Üzenet
Mélyfekete éjbe burkolózik néma könyörgésem.
Gombóc a torkomban, odafagy a szó,
de a hajnal szivárványhídján jut el hozzád a gondolat szikrája:
Gyere! Siess haza!
Kacagó tündérkék várnak és csillapítandó fájdalom.
Légy a nyugodt erő, légy álmos ölelés, csodaváró pillanat.
Harmatcseppekben folyik arcomon a lelkiismeret...
Ismered te is, ahogy fáj, éget a csüggedés.
Aranyló gyökér és zöld levelek leve: mágia vagy csak egyszerű kémia?
Mindegy is nekem. A varázslat benne van, hiszen Te benne vagy.
A lényeg a lényed csillámlása átjön a ködfalon.
Morzsákból épül az új nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése