Répatorta

Föld órája negyed óra múlva!!!
20.30-21.30

Elő a gyertyákat és a gitárt, minden villany lekapcs.!!! No lapi-topi (még aksival se) no tv, csak sejtelmes félhomály, meghitt beszélgetések...
Recept majd holnap...

Triplahagymás tortellini

Micsoda marketingfogás, már nem elég ha valami szimplán sajtos, vagy csokis, minimum dupla csokis legyen és négy sajtos. Hát jó! Akkor itt a tripla-hagymás, mert hiszen ha lúd, legyen kövér, nem igaz?!? :)

Végy 3 féle hagymát, ne kettőt, és ne négyet, az ötöt szádra ne vedd.... :)
na jó:
1 vöröshagymát
2-3 gerezd fokhagymát
2 marék medve hagymát (nekem még tavalyi fagyasztott) aprítsd és kevés olajon párold meg, öntsd fel tejszínnel,sűrítsd kukoricakeményítővel, sózd fűszerezd kedved szerint. Majd a kifőzött tortellinivel vegyítsd!
Lapátold be frissen melegében!

Dr. Fa

Ha meglátok egy szép formájú fát séta közben késztetést érzek rá, hogy megöleljem. Jó érzés, nyugtató, békés. Éppen ma kaptam egy mailt arról, hogyan öleljünk meg egy fát?

" A fák gyógyító ereje gyógyír mindazoknak, akik kétségek nélkül meg tudnak nyílni előttük!
És a fagyógyászat igen kellemes módszer!
Nem kell mást tenni, mint elmenni az erdőbe, vagy lesétálni a közeli parkba, és máris érezheted ahogy a pozitív energiák átjárnak!

Az erdei séta jól esik, hisz a pozitív energiák mellett, a hatalmas fák között biztonságban érezzük magunkat, és ránk talál a nyugalom!

Ha szomorúság gyötör, vagy csak fel szeretnél töltődni pozitív energiákkal, menj ki a természetbe!
És hogy is kell megölelni egy fát?
A jótékony hatás elérése érdekében nem kell mást tennünk, mint felhasználnunk a fa "gyógyító" erejét!
Ennek érdekében tetszőleges ideig öleljünk át egy fát úgy, hogy közben homlokunk, mellkasunk, és hasunk a fa törzséhez ér! Bal kezünk felfelé, jobb kezünk pedig lefelé mutasson!
Azután forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és lábunk is érintkezzen a törzzsel!
Ha álmatlanság kínozna bennünket, akkor jó időben heveredjünk le a fa mellé, és meztelen talpunkat tegyük a fa törzsére! A fa energiájából elsősorban nappal töltekezzünk, mert éjszaka az energia lesüllyed a gyökerekbe!
Minden fafajta más-más területekre hat, így érdemes figyelembe venni a kiválasztásnál a fa fajtáját is!
Bükk: az egyik legerősebb energetizáló hatással rendelkező fa. Elűzi a depressziót, a rosszkedvet, és segíti a pozitív gondolatok áramlását!
Gesztenye: szerelmi bánat, és a csalódottság elűzője.
Hárs: egy kis lelkierőért forduljunk e fához, ugyanis az érzelmi problémák legjobb "orvosa".
Nyírfa: erősíti a megérzéseket, segíti a jó és rossz energiák közötti különbségtételt. Segít leküzdeni a szorongást, félelmet és a pánikot.
Tölgyfa: egyes kutatók szerint erősíti a pozitív tulajdonságokat.
Fenyő: kiváló idegesség ellen, nyugtató hatású.
Cseresznyefa: egyesek úgy tartják a cseresznyefa a szerelmesek fája. Emellett oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat.
Fűzfa: segíti a gyermekek fizikai, és szellemi fejlődését, enyhíti a depressziós tüneteket."

(Ismeretlen szerző)

Tárkonyos húsgombóc leves

Ez aztán csudafinom leves!!! Nosalty oldalán találtam és kisebb változtatásokkal készítettem el.
A levesalaphoz:
1 vöröshagyma
pár sárgarépa
pár fehérrépa
fél zeller
só, bors, kevés olaj


A húsgombócokhoz:
25 dkg darálthús
zsemlemorzsa
1 tojás
só, bors
szárított apró petrezselyem


A pikáns ízvilághoz:
habarás
tárkony
citromlé
Kevés olajon megfuttatom a hagymát, mikor üvegesre pirult hozzáadom a karikára vágott leves zöldségeket.
Pár percig pirítom, hogy a vitaminok kioldódjanak belőlük. Eztán felengedem vízzel, sózom.
A következő lépés a húsgombócok összeállítása.- Lehetséges, hogy eredetileg kellett volna ebbe is hagyma, én kihagytam. Zsemlém nem volt otthon, azt zsemlemorzsára cseréltem. - A fenti hozzávalókat összegyúrom, majd vizes kézzel golyókat formázok belőle. Míg bíbelődőm a húsgolyókkal a zöldségek megpuhulnak. Nekem összesen 24 gombócka készült. Ekkor jön a próba, egy tesztpéldányt engedek az enyhén gyöngyöző levesbe, ha egyben marad, kísérhetik a társai is.Vagy, ahogy az örök klasszikus mondja: mennek a levesbe! :)
Végezetül behabarom a levest (tej, tejföl, liszt), fűszerezem tárkonnyal és fél citrom frissen kifacsart levével (tárkonyecetet helyettesítendő). Pikáns, tartalmas, igazi emberes leves lett.

Apa-fia tiramisu

"Ébredj fel, józanodj részeg, hamis álmodból!    

Szemfényvesztés minden, amit tanítottak az igazságról.
A választás hatalmát nem kerülheted el,
De tudnod kell, hogy merre indulj el-
És hazaérkezel!

Álmod gyönyörű szép, hisz ontják rád a képeket,
Bár szűknek tűnik néha méretre szabott életed.
A vesztes sors kovácsa vasból edzette láncodat,
De neked kell döntened, hogy győztes leszel vagy áldozat!"

Avatar: Ébredj fel

Folyamatosan figyelem a tejföl árakat, amint akciós, "nagyobb" mennyiségben veszek, hogy aztán mascarpone készüljön belőle, abból pedig tiramisu.
420 g tejfölből, lett 300 g mascarpone, ahány g krémsajt, annyi tojás és annyi kanál cukor illik mellé.
Elkészítése:
A tojásokat szétválasztom, nemcsak a héját a belsejétől, hanem színekre bontva is. :)))
A sárgáját habosra keverem a cukorral, egy kis fahéjjal ízesítem. Hozzáadom a krémsajtot, és addig keverem, míg szép egységes masszává nem válik. Ezután külön felverem a tojások fehérjét, jelen esetben hármat. Fokozatosan adom hozzá a tojáshabot a mascarpone-s masszához, ezt már csak fakanállal kevergetem.
Egy tálkába kiöntök kb. 2dl hideg kávét, egy kis rummal megbolondítom, és ebbe áztatom a babapiskótákat egyesével. Egy magasabb üveg-tálat kibélelek egy sor kávés piskótával, erre öntöm a krém egy részét, majd újra "csempézek" babapiskótával, eltakarom egy réteg kémmel, ezt a műveletet az idők végezetéig  addig folytatom, míg el nem fogynak a burkolni való anyagok. Arra figyelek, hogy krém legyen a legfelső réteg. A tetejét meghintem finom kakaóporral, és állni hagyom amíg a "Zuram" hagyja. :) sejtitek, gondolom, hogy összeérni az ízeknek nem volt sok ideje... :)) A nagy tálnyi pikk-pakk elfogyott (persze engem se kell ám félteni...), még szerencse, hogy pár pohárkával mentettem el fotózásra is.

Majonézes krumplisaláta

"Szólj, ha elfelejtenéd, mennyit ér egy jó barát: én elkísérlek tűzön-vízen át, mindenen át!"

Rántott csirkemáj mellé készült a világ legjobb majonézes krumplisalátája. :)

A ceruza meséje

Lehet már többen ismeritek, de ez annyira szép, és igaz, hogy itt a helye.

"A gyermek nézte a nagyapját, amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
-Olyan mesét írsz, ami velünk történt? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja félbehagyta az írást és mosolyogva ezt mondta az unokájának:
-Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, ha megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
-De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
-Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha ne feledd, hogy létezik egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük, és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmaz okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitöröljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája, vagy a külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

És végül az ötödik érték: Mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is az életben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani."

Paulo Coelho

Wellness Csirkemell Kati Mami Salival

Buddha tanításainak alapját a "Négy Nemes Igazság" adja:
1. Minden élet szenvedéssel teli. (Dukkha=szenvedés)
2. A dukkha kiváltója az ember örökös vágyakozása és sóvárgása.
3. Létezik mód arra, hogy elérjük a szenvedés nélküli állapotot.
4. A szenvedésből kivezető út a "Nemes Nyolcas Úton" át vezet.

Nemes Nyolcas Út:
-Helyes megértés
-Helyes gondolkodás
-Helyes beszéd
-Helyes cselekedet
-Helyes életvitel
-Helyes törekvés
-Helyes éberség
-Helyes összeszedettség

A csirkemellek a következő pácban éjszakáztak:
fél citrom leve
1 dl olívaolaj
kakukkfű
Másnap egy pár perces forró olajfürdőt vettek, hogy egy kéreg alakuljon ki a felületükön, majd gőzfürdő következett a sütőben. A sót és a hús szurkálását mellőztem, hogy minél több húslé maradjon az egészben hagyott mellekben, így nem lesz száraz, ellenben puha, rózsaszín, gusztusos falatokká neme-sülnek. :)

A saláta kellékei:
egy egész kínai kel
egy póréhagyma
egy csomag piros retek
egy kígyóuborka (erről most megfeledkeztem)
egy egész citrom leve (ha nagy a kel, lehet kettő is)
kevés cukor vagy más édesítő, ill. cukorpótló (elhagyható)
só
A kínai kelt a külső leveleitől megfosztom, negyedelem, majd a torzsájától indulva vékonyan felszeletelem. A többi zöldséget karikára vágom, az egészet egy nagy tálba halmozom, lesózom, 10 percet állni hagyom. Egy kissé összeroskad az egész, majd leöntöm citrommal, cukorral megszórom, és jól elkeverem.
Lehet más retekkel is, vagy újhagymával, snidlinggel variálni.
Letakarva több napig is eláll, nálunk max. 3-ig. :))

Ubu Titka 9.

9.

Mira reggel kitalálta beugrik az anyjához, és elhívja egy kicsit vásárolgatni. Mostanában úgyis annyit dolgozott az anyja, ráfér egy kis pihenés. A kicsit elvitte a játszóházba, majd felkanyarodott szülei házához. Csengetésére nem jött válasz. Gondolta megint sokáig fenn volt ezért biztos, hogy anyját még az ágyban találja. Kikereste táskájából a kulcsait, benyitott, halkan lepakolt egyből meglátta a félig nyitott hálóajtóban anyját, ahogy jóízűen alszik. Felrakta a teavizet a konyhában, készített pirítósokat, majd halkan bement a hálóba, hogy felébressze anyját. Elmosolyodott, amint meglátta, hogy anyja a régi digi-tükörrel a kezében szundított el. Amikor kivette a kezéből, akkor érezte meg, és értette meg mi történt. Az anyja keze jéghideg volt. Apja után ment.

1 évvel később

Mira Long egy elegáns irodában ült melynek ajtaján, az eddig ismert bolygók-tanácsának vezetője felirat díszelgett. Anyja jegyzeteit vitte el.

A vezető előtt egy kivonat feküdt, mely a lényegét tartalmazta anyja munkájának. Csendesen megkérdezte Mirát:

-Mit gondol erről asszonyom?

Az anyám mindent pontosan dokumentált, kivéve a saját esetét. Azt gondolom, neki valami olyasmit mutatott az Ubu, amire hazajövet is emlékezhetett. Szerintem, sőt biztos vagyok benne, hogy apával lehetett kapcsolatos. Így könnyebben feldolgozhatta a halálát.

-Igen, igaza lehet. Ez az anyag a maga nemében rendkívüli. Mégis titokban kell maradnia, gondolom nem kell a miérteket felsorolnom. Mindazonáltal a kérését nem tagadhatom meg.

-Köszönöm Uram.

Mira hazamenet csak odaszólt az űrszolgálatnak, hogy vegyék fel a csomagjait. A vezetőtől kapott jeggyel elfoglalta helyét az Ubu-i járaton.  

Vége

Ubu Titka 8.

8.

Mélyen beleásta magát a témába, az összes ezzel kapcsolatos cikket elolvasta. Lassan kirajzolódott egy kép, de még bizonyítani nem tudta. Elgondolása szerint az Ubu-n nincs élet. Ami van, az a köd.  A ködben lehet talán valamiféle értelmes intelligencia, hiszen emlékeket idéz meg, mégpedig nem akárhogyan. Lássunk egy példát: a 329-es számú alanyét.

-Mi történt 3405-ben? (a kérdezett abban az évben utazott az Ubu-ra, persze tudtán kívül)

-Egy nagy projecten dolgoztunk a Taruniakkal. A tárgyalások egyszer csak elakadtak. Sehogy sem tudtunk tovább együttműködni. A határidő szorított, de semmi remény nem volt arra nézve, hogy egy fikarcnyit is közelebb kerülünk a célhoz. Az idegösszeroppanás szélén álltam. Egy utolsó kísérletként utaztam a Tarun-ra, talán rá tudom beszélni őket a további lépésekre.

A járatom késett 5 órát, a tarun-iak nagyon megijedtek, nem tudták volna megmagyarázni az eltűnésemet. Bőséges vacsorát kaptam, azt sem tudták hogyan kedveskedjenek nekem. Akkor teljesen véletlenül egy gyerekkori történetet meséltem el nekik. Ők sajátosan mosolyogtak, összenéztek és végül az üzlet megköttetett. A munkahelyem megmaradt, ami azért is volt számomra különösen fontos, mert Claraval akkor vártuk első gyermekünket. Végül minden helyrejött. Utólag megtudtam, csak egy buta félreértés okozta a galibát. Persze tudjuk a Tarun-on élők végtelenül makacsok.  

Teszteredmény: az öt órás késés alatt, a gép bekerült az Ubu légkörébe. (szintén titkos járatnapló bizonyítja) Sajátos módon az a köd, előhozza az ember azon emlékeit, amelyek segítenek megoldani az adott élethelyzetben kialakuló problémát.

A legérdekesebb persze az volt a kutatásban, amikor Letti számára világossá vált, Rosella S. a leves felfedezése előtt pár hónappal keresztülutazott az Ubu-n. Az utóbbi 30 év technikai felfedezéseinek, a jelenlegi hatalmi elit felemelkedésének, és egy-egy művész híressé válásának is köze volt a bolygónak. Hívhatnánk emlék bolygónak, de nem csak ez a funkciója, és nem is ez a megfelelő szó, inkább a tevékenysége egy angyaléra hasonlít, aki terelgeti a reá bízott embereket a megfelelő úton. Aletta 3 éven keresztül kutatott, dolgozott, jegyzetelt, míg szépen lassan összeállt az anyag, melyet a Bolygóközi Minisztérium megfelelő osztályára fog elküldeni. A végső simításokon dolgozott. Az utóbbi 3 évben fogyott egy keveset, de életkedve, mosolya és lendülete a régi volt. Minden este köszönetet mondott az Úrnak, és imádkozott férje lelki üdvéért. Minden alkalommal úgy fejezte be imáját: Legyen meg a Te akaratod!

nemsokára itt a befejező fejezet...

Ajváros csirkeszárnyak

"Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben."

Osho

Hát ez egyszerű, mint a tökfőzelék, csak tök kell hozzá meg főzelék. :) Összekevered és már kész is.
Kaptam anyumtól házilag eltett ajvárt. Csak éppen használati utasítás nélkül. Se arra nem kaptam választ, hogy mi ez, se arra mire lehet használni. Edd meg! -ennyi volt a felszólítás, no de hogyan?
Így hát vettem a piacon 1 kg csirkeszárnyat, jógaülésbe hajtogattam őket :),sóval meghintettem, megkentem ajvárral, akármi is legyen ez a kence (kóstolásra luxus-ketchupnak mondanám, szóval jó cucc). Beültettem őket a sütőbe, 1 dl vizet öntöttem alá, 3/4 sütési idő alatt szaunáztak az alufólia alatt, majd fólia nélkül szoliztak tovább. Kaptak mellé autentikus indiai zenét alla Laár András, és jól megsütöttem őket. Kívül ropogós, belül omlós, puha ízletes husi, nyami...

Ubu Titka 7.

Talán a legérdekesebb és legizgalmasabb fejezet! Jó szórakozást hozzá!

7.

Leszállásnál Letti nagyon fáradtnak érezte magát, talán az út viselt meg ennyire? –kérdezte magától. A reptér mosdójának tükre nyúzott, megviselt arcot mutatott. 

-Mint egy öreglány- somolygott magában.

Ahogy a csomagjaira várt, nézegette a vele együtt leszálló utasokat. Zavart kifejezéssel az arcukon bukdácsoltak tova, mintha nem értenék hova is kerültek. Long-ot sehol sem látta.

Ő bizonyára nem ilyen fancsali képpel jár-kel. – mosolygott, majd arra gondolt lesz, mit mesélnie a csajoknak. Egy úr közeledett feléje, és közölte, hogy nem kell várnia, a csomagjait már hazaszállították az otthonába! Letti nyelt egy nagyot, visszafojtva a Tessék?!- kérdést vagy inkább felkiáltást.

- Az otthonom?!? De hát én még…és milyen nevet is mondott?!?... nem is… ooh…

Aztán elszédült, le kellett ülnie.

- Mi történt velem? – kérdezte gondolatban. Egy kisebb fajta csoport sereglett köréje, mindannyian segítségüket ajánlva fel a megszeppent idős asszonynak. Csak egy pohár italt kért. Ott üldögélt zárásig, mikor is a takarító robot műanyag hangján kitessékelte a váróból.

A képek a fejében lassan összeálltak. Hazaérve sírdogált egy keveset. Az emlékek nem tűntek el. Egész éjjel írt. Nemcsak az ott töltött hónapot, hanem a gondolatait, az érzelmeit, a sejtéseit. Úgy döntött pontot tesz a befejezetlen feladat végére.

Másnap kimentette magát mindenféle találkozóból. Lánya többször aggódva hívta, mígnem megnyugtatta, nincsen semmi baj, csak a hazatérés felerősítette benne apja hiányát, ezért szüksége van még egy napnyi pihenésre. Hiány, egy kicsit füllentett neki. Már nem érezte hiányát. Tudta, vele van. Hiszen megígérte, együtt maradnak, míg az út végére ér. Sietnie kell, nincsen vesztegetni való ideje. Aznap elkészítette a kutatási-tervet. Teszt alanyokra lesz szüksége, pár mély-elmelátó berendezésre, persze erre az állam engedélyére lesz szükség, ami nem egyszerű feladat, de most már nem ismert lehetetlent. Kikereste a megfelelő hivatalok elérhetőségeit, kérvényeket, beadványokat írt. Este jutott eszébe, hogy aznap még nem is evett. Rendelt valamit. Régen a Földön pizzának hívták ezt az étket és rengeteg változata volt.

Miközben a nyúlós vacakot ette, elgondolkozott: a felfedezéséből mennyit áruljon el környezetének. Végül úgy döntött, semmit.

Másnap letudta a kötelező formai találkozókat, igyekezett mindegyikhez jó képet vágni, annyit mondott csak, hogy a memoárjait írja, ami félig igaz is volt. Ezzel talált magának célt, lelkes és újra örül az életnek. Sikeresen megnyugtatta féltő barátait, lánya éles szeme azonban kiszúrta a változást, de nem szólt semmit. Egy régi kollégájától sikerült megszereznie azokat a titkos jegyzeteket, melyek az Ubu-ra utazók névsorát tartalmazta. Szúrópróbaszerűen lépett kapcsolatba velük, és egyértelműen megállapíthatta, hogy egyikük sem tudja, hogy járt már azon a bolygón. Vizsgálni kezdte az okokat, persze elég nehéz kérdéseket feltenni valakinek, előzményeket, miérteket keresni, úgy hogy az alanyok nem voltak tisztában azzal a számára már nyilvánvaló ténnyel, hogy jártak az Ubu-n. Érdekes, hogy csak az utóbbi 20 évben hívják így a helyet. A szomszédos Tarun bolygó fő nyelvében ez a szó megfoghatatlant, elérhetetlent jelent. S mivel akkoriban ütötte fel a fejét a bolygóval kapcsolatos jóslat is, kellett valami egyszerűbb név, mint a 82376425 számú kisbolygó. A külső robot-olvasók nem találtak a bolygón életet. Csak egy hideg kődarab. Persze ezt nem hitték el. Milyen érdekes a nyilvánvalót elutasítani 3427-ben?!? Hát persze, hogy nincsen rajta élet. Az is igaz, hogy a bolygón még nem járt senki. A bolygó felületén nem is, de a légkörében, abban a ködben, ami nem eltakar, hanem bevonz. A köd az, amit vizsgálni kell!!! IGEN!

vigyázat, folytatom...

koleszos energiabomba

Újra vendégposzt: unokahúgom lakik kollégiumban és ő küldte ezt a "mindent bele, adj neki" ételt. Nagyon laktató lehet, fiúknak kötelező!!!

Reggeli kolesz verzió (2 személyre?)

Hozzávalók: (minden,ami nem mozog a hűtőben)
csak felsorolásszinten: 4 tojás, tej, olaj, hasábburgonya, kukorica, uborka, szalámi, felvágott, szardínia, paradicsom, hagyma, fokhagyma, paprika, só, piros paprika, oregano, piros arany, sajt, (minden ízlés szerinti mennyiségben)

Recept: Előkészítő műveletként mindent nagyjából egyforma nagyságúra szeletelünk, a hagymákat feltesszük "üvegesedni" az olajon. Ha mélyhűtött hasábburit használunk, akkor ezt adjuk hozzá. Mikor puha lesz, hozzáadjuk a hús- és halneműeket, bármi legyen is az. :) Miután ezek megsültek, jöhetnek a zöldségek. A tojásokat felverjük, fűszerezzük (só, piros paprika, oregano, piros arany) és a többihez adjuk, ha kész tetejére sajtot szórunk. Zsemlével, és teával kínáljuk.

Jó étvágyat mindenkinek, diáknak és nem diáknak egyaránt!

Ubu Titka 6.

lássuk, hogy folytatódik tovább a történet...

6.

Long. Így mutatkozott be neki. Amikor meglátta a mozgólépcsőn a felé tartó szépséget, hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Valami bugyuta kérdéssel szólította meg őt a lány, majd mikor tudálékosan visszakérdezett, már nem is tudta megmondani ő sem a választ. Valami vibrálás kezdődött el náluk. 28 éves érett férfi volt, magas és vékony, esetlenül kezelte mindenen túlnyúló végtagjait. A lány soha nem tette szóvá. Ez tetszett neki. Ezzel szemben Letti a tökéletes szépség volt a szemében. Nem a mostani űrideál, nagy szemek, keskeny száj és újra csak az a fiús se melle, se feneke típus. Letti talán egy termékenységi istennő lehetett korábban. Magas volt ő is, dús hajzuhatagja ráomlott még dúsabb dekoltázsára. Minden porcikájában benne volt a gondoskodás, a féltő, őrző szeretet, ezzel együtt pedig a szeme állandóan huncutul csillogott, mindig készre egy kis mókára. Munkájáról nagy odaadással beszélt. Ezek a - földi viszonylatban talán a pumákra emlékeztető - nagymacskák, különleges intuíciós és empatikus képességekkel rendelkeztek, ráadásul rugalmasak, erősek és gyorsak voltak. Kiképzésük különböző fázisaiban vett részt a lány, attól függően, hogy a macskák védelmi pozíciót, vagy éppen egy elesett, esetleg idősebb ember szolgálatát választották. Nagy haszonnal alkalmazták őket az egészségügyben is. Sokat utazott Chi-re, ahonnét ezek a lények származtak. Önkéntesek voltak ők, boldogan vállalták hogy az idősek úgynevezett szeme, keze és lába legyenek, segítve őket, és a végsőkig kitartottak mellettük. Fontosabb nagyhatalmú személyek saját testőrségében mindig volt legalább egy macska is. Többek voltak ők, mint állatok, mégsem vágytak soha sem rendszerezett életmódra, se hatalomra. Mondhatni másokért éltek. Letti kipirult arccal lelkesen mesélt az élményeiről.

Mr. Long pedig azon kapta magát, hogy csüng a lány minden szaván, egyre több közös programba vonta be, egyre többször akart vele még több időt tölteni és ennek ellenére egyre többször hiányzott neki a lány. A szokásos reggeli kávéját együtt költötték el, majd a nap egy részét külön töltötték. Eleinte csak egy-egy esti vacsora-meghívás, mozi csúszott be, később tengerparti sétákkal tarkították az együttléteket. Soha nem fogytak ki a beszélgetések témáiból. Long már több bolygón járt, így volt mit mesélnie, Letti pedig az örök kérdező szerepét töltötte be. Kíváncsisága nem ismert határt. Egyfajta belső összhang alakult ki köztük, és a barátság csírája is utat tört magának. Letti csintalan szemével egyfajta görbe tükörrel szemlélte a világot, így nevetésben sosem volt hiány náluk. Nyugodt harmóniában telt el az egy hónap. A visszafelé úton megbeszélték, hogy később is keresik egymás társaságát.

folytatom...

Ubu Titka 5.

A legrövidebb fejezet. :)

5.

Felérve a mozgólépcsőn sehol sem találta barátnőit. Felmerült a gyanú, hogy megviccelték, és már fenn is vannak a gépen, vagy, ami nagyon is nyilvánvaló volt: csak neki vettek jegyet, és nem akarták a búcsúzás terhével nehezíteni, ezért eltűntek a szeme elől.  Körbenézve meglátott egy szimpatikus fiatalembert, és merészen megszólította.

-Elnézést kérek, tudna nekem segíteni, a barátaimat keresem, de elkeveredtek ebben a nagy tömegben.

-Ebben a tömegben? – kérdezte a férfi felvont szemöldökkel, hiszen körbenézve alig állt pár ember az induló járat közelében.

-Mit is mondott kit keres? – kérdezte még udvariasan.

-Nem emlékszem, -  válaszolta Letti rejtélyesen, és valóban nem tudta volna megmondani miért is van itt és kikkel jött. Filmszakadás, ez szó ugrott be neki hirtelen, de hogy miért??? Hiszen most lendületben érezte magát, mintha újra fiatal lány lenne. Mosolygott, hátradobta vöröses-szőke haját, és a fiatal férfire kacsintott.

-Kalandra fel!

Így hát együtt szálltak fel a gépre és egymás mellé is ültek le. Egész úton beszélgettek. Letti nagymacskákkal foglalkozott, és kíváncsiságból utazott a bolygóra, hátha talál keresztezni való példányokat. A fiatalember pedig írt, de hogy mit azt még nem volt hajlandó elárulni. Titkok szőtték át, teljes valójából egyfajta játékos intelligencia sugárzott. Letti kíváncsian merült bele a világoskék, tiszta szemekbe, egyre inkább ki akarta deríteni mivel foglalkozik a férfi. Ravaszul tette fel a kérdéseket, beszéltette, míg utazótársa fel nem ajánlotta, tartson vele ezen a bolygón. Fedezzék fel, fejtsék meg együtt a rejtélyt.

- Miféle rejtélyt? – tudakolta mosolyogva Aletta.

- Minden bolygónak van valami különlegessége, hiszen te is tudod, pl: Chinek a macskák, az ikerbolygóknak a sivatagjai. Ezt a kisbolygót csak pár éve fedezték fel, biztos, hogy tartogat valamit a tarsolyában.

Mivel a 82376425 számú planétán nem fejlődtek ki nagymacskák, és a következő hazajárat csak 1 hónap múlva indult, így szívesen csatlakozott az új fiúhoz, és együtt ismerkedtek meg a hely sajátosságaival. 

folytatás következik...

Ubu Titka 4.

A 4. fejezetben eljutunk az elsőig.

4.

Nehéz hónapok jöttek: amikor valaki már szinte a véreddé válik, a nélküle töltött időnek semmi értelme. Minduntalan eszébe jutott Chris, utána közvetlenül jött a szívébe maró fájdalom, az a leírhatatlan gyötrelem, ami a hiányából fakadt. Minden egyes tárgy, minden szó, minden esemény rá emlékeztette. Kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében, a lelkében. Egyek voltak. Hányszor előfordult, hogy befordult a nappaliba, hogy kérdezzen valamit férjétől. A lépés abbamaradt, a kérdést lenyelte, mikor ura kedvenc foteljét üresen találta. A félbehagyott mozdulatba merevedett pár pillanatig, míg összeszedte magát. Szellemként élte mindennapjait, talán csak unokája kedves gagyogására csillant fel a szeme néhanapján. Gyógyítóhoz fordult, hiszen látta egyedül nem küzdhet meg ekkora teherrel. Már a légzés is nehezére esett, a szíve össze-vissza kalimpált, életkedve megcsappant, körbefonta lelkét a halál. Szépen lassan építette fel újra Lettit a szakember, sokat beszélgettek, meditáltak, nevettek, nyugtató zenét hallgattak. A konyhapulton gyógyteák garmada állt, mégis mikor a kezelésnek vége lett, a gyógyító szerint még nem teljesen dolgozta fel párja elvesztését, de ő ezen a ponton már nem tud mit tenni.

Munkába feledkezett. Tett-vett, pakolt, rendszerezett, élt, de csak úgy félig. Aztán pár hete a kezébe akadt férje képgyűjteménye, amit akkor kezdett nézegetni, mikor legyengült a szervezete. Hányszor hallgatta meg az esküvői részt, hányszor nézte meg a vidám, és számára kedves pillanatokat. A bolygó körutak beszámolóit, közös nyaralásokat, gyermekük felcseperedésének jelentősebb állomásait. Férjének kiváló érzéke volt ahhoz, hogy éppen egy érdekes beszélgetés, egy poén, vagy egy különleges esemény előtt kapcsolja be a masinát. Ahogy forgatta kezében a régi kézi-tükröt formáló digitális szerkezetet, egyszer csak egy még senki által nem nézett videót talált. Ez meg hogyan lehetséges?!?

Hiszen minden egyes kép és hanganyagot, - ha lehet így fogalmazni - rongyosra nézett és hallgatott kedvese a betegsége idején. Nagyot sóhajtott, majd lejátszásra állította. Arra számított egyfajta búcsút talál, talán éppen neki szánva.

A halála előtti napok egyikét vette fel Chris, azt, amelyiken Letti megígéri az ubu-i utazást. Már el is feledkezett róla! Azok a napok homályba vesztek, még emlékszik a sétákra, a görcsösen kapaszkodó ujjakra, a cinkos, közös titkokat rejtő szemekre, de hogy ténylegesen mi történt az utolsó napokban, arra már nem.

Ubu. Még 2 hónap van az évből, újra felkapott téma lett a hírekben, hiszen még mindig nem fejtették meg a titkát. Legyen hát!- Gondolta. Egyből hívta kedvenc barátnőit, hogy segítsenek neki az előkészületekben. Ők nagyon megértően, és végtelen türelemmel viseltettek irányába az utóbbi időben, és tapintatosan magukban tartották a kérdést. Miért utazik el Letti az Ubu-ra?

Hamarosan folytatom...

Citromos-mézes krémes

"Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, akkor a pokolra küldlek. Ugyan miféle szabad akarat volna ez?"

Beszélgetések Istennel

Még karácsonyra vettem egy adag mézes lapot készen, hogy csak be kelljen tölteni, de aztán nem úgy alakult az élet, ahogy az ember eltervezte. Mivel nem akartam, hogy megromoljon, és már így is a zárt zacskóban kezdett keményedni, ideje volt kezdeni vele valamit.
A  citromos krémet anyukám variálta át (egy filléres receptes füzetből származik az eredeti) eredetileg 4 tojást írt a recept, anyum is lecsippentett egyet belőle, meg én is. :)))

Citromos krém hozzávalói:
4 tojás -lakáshiteleseknek (későbbiekben LH) 2 
2 csapott ek liszt -LH  1
30 dkg cukor -LH 15
4 evőkanál víz -LH 2
1 egész citrom -LH 1/2
20 dkg vaj -LH 10
esetleg 2 dl tejszín -LH tejszínhabpótló por +tej 


A tojásokat a vízzel a cukorral és a liszttel felfőzöm. Rövid ideig kell csak a gázon maradnia, ha már rántotta illatot érzek, majdhogynem elrontottam...
Ha kihűlt a citrom  levével és lereszelt héjával ízesítem. Anyum még egy tejszínhabpótló port is felvert a zacskón feltüntetett mennyiségű tejjel, és azzal meg a vajjal kikeverte a krémet. Lehet felvert tejszínnel is, nagyon habos lesz tőle a krém és nagyon-nagyon finom. Ezek után betöltöm a mézes lapokat a citromos-habos krémmel, és örülök ha az elején van esélyem egy fotóra.

Ubu Titka 3.

Az 1. fejezetben belecsöppentünk a felszállás előtti pillanatokba.

A 2. fejezetben megismerhettük az egyik főszereplőt.

Itt a 3. fejezet, ahol kiderülnek az előzmények.

3.

Amikor elindultak az első felderítő járatok a világűrbe, még csak olyan helyeket találtak, ahol érdekes ásványokat bányászhattak, amiket később felhasználtak az űrutazásban. Ide telepítettek mérnököket, kémikusokat, asztro-fizikusokat, robotokat és rengeteg vállalkozó szellemű embert, akik a kitermelésben segédkezhettek. Ezzel aztán megnyíltak a bányász-bolygók. A következő újdonságot egy űr-baleset okozta. Egy általunk ismert jármű ütközött egy ismeretlennel. Az új jövevények barátságosak voltak, megjavították a hajót, és készek voltak kereskedni az általuk használt gyógy-készítményekkel, és a szerszámokkal, melyekkel gyorsan és hatékonyan megszerelték az űrmasinát. Így az űrlények által lakott bolygók lettek a kereskedelmi-bázisok. Végül közös erővel találták meg azokat az eldugott kis helyeket a világban, amik nem büszkélkedhettek sem értékes ásványokkal vagy készletekkel, sem intelligens lakosokkal, viszont természetrajzuk páratlan szépséggel bírt. Ezeket a világokat fedezte fel Christian időt és energiát nem kímélve, hogy aztán írásban mutassa be a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak az adott bolygó érdekességeit. Tulajdonképpen egy utazási rovatot vezetett, de talán ez több is volt annál. Az összesen 8 bolygón átélt kalandjait, több kötetben adták ki és elég magas rendszeres olvasói körrel rendelkezett.

Szerette a munkáját, az érintetlen természet rajongója volt. Ő szabadalmaztatta azt a talajszint felett 4-5 méterre lebegő járművet, mellyel a mályva, lila és vörös sivatagi túrákat lehetett megjárni. Persze ez a sivatag messze nem olyan volt, mint földi elődjei. A színek például nem az ottani növényzet, sem a talaj színére utaltak, hanem az eső, az ottani égi csapadék színére. Nem is sivatagi klíma uralkodott, inkább egy szavannai vidékre emlékeztetett, gazdag állat és növényvilággal. Mindegyik bolygó kétharmada védetté volt nyilvánítva, a nyaralni vágyók a maradék egyharmadot használhatták. Itt pedig maximálisan gépesítve, minden kényelmi és komfortszintnek megfelelő hoteleket alakítottak ki, figyelve az egyén szükségleteire. Méltán volt büszke magára, és végignézve életén elégedetten hunyta le a szemét.

Mikor ismét kinyitotta Letti ült az ágya mellett, és halkan olvasott valamit. Mikor észrevette hogy felébredt, rámosolygott.

-Hozzá se nyúltál az újsághoz. Nem érdekel már? – kérdezte félénken.

-Csak felbosszantanak az örökös ígérgetésekkel, Ubu így, Ubu úgy, áttörést emlegetnek, de a vak is látja, hogy semmi kézzelfoghatót nem tudnak felmutatni. – válaszolta Chris ingerülten, miközben felküzdötte magát ülő helyzetbe az ágyban.

-Tégy meg nekem valamit! - mondta hirtelen felindulásból – Ha már én nem leszek… ne kérlek, ne nézz így… szóval, ha már én nem leszek, akkor menj el az Ubu-ra. Felesége kétkedő arcát látva aztán megismételte. -Te, igen és egyedül. Én Veled leszek, hiszen mondtam. Megvárom, míg utad végére érsz. Letti maga elé bámulva ismételgette hitetlenül a szavakat: Én és egyedül és Ubu.

-Kérlek! – szólt még Chris, és nagy lendülettel kiszállt az ágyból. –Most pedig sétálok egyet így utoljára, elkísérsz? – kacsintott kedvesére.

-Igen, természetesen. – mi mást is mondhatott volna. A legyengült lábakhoz még párja teljes erejére is szüksége volt, hogy megtartsa testét. Talán kívülről úgy nézett ki, mintha a férfi vezetné őt, de ez korántsem volt így. A következő három napban újra visszatért az ereje, sokat nevettek, beszélgettek és minden délután sétáltak a kertben egy keveset. Minden alkalommal meginvitálta párját az utolsó sétára, és vissza-visszakanyarodott beszélgetéseikben az Ubura.

Végül felesége ígéretet tett, melyben megfogadta: a gyászidőszak lejárta után felkeresi az Ubu-t. Mintegy utolsó ajándékként ajánlotta fel férjének ezt az utat, és ő boldogan elfogadta.

folytatás következik...

Makaróni újratöltve

Már több blogon olvastam erről a húsgombócos tésztáról, így hát nekem is ki kellett próbálnom.

Hozzávalók: 
50 dkg sertés darált hús                                          0,7 dl paradicsomlé (házi)
2 fej vöröshagyma                                                  1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma                                               5 dkg füstölt cs. szalonna
kevés aprított petrezselyem                                     oregano, bazsalikom
só                                                                           só
fehérbors                                                                fehérbors


1/2 kg makaróni tészta kifőzve

A hagymákat és a petrezselymet késes aprítóban ledaráltam. Hozzáadtam a húshoz, fűszereztem és vizes kézzel gombócokat gyúrtam belőle. Nem voltam benne biztos, hogy a szószban nem esik szét, ezért a még mindig maradt paprikás lisztbe forgattam őket (lsd. sárgaborsó főzeléknél) (szám szerint 34 golyóbis lett), és kicsit sütöttem olajban (2-3 percet). (asszem megdöntöttem a zárójeles mondat rekordját) :)))
A szalonnát kisütöttem, zsírjában üvegesre pirult a hagyma, felöntöttem a paradicsomlével, beleültettem a gombócokat és fűszereztem. Kicsit összerottyantottam az egészet, majd a makarónival keverve tálaltam.

Ubu Titka 2.

Itt a második fejezet, olvassátok figyelmesen, mert minden szónak jelentősége van.

2.

Félhomály derengett a szobában, és nehéz, jellegzetes szag uralkodott odabenn. Christian félig ült félig feküdt a hatalmas ágyban és elmerengett, miközben egy kézitükörhöz hasonló szerkezetet nézegetett. A tükörben képek váltogatták egymást, melyeken ő és szeretett felesége életének pillanatai villantak fel, néha filmszerűen, néha meg-megállva egy-egy jelenetnél. Talán a földi digitális képkerethez tudnám hasonlítani, de persze annál sokkal többet tudott. Minél jobban közeledett élete vége felé, annál többször játszotta vissza az esküt, melyet akkor tett, mikor feleségül vette Alettát. Akkor mindig csalfa mosoly játszott az arcán, hiszen lepergette magában, mennyit unszolta Letti, míg rászánta magát a döntésre. Mindennél jobban szerette őt, de a nyilvános szereplést ki nem állhatta. Miért mondjam el egy rakás idegennek, azt ami csak kettőnkre tartozik? Minek mondjam el, amit már amúgy is tudsz?  Miért? Erre Letti egy könnyű csókot dobott a homlokára, rákacsintott, és csak annyit válaszolt: Csak bízz bennem. S ő azt tette. Az esküvő után valahogy megváltozott minden. Súlya lett az egésznek, kiteljesedett, büszke lett, és felnőtt. Talán ez a legjobb szó. Nem abban a komoly, és felelősségteljes értelemben, hanem mintha a szeretet egy mélyebb megnyilvánulási fokára lépett volna. Soha nem bánta meg. 34 évet töltött el férjként, időközben apaként, és 1 éve már nagypapaként is. Hosszú, erős szálú fekete hajába fehér szálak keveredtek. Csontos, vékony ujjaival, behozta a bolygórendszer térképét. Sorra vette azokat a helyeket, ahol együtt voltak. Imádott új és újabb bolygókat felfedezni, s Letti boldog alázattal tartott vele. Neki csak az volt a fontos, hogy együtt legyenek. A tükörben bolygó szerinti csoportosításban szerepeltek a képek. Tökéletes rend uralkodott.

Még az a bizonyos leves felfedezése előtt is sokat repült. Akkoriban minden egyes út előtt aláírattak vele egy nyilatkozatot, melyben elismeri, hogy tisztában van azzal a kockázattal, mit jelent életidejére nézve az utazás. Ezért is volt az eledel nagy áttörés. Már nem befolyásolta negatívan az emberi szervezetet, a különleges étel visszaadta azt az időt, melyet amúgy kitörölt volna az űrutazás. Ő most nyeli le a méregpohár tartalmát. Tudta, tisztában volt vele. Akkoriban fiatal volt és úgy gondolta nem az élet hossza a lényeg, hanem a tartalma. Ő vállalta a kockázatot. Nem bánta meg. Vagy mégis? Valahogy olyan fura érzése lett. Azonnal elemezni kezdte magát. Igen, ha csak önmagát nézte valóban nem bánta, hogy elveszítette azt a maradék pár évet, amit a korai veszélyes utak vettek el tőle. Inkább csak Letti miatt aggódott, vajon ő hogy fogja ezt az egészet túlélni. Már kisiskolásként megtanulták, hogyan kell felkészülni a halál eljövetelére. A tisztulási gyakorlatokat már nap mint nap végezte. A megbékélést, elfogadást együtt vették végig. Már akkor látta kedvese szemében, hogy nem fogja fel a szavak értelmét, és már kezd a gyász eluralkodni rajta. Először dühös volt rá. Hiszen még él, hogy teheti ezt?! Aztán az ő fejével gondolkodva megértette őt. Nem erőltette tovább a közös gyakorlatokat, kicsit magába fordult a következő pár napra, míg újra megtalálta lelki békéjét. A félelem még így is megtalálta néha napján, azzal sokat küzdött.

Meg egy befejezetlen feladattal. Az Ubu bolygó képtára üresen tátongott. Az egyetlen ismert, (és mégis ismeretlen) bolygó az univerzumban, ahol ő még nem járt. Hogy lehet ez?

Az ajtó hangtalanul kinyílt és Letti jött be bocsánatkérő kifejezéssel az arcán, magával hozva a reggeli kávéját és a napi sajtót. Épp a napokban nevettek egy érdekes felfedezésen egy nagyot. Letti imádja az ókori Egyiptomot. Gyűjti a vele kapcsolatos mindennemű információt, képet, tudományos fejtegetést, bulvár cikket, akármit. Az akkori időkben agyagtáblákra vezették a fontosabb információkat. A mostani tablenews, amit behozott és elektronikusan tartalmazta a főbb bolygók kereskedelmi, utazási, politikai és szórakoztatási híreit, pontosan akkora méretre, mint az ókori agyagtáblák.

-és pontosan annyi hasznos információt tartalmazhatott, mint ez a szennylap itt.- Mondta nevetve Chris.

-szóval semmit nem változott a világ. - válaszolt Letti lebiggyesztett ajakkal, mely sajnálkozását vélte kifejezni, bár nem mindig sikerült neki, ilyenkor megint önfeledt nevetésben törtek ki.

Christian rápillantott a villogó címlapra, majd megjegyezte magának, ma még az újság is engem bosszant.

Idén leleplezzük Ubu titkát

Hirdette a főcím. Gyakorlatból tudta, minden hírmorzsát a marketingesek kész tényként adnak el, ezért a –hat, -het kis ragot utána kell mindig gondolni a fejlécben szereplő igének.

Talán emiatt is jó lett volna még egy kicsit élni. Ő maga is olvasta már a jóslatokat, miszerint az emberiség mostanra érett meg arra, hogy annak az elvileg jelentéktelen, ködbe veszett kisbolygónak a titka kiderüljön. Már 40 éve tudnak róla a csillagászok, űrhajóval minden gond nélkül megközelíthető. Egy gond van csak. Senki nem emlékszik az ott töltött időre. Tudományos vizsgálatok szerint a bolygót körbevevő köd egyfajta védőgyűrűként működik, ami kitörli a bolygón töltött időt az emberek emlékezetéből. De vajon miért? Mi van ott? Mi történik ott?

Hamarosan folytatom...