Egy rendhagyó bejegyzés következik, mégpedig egy idézet abból a könyvből amit nemrég olvastam.
Egy kedves ismerősöm írta, aki nem csak az írást de a hasát is nagyon kedvelheti, legalábbis a lentiek alapján mindenképpen. A könyv aranyvölgyben játszódik és elöljáróban csak annyit, hogy a Kövér Nyúl nevű fogadó kocsmárosa Malik és felesége Márta. Innét indul a szövevényes történet meséken és mesebeli lényeken át egészen addig míg újra meg nem pihenünk a fogadóban egy jófajta vacsorára.
Ja igen, ÍGY még receptet írni senkit nem hallottam.
Szóval: Malik csülke
"Remélem, hogy jól érti a tisztelt olvasó!
Vegyünk egy csülköt, ami legyen kisebb, legyen ez a malacnak az első csülke!
Vegyünk fokhagymát, abból is mindjárt 8-10 gerezdet!
Vegyünk egy szép cakkos babérlevelet!
No, és vegyünk úgy 8-10 szem egész borsot!
Vegyünk aztán egy kisebb maréknyi durva sót!
A csülköt előkészítjük, mégpedig úgy, hogy megtisztítjuk, a bőrét különösen. A csontvégekről eltávolítjuk az esetleges csontszilánkokat, és jó hideg vízzel átmossuk. Ezután egy hosszabb és vékonyabb pengéjű késsel fellazítjuk a húst, a csont mellett, és ebbe a kis üregbe, végig a csont mellett, beletömködjük a fokhagymagerezdeket. A csülköt ezután megúsztatjuk, és vagy két órán át hagyjuk őt lubickolni, miközben lassan rotyogtatjuk alatta a vizet, amibe a sót, a babérlevelet és a borsot is beleszórtuk. Annyi fürdővizet adjunk neki, ami ellepi. Fedőt ne felejtsünk el rátenni, és figyeljünk, hogy ne forrjon ki a zsíros lé, mert akkor a tűzhelyünk igencsak ragacsos, maszatos lesz!
Két óra múlva vegyük ki a csülköt a fürdőből, addigra már igen ráncos, és öreg lesz a bőre, sőt a tartása is elhagyja a meleg fürdőtől, hát vigyázzunk, hogy szét ne essen. Na, most mehet be a sütőedénybe, ami jól bírja a nagy meleget, és öntsünk alá vagy egy bögrével a vízből is, amiben eddig úszkált. Tegyük a kemencébe vagy a sütőbe, és pirítsuk a bőrét ropogós barnára. Amikor a víz elillant a csülök alól, akkor már készen is van. Tegyük egy tálra, hogy így kerüljön a vendég elé.
Ezek kellenek a csülök mennyei átváltozásához. Most nézzük, hogy mi kell még hozzá!
Vegyünk egy szál nagyobb tormagyökeret, és a könnyünket nem kímélve reszeljük le egy nagyobb tálba. Aztán adjunk hozzá ecetet, de mindenképpen fehér ecetet, mégpedig annyit, ami az ízlésünknek megfelelő, no és némi cukrot vagy mézet. Ki-ki maga döntse el, hogy mennyire szereti, ha a csípős torma facsarja az orrát. Amikor Márta készíti a Kövér Nyúl fogadóban, akkor csak kicsit csillapítja az ecet erejét, és így a reszelt torma erejét is hideg vízzel meg némi mézzel, mert a vendégek úgy szeretik, ha "megsirathatják" ezt az ínyenc fogást.
Más már nem is kell hozzá, mint meleg, friss kenyér, és habzó, finom sör. Tálalni meg csak úgy, mindent egy tálcára, vagy rögtön az asztalra a tányérokban.
Legalábbis Márta nekem így mesélte."
Somlói Ferenc: A csodák könyve - Aranyvölgy
