Ilyen autóm lesz!

BONTINO

A fejlesztés 2008 óta gőzerővel zajlik; az autó energiaellátását egy magyar fejlesztésű, százötven kilogrammos akkumulátor egység biztosítja. A töltés 220V-os konnektorból mindössze negyven percig tart, és százharminc-százhatvan kilométernyi autózást biztosít. A prototípusokhoz képest jelentősen változott a hajtástechnika: az új 15 Kw-os DC Sepex motor 5+1 sebességes sebességváltót kapott, így az autó maximális sebessége immár 130 km/h. A cég tulajdonosától tudjuk, hogy a projekt már sorozatgyártás előtti állapotban van.Minden egyéb részlete azt kommunikálja, hogy egy valódi autós kialakítással lesz dolgunk. Kívülről haladva befelé látható, hogy komoly konkurenciája lesz a kisautó a meglévő elektromos palettának. Elől tárcsa, hátul dobfék lassítja a 14 collos kerekeket, továbbá vákuumos fékrásegítő, projektoros fényszórók, elektromágneses fékenergia-hasznosítás, bőrbelső, két légzsák, elektromos vezetőülés- és tükörállítás, klíma, valamint egy 7"-os, érintőképernyős GPS-rendszer is szerepel a felszereltségi listán.

A jó hír, hogy a vételár és a végsebesség nem fogja lelombozni az érdeklődését az olvasónak, ahogy azt más, ígéretes beszámolók kapcsán tapasztalhatták már. Az autó képes az autópálya-tempóval haladásra, és kb. 4 millió forintba fog kerülni. Csupán egyéni értékesítést még nem terveznek, ugyanis elsősorban bérlő vagy lízingelő flottavásárlók részére készülnek az első példányok. A távoli jövőkép viszont már majdhogynem meseszerű, hiszen napelemekkel működtetett töltőállomásokat és egy fejlett akkutechnikát ígér a gyár, így a hatótávolság meghaladhatja az 500 km-t.

Szomorú, hogy a magyar fejlesztő több évnyi itthoni próbálkozás után végül úgy döntött, hogy Németországban kezdi el gyártani ezt a kisautót. Lehetne büszkeségünk ez kocsi, olcsó és gazdaságos, munkaerőt biztosíthatna a gyártása, piacot teremthetne,nem szennyezi a környezetet, de ez egy szép álom marad, mert az itthoni "körülmények" nem alkalmasak, és akkor finoman fogalmaztam...

Segíts magadon Isten is megsegít

ugye ismerős ez a közmondás?

Volt, illetve lett volna egy hétvégi munkám, amire számítottam húsvét előtt, de aztán mégsem jött össze. Éppen annyi pénzt kaptam volna érte amivel hazautaztunk volna a tágabb családi körhöz. Kicsit elszontyolodtam miatta, de nem estem kétségbe, hiszen 1. a pénz nem minden (sőt bármikor pótolható), 2. így legalább több pihenésre lesz lehetőség. Elkezdtem gőzerővel szervezkedni, kérdezgettem az ismerősöket ki-mikor indul. Már éppen belenyugodtam abba, hogy hozzá kell nyúlnom a tartalékaimhoz, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy ismerős utazik haza, és még éppen beférünk a kocsijába. Céges autó, így a benzin-hozzájárulással sem kellett terhelnem a pénztárcám. Aztán "véletlenül" (persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) éppen akkor lett dolga a sógoromnak Pesten, amikor mi is készültünk vissza. Ez azért meglepő, mert ritkán jár a fővárosban.
A Jóisten tudta, hogy nem lesz pénzem utazásra, hát megsegített két potyafuvarral. :-)
Köszönöm és hálás vagyok.

NE ESS PÁNIKBA

"Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.
Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag ( strag: nem stoppos ) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni."


Részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvből


Komolyan venni az életet, csak 1 törölközővel felfegyverkezve és a "NE ESS PÁNIKBA" jelmondattal lehetséges, azaz sehogyan. :-)


Születésnapom van. Igen pont mára esik. :-) Megmutatom a tortám: 

 és most vágjunk egy szeletet: 

mmm, az élet szép! :-)

Névtábla a legkisebbeknek

Unokaöcsémnek hozta ezt a nyúl. Ennek a nyúlnak sok dolga akadt húsvét tájékán ezért megkért engem segítsek neki egy nyúlfarknyit, így kifestettem a névtáblát és különböző színeket kevertem ki a betűknek. Kétoldalú ragasztóval rögzítettem a vonatot, és a betűket a megfelelő sorrendben :-) és ez lett az eredmény: 

Ki ette meg az almát?

Láttátok a Madách színházban a Sors bolondjait? Érdemes megnézni. Kissé bohókás, könnyed darab, az egyik jelenetben szerepel egy feminista nő, aki fennen hangoztatja női előjogait, persze túlzásokkal fűszerezve, a férfi a monológ végén csak ennyit kérdez, kissé feldúltan: -Ki ette meg az almát?

No igen Ádám és Éva és az a bizonyos alma. Eddig sosem gondolkoztam el azon, hogy az ős bűnbe-esés történetét miképpen mesélik el mondjuk egy trópusi országban, ahol nincsen alma, csak banán. Hát erre is ráleltem:

A kő és a banán - maori mítosz

"Valaha, az elveszett kezdetek korában az első emberpár élete könnyű, fáradság nélküli és boldog volt, hiszen naponta kimentek a tengerpartra, ahol az Istenatya kosarat eresztett le számukra, tele minden ízletes és hasznos dologgal: elvették azokat a kosárból és gondoktól mentes szívvel tértek aludni. Egy alkalommal azonban, amikor hajnalban újra a tengerhez léptek, hogy lássák, aznap mivel kedveskedett nekik az Atya, íme, egy nagy alaktalan kő volt a kosár mélyén. Forgatták, ízlelgették, végül úgy látták, hogy semmire sem jó, semmihez sem tudnak kezdeni vele. Másnap panaszkodva, haraggal telve vitték vissza a követ a tengerpartra és kiáltozni kezdtek az Atyához, hogy jelenjen meg előttük. Az Istenség kérdésére, hogy mi bántja őket, méltatlankodva elmondták, hogy ezt a követ egyáltalán nem tudják használni, ezért másik ajándékot kérnek helyette. Az Atya elszomorodott, majd felment az égbe és kisvártatva leengedte a kosarat, amelyben ezúttal egy fürt banán lapult. Az első emberpár boldogan kivette a banánt és elégedetten eszegetni kezdte az immár hasznos ajándékot.
Ám ekkor mennydörgés közepette megjelent előttük az Atya. Haraggal szólt az emberekhez, hangja betöltötte az egész Univerzumot:
-Ti ostobák! Azt kívántam, hogy életetek olyan legyen, mint a kő, amelyet visszaküldtetek: erős, szilárd és maradandó, hogy halhatatlanok legyetek, mint az Istenek! Ti azonban a kő helyett a banánt választottátok. Legyen hát! Életetek ettől kezdve olyan lesz, mint a banán: könnyen múló, pusztulásra ítélt. Rajtatok és gyermekeiteken uralkodni fog az idő, és a gyümölcsökhöz hasonlóan, életetek delén fog a halál leszüretelni benneteket!
A döntést megváltoztatni többé nem lehetett. így vesztette el az eredeti halhatatlanságot és boldogságot az első emberpár, s mulandóságában azóta osztoznia kell minden nemzedéknek."

 Részlet: Az aranykor visszatér című könyvből.

könnyek és békák

" A létezés fájdalmakkal jár. Fájdalmainkban, testi-lelki kínjainkban, bánatunkban, elszenvedett sérelmeinkben legtöbbször a "rosszat", a minket ért igazságtalan hátrányt érezzük és tudatosítjuk. Pedig amit "rossznak" érzékelünk, amit legszívesebben kitörölnénk életünk történetéből, az sokszor olyan kincseket termelhet ki számunkra, amelyekhez a kapott "pofonok" elviselése nélkül talán soha nem juthattunk volna hozzá. Ezek a könnyeinken váltott ajándékok gyakran életre szóló tanítások, melyek szellemi továbblépésünket segítik elő." 


Az élet semmi más, mint könnyeinkkel írott vallomás -énekli Vörös István. 


Vajon így kell ennek lennie? Vagy túl komolyan vesszük az életet? Lehet. 
Amíg megtanulunk járni, sokat esünk-kelünk, keressük azt az egyensúlyi pontot amivel biztosan állunk a lábunkon. Eséskor sírunk is. Miért ne lenne ez így a szellemi-lelki fejlődésünkkel. Sírunk, sírunk, majd elmúlik a fájdalom és továbblépünk, de vajon tanulunk-e ezekből az "esésekből"? Keressük a lelki békét- vagy a lelki békát :-)- azt az egyensúlyi pontot, ami "boldoggá tesz" és biztosan állunk a lábunkon. Mitől kerek ez az egész? 
Amikor számunkra kedves emberekkel vesszük körül magunkat? Vagy amikor  számunkra élvezetes dolgokat cselekszünk? Nem. Az egyensúlyi pont bennünk van, semmit sem kell tenni hozzá. Na, ez a nehéz. Nagyon nehéz. Még a békát sem kell lenyelni :-) Na jó meg lehet csókolni, de az eredményért nem vállalok felelősséget.. 
Szóval áldás-békesség-boldogság-ééés humorérzék :-)

Medvék eledele

Ismeritek azt a mondókát, hogy Ez elment vadászni...?
Nálunk egy így ment:
Anyum elment medvehagymát szedni,
A barátnője vákuum-csomagolta,
Unokahúgom elhozta,
Én megfőztem levesnek,
És a párom meg jól megette :-)

Megnéztem a neten pár receptet, kicsit nézelődtem ki-hogyan főzi, aztán mikor körvonalazódott bennem a kép, akkor nekiláttam.
Két gerezd fokhagymát aprítva olajon megpirítottam. A két maréknyi medvehagymát géppel aprítottam, és hozzáadtam a fokhagymához. Felöntöttem vízzel, megsóztam, tettem bele egy leveskockát, és a végén tejjel krémesítettem. Nagyon intenzív illatú és ízvilágú leves lesz, egyből bekerült a kedvencek közé.

Most van a szezonja ennek a növénynek, de nekem van a mélyhűtőmben még két zacskó, szóval lesznek még receptek. Hogy mit kell tudni róla?
Fokozza az étvágyat, és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása is ismert. Természetes c vitamintartalma segíti a szervezet ellenállóképességét. Ja, és ami talán a legfontosabb, finom. :-)
Natúrban, nyersen szendvicsbe, salátába téve is ajánlott, akár pesto-t is készíthetünk belőle. Reggel a rántottát dobtam fel vele.

A hely ahol élünk

"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek...a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."

Stephenie Meyer: A burok című könyvéből

Tavasz=Zöld

Nem tudom feltűnt-e Nektek, de elég sok zöld színű ételt készítek, vajon ennek mi lehet az oka?
Talán a tavasz zsong bennem? Vagy más rejtett okai vannak? :-)
Ha tudjátok a megfejtést, küldjétek el nekem is, ééés cserébe kaptok egy fincsi receptet. Na jó, rádumáltatok, tojásos-spenótos nokedli jön. Hogy mi? Ez is egy zöld kaja, csak nem?!? :-)

Nagyon egyszerű, és nagyszerű. Dióhéjban: elkészítem a nokit, és a tésztájába keverek spenótot. Gondoltátok volna?

Már másodjára került ez az étel az asztalunkra. Először sajtmártással, most pedig tojással, az eredeti leírásban (ahonnét az ötlet származik) paradicsomszósszal és durvára reszelt sajttal készült.

rizs és kacsa

"Japánban körülbelül 10 éve olyan rizstermesztési eljárást vezettek be, amely azóta rohamosan terjed. Gazdálkodók tízezrei követik Japánban, és Ázsia más országaiban is. Miután kiültették a rizsdugványokat az elárasztott rizsföldekre, kacsákat eresztenek rá. Sohasem bántják a kacsák a rizst, viszont megeszik a kártevő rovarokat, csigákat, gyommagvakat, és kiszedik a gyomokat is. Közben kotorva a talajt levegősebbé, lazábbá teszik. Továbbá a rizsföldön a kacsán kívül még egy hal is megél, amely a kacsák ürülékével és algákkal táplálkozik. A kacsák és halak ürüléke trágyázza a talajt. Önmagát fenntartó természeti rendszert alkot a rizsföld, amelynek rizs, gyomok, rovarok, hal és kacsa egyaránt része. Ilyen rizsföldön a termésátlagok legalább 20-50%-kal magasabbak, mint a hagyományos módszerrel művelteknél. Továbbá nagy nyereség a kacsa is, amelynek alig kell máshonnan táplálékot vásárolni. Emellett a gazdáknak jóval kevesebbet kell dolgozniuk, nem kell gyomlálniuk, vegyszerezniük sem.
Kínában csaknem hatvanezer hektáron, parasztok tízezrei bevonásával végeztek kísérletet, ami megmutatta, hogy a fajtabeli változatosság segítségével elkerülhetjük a vegyszerek alkalmazását, és egyben jelentősen növelhetjük a hozamokat. Ugyanazokba a táblákba kétféle rizst vetettek. Egyik, az értékesebb fajta, nehezebben termeszthető, mert egy gombabetegség komolyan veszélyezteti a termést, a másik egy közönségesebb rizsfajta, amelyet a fenti gombabetegség nem támad meg. Úgy vetnek, hogy a értékesebb rizs sorai közé több sor közönséges rizs kerül. Ezzel a értékesebb rizst támadó gombafertőzés mértéke a huszadrészére csökkent. Ennek oka az, hogy a magasabbra növő értékesebb rizs több napfényt kap, és a gombaspórák nagyobb távolságokra nehezebben terjednek. Mivel a kis parcellákon a parasztok úgyis sarlóval aratnak, kétféle rizs szétválogatása nem okoz különösebb gondot. Ezzel az egyszerű eljárással egy adott területen vegyszerek alkalmazása nélkül 14%-kal nőtt a parasztok jövedelme.
Az Egyesült Államokban különböző fajtájú búzákat vetettek ugyanabba a táblába. Keverten takarították be a termést, és kevesebb vegyszer felhasználásával magasabb termésátlagot kaptak. Ez a kiskertekben gazdálkodók számára is jól ismert. Ha megfelelően választott növényeket termesztünk egymás mellett, a kártevők és a betegségek jóval kevesebb gondot  okoznak. Ehhez viszont még sok kutatásra van szükség, és közkinccsé kell tenni az erre vonatkozó ismereteket."

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

Sörfőzés - kicsit másképp

"Egy, már jó ideje működő rendszer a következő. Létrehozója, Günther Pauli, eredendően üzletember, akinek a sörfőzdékre kidolgozott módszerét ismertetjük. A sörfőzdék a szilárd nyersanyagoknak, nagyrészt a sörárpának csak 4%-át használják, a többi hulladék. Hulladéka a szén-dioxid, a lúgos szennyvíz és a hulladékhő. Ám a szilárd hulladék 70%-a rövid szálú rostanyag, amelyet a papíripar nem tud feldolgozni, és takarmánynak sem jó. Viszont a gombák lebonthatják. Így hát a piacon keresett gombákat termesztenek rajta. Utána már jó takarmánynak (45%-a szénhidrát), azt tehenek eszik meg. A sörfőzdék szilárd hulladékának 26%-a fehérje. Ebben gilisztát tenyésztenek (egy évi százezer hektoliter teljesítményű sörfőzde naponta 1,3 tonna gilisztát termel). Maga a giliszta a baromfi természetes tápláléka, sokkal jobb, mint amin általában a gyári csirkéket nevelik. Majd a marhák és a csirkék trágyája az emésztőbe kerül, az itt termelődő metán erőforrás. Természetes úton kezelik az itt visszamaradó szennyvizet, megfelelő növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne, amelyek szintén eladhatóak. A lúgos szennyvízbe bevezetik a szén-dioxidot, és ebben értékesíthető algákat termesztenek. Egy ilyen rendszer energetikailag teljesen önellátó, hétszeres termelékenységet, és négyszeres foglalkoztatottságot teremt az eredeti sörfőzdékhez képest. Nincs az egységek között szállítási költség és szennyezés, és rengeteg élelmet termel az éhező országokban. "

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

brokkolikrémleves levesgyönggyel

"Vannak olyan hegyek, amelyeken át kell kelni, különben véget ér az út."

A brokkoli számos tápanyagot hordoz, ráadásul a többi káposztafélénél könnyeben emészthető formában. 100 g főtt brokkoli 20-30 kcal, illetve 90-120 kj energiát hordoz. Zsírtartalma mindössze 0,2 g, emészthető szénhidrátja 2 g, fehérjéje 2- 3 g. Ásványi anyagai között a legfontosabb a kálium, a kalcium, a magnézium, nátrium, a vas, a cink és a foszfor.
Kutatások bizonyítják, hogy a brokkolinak  a többi káposztafélével együtt jelentős szerepe van a rákos megbetegedések kialakulását megakadályozó étrendben. A benne lévő anyagok képesek megelőzni, megállítani, illetve akár visszafordítani a daganatok kialakulását.

Egészségünk érdekében, meg persze mert finom, én így készítem belőle a levest:

1 brokkoli rózsáira szedve, és alaposan megmosva.
1 kisebb mogyoróhagyma (enyhébb, mint a vöröshagyma)
1 marhahúsleves kocka (helyettesíthető vega-mix-el és sóval)
olaj
tej

A hagymát kevés olajon megpárolom, beleszórom a brokkoli rózsákat és felengedem annyi vízzel, ami ellepi, beledobom a leveskockát, és megfőzöm.
Botmixerrel simává, tejjel pedig krémes állagúvá varázsolom :-)
Levesbetétnek: pirítós, levesgyöngy, reszelt sajt, megsütött szalonna-kockák, pirított mandula vagy bármi, amit szeretünk...nyammm

Az edo korszak

"1603-1867-ig tartó időszak Japánban az Edo-korszak, ez a Tokugava sógunátus kora. Edo a mai Tokió korábbi neve, akkor került ide a kormányzási központ. Manapság az Edo korszaknak egy olyan jellegzetességére figyeltek fel,amilyen igen fontos lehet az emberiség egészének jövőjére nézve is. Ekkor ugyanis egy hatalmas és népes birodalom hosszú időn át képes volt fenntartható életrendet követni. Nem belülről bukott meg ez a rendszer, külső fenyegetés terelte Japánt más pályára.
1600-ra Japán népessége elérte az eltarthatósági határt, amit növekvő feszültségek, lázadások sora is jelzett. Ráadásul erősödött a külső, különösen az európai befolyás, ami hozzájárult a belső ellentétek kiéleződéséhez. Emiatt a hatalomra kerülő katonai kormányzat igyekezett visszaszorítani a kívülről érkező hatásokat. Erősen központosították a hatalmat. Elzárták a szigetországot a világtól. 1639-ben rendeletet hoztak, amelyben megtiltották, hogy a japánok elhagyják hazájukat. Annyira féltek az idegen eszméktől, hogy egyúttal az éppen külföldön tartózkodóknak megtiltották a hazatérést, még a kereskedők, halászok, hajósok sem térhettek haza. Külföldi sem léphetett Japán földjére, csak egy maroknyi holland és kínai kereskedőnek engedték meg, hogy Nagaszaki közelében egy szigeten tartózkodhasson. Állomásuk forgalma a 18. századra évi két hajórakományra apadt.
Szinte államvallássá emelték a buddhizmust. Egy család egy adott területhez, szentélyhez volt kötve, itt tartották nyilván a családot. Ezt a nyilvántartást felhasználva röghöz kötötték a lakosságot. Még a legkisebb falut is csak engedéllyel lehetett elhagyni, út menti ellenőrző állomások ügyelték a rendet. Megszabták, miként lehet közlekedni, ki hogyan, mivel utazhat, hány kísérője lehet. Ezzel azt is elérték, hogy mindenkinek helyben vállalnia kellett cselekedeteinek következményeit. Nem lehetett azt megtenni, hogy valaki a lakóhelyén becsap, megrövidít, megkárosít másokat, majd megszedve magát lelép, és ezt másutt újrakezdi, vagy csak elköltözve zavartalanul élvezi csalárdul szerzett gazdagságát.
Évszázadokra visszamenőleg pontos népességi adatokkal rendelkezik az ország, ennek számítógépes feldolgozása kb. 20 éve kezdődött meg. 1720-ban tartották meg az első nemzeti népszámlálást, amelyet azután rendszeresen megismételtek. Innen tudjuk, hogy végig az Edo-korszakban Japán lakossága nagyjából állandó volt, csaknem 30 millió.
...
Előírták a sógunok a ranghoz illő öltözéket, udvartartást, kíséretet. Kötelezővé tették, hogy a sógunnak rendszeres ajándékot adjanak. Jelentős összegekkel hozzá kellett járulniuk az építkezésekhez és egyéb költségekhez. Így erősen korlátozták a jövedelmek felhalmozódását és az emberek mozgásterét. Megakadályozták, hogy a gazdag tovább növelhesse gazdagságát és nagyobb hatalomra tehessen szert.
Egy ennyire erősen megkötött népnek meg kellett adni valahol a kibontakozás lehetőségét. Igen nagy gondot fordított a sógunátus az oktatásra. Kinyilvánították, a művelt, tanult ember megérti, mi a jog, az igazság, és a kötelesség. Egy felsőbb osztálybeli embernek még szorgalmasabban kell tanulnia. Bevezették az alapfokú oktatást is. Ezek a rendházak, szentélyek mellett működő intézmények ugyan nem adtak magasabb fokú képzést, de megtanították az alapfokú írásjeleket, és oktatták a fegyelmezett, engedelmes életet megkövetelő erkölcstant. Virágoztak a művészetek, a színház, a zene, a szertartások, a kertépítés és mások. Gazdagok és szegények egyaránt szerettek olvasni. Csaknem 7000 könyvesbolt és kb. nyolcszáz kölcsönkönyvtár működött az országban. Számos kiadvány elérte a nyolcszázas példányszámot.
Összefoglalva elmondható, hogy az Edo-korszakban Japánt nem támadták meg kívülről. Békés időszakot élt meg, szinte egyáltalán nem voltak belső háborúskodások. Csak az együttélési szabályokat és az állam kemény törvényeit kellett betartani. Szellemileg és gazdaságilag is hatalmas eredményeket ért el. Igaz, a gazdaság fejlődése nem a nyugati értelemben vett növekedésnek felelt meg.
Japánban kevés a művelhető földterület és a nyersanyag. Bár az ország területe csaknem háromszorosa hazánkénak, a lakható, művelhető területe csak akkora, mint Magyarországé. Nagyrészt lakhatatlan hegységek borítják, kétharmad része erdővel fedett. Forrásként természetesen be kell számítanunk a tengeri halászatot. Ahogy említettük, ezen a gyakorlatilag hazánknyi területen az Edo-korszakban 30 millió ember élt úgy, hogy semmit sem vittek be külföldről. Nem voltak éhínségek. Japán gazdaságának alapja az újrahasznosítás volt. Annyira kevés volt a forrás, hogy mindennel nagyon gondosan és takarékosan kellett bánni. Nagyon költséges volt új dolgokat vásárolni, ezek a közönséges ember számára megfizethetetlenek voltak. Mindent, amit csak lehetett, felhasználtak, újrahasználtak, megjavítottak. Lehet mondani, szemét szinte nem létezett. Számos újrahasznosító mesterség létezett. Az edényeket, és más fémeszközöket, ha kilyukadtak, megfoltozták. Nálunk is ismert volt ez a múlt század közepéig, az öregebbek még emlékezhetnek, a falvakat, városi házakat felkereső drótos tótokra. Törött cseréptárgyakat rizsből készült ragaccsal erősítettek össze, majd hőkezeltek. Fából készültek a folyadékokat tároló hordók, ezeket bambuszból készült abroncsokkal fogták össze. Ha az abroncsok öregedtek, töredeztek, kicserélték őket. Javították a lábbeliket, papírlámpákat, és minden mást, amíg csak lehetett.
Összegyűjtötték a használt dolgokat és újra feldolgozták. Így felvásárolták a használt papírt is. Ami papír már annyira értéktelen volt, hogy nem kellett a felvásárlónak, azt más gyűjtötte össze és adta el a megfelelő gyűjtőhelyen. Akkoriban valamennyi ruha kézi szövéssel készült, így nagy érték volt. Edoban kb. 4000 használtruha-kereskedő élt a felvásárlásból. Bambuszból készítettek esernyővázat és zsírpapírt húztak rá. Felvásárolták a régi esernyőket, és lecserélve róluk a papírt, új esernyőt készítettek. Csomagolópapírnak adták el a használt zsírpapírt. Hasonlóan a használt hordóknak is voltak felvásárlói, akik a felújítással foglalkozó vállalkozóknak adták el őket. Voltak begyűjtők, akik apró játékokat, édességeket vittek magukkal. Olyasmit kiáltoztak, hogy "cserebere". Ha gyerekek játék közben régi szeget, vagy más fémtárgyat találtak, becserélhették játékra, édességre. Felvásárolták a gyertyák lecsöpögött viaszát. Megvették a tüzelés után maradt hamut is, és a parasztoknak, mint talajtápot eladták, ugyanis magas a káliumtartalma. Házaknál hamugyűjtő ládát, nagyobb intézményekben hamugyűjtő bódét tartottak. Más társadalmak is használják erre a hamut, de egyedül Japánban vásárolták fel. Tanintézményekben a tankönyvek nem a tanuló, hanem az intézmények tulajdonában voltak. Feljegyzések szerint megesett, hogy egy matematikai-tankönyvet 109 éven át használtak.
Összegyűjtötték az emberi anyagcseretermékeket is, kb. 1955-ig ez volt a legfontosabb talajerő-utánpótlási nyersanyag Japánban. Mialatt Európában ez járványkeltő veszélyforrás volt, a japánok, mint értéket dolgozták fel. Mivel a széklettel a szervezetből kikerülő kórokozók csak az emberi szervezetben képesek szaporodni, a széklet megfelelő idejű érlelés után veszély nélkül használható a termőtalaj táplálására. Parasztok rendszeresen látogatták a velük szerződést kötőket, pénzzel vagy zöldséggel fizettek. Később nagybani felvásárlók és viszonteladók vették át az ágazatot. Sok lakót tartó háziurak jó pénzt kerestek ezzel. Fintoroghatunk ezen, de a japán városok jóval tisztábbak voltak a mieinknél, és ma is azok. Általában a japánoknak sokkal jobb az egészségi állapotuk, mint a miénk, ugyanakkor tisztaságuk miatt érzékenyebbek is a fertőzésekre, mint mi.
Ilyen takarékosság mellett nem vagy csak alig nőhet a gazdaság. Így a felvásárlók, javítók, gyártók nem sok haszonhoz, befektetni való tőkéhez jutottak. Mindenki csak megélt, de gazdagodni, nem gazdagodhatott. Nem a tömegtermelésen, hanem a források teljes kihasználásán alapult az Edo-korszak fenntartható társadalma.
Japán akkor csak napfényből származó erőforrást használt. Gallyá, ággá, törzzsé, termésekké alakítják a fák a naperőt. Ha a múlt évben képződött terméseket, ágakat, gallyakat használjuk, akkor a múlt évi naperőből élünk. Tekintve Japán erdeit, egy japánra az Edo-korban legalább 200 tonna fa jutott. Évente egy fa tömege átlagosan 5%-kal gyarapodik. Ezzel az évi növekmény egy Edo kori japánra legalább 100 mázsa fa volt. Ennek csak kis töredékét használta fel az Edo-kori fenntartható társadalom embere. Úgyszólván csak a gallyakat eltüzelve megélt. Ezért is lehetett a társadalom fenntartható. Ha nézzük az Edo-korszakot, az erőforrások 80%-a az elmúlt év, 95%-a az elmúlt 3 év napfényéből származik. Mindez azt jelenti, hogy az Edo-társadalom szinte mindenhez, amire szüksége volt, az elmúlt 2-3 év napfényét használta fel. Csaknem mindent növényekből állítottak elő, kívéve a fémből, cserépből és más ásványi anyagokból készült termékeket.
Amíg a villany meg nem jelent, papírlámpákkal és viaszgyertyákkal világítottak, az olajat és a viaszt maguk állították elő. Olajat növényi magvakból sajtoltak, vagy bálnaolajat, szardíniaolajat használtak. Fontos melléktermék a rizsszalma, minden kg rizsre durván 0,8 kg szalma jut. Rizsszalmából öltözetet, lakberendezési, használati tárgyakat is készítettek, és tüzeltek is vele. Hamuja azután visszajutott a földre, 100%-osan hasznosult. Öltözetként papucsot, kalapot, esőkabátot készítettek belőle. Az állattenyésztők és többféle módon használták a rizs szalmáját."

Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról

Earth Hour 2011

Föld Órája 2011

2011. március 26-án este fél kilenckor ismét Föld Órája!

Vállalatok is csatlakozhatnak a Föld Órája akciójához, ami világszerte 1,3 milliárd embert mozgósít. Tavaly Magyarországon 140 település, és több mint 200 vállalat kapcsolta le nélkülözhető fényeit, és elektromos berendezéseit egy órára, jelezve ezzel, hogy fontosnak tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet. A cél nem az egy óra alatt elért aktuális fogyasztás csökkentése, hanem a figyelemfelkeltés. Annak a gondolatnak az erősítése, hogy mindenki egyénileg is tehet valamit a klímaváltozás ellen, és nem csak a Föld Órája akció 60 percében.

Arra ösztönözzük az embereket, hogy a mindennapjaikban tegyenek vállalható lépéseket a környezetünk védelméért.

http://www.foldoraja.hu/

Holdtöltén

Minden telihold és újhold napja százszoros teremtő erővel bír. Ezeken a napokon érdemes pozitív gondolatokra figyelni, kerüljük a káromkodást, és legyünk szeretet-teljesek.
Kívánom, hogy minden ember szívében jelenjen meg a szeretet, az elfogadás, a megértés, és a megbocsátás, mind önmaga, mind a világ felé.

Ehhez már csak egy tökéletes nap illik:
június elsején koncert, jöttök?

Néger kocka

Anyum szülinapjára közösen készítettük ezt a családi kedvencet:

Hozzávalók:
12 dkg disznózsír (semmivel sem helyettesíthető), 
4 tojás sárgája
20 dkg cukor (szerintem 15 dkg is elég)
3 dkg kakaópor
ezeket jól kikeverjük, majd hozzáadunk 2 dl tejet, és 20 dkg lisztben elkevert kávéskanál szódabikarbónát. 
Úgy sütjük, mint a piskótát. Nekünk maradt még egy kis tojásfehérje, még a fánk-ból, így azt is tettünk a tésztájába a legvégén felverve. Levegősebb lesz a tészta tőle.
Hab:
4 tojásfehérjét és 20 dkg porcukrot vízgőz felett felverünk és a sült tésztára kenjük, majd a sütőben pár percig szárítjuk.
Máz:
3 kanál tejjel 2 dkg kakaót és 15 dkg cukrot felfőzünk, ha kihűlt hozzáadunk 10 dkg vajat, majd a hab tetejére kenjük.

Sweet home kitchen

Répa retek fakanál, 

sparhelten forr a tea már

Ima

"Tisztíts meg engem Istenem,
tisztíts meg engem: testem, lelkem, szellemem.
Növekedjenek bennem fénymagok,
hogy fáklyává lehessek.
Hadd legyek láng, hogy mindent énmagamban,
s magam körül is mindent fénnyé válthassak át."

Ómagyar ima

Nagy dolgok Kicsiny világunkban

Ma reggel postán kezdtem a napom, és udvariasan boldog nőnapot kívántam a benn dolgozóknak.
A postás-kisasszony elmesélte, hogy aznap érdekes módon még senki sem köszöntötte őket (mármint ismerős), kivéve a sarki hajléktalant, aki a reggeli első keresetéből vett egy-egy szál virágot, és bevitte a postán dolgozó két hölgynek.
Azt hiszem lesz min elgondolkoznom este az úri-ember-ségről, nagyságról, az adni vágyás, és az ajándékozás öröméről.

Minden nőtársamnak kívánom élje meg teljes gyönyörűségében azt a csodát, amit nőiességünk jelent!

Sors-fonat 1. A jövő előkészületei

Bobo hanyatt feküdt a mezőn, két kezét a feje alá tette párnaként, komfortosabbá téve a kemény földet és az eget kémlelte. Kiskamasz fiú volt, nyurga, éppen most kezdett pelyhedzeni a bajuszkája, ami huncuttá tette a mosolyát, még a szeme is hamiskásan csillogott. Gajjó szavain elmélkedett, miközben a tovarepülő felhőket nézte. Nehéz volt elfogadni a szavakat, Gajjó mondatainak értelmét, mégis megpróbálta. A réten, természetközelben könnyebb volt elképzelni, azonosulni vele.
"Ahogy utat tör a tenger, a sziklákon át,
ahogy elhordja a port a szél, éppúgy görgetjük a sorsunk, életeken át...."
-Bobo! Merre vagy? - hangzott fel a távoli falu határából.
Felemelte a lábát, ami kilógott a dús aljnövényzetből, hogy Csík megláthassa. Ő kacagva futott feléje. Nővére minden ilyen tréfán nevetett, mókásnak találta, hogy a rétből egyszer csak kinő egy láb, ráadásul fejjel felfelé. Csilingelő nevetése volt, és hamar elő lehetett csalogatni a cseresznye piros ajkak közül. Fürgén mozgott, ismerte az egész vidéket. Tanítványai voltak mindketten Gajjónak, a falu öreg bölcsének, ami különös kiváltság volt, már csak azért is, mert általában egy családból, csak egy gyermek kerülhetett Gajjó szárnyai alá. Az öreg messziről érkezett a faluba, állítása szerint azért, hogy tanítsa őket. Igazából nem is volt annyira vén, talán csak a szakáll, és a cserzett bőre tette azzá, meg az a távolba meredő szeme, ami mindig kicsit párás volt, mintha megkönnyezné a múltat, miközben fürkészi a jövőt. Pár éve jött, és azóta kellemesebb élet lett a faluban. Gajjó tanácsot adott mikor vadásszanak, mikor milyen bogyót, zöldet, fűveket egyenek, hogyan tartósítsák őket és még sokkal többet is. Azóta nem éheztek, sőt gyarapodtak mind testben, mind lélekben. Gajjó tanított a születés-halál körforgásáról, a lélekről, a csillagokról, távoli népekről. Tisztelet övezte, hallgattak rá mindenhol, ahol eddig járt.
Csík maga volt az elfogadás, minden szót úgy, ahogy volt kérdés nélkül elhitt Gajjónak, olyan igaznak, mint hogy a napkorong fenn van az égen.
Bobo, az öccse, tele volt kérdéssel, minden egyes alkalommal megizzasztva ezzel mesterét. Mégis, Gajjó, őt tartotta a legígéretesebb tanítványának.
-Gyere Bobo, Gajjó összehívott minket!- kiabálta Csík, miközben hátradobta hosszú fekete haját.
-Miért? -kérdezte Bobo.
-Nem tudom, nekem csak szólt, hogy keresselek meg téged. Én pedig sejtettem, hogy itt talállak.-lihegett, és meghajolt derékban, hogy kifújja magát.
-Gyere, siessünk vissza, nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett.

Gajjó a természetadta kis terecske szélén állt, egy fa árnyékában. Halkan beszélt, mintegy elővezetve mondandóját. Magyarázott, példákat mutatott, néha a kezével hadonászott, olykor a hangját is felemelve. Egyfajta hullámzássá alakult át ahogy a hangsúlyt megnyomta,vagy éppen suttogássá halkult kissé rekedtes hangja. A falu gyermekei körben álltak és érezték az öreg karizmáját, energiája körülölelte őket. Miközben gesztikulált, fél szemével figyelte az eget.
-Több éve vagyok itt veletek, hogy tudásomat, tapasztalataimat átadjam nektek. Ma éjjel eljön a megfelelő csillagállás, amikor elküldhetitek üzeneteiteket, ahogyan tanítottam. Küldhettek egyfajta kulcsot, kódot, megoldást, csak önmagatokat kell elfelejteni, ponttá zsugorodni és kiteljesedni. Ma még itt leszek veletek és segítek. Ha bármi kérdésetek van, még feltehetitek. Holnap hajnalban útra kelek, hiszen még sok faluban várnak engem. Most menjetek.


Folytatás következik...