Törci

     Magyar Ima

Miatyánk Istenünk, bennünk van országod, 

Előttünk szent neved, s törvény akaratod.

Mindennapunk gondját magadon viseled,

Bűneinket, mint mi másokét, nekünk elfeleded.

Te kezed vezet kísértéseken át, 

S lefejted rólunk a gonosz járomát.

Tiéd a nagyvilág összhatalma, üdve.

Mindöröktől fogva, legyen mindörökre.

( Kr. u. 410-560 között keletkezett rovásírásos )

 Törci 

Recept a szomszédasszonyomtól, ők is nevezték el így. 

Hozzávalók:

- 15 dkg puha vaj

- 10-12 dkg porcukor

- 15 dkg aprószemű zabpehely, finomabb, ha önmagában egy kicsit pirítom és kihűtöm

- 10 dkg teljes kiőrlésű búza - vagy rozsliszt, (rozzsal ropogósabb lesz)

- 1/2 kávéskanál sütőpor vagy szódabikarbóna

- 1 tojás

- 10 dkg étcsoki 

- 10 dkg vegyesen magvak és aszalványok ( durvára vágott dió, mandulapehely, szezámmag, lenmagpehely, szotyi,chia mag, mákszemek, mazsola, vörös áfonya stb.)

A vajat a cukorral kikeverem, hozzáadom a tojást, tovább keverem, a lisztbe belekeverm a sütőport (vagy a szódabikarbónát), a száraz részeket elkeverem és mindet a vajas keverékhez adom. 

Vizes kézzel diónyi darabokat formázok, és sütőpapíros tepsire teszem, ellapítom, majd kb. 180 C-on, kb. 15-20 percig sütöm. Nekem kereken 40 darab jött ki belőle. 

A nagy fehér tálban a vaj és a cukor, felette rózsaszín tálban a zabpehely, a barna tálban liszt+sütőpor, mellette zöld tálban vegyesen szezámmag, chia mag, mazsola félbevágva, lila tálban tehér- és tejcsoki darabolva, középen 1 tojás

Sütés előtt: 

Sütés után:

Tonhalas tortilla

 Jókai évek múltán igy vélekedett: 

" A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart.

 Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper."

Gyorsan kellett valami uzsonna/vacsora, mert a húsleves gazdagon és a túrógombóc nem töltötte meg a bendőket. 

Az itthoni hozzávalókból dobtam gyorsan össze, mindenki elégedetten dőlt hátra: 

Kicsit lepiritottam a tortilla lapokat, majd megkentem majonézes tejföllel, erre jött a tonhalkonzerv, mikor kibontottam, láttam meg, hogy ez paradicsomos, hagymás, borsós, de jó lesz ez is. Uborka és olivaszeleteket dobáltam rá, főtt tojás és jégsaláta koronázta. 

Hosszú i mentes lett ez a bejegyzés, mert még a lányom laptopján nem leltem meg azt a fránya betűt...

... És emlékeztetett

 “A türelem meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy a jó dolgok idővel érnek be,

És lassan, szilárdan növekednek.

A béke meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,

Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.

A remény meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy jobb idők várnak rám,

És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.

Az alázat meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy ezt nem azáltal érhetem el,

Ha lekicsinyítem magam,

Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.

A kedvesség meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal

És a körülöttem lévőkkel.

Az önbizalom meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,

Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,

Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.

A fókusz meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,

És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.

A szabadság meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,

Csak én.

És a szeretet meglátogatott,

És emlékeztetett,

Hogy nem kell másokban keresnem,

Hiszen bennem lakozik.”

Tahlia Hunter

Saját készitésű keresztszemes himzés, már a karácsonyra készülve.

Az én gazdim

 Fogalmazást kellett írni a tegnapi -állatok világnapja- alkalmából a kutyaiskolában. Büszkén mutatom a miénket: 

Az én gazdim

Az én gazdim, nekem a MINDEN. Képzeljétek, felkel a teljes sötétben, hogy engem (a menhelyről megmentettet) elvigyen megnézni a CSODÁT. Izgatott vagyok, remélem ma is megtörténik. Az a hatalmas fénygömb fogja  az arany seprűjét, és lassan, de annál nagyobb alapossággal fog neki, hogy minden egyes zugból, sarokból kikergesse a feketeséget. Olyan észrevétlenül történik, olyan csendben, mégis magasztos, ahogy tűnik el a sötétség. Gazdi, mikor felérünk a templomhoz, készít pár fotót, amit hazaérve megmutat Kisgazdinak, aki elérzékenyülve nézegeti. Kisgazdival nappal, vagy estefelé sétálunk, akkor néha jönnek a miniemberkék is, na meg Ffff. Ne kérdezzétek, ő miért jön. Még Gazdi sem tudja, hallom, ahogy szabadkozik az idegeneknek: igen, igen, a macska is velünk van. Senki sem hívja, de csatlakozik magától. Ffff olyan, mint egy westernhős: öntörvényű. Néha odasimul hozzám, máskor meg fúj, oda akar kapni az orromhoz, de én gyorsabb vagyok ám! Mit neki a szabályok, szigor. Nekem Gazdi mellett kell jönnöm. El tudjátok képzelni az milyen nehéz? Mikor hív a sok illat, szaladni, futni, igen, ott elől azt feltétlenül meg kell szagolni, ó igen, megyünk a szagmennyországba, micsoda boldogság, és nem, nem lehet előrerohanni, a Gazdi mellett kell kullogni. 

Aztán már meg is történt a varázslat, világos van, fényesre, tisztára seperve minden. Örömmel néz végig földjén a Napkorong, s mi ketten a Gazdi meg én, részesei voltunk a csodának. 

                           

Ki virágzott a karácsonyfa

 Ki virágzott a Karácsonyfa a szívemben.

Nem minden hullámzik a felszínen, a látványos ölelések, bújások, puszik, csikik, pajkos csípések, persze jól esnek, olvadozom tőlük rendesen. 

De ami mélyen felszántja lelkem barázdáit, az a meglepetés, amit kishitűként nem is reméltem.

Nehéz az árral szemben evezni, fárasztó nagyon. Néha, egy kicsit, tényleg egy icipicit jó lenne sodródni, ráfeküdni a vízre, hadd vigyen. 

Elegem van a kérdésekből, elegem van a finom válaszokból, elegem van a magyarázkodásból.

 De miért? Csak. Pont. 

A válaszokat talán soha sem leljük meg, de az apró nyitások óriási erőt adnak, hogy újra felvegyem azt az evezőt, és nekimenjek az árnak, legyen az bármilyen hatalmas, mert megéri. 

Tegnap volt a karácsonyi műsor az iskolában. Felkészültem a legrosszabbra.

Arra, hogy csak áll ott megszeppenve, elesetten. 

Az első sorba tették. 

Mikor megláttam, nem értettem, összezavarodtam.

Messze volt, nem láttam jól, videóztam.

Aztán, hazafelé végig énekelte az utat. 

Alig várta, hogy lássa a videót, énekelte akkor is, néztem, bámultam, megtörtént a csoda. 

Észrevette, rámnézett, rámmosolygott.

Karácsony volt tegnap este, igaz Karácsony. 

Fura szerzet az ember

 György László: Fura szerzet az ember

Értsétek meg végre már

törékeny az igazság

mint az üvegpohár

ember ember felett

ember dolgok felett

igaz szívvel ítéletet nem tehet

emberségünk naponta megalázzuk

a történelmet csak magyarázzuk 

a látókra igazat-akarókra

költőkre s egyéb írástudókra

ezredévek óta már

Cassandra sorsa jár

Hiába feszítette keresztre magát a múlt

jelenünk ebből mit sem tanult

értsétek meg végre már

törékeny az igazság

mint az üvegpohár

fura szerzet az ember csodákra termett

de parancsra sárba fekszik

megöregszik

és nem mer hinni a csodákban

fél a sötét szobában

Istenhez menekszik

hogy űzné el a sötétet

és nem is sejti

hogy Istenről már rég lekésett

fura szerzet az ember

rombol és teremt

égig ér a vágyban

de saját magában

a legszebb csodában

hinni nem mer

szánnivaló s védtelen

miként a meztelen csiga

hagyja hogy álmait

hétköznapokká tapossák

szivárványszemét szürkére mossák

s lenyessék szárnyait

fura szerzet az ember

teremthetne egy új világot

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb...

Szerencse faktor és ibolya cukor

 "- Végül - mondta Lúg - megmossuk a szerencsédet is. Amikor a lelkek felsorakoznak, hogy megszülessenek, az utolsó pillanatban felszökkennek, és hogy szerencsések legyenek, megérintik a világ szemöldökfáját. Néhányan magasra ugranak és jókora szerencsét szakítanak, mások csak kicsit, és csak néhány kilógó szálat kaparintanak meg. Valamennyit mindenkinek sikerül megszereznie. Ha valakinek nem jutna legalább egy kevés szerencse, nem élné túl a gyerekkorát. A szerencsét azonban el is lehet költeni, mint a pénzt, vagy elveszíteni, mint az emlékezetet, vagy elpazarolni, mint az életet. Ha tudod, mire figyelj, egy ember térde kalácsának tanulmányozásából meg tudod mondani, mennyi szerencséje maradt. Nincs fürdő, amely visszaadhatná a szerencsét, amit egy automobil-balesetből bekövetkező korai halál elkerülésére vagy sorozatos tombolanyerésre áldoztál fel. Nincs fürdő, ami visszahozhatná a szórakozottság és a túlzott magabiztosság miatt elveszített szerencsét. Ám a konzervatív, fáradt, kockázatmentes élettől elsorvadt szerencsét fel lehet hizlalni - végtére is csak szomjazott valami tennivalóra."

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta tündérföldet

Szerencsés vagyok, lehetőségünk nyílt tavaly arra, hogy vidékre költözzünk és régi álmunk, vágyunk teljesült egy szép családi ház és a hozzá tartozó kert képében. Tavasszal tele volt ibolyával a kert, kicsi lányom szedte, én pedig rétegesen cukorral eltettem egy üveggel. Bő hónapnyi száradás után, egyben ledaráltam és eperbe mártva kóstoltuk ezt a különlegességet.