Klasszikusok-Kapormártás

"Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem,
a csodák már rég megtörténtek,
mégis hiszem, hogy nem éltünk hiába,
szép szívünk rég kivájva,
csak a dal maradt, mint egyetlen szerelem!
Régi barátság,
a kezdet volt a szép,
Régi barátság,
Most minden újra él,
Bakancs, fekete kendő,
szomorúság és szeretet,
A bilincsnél is erősebben összetart!"
Edda: Régi barátság

Ha valami húsmenteset szeretnék enni, elsőnek mindig a kapormártás jut eszembe. Amikor a nagymamámat anno megkértem, hogy ilyet főzzön, mindig hozzátettem, de aztán krémes legyen, olyan, hogy szétolvadjon a számban. Pont úgy készítem én is. Inkább egy zöldség-pudingnak mondanám. Pofonegyszerű, hiszen csak kapor kell hozzá meg mártás. A kettőt összekeverem és már kész is.  :-)
Na jó, kicsit bővebben:
Egy kis tyúkzsírral kezdem (ha nincs, jó az olaj is), felforrósítom és lisztet szórok rá. Lényegében egy zsemleszínű rántást készítek. Erre jön az apróra vágott kapor. Legjobb a friss, de nekem anyum mindig tesz el a mélyhűtőbe, hogy alkalomadtán legyen. Ezt összekeverem és felengedem vízzel, sózom, majd kis főzés után behabarom. Nagyjából fél óra alatt kész is. Tojást mindig főzök mellé, van hogy krumplit is. Sokat kísérleteztem azzal, mennyi víz kell, mennyi tej - illetve tejföl a habarásba, míg összejött az a selymes állag, ami miatt a kedvencem. Az arányok a kezemben és a szívemben vannak, sosem mérem. Intuíció, vagy talán művészet?

Rákóczi Túrótorta

Párom szülinapjára készült ez a meglepetés torta, kolléganőmtől származik a receptje, és kedvesen át is jött segíteni. Nagyon finom, könnyű, illatos, mennyei. Mmm...

Hozzávalók a tésztához: 
30 dkg liszt
csipet só
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás sárgája 
egy kevés sütőpor
egy löttyintés tej ha nem áll össze a tészta
Baracklekvár a tészta kenéséhez
Lényegében egy linzertésztát állítottunk össze, ezt nyomkodtuk bele a tortaformába. Majd alacsony hőfokon (180 fok) kb. 15-20 percet elősütöttem. Amíg sült kikevertük a túrókrémet és a habot.
Hozzávalók a túrókrémhez:
1/2 kg túró
10 dkg porcukor
kevés búzadara
1 citrom reszelt héja
Villával összetörtük a túrót és elkeverjük a többi hozzávalóval.
Hozzávalók a tojáshabhoz:
2 szobahőmérsékleten pihentetett tojásfehérje
8 dkg porcukor
kevés kukorica keményítő
A fehérjékhez fokozatosan adagoltam a cukrot, majd a keményítőt, és sokáig vertem robotgéppel, hogy fényes, sima habot kapjak.

A tésztát vékonyan megkentem baracklekvárral, majd rápúpoztam a túrót, azt elnyomkodtam egyenletesen, majd a hab került rá. Villával elgereblyéztük :-), végül egy kis porcukrot szitáltunk a tetejére, a ropogóság miatt. Még egy fél órát sütöttem alacsony fokozaton, inkább csak szárítottam. Sütőben hagytam kihűlni. Hát, a tökéletes csak egy gyenge kifejezés rá, de tényleg. :-)

Poirot - avagy mesterdetektív ebédre

" Ha teszem azt valaki beül egy Szajna-parti vendéglőbe, akkor azt tapasztalja, hogy a vendégek többsége (föltéve, hogy nem külföldi turisták szállták meg az éttermet) calvadost, azaz almapálinkát iszik, és poireau-t, azaz hagymalevest eszik. Így írta ezt meg Erich Marja Remarque: A diadalív árnyékában című világhírű regényében is. És talán a hagymaleves tiszteletére nevezte el Agathe Christie, minden idők legzseniálisabb krimiszerzője, belga nemzetiségű mesterdetektívjét Poirot-nak."


A francia hagymalevest is így készítem, kivéve, hogy póréhagyma helyett, az vöröshagymával készül. Nálam ez egy jól bevált recept, sokszor készítem, és mindenkinek ízlik. 

Hozzávalók:
1 vastag szál póréhagyma
2 kisebb / 1 nagyobb vöröshagyma
olaj, liszt, só
1 erőleves kocka
1 natúr tömlős sajt                   


Olajon megfuttatom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkarikázott pórét, és hagyom egy pár percet párolódni. 2 evőkanál lisztet dobok a tetejére és jól összekeverem (itt annyi kanál liszt kell, ahány hagymát használunk fel), majd felöntöm kb. 2 liter vízzel, (lehet zöldség- vagy hús alaplé is, ez esetben elhagyható a leveskocka) amibe bele dobom a leveskockát. Gyenge lángon hagyom kb. negyed óráig, amikor úgy érzem megfőtt a hagyma, botmixerrel krémesítem, végül belenyomom a tömlős sajtot, majd azzal együtt felforralom és 5 percig forrni hagyom, mielőtt elzárom a gázt. 

Grissinivel tálaltam. 

Grissini - az olaszok ropija

"Nessun maggior dolore
che ricordarsi dell tempo felice nella miseria"

Dante: Inferno

Nincs annál nagyobb fájdalom,
mint a boldog időkre emlékezni nyomorúságban.

Már sok helyen olvastam róla...
egekbe magasztalták...
most megsütöttem, megkóstoltam...
de hát kérem, ezt mi magyarok ropinak hívjuk. :-)

Receptjét itt találtam. Rém egyszerű, csak ismételni tudom:

16 dkg liszt
1/2 mokkáskanál só
1 mokkáskanál sütőpor
2 evőkanál olívaolaj
8 ml víz

A száraz hozzávalókat elkeverem, majd egyenletesen adagolva a vizet és az olajat sima tésztát gyúrok, kinyújtom és derelyevágóval hosszú csíkokra vágom, kicsit sodrom a csíkokat, majd olajjal kikent tepsiben 200 fokon sütöm. Lehet bolondítani szezámmaggal, sajttal, medvehagymával, a lehetőségek tárháza végtelen.

Sültpaprikakrémleves

Amióta lehet nálunk a piacon kapni kápia-paprikát azóta kedvencem. Édes, húsos, karakteres ízvilágú. Eddig csak a reggeli szendvics mellé ettem, épp ideje volt valahogy más ruhába bújtatni.
Hozzávalók: 
-5 db kápia paprika (pritamin paprika is lehet)
-2 db tv paprika
-1 db krumpli
-1 nagy vöröshagyma
-1 gerezd fokhagyma
-1 erőleves kocka (zöldség alaplé is lehet)
-3 evőkanál tejföl
-só, bors, díszítéshez rozmaring ágacska
-kevés olívaolaj
Alufóliával kibélelek egy tepsit és a paprikákat egészben beleteszem. 200 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütöm, úgy hogy kb. 10 percenként forgatom, hogy a paprikák egyenletesen feketedjenek. :-)
Sütés után egy zacskóba száműzöm őket és kb. 20 percre meg is feledkezem róluk.
Ezután könnyen le tudom húzni a paprika héját, megszabadulok a magoktól, már amennyire lehet, végül apróra vágom a paprika vastag húsát. Ekkorra a konyhában az illatok már magukért beszélnek. Persze nagyjából nyakig paprikás lesz minden. Érdemes papírtörlővel körberakni a pultot.
Ezután gázon folytatom tovább a leves készítését. Innentől már gyerekjáték.
Olajon megpárolom a kockára vágott hagymákat, a krumplit megpucolom, szintén kockára vágom és a paprikával együtt a hagymák társaságába kerülnek. Vízzel felöntöm, és lubickolhatnak, míg meg nem főnek. Az aromaterápiás fürdőhöz sót, borsot, leveskockát teszek. A végén botmixerrel egyneműsítem, és tejföllel krémesítem, ha túl sűrű, még vízzel segíthetünk rajta. Ekkor már nincs más hátra, meg kell enni!

Őszi hangulatban

Zöld dolgok amik nem "zöldségek"

"Néprajzos körökben ismert legenda szerint egyszer bukaresti kutatók elmentek Gyimesben fölmérni az "ökológiai katasztrófát". A statisztikák ugyanis az mutatták, hogy a térségben, nincs szemétszállítás-kezdi Agócs Gergely néprajzos....
A legenda szerint megérkeznek, és látják, sehol sincs szemét. Megállítanak egy öregembert, s kérdik, hova teszi a szemetét? Miféle szemetet? - kérdez az vissza. Amit az ember nem eszik meg, azt megeszi az állat. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, az valószínűleg jó a földbe. Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és a földnek sem jó, az jó a tűzre! Amit sem az ember, sem az állat nem eszik meg, és nem jó sem a földnek, sem a tűzre...Na, azt meg elteszem, jó lesz még valamire!"

National Geographic 2009. márciusi száma (amit mellesleg úgy nyertem a Fagy birodalma kiállításon)

"Őszre fordult az idő. A levelek borvörös árnyalatban pompáztak, s hangosan zörögtek a lovak patái alatt. Carta belovagolt Dynas Dwr kapuján, gyors, kritikus pillantással felmérte a védősáncokat, a tetejükön emelkedő falakat, a nagy, tölgyfából készült városkapukat és az őrtornyokat. Azt nézte, hogy valamennyi jó állapotban van-e, hogy karbantartják-e rendesen. Nagy darab erdőt kiirtottak az utóbbi időben az erődítmény környékén: most mezők és legelők terültek el a néhai fák helyén. Minden mező közepén meghagytak egy tölgyfát, menedékül a kiirtott erdő istenei számára. Soha senki nem emelhetett kezet ezekre a fákra. Amikor majd letelik az idejük, s több száz éves életüket leélve a porba hullanak, új fát telepítenek a helyükre."

Barbara Erskine: A tűz leányai (még egy félig meddig történelmi regényben is megtalálom a környezetvédelmet)

Savós Süti

"Lassan fellobog a tűz, mi bennem él
Nincs szó, mi leírhatná, úgy izzik rég
Bíztál, de becsaptak ismét
Hittél, de nagy úr lett a pénz

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, nem álom a világ

Szép jövő, várod jöjjön el
Új remény, ébresszük fel ma még
Életünk gyorsan múlik el
De a jövőnkért áldozni kell, áldozni kell!

Lemondtál mindenről, hogy szinten légy
Hamis ígéretek közt, becsülettel még
Lassan, tétován, napról-napra élsz
A szád íze réges rég csupa keserűség

Itt az Idő, hogy velem kiálts!
Vedd észre már, kemény a világ
...
Szép jövő, tudod nincs oly'közel
De a türelmünk rózsát terem, ne félj
Néma csend az ember vár szüntelen
Van kiút, érezned kell
Legalábbis azt hiszem..."

Morpheus: Van kiút  

Már többször készítettem házi mascarponét, és a lecsöpögött savót a mélyhűtőben gyűjtögettem. Most jött el az ideje a felhasználásának. Tejfölös bablevest főztem, és mellé valami süti illett.

Wise Ladynél találtam egy kevert sütit, aminek a receptje volt az alap, de mivel nekem több savóm lett, mint 1,5 dl ezért változtattam az arányokon.

Hozzávalók: 
40 dkg finomliszt
1 sütőpor
2-2,5 dl tejföl savó
20 dkg cukor
2 tojás
citromlé
csipet só
10 dkg vaj  

A sütőt 200 fokra melegítem. A száraz hozzávalókat elkeverem egy tálban (liszt, sütőpor, só). A cukrot a tojással habosra keverem, majd hozzáteszem a felpuhított vajat, citromlevet, savót, a végén pedig a lisztes keveréket. Addig keverem, míg egynemű nem lesz. Nekem a vaj nem olvadt fel rendesen, és még kb. 4-5 percig elektromos habverővel kevertem. Nekem 23 cm-es tortaformám van, abba simítottam. Előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöttem úgy, hogy negyed óra után eggyel lejjebb vettem a gázt, hogy ne égjen meg a teteje, de a belseje átsüljön alaposan. Porcukorral szórtam meg a tetejét, és házi bodza-lekvárral öntöttem nyakon. A tészta tömör, de belső szerkezete puha, és omlós, könnyű, sokkal jobb, mint egy piskóta.