagyszerűen feljavítja a szem vérkeringését és működését. Nem utolsósorban a nyuszik is szeretik. :-)

Ez olyan vitaminbomba és bébipapi keveréke leves. Intenzív íze van, én pirítóssal ettem.
A répát megpucolom és karikákra vágom. Felteszem a tűzre, kicsit dinsztelem tyúkzsírral, majd felengedem annyi vízzel ami ellepi és még feleannyival. Beledobom a leveskockát, sóval és kis cukorral ízesítem és addig főzöm amíg megpuhul a répa. Beledobom a botmixert és krémesítem. Felengedem tejszínnel és még fokozva az élvezeteket kis curryporral fűszerezem. Citromlével, kaporral fejezem be a művet. Íme:

Flamingó spagetti

Szomszédasszonyomtól származik ez a recept, és nem kell megijedni, nem flamingó-husiból készül, csak a szósz színe hajaz nagyon rá.


Hozzávalók 4 főre: 

-alaszkai füstölt lazacfilé szeletek 100g (310 Ft/db)

-alaszkai füstölt lazacdarabok 85g (310 Ft/db)

-2,5-3 dl főzőtejszín

-egy tubus natúr sajtkrém (az eredeti receptben vajkrém szerepel, de ezzel finomabb)

-citrombors (én fehér borssal és citromhéjjal helyettesítettem)

-egy zacskó spagetti kifőzve

a lazacszeleteket apró kockákra vágom és saját olajában (növényi olajban van eltéve) egy teflon edényben megpírítom. Kiszedem az olajból és félreteszem. 

a lazacdarabok-ról leöntöm az olajat és a teflonba teszem, hozzáöntöm a tejszínt, és belenyomom a sajtot, fűszerezem (tilos sózni, mivel mindkét hal nagyon sós olajban van eltéve...), majd összerottyantom. Rózsaszínű lesz, flamingószínű :-)

A spagettit kiporciózom, leöntöm a rózsaszín lazacos öntettel, és a tetejét megszórom a korábban félretett sült apró, lazacdarabokkal (mint mikor a túrós csusza tetejét szórjuk meg pirított szalonnával).

Másnap a szósz jóban összeérik és még finomabb lesz. 

és nincs mese, meg kell enni :-)

a képek szerkesztésében D. Ádám volt a segítségemre.

Szeméttelenség két példával

ezt a két cikket a humusz oldalán találtam. Érdekesség, az első egy kaliforniai családról szól akik lényegében nem termeltek 1 évig hulladékot, ami keveset mégis, azt kiállítják múzeumban, és persze, mondhatjátok, hogy a tengeren túl így meg úgy, de a második a magyar példa:

Dave Chameides kaliforniai ökológus 2008. január 1-én nagy elhatározásra jutott: a család csak annyi hulladékot "termel", hogy egész évben ne legyen szükség kukájának ürítésére. Az események alalkulását "365 Days Of Trash" című blogjában rögzítette. Célját elérte. Kis pincéje az év végén sincs csordultig tele szeméttel, ellentétben azzal, amit jósoltak neki. A Chameides-család (a családfő, a feleség és két gyermek) hulladéka kb. 15 kilogrammot tesz ki. Kétszázszor kevesebbet, mint egy átlag amerikaié.

Los Angeles-i házában, néhány utcányira Hollywoodtól, a 39 éves operatőr blogjában rögzítette környezetvédő erőfeszítéseinek krónikáját. A hulladékot fajtái szerint szétválogatta és különböző módon kezelte. "Ha amerikai szokásnak hódolnék, pincém ma tele lenne műanyag palackokkal" - mondja. Ám ők csak csapvizet isznak. A legnagyobb szemétszaporítók a csomagolások, de neki ezt is sikerült a minimálisra csökkentenie.
A főzéshez szükséges alapanyagokat edénybe, kimérve vásárolja. Az ajándékokat, még a karácsonyiakat is, szintén ajándékruhába csomagolja, így a gyerekek tulajdonképpen dupla ajándékot kapnak, ami nagyon tetszik nekik, ő pedig nem fizet kétszer a különböző dobozokért: egyszer, amikor megvásárolja, és másodszor, amikor szemétdíj ellenében megszabadul tőlük.
A szerves hulladékokat, mint például a gyümölcshéjakat, egy műanyagdobozban gilisztákkal komposztáltatja. Így lényegében csak mérgező hulladékok gyűlnek, ilyenek az égők, az elemek, az autó olajszűrője, az elhasznált merevlemezek. Házának egy részét napelemek látják el energiával, kocsija használt étolajjal működik. Chameides esküszik, hogy nem áldozza fel életminőségét; frissebb termékeket fogyasztanak, pénzt takarítanak meg, nem élnek barlangi ember módjára, mint ahogy egyesek hiszik.
2008. évi hulladékuk 2009 januárjában sem kerül a szemétgyűjtőbe, hanem kiállítják Hartfordban (Connecticut), a szemétmúzeumban, ahol azt láthatják az érdeklődők, hogyan fejlődött a hulladékkezelés története.

Dr. Nádai Béláné  a Kukadiéta verseny hetvenes éveiben járó  győztese.  XII. kerületi otthonában arról beszélgettünk, hogyan éli mindennapjait. 

Már első kérdésem komoly gondot okozott Brigitta néninek – nem tudta megmondani,  hogy mióta él környezettudatos életet. Sőt, nem is igazán értette a kérdést, hiszen amióta az eszét tudja, takarékoskodik az erőforrásokkal, nem dob ki semmi hasznos holmit.  
Aki még emlékszik a "szükségre"
Nem a mostanság felkapott környezetvédelem az, ami őt erre készteti, így nőtt fel, ezt hozta otthonról. Vérében van a takarékosság, ami számára nem önmegtartóztatást jelent, hanem egyszerűen ismeri saját szükségleteit és az elég fogalmát. Budapesten nőtt fel, és szinte semmit nem dobtak ki a családban - amire már nem volt szükség, azt elcserélték az ismerősök között. Spórolni is kellett mindennel, nem volt ilyen „tejjel-mézzel folyó Kánaán” mint most.  Tudatossá a környezeti katasztrófákról olvasott hírek tették, ma már a minimálisan keletkező hulladékmennyiséget is szelektálja. A papírt a lánya beviszi az irodájába, ahonnan üzemileg továbbítják a hulladékkezelőhöz, a biológiailag lebomló anyag pedig megy a komposztba. Ásványvizes palack nem sok keletkezik, általában teát iszik a család, de nem vetik meg a budapesti vizet sem.
Brigitta néninek máig idegen az a mai „szokás”, hogy az emberek kenyeret vagy más  élelmiszert dobnak a szemétbe. Ő még a karfiol, karalábé  levelét is felhasználja, elmondása szerint ugyanis nagyon jól passzol a mindentbele leveshez. Az esetlegesen keletkező maradékokat, csontokat pedig a lánya lefagyasztva juttatja el kecskeméti ismerőseinek, ahol három kutya leli benne örömét.
Általában a lánya vásárol be az idősödő hölgynek, de ha teheti, inkább elmegy a Fehérvári úti piacra. Még ha drágábbak is a termékek, neki többet ér a kofákkal való közvetlen kapcsolat; mindig tudja, mikor lesznek szép, friss csirkecombok. Tojást és felvágottat is a piacon vásárol. Szereti látni, ha ott előtte vágják fel a húst, nem kedveli az agyonfóliázott, több hetes termékeket. Ezzel nem csak csomagolóanyagot takarít meg (mindig visszaviszi a tojástartót is a kofáknak), hanem a kistermelőket is támogatja.
Már évek óta mosódióval mos és a mosógépet is csak akkor indítja el, ha teljesen megtelt. Minden megmaradt vizet a növények locsolására használja, Brigitta néni lánya ugyanis környezetmérnök és talán szakmai ártalomból, de nagyon ügyel a víztakarékosságra. 
Másnak kincs, ami neki felesleges
Brigitta néni egyfajta „jótékonysági központot” üzemeltet. Összegyűjti az általa és ismerősei által kinőtt, vagy már túl nagy ruhákat, konyhai eszközöket, párnákat és elküldi határon túli ismerőseinek, akik nagyon rossz körülmények között élnek és minden darab nagy segítség a számukra. Természetesen azért Brigitta néni sem jár évekig ugyanabban a ruhában, amit megun, elcseréli barátnői között. Ilyen cserék alkalmával már többször volt szerencséje igazán „márkás” ruhákhoz is, amik felelevenítették benne a 30 évvel ezelőtti ócska nejlonból készült munkaköpenyek emlékét.
Ugyanígy könyveket sem dob a szemétbe, hiszen azokat értéknek tekinti. Helyszűke miatt azonban kénytelen megválni némelyiktől, ezért aztán, kis csomagokban viszi a könyveket a Regnum Marianumba és a katolikus egyháznak, míg az ifjúsági regényeket a barátnői unokáinak osztogatja el. 
Javítsunk!
A javítgatásoktól sem viszolyog, sőt sajnálja, hogy egyre több mesterember kényszerül a bolt bezárására. Cipőt, ollót, kést, esernyőt mind javíttat. A konyhában is egy helyrehozott 27 éves gáztűzhely áll, de a mosógép sem sokkal fiatalabb. Azért sem cseréli ki őket, mert tapasztalata szerint a ma gyártott termékek a régiek élettartamának tizedét se közelítik meg.
Brigitta néninél semmi nem vész kárba: nemrég egy régi, ajándékba kapott bőrmellényből egy belvárosi kisiparossal táskát csináltatott magának. Ezt az ötletet rögtön magamévá is tettem, ami jelentősen megnövelte az édesanyám elszakadt bőrkabátjában rejlő potenciált.
Brigitta néni megmutatta a társasház hátsó kertjében lévő, férje készítette komposztládát is, ahonnan a felgyülemlett föld az udvarra kerül, javítva a sittből és kőből álló pocsék talajt. A társasház egész kertjét Nádaiék és egy szomszédasszony gondozza, ők készítettek a madaraknak itatót is, ami szárnyasok sokaságát vonzza oda.
Úgy tűnt, Nádai Bélánénak egyáltalán nem hiányzik életéből a fogyasztás. Arra költ, amire szükséges, örömét inkább lányában és férjében leli.