Harmadik

Három gomb a tunikáján, három anyajegy, és három szál gyertya a tortán. :)
Ó igen, eltelt röpke három év. Túl gyorsan, mintha csak egy pillanat lett volna.
Amíg a világ keleti felén a kakas éve kezdődött el, mi egy kicsit előrehozva, most szombaton ünnepeltük meg a nagyobbik születésnapját. Tematikus buli lett, a nagy kedvenccel, Pocoyoval. :)
Beszéljenek innentől már a képek:

A bejárati ajtón ez a felirat fogadta a vendégeket (a miheztartás végett), lentebb pedig a pom-pom-os Pocoyos-girland:

Nekem nagyon tetszett a színes dekoráció, még Bogyó és Babócás lufik is voltak, hatalmasak:

A sütik is kaptak Pocoyo-s beleszúrót, és színezni is lehet:

Pohárgyűrű, mert az KELL! :)

A torták, (bal felső gesztenye, jobb felső túró, és a CSOKIS fatörzs):

Isten éltessen kis Kincsünk még sokáig!

Diétás tükörtojás

Készítettem a lányomnak a játék serpenyőjébe egy kis játék tükörtojást.
Ha már játszunk, megkérdeztem tőle félig viccesen:
-Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Ő egyből kivágja:
-Kakas! :)

Így indult nálunk a kakas éve! :)

Tésztasalátám

"Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két egymás mellett száguldozó lovon egyensúlyoznak - egyik lábunk a "sorsnak"  nevezett lovon pihen, míg a másik a "szabad akarat" lován. A kérdés, amit naponta fel kell tenned magadnak, "melyik melyik?" Melyik az a ló, amelyik miatt nem kéne aggódnom, hiszen nem én irányítom, és melyik az, amelyiket minden erőfeszítésemet bevetve kell kormányoznom?"

Ízek, imák, szerelmek

Hozzávalók:
500 g penne megfőzve sós, olívaolajon vízben
4 csirkecomb kifilézve, kisebb darabokra vágva, és csirkefűszersóval megsütve serpenyőben, apróra vágott vörös-ill fokhagymával
1 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
brokkoli párolva
sárgarépa julienre vágva és blansírozva (forró vízben pár percig főzöm, majd jéghideg vízbe teszem)
pirított hagyma
szójaszósz, 
tökmagolaj
só, 

Elsőként a zöldségeket készítem el, a brokkolit párolom, a répát blansírozom. Egy nagy wokban kisütöm a húst, és mellette kifőzöm a tésztát.
Amikor kész a hús, beleteszem a zöldségeket, és ráborítom a tésztát. Jó alaposan elkeverem, miközben bőven meglocsolom szójaszósszal, a végén egy evőkanál tökmagolajat is keverek bele.
A tetejét megszórom pirított hagymával. Langyosan tálalom.

Álom

Beköszöntött a tél. Fentről elég félelmetesnek tűntek az égbe karmoló toronyházak, a városok forgalmas útjain száguldozó autók serege. A hópihék összefogózva ugráltak le, kissé gyávák voltak, hogy ebbe a sűrűn lakott városba szálljanak alá. Ezért aztán aki korán ébredt, hatalmas pelyheket láthatott, ha kinézett az ablakon.
Józsi bácsi arcára barázdákat rajzolt az idő. Reszketeg kezével elhúzta a függönyöket a szobában.
Képes volt gyermeki csodálattal jó negyed óráig bámulni a havazást. Közben fontolgatta, mit tegyen.
Elég-e csak elsöpörni a frissen esett havat, vagy lesz annyi, ami már lapátolást követel. A lapátolás gondolatára derekába nyillalt a fájdalom. Döntött. Kómotosan készülődni kezdett. Tejet melegített, majd a régi kenyérből egyforma kockákat szórt a gőzőlgő bögrébe. Sok éve már ezzel kezdi a napot. Mindig van otthon régi, és új kenyér. Új kenyér, friss, ropogós a főétkezésekhez, és régi, szárazabb, aszottabb, mint ő maga: a reggelihez. Jóízűen evett, mint aki királyi lakomát falatozgat.
Negyed óra múlva már vízhatlan kabátban, bélelt bakancsban, seprűvel felfegyverkezve végezte a hajnali tornagyakorlatot. Mire végzett a nap is felkelt.
-No, te is felébredtél? - kacsintott felfelé a bácsika.
A végére alaposan kimelegedett és el is fáradt.Kivette a napi sajtót a postaládából, és besétált a házba. Húzta, húzta az ágya magához.
-Ej, hát mit hoz még ez a fránya öregség? - pöffögött - az éjjeli álmatlanságot már megszoktam, ebéd utáni csendes pihenő, rendben, de délelőtt lefeküdni, micsoda dolog!
Kávét főzött, leült és elolvasta a híreket. Majd becammogott a szobába, és bekapcsolta a számítógépet. Akkurátusan ellenőrízte, összehasonlította a híreket az újságban olvasottakkal. Mérgelődött egy sort, micsoda egy világban élünk, hogy igazodjon ki az ember ezen az összevisszaságon.
Unokája "kütyütudós" volt -ő találta ki ezt a nevet, mert az informatikus túl idegen volt neki-, és addig-addig rágta a fülét, míg megtanította a "kütyü" használatára. Nem bánta meg, sőt.
Csengettek. Magára kanyarította szürke gyapjú kardigánját, és kinyitotta a bejárati ajtót.
A futár meghozta az ebédjét. Váltott vele két-három mondatot, majd elköszönt tőle.
Ebéd után aztán megengedte magának a pihenést.
Álmot látott.
Állt a fátyolos hóesésben és kirajzolódott egy hosszú, kanyargós lépcső, ami pelyhekből állt össze, és az égig ért. Elindult felfelé, majd félúton így gondolkozott.
- Minek nekem ez a grádics, minden tagom sajog, liftet szeretnék inkább.
Abban a szent pillanatban a lába előtt megjelent egy igazi jéglift. Átlátszó falai voltak, és gyönyörűen csillogott. Ahogy beszállt lepillantott a városra, ahol eddig élt. Hó takart be mindent. Elfedte a bűnöket, a koszt, az unalmat. Széppé, ártatlanná varázsolt mindent.
Amint felért, meglátott egy kaput. Elképzelése szerint itt Szent Péternek kellett volna állnia.
Ehelyett egy sárga cetli éktelenkedett a közepén.
-Kedves Józsi bácsi, dolgom akadt, a kapu érmével működik, ha bedobod a mennyei érmét, automatikusan kinyílik. Benn találkozunk, üdvözlettel: Szent Péter
-Mi a fene! - modernizálunk, fejlesztünk, újítgatunk! - egy kis mormogás még ide is belefér, de igazából tetszett Józsi bácsinak,amit látott.
- No, jól van, de hol van az az érme?-nézelődött körbe. Meglátott az asztalkán egy laptopot. Már nem is csodálkozott. Bekapcsolta, és láss csodát, mi történt!
Amikor benyomott egy számot, mondjuk az ötöst, ötéves korából emlékeket látott a kijelzőn. Véletlenszerűen behozott különböző életéveket, volt olyan, amire már nem is emlékezett.
Aztán észrevette, hogy más szisztéma szerint is lehet csoportosítani az életében történt eseményeket.Végignézte a jócselekedeteit. A hibáit, a gondolatait, különböző érdekes szempontok szerint. Eljátszott ezzel a rendszerrel. Összességében elégedett volt, azzal, amit látott. Jó ember volt.
Órák teltek el, észre sem vette. Egyszer csak csillingelést hallott. Hát a laptopból esett ki valami. Lehajolt, hogy felvegye. Egy fényes, angyalt ábrázoló érme volt.
Az érmét bedobta a kapun található kis résbe, majd lassan, hangtalanul mozdulni kezdett a tolóajtó. Finom fénycsík jelent meg előtte. Hívogató muzsika szólt bentről. Ahogy egyre jobban kitárult a kapu, úgy lett egyre fényesebb. Körbeölelte és simogatta. Belépett.
...és ekkor a házban, az ágyában egy hosszút szippantott a hideg, téli levegőből és lassan kifújta. Kinyitotta a szemét, felébredt. Mosolygott, már mindent értett.

Hecsedli leves

Amikor már végképp nem tudom mit főzzek, elkezdem lapozgatni az otthoni szakácskönyveket. Találtam is az egyikben egy nagyon jó receptet. Csipkebogyó leves. Ez kell nekem! Amúgy is ez a tél a csipkebogyó készlet felszámolásáról szól, állandóan isszuk teának. Most egy üveg lekvár lényegült át.

Hozzávalók:
4 evőkanál olaj
3 evőkanál liszt
5 dl almalé (100 %-os)
egy kis üveg csipkebogyólekvár (ecetes tormás üveg)
fahéj, só, citromlé, citrom reszelt héja
gyömbér, kardamon (ezt nem írta a recept, de én tettem bele)
2,5 dl édes vörösbor (ezt lecseréltem rózsaszörpre, 3/4-e a családnak nem fogyaszt alkoholt, így a bor visszakerült a szekrény tetejére)
tejszín
babapiskóta

Az olajat felforrósítom egy lábosban, rádobom a lisztet, és amikor világos zsemleszínű lesz, fokozatosan felöntöm az almalével. Beleteszem a fahéjat, a citromhéjat, megsózom, és még ízlés szerint fűszerezem (gyömbér, kardamon). Öntök hozzá még kb. 1-1,5l vizet, és felforralom, majd 10 percet főzöm. Ekkor lehúzom a tűzről, - a citromhéjat és a fahéjat kihalászom belőle - és hozzákeverem (bot turmix-szal) a csipkeízt, és a vörösbort/illetve a rózsaszörpöt. Felverem a tejszínhabot, és a habbal, meg babapiskótával tálalom.
Nálunk hidegen fogyott el, melegen annyira nem jöttek ki az ízek.

Tűpárna

"... Amikor Tao - vagyis Isten - jelen van, a cselekvés az ember szívéből keletkezik, és amikor a Tao nagysága nincs jelen, a cselekvés a szabályokból indul ki - ez pedig annak a biztos jele, hogy az erény nincs jelen."

Épp ideje volt, hogy magamnak is készüljön valami apróság. :) 

Ruhácska

Imával szólunk a Jóistenhez és ő megérzésekkel válaszol.

Az első karácsony az én kis angyalkámnak. Mindenünk megvan, mégis szerettem volna valami kis emléket neki, amibe beleteszem saját magam is. Így született meg ez a kis szívecske-ruhácska dísz.

Megmutatom a hátulját is: 

Három hóember

"Csak kétféleképp lehet élni az életet. Az egyik módja, hogy úgy véljük: nincsenek csodák. A másik pedig az, ha meg vagyunk győződve arról, hogy minden maga a csoda."

Albert Einstein

Nagyon kedves barátainktól kaptuk karácsonyra ezeket a hóemberkéket. Kézzel és szeretettel készült...

... és forró csoki hozzávalóit rejti a belseje. :) Még fehér hócukorka is járt mellé. Nagyon finom.